Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-14 / 294. szám
1992. DECEMBER 14., HÉTFŐ Nehéz helyzetben a szakmunkásképzés Nem tu mit és mivel A Létkérdések Gödöllőn A nyugdíj lépést tart az inflációval , . , ' i'** Ü Szabad György és Dörnbach Alajos (Hancsovszki János íelvétele) Eredetileg azért kerestem íel a Pest Megyei Önkormányzat társadalompolitikai osztályvezetőjét. Mosoda Tibort, mert a televízió múlt heti Hét című műsorában felkeltette figyelmemet egy mondat. A Belügyminisztérium önkormányzatokért felelős képviselője — többek között — azt mondta: minden kisközségnek kell, hogy legyen általános iskolája, ha csak alsó tagozatos is. Azt szerettem volna megtudni, mit segít ennek létrejöttében a megyei önkormányzat. De aztán egy-kettőre kiderült. hagy semmit. Nem azért, mert nem akar. joga sincs hozzá. Minden ön- kormányzat szíve-joga — no még pénze —, hogy eldöntse, akar-e, képes-e felépíteni, működtetni iskolát. Gondolom, az akarással a legtöbb helyen nincs hiba, mert mindenki azt szeretné, hogy a gyerekek a faluban maradjanak —, inkább a pénz hibádzik sok helyen. De azt hiszem, hogy ez az a cél, amelyért a falvak lakói és vezetői szívesen áldoznak — még erejükön felül is. Igaz, ami igaz, erről a témáról nem sok beszél- getnivalónk maradt. De szerencsére akadt bőven más. — Tulajdonképpen mivel foglalkozik az ön osztálya? — kérdeztem. — Elsősorban a megyei közművelődés összehangolásával. De ha már az imént az oktatásról kérdezett: a megyéhez tartozik négy középiskola és öt diákotthon, valamint a szakképzéssel foglalkozó isHamar Mihályt mindenki Ismeri Rádon. Naponta keresi őt a falu népe zörgő tejeskannákkal. öt szép tehene — Böske, Zsuzsa. Rózsi, Ibolya, Csöpi — 115 liter tejet ad egy-egy fejesre a rádiaknak. Az istállóban alomszagú, kellemes a meleg, Mivel a jámbor kérődzők — amiről gyorsan megbizonyosodunk — nem csak tejet „termelnek” — a gazda azonnal a vasvillához nyúl. — Látjuk, akad munka bőven... — A nap minden szakában, a fejéstől az etetésig. Segítségem nincs, mivel a gyerekek régen kiröppentek a fészekből. — ök mivel foglalkoznak? — Mind a két lányom diplomás. Az idősebbik az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetemen végzett, jelenleg Kispesten iskolai igazgató- helyettes. A kisebbik főiskolát végzett, és általános iskolai tanár. — Az a gazdaélet, melyet elvállalt, mikor kezdődött? — Huszonhat évig merőben más foglalkozást űztem: gépkocsivezető voltam, tizenkét esztendőt az autóbusz volánja mellett töltöttem el. Eredetileg tyúkász- kodni akartam, de korábban .voltak nyulaim és sertése* kólák. Óriási nehézségekkel küzdünk. A szakmunkásképző és szakközépiskolák eddig valamely munkahelyhez kötődtek, most ezek a vállalatok megszűntek. Ez olyan hatalmas kiesést jelent az oktatásban, amely pótolhatatlan. Ha csak abból indulok ki, hogy megszűnt a Csepel Autógyár, ahol megvolt a szigetszentmiklósi szakmunkásképző és szak- középiskola gyermekeinek munkalehetősége. Most nekünk kell építeni és felszerelni tanműhelyeket, ami rengeteg pénz, de nem tudjuk máshol képezni a gyerekeket. Még súlyosabb a helyzet a Dunakeszi Járműjavítóhoz kapcsolódó iskolákban, egyszerűen nem tudjuk, mit tanítsunk. Keresünk olyan maszekokat, akik vállalják a gyakorlati oktatást. De ezzel is gond van, mert a törvény tiltja a gyerekfoglalkoztatást. Márpedig, ha elmegy a szervizbe, ott dolgoznia kell, hiszen csak ily módon tanulhatja meg a szakmát. — Hallom, sok helyen a maszkok azért, hogy a gyerek ott tölthesse a gyakorlati időt, pénzt kérnek a szülőktől. — Ez a mi iskoláinkra nem jellemző. Előfordulhat, de akkor az igazgató feltétlenül közbelép. Ezeknél a maszekoknál — nyugat-európai és japán cégek márkaszervizeiről van szó — a csúcstechnológiát tanulhatják meg a gyerekek. Viszont a tanműhelyek olyan mérhetetlenül elmaradott állapotban vannak — a gépek és felszerelések szinte „őskoriak” —, hogy ott ma már csakim is. Végül a tehenekre esett a választás tizennégy évvel ezelőtt. Fiatal borjakat vásároltam, amik itt rágják a szénát, már mind saját nevelésűek. Gondolkodtam egy ideig, hogy holstein-fríz fajtát is tenyésztek. de döntöttem: maradok a magyar tarkánál. Jobban bírja az istállótartást és meghálálja. A tej. amit árusítok, 4,5-5 zsírszázalékos. A szakemberek tudják, mit jelent ez. Végigmegyünk az udvaron, hátul terpeszkedik a hatalmas szénakazal. A tehenek nem várnak ugyanis, már reggel négykor megkívánják a friss abrakot, meg délután ... — December idusa felé közeledünk. Küszöbön állnak már az ünnepek. Mivel tölti majd a karácsonyt? — Feleségem nyugdíjas. Csendbén, békességgel ünnepeljük meg majd a szentestét. Kettesben, hiszen a gyerekek már nem laknak itthon. Ünnepelek, és természetesen dolgozom, hