Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-15 / 295. szám
Generációk egymás mellett Kortárs művészet a Váci Szalonban Tumbász András: Vízió Megélénkült Vác képzőművészeti élete. Szombaton megnyílt és december 19-ig tekinthető meg a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete helybeli tagjainak Váci Szalon című kiállítása. — A Képzőművészeti Alap átalakulása után ösz- szefogtunk, és közös erővel, saját költségen, megszerveztük ezt a tárlatot — mondta a megnyitó alkalmával Orvos András festőművész, a szalon névadója. — Itt, ebben a bensőséges hangulatú étteremben később a művészettel kapcsolatos egyéb rendezvényeket is szeretnénk tartani — közölte. A festőállvány lábánál színes paletta kelt különös hangulatot. Fönn a vásznon nagy piros virág. Az erotikus tulipán Orvos András újabb képe, pedig egyszer már lezárta sajátos korszakát ez a virágfestőnek tartott művész, aki az elmúlt években tájképfestésre tért át. — Ezután is festek tájképet meg virágot. Régi vágyam, hogy élénk, vörös színekkel dolgozzak — jelentette ki egyetlen bemutatott képe előtt. A rég nem tapasztalt, nagy érdeklődés mellett megnyílt kiállításon Kocsi Iván fotóművész, a MAOE választmányi tagja, bevezető szavaiban arról is tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a váci művészek a jövőben hazai és nemzetközi kapcsolatok kiépítésére is törekednek. Nyilvánosan cáfolta azokat az állításokat, miszerint az itt élő alkotókat súlyos ellentétek osztanák meg. Ezután átadta a szót Philipp Frigyes városi főépítésznek, aki megnyitóbeszédében többek között arról a hiányérzetről is beszélt, melyet a térművészetet képviselni, tudó építészek távolmaradása okozott ezen az eseményen. Hortoványi (művésznevén Kettős Tamás), a legfiatalabbak egyike paravánra szerkesztett, jelszerű kompozícióval lepte meg a közönséget. A Vácott lakó Nagy B. István Munkúcsy- díjas festőművész, az Egri Tanárképző Főiskola rajz tanszakának vezetője, a rajz, festés és szí ne imáiét tanára is egy alkotással jelentkezett. Kégtanul- mány című munkája a levegő áttételes, szép színeit fedezi fel lírai hatást keltve. — Mindenki hozzájárult a mai sikerhez. Az egymástól stilárisan távolinak mondható munkák összességükben jó benyomást keltenek — foglalta össze véleményét a tanár úr. Az Erdélyből Vácra települt Balázs Imre, aki drámai hangulatú színeket vitt vászonra, a közérzetéről is nyilatkozott, mondván: Jól sikerült a beilleszkedés, mind több a baráti jó ismerősöm, jól érzem magam ebben a barokk hangulatú városban. Monos József külön egyénisége a „váci palettának”. Derűs színeivel, tájfestészetével mindenképpen az impresszionista elődökre emlékeztet. Nagy érdeklődés mutatkozott Koltai Gábor■ Méhkas című alkotása iránt. Cs Nagy András• Sirató éjszaka című kompozícióján nem láthatók felismerhető tárgyak. Mint ahogy a nagy bánatot hordozó ember előtt is összemosódnak azok, s minden komor, szomorú színekben látszik előtte. — Az apám halála után még egy hétig ott maradtam a háznál — mondja a kép keletkezéséről a Szabolcs megyéből származott művész. — Más műveit másként, de még ma is a szülőföld emléke ihleti. Ezen a tájon, gémeskú- tak közelében, homokdomb előtt vonulnak- a betlehe- mcsek. Dániel Kornél festőművészt, a zebegényi Szőnyi Múzeum és az ottani képzőművészeti szabadiskola megalapítóját ma is a Duna- táj ösztönzi munkára. Duna I. II. művei ennek szép bizonyítékai. — Dolgozgatok és több kiállításon szerepelek. Vi- segrádon önálló tárlatom is nyílt. Az 1958-ban általam alapított váci képzőművészeti szakkört egy idő óta ismét én vezetem a Madách Imre