Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-15 / 295. szám
4 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZANK 1992. DECEMBER 15., KEDD Ürömi kordokumentum Kötelező tapsokra emlékszem Bodor úr, a magyar francia Horváth Péter ürömi polgármester jóvoltából „páratlan” értékű kordokumen- tnm birtokába jutottunk, melyre a községi felszabadulási emlékmű lebontásakor bukkantak rá a munkások. A sajtpapírra gépelt sorokat — „stílszerűen” — egy pálinkásflaskába zárták bele Üröm egykori potentátjai, mint segélykérést a végveszélybe került hajósok. Csak ez nem segélykérés volt, hanem a feltétel nélküli behódolás bizonyítéka. A 43 évig betonba zárt dokumentum felidézi történelmünk egy gyászos korszakát, melynek jónéhány megélője él még Ürömön. Íme a szöveg: „Sztálin 70-ik születésnapjára Üröm község állította ezt az emlékművet, a felszabadító orosz hadsereg emlékére. Tervezte: Sántha Károly. Építés: Üröm község dolgozói. Üröm, 1949. december hó 10.” A generalisszimuszról akkortájt már épp eleget tudtak ahhoz az ürömiek — kivált a svábok —, hogy ne szívrepesve készüljenek a grúz legény születésnapjára. Ami pedig a felszabadító orosz hadsereget (rejtély, miért oroszt írtak szovjet helyett) illeti, annak moráljáról, viselt dolgairól közvetlenül kapott ízelítőt a község 1945 tavaszán. Ebből következtetve aligha hihető, hogy az emlékmű köznépi óhajra került az ürömi főtérre. Horváth Péter hároméves volt azokban az időkben, személyes emlékei tehát nincsenek. Találtam viszont valakit, aki — neve mellőzésével — hajlandó volt .megosztani velem memoárját, azt, kinek az ötlete volt az emlékmű, és ki erőszakolta rá az ürömiekre a megépítését. Maga á „tervező”, Sántha Károly elvtárs. — Nem tudom, milyen jogcímen nevezte ki önmagát tervezőnek, hisz még becsületes szakmája sem volt. A háborús években alkalmi munkákból tengődött, s bár konkrétan nem tudtuk, rebesgették róla, hogy kapcsolatban áll a kommunistákkal. A szovjet „felszabadítókkal” egy időben érkezett haza egy bizonyos Makkai István, aki a harmincas években emigrált a Szovjetunióba, amikor már túl forró lett a talpa alatt a magyar föld. Makkai és Sántha hamar szót értettek egymással, s pillanatok alatt hatalmukba vették a községet. Űk lettek az „atyaúristen”, elevenek és holtak sorsáról döntöttek. így született meg a felszabadulási emlékmű is. Hogy mi lett Sánthával? ... — folytatódik a visszaemlékezés. — Akkoriban elég volt néhány elemi, hogy valakiből törzstiszt legyen. Sántha a honvédelmi minisztériumba került, magas beosztásba. Van egy személyes élményem 1953-ból. Sorkatonaként jöttem haza szabadságra, az autóbuszban leteremtett, mert levettem a sapkámat. Akkor láttam utoljára, ha igaz, itt van eltemetve Ürömön. Makkai is eltűnt szemünk elől, '56 után Óbudára költözött családjával: kiutálta őket a község. A visszaemlékezés után megmutatom az alapító okirat fénymásolatát. Beszélgetőpartnerem átfutja, aztán legyint egyet. Nem tudom, kinek szól. A gene- rálisszimusznak, a felszabadítóknak, Sánthának, Makkainak? Avagy az egész korszaknak? (—matula—) Hat árverés karácsonyig Konzultáció Budakeszin Sztáray Mihály, a Pest Megyei Kárrendezési Hivatal vezetője (Hancsovszki János felvétele) (Folytatás az 1. oldalról.) rési ütemet. Ezért ezt folyamatosan sürgetik a körzeti földhivataloknál. — Várhatóak árverések karácsonyig? — Igen! Az ünnepekig hat árverést tartunk, s ezekből érdekesnek ígérkezik a december 21-i pátyi, ahol először árverezünk Buda-környéki községben. Az igazán nagy feladat december 16-án és 17-én várható Cegléden, ahol már több száz földigénylőre számíthatunk. Eddig