Művelődési Központban — közölte az idős művész, akiről méltatlanul keveset hallunk mostanában. A Dunakanyar Fotóklub művészei közül L ehotka Gábor az egyik kiállító. Ritka, szép különlegességnek számít a szakszerűen megvilágított apró tárgyak fantáziát mozgató látványa, bemutatott felvételein. Kocsis Iván realista felfogású Napraforgós képe vidám színfoltja a bemutatóteremnek, s mellette a másik, sajátos látásmóddal fotózott, helybelieknek ismerős dunai tájat mutat. Tumbász András különleges falfelületeket kapott lencsevégre. Ezek érdekes látványánál megragadóbb Vízió című fotója, melyen a Du- na-parti zenepavilon áll valószínűtlenül elnyújtott, vékony lábakon. Mintha a vidéken alig ismert délibáb játszana csalóka játékot. Kovács T. István Megnyílt a III. nemzetközi Kodály-konferencia Kodály Zoltán és felesége az 1964-es keszthelyi Helikon-ünnepeken (Vimola Károly felvétele) „Kodály Zoltán nemcsak saját nemzetéhez, hanem az egész művelt világhoz szólt. Az önök jelenléte a bizonyítéka ennek.” Ezekkel a szavakkal nyitotta meg tegnap a köztársasági elnök a III. nemzetközi Kodály- konferenciát, a régi Zene- akadémia hangversenytermében. A négynapos tanácskozást a Magyar- Kodály Társaság szervezte a zeneszerző születésének 110. és halálának 25. évfordulója alkalmából. A konferencia zenetörténeti, zenepedagógiai és népzenei szekcióban végzi munkáját. A rendezvény utolsó napján a résztvevők Kodály Zoltán szülővárosába, Kecskemétre látogatnak, ahol felkeresik a zeneszerzőről elnevezett ének-zenei általános iskolát és zeneművészeti szakközépiskolát, valamint a Ko- dály Zoltán Zenepedagógiai Intézetet. A Széphalom karácsonyi könyvkínálata Az átlagosnál olcsóbban A Széphalom Könyvműhely bemutatta a karácsonyi könyvvásárra megjelentetett könyveit. Tóth László igazgató bevezetője után Tarján Tamás irodalomtörténész ismertette a most megjelent köteteket. A piacra kerülő 17 új könyv együttesének érdekessége, hogy. összetételében szinte statisztikai modellje a mai magyar irodalom szerkezetének mind műfaji, mind tematikai megoszlása szerint. (Folytatás az l. oldalról.) rintos díjával a veszprémi Petőfi Színház A gondnok című előadását — melyet Vincze János rendezett — jutalmazták. A díjkiosztás az éjszakába nyúlt-, és már délután elkezdte a háromtagú zsűri (Koltai Tamás kritikus, mint elnök, valamint .ács János és Jeles András rendezők) az előadások szakmai értékelését, vitára bocsátva véleményüket az előadások jelen levő létrehozói számára. Örvendetesnek találták az alkalmat, mely ritkán adódik az ilyen eszmecserére. Ács János benyomásait összegezve elmondta, hogy az itteniek tanúsága szerint is a stúdiószínházi előadások intenzívebbek, sűrűbbek a nagyszínházi produkciókhoz képest. Már a próbák során hathatósabb munkára van lehetőség. Koltai Tamás szerint, míg nagyszínházakban való bemutatásra inkább biztos sikert ígérő, könnyedebb darabokat választanak. a stúdiószínházban inkább megjelenik az érték. A színészi jelenlét ott erősebb, léteznek, élnek, ugyanakkor változatos, gazdag játéStúdiószínházak találkoztak Gödöllőn A valóságot várják a színpadra kot mutatnak be a színészek a nézőtől karnyújtásnyira. Érdekes és „vad” darabokat láttak, állapították meg, melyek azonban ma már nincsenek távol a magyar valóságtól. Megdöbbentő, hogy mostanra milyen közel került az „iszony”, klasszicizálódott az abszurd. Harold Pinter A gondnok című darabjának veszprémi előadását azért dicsérték, mert megteremtette az abszurd filo- zofikusság és a reális létezés egységét. A Fassbinder- darab, a Petra von Kant keserű könnyei előadását azért — Jeles András szavaival —, mert ott már nincs darab, hanem élőlények vannak. Arcok vannak, a színészek kontaktusai létrejönnek. Az események lejátszódnak, megtörténnek. Koltai Tamás hozzáfűzte: a viszonyok, amelyek a leírt szöveg alapján megvalósulnak, sokkal bonyolultabbak, mint a szöveg. A zsűri tagjai azt tartották fontosnak, hogy reális szituációkat láthassunk a színpadon, megteremtődjön az élet, ráismerhessünk a való világra. Nem telítődött meg élettel — hangzott az egyik előadás elleni kifogás. Általában kifogásolták a valóság és a nézők figyelmen kívül hagyását, az öncélúságot, elítélték a szakmai felkészületlenséget. Aía már amatőr színház sem állhat ki a közönség elé megfelelő szakmai tudás nélkül, hívták fel a figyelmet. A színház „vadállati műfaj”, mondta Ács János. A színpadon nem lehet nem megbirkózni a vállalt feladattal, ott nincs helye félig kész dolgoknak. Végül a díjakról szólva azt mondták: a díj nem csak a minőség elismerése, hanem „provokáció” a díjazottaknak. Provokáció újabb előadások létrehozására. (Nádudvari) A kötetek is szinte ennek megfelelően helyezkednek el a mai magyar irodalom értékskáláján, és ez, noha bírálja napjaink irodalmát, kifejezi a kiadók azon általános törekvéseit, amelyeknek végső célja a piacon — tehát életben — maradás. A kialakult helyzet önmagában is kritikája a piacon megjelenő keresletnek, és annak, hogy a természetüknél fogva lefelé nivelláló, úgynevezett közérdeklődésre számot tartó, széles közönségű, alacsony színvonalú, kultúrahelyettesítő árucikkek ellepték a piacot. Ezen csak akkor lehet változtatni, ha a szép- irodalommal foglalkozó kiadók alacsony, vagy legalábbis elérhető árakon tudják kínálni a nemzeti kultúrát. A Széphalom valóságos kolduló körúttal jutott hozzá annyi támogatáshoz, amennyivel elérhette, hogy könyvei viszonylag alacsony árakon kerülnek piacra. Az új magyar kultúrához és könyvkiadáshoz méltatlan helyzetben sikerült kiadni többek között a már-már szépíróként is számon tartható színész, Horváth Teri Fényben és árnyékban című kötete mellett Nyárády Gábornak Fegyverbarátok című há- romfelvonásos „krónikáját”, Mátyus Aliz Anyameghalt című, egyéniségére vallóan kevert műfajú, szép kötetét, Oszip Mandelstam Árnyak tánca címmel megjelent esztétikai írásait. Nagy Attila Kristófnak Komjáthy Jenő költészetét elemző Szellemi bonctanát és — sok más között, persze — csehszlovákiai magyar elbeszélők 1919 és 1989 között született műveinek Tudósítás egy ország elvesztéséről című válogatott kötetét. A skála tarkaságát ez a néhány cím és szerző is jól jelöli. Az azonban, hogy a szokványossá lett könyváraknál olcsóbban juthat-e könyvekhez az olvasó, arra mutat, hogy a kiadó idén még képes volt talpon maradni. Az a keserű tény azonban, hogy van olyan kiváló, már a tartalmi szerkesztésen is túl levő kötet, amelyik a belefektetett kiadói munka és költség ellenére további támogatás híján idén már második éve nem került kiadásra, világosan mutatja, hogy ez a vásár nem kettőn áll: írói teljesítmény és kiadói szándék együttesen sem elég. Szitányi György Karácsony a Néprajzi Múzeumban A bábtáncoltató betle- hemes játék eredetét, kellékeit ismerhetik meg a Néprajzi Múzeum hét végi karácsonyi programjában az érdeklődők. A hagyományos népi kultúrát reprezentáló állandó kiállításhoz kapcsolódva Kalendá- riumi ünnepek címmel vasárnap délelőtt Luca-napi tárlatvezetést tartanak. Mndezeken kívül népi fafaragásokat. kerámiatárgyakat. ékszereket, kékfestő térítőkét, karásonyfadí- szelcet és mézeskalácsokat tekinthetnek és vásárolhatnak meg a Néprajzi Múzeum látogatói.