több mint 40 ezer aranykorona-értékben vásároltak termőföldet árverésen az új tulajdonosok. — A közelmúltban híre ment annak, hogy nincs minden rendben Cegléden a földekkel... — Valóban, a Ceglédi Állami Tangazdaság földalap-elkülönítése még nem lett jóváhagyva. Ennek ellenére a tangazdaság a kárpótlással érintett vagyontárgyaikat értékesíteni akarta, s ezért az Állami Vagyonügynökséghez kellett fordulnunk, hogy ne engedélyezze a privatizációt. így csak termelőszövetkezeti földeket árverezünk' az említett két napon. — Mi a helyzet Szigetes épen? — Remélhetőleg a szigetcsépi földalap-kijelölésnél a ráckevei földhivatal kiegészítő szakvéleménye alapján a helyi termelő- szövetkezet és az érdekegyeztető fórum egyezségével rendeződik az ügy. Ha bírósági eljárás lesz, azzal a károsultak kerülnek hátrányos helyzetbe az árverések késedelmes megtartása miatt. Ezért nagyon szeretnénk, ha nem kerülne sor erre. Egyébként december 18-án Szi- getcsépen kárpótlási tájékoztató fórumot tartunk Vona Ferenc országgyűlési képviselő úrral, s jómagam Sepsey Tamás, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnökének személyes megbízottjaként veszek részt a fórumon. — Milyen tapasztalatai vannak a kárpótlási jegyek felvásárlásával kapcsolatban? — Az elmúlt időszakban gyakorta kerestek meg bennünket kárpótlási jegyet felvásárló brókercégek. Volt közöttük olyan is, amelyik félmilliárd forint értékű jegyet szeretett volna megszerezni. Nagyon sokan felvásárolják a károsultaktól a jegyeket, s meghatalmazással részt vesznek nevükben a termőföldárveréseken, s egyúttal meg is vásárolják a tulajdonostól a földet. Ennek bizony hátrányos következményei lehelnek az eladóra, hiszen három évig személyi jövedelemadót kell fizetnie, s a vevő sem jár jól, mert nem számol azzal, hogy az illetékhivatal a reális földértéket állapítja meg az illetékkiszabás alapjául. A vevő így érthetően nem találja meg számítását. A brókerek 80-90 százalékos árfolyamon vásárolják a jegyeket, s ezt reálisnak tartjuk, hiszen a tőzsdén is tartja magát 80 százalék körül a kárpótlási jegy. Sztáray úr a továbbiakban szólt arról is, hogy nagy érdeklődéssel, s mi tagadás, nem kis izgalommal várják Szauter Rudolf országgyűlési képviselő indítványának sorsát, hiszen tudomásuk van arról, hogy több földrendező bizottság kezdeményezte a Pest megyei, a fővárosi agglomerációban fekvő községek földalapjának védelmét. A megyei kárpótlási hivatal vezetője utalt arra, hogy azt szeretné, ha lehetőleg helyben lakó juthatna árverésen a termőföldekhez. A körzetet érintő alapvetően fontos kérdésben december 17-én Budakeszin kerül sor országgyűlési képviselők, polgármesterek, földrendező bizottságok részvételével konzultációra. Gyócsi László tál anyagi támogatósával elbontották a vízierőműhöz megépített támfal 400 méteres szakaszát — 4000 tonnányi követ hordtak el —, és a helyébe sétányt építettek padokkal, díszes világítással, kerékpárúitól. Igen balesetveszélyes volt a 12-es út elágazásában levő domb, ugyanis nem lehetett belátni a kanyart, ezért elhordták ihnen a földet. Azt tervezik, hogy ha a pályázati rendszer majd lehetővé teszi, kerékpárút készül ezen a helyen. Szobnak van szakorvosi rendelőintézete, körzeti orvosi hálózata, könyvtára, általános és zenei iskolája, óvodája, művelődési központja, valamint szabadidőközpontja is. Eddig ezek fenntartásával nem volt gondjuk, de jövőre valószínűleg egyes intézményeket össze kell vonniuk, és kénytelenek a státusok számát is csökkenteni, mert előre láthatólag mindezek működését már nem bírja ez a 2800 lélekszámú község. ★ Társaság szerveződött még tavaly Diósdon azért, hogy a lehető legtöbb helyre eljuthasson a földgáz. A lakosok tizenegymillió forintot áldoztak erre a célra. Az önkormányzat pedig a műszaki, kivitelezési és engedélyeztetési munkálatokban segített. Ezenkívül építettek 70Q méter utat és 160-180 méter csatornát is idén a városban. Beszereztek továbbá egy minilabort, amely tizennégy alapvizsgálatra képes. Ezzel nagyban megkönnyítik a betegek helyzetét, mert ezután nem kell a vizsgálatok miatt Érdre utazniuk. Igaz, hogy az orvosokra és az ápolónőkre ezentúl több feladat hárul, de mint mondják, szívesen vállalják a betegek érdekében. (A—a) — Almomban is francia környezet vesz körül, sohasem volt honvágyam — közli. Aztán magyarázatul hozzáteszi: — Nézze, én már többet éltem odakint, mint itthon. A fiatalságomból ütemes, kötelező tapsokra emlékszem. „Éljen Rákosi! Éljen a párt!” Apám temetésén nem lehettem jelen a dunántúli kis falunkban. Először 1978- ban jártam itthon. A feleségem is magyar. Ő már ott volt az édesanyja búcsúztatásakor. Ezt az országot nekünk el kellett felejteni, mert úgy látszott, ötvenhatban minden elveszett. Három évvel ezelőtt én még nem hittem volna, hogy összeomlik az orosz rendszer. ... Bodor Dezső mégsem felejtette el Magyarországot. Kovács T. István végződésű nevek után lapoztak a telefonkönyvben. Bodor Dezső 1956-ban bölcsészhallgató volt. egyetemistaként került az események sodrába, majd harcba, miután végül menekülnie kellett. Franciaszakosként tudta, merre vegye az irányt. Odakint azt mondták: Franciaországnak mérnökökre van szüksége Végül pénzügyi szakember lett, második hazáját szerető francia polgár és demokrata. — Emigrálása óta járt-e már Magyarországon ? Álmában francia, vagy magyar környezet veszi körül? Van-e, volt-e honvágya? Kíváncsi kérdésekkel ostromlom a különös diplomáciai szolgálatot teljesítő vendéget, s persze az is érdekel: — Milyen érzés eleget tenni a feladatnak? Rosszakarói sem mondhatják, hogy az elmúlt héten Vácott rendezett francia napok alkalmával Bodor Dezső eltúlozta volna szerepét. Sőt, mintha a kelleténél is visszafogottabb lett volna. Különös küldetés volt az övé. Magyar származású polgárként Franciaországot képviselte. Közelebbről Vác testvérvárosa, Deuil la Barre polgármesterének,- Jean Pierre Delalande úrnak a képviselőjeként vett részt az egy hétig tartó esemény- sorozaton. Kínos helyzetbe került a távoli város vezetősége, mert úgy alakultak a körülmények, hogy az év végi munkatorlódás miatt nem tudtak Vácra utazni a megbeszélt program idején. Ezért fordultak Bodor úrhoz, aki néhány éve magyar referensként segíti a kétoldalú kapcsolatok fejlődé- ‘ sét. Nagy szükség van a munkájára, mert még sokan vannak Franciaországban, akik alig akarnak tudomást szerezni arról, ami a Rajnától Keletre van. Mert nekik ott ér véget Európa. Kellett is ezt cáfolniuk az ötvenhatban kikerült magyaroknak. Bizonygatva, hogy van nemzeti kultúránk, irodalmunk, történelmünk. A helyzet, ha lassan is, de változik. Delalande úr például többed- magával felismerte már. hogy Trianonban velünk nagy méltánytalanság történt. Érdekes anekdotaként meséli el, hogyan került kapcsolatba a város vezetőivel. Magyarul beszélő embert kerestek. Puskás, Kocsis, vagy valamilyen -or Végre sikerült kiépítenünk a falu csatornahálózatát — újságolta Renitzky Zoltán, Szob polgármestere — ami 12,5 millió forintunkba került: hétmilliót a társulás, 5,5 milliót pedig az önkormányzat állt Ebből a pénzből készült a szennyvízátemelő és a lakótelepi teljes kommunális ellátás is. A Miniszterelnöki HivaSZOB, DIÓSD Csatornaépítés — fffldgáxellátás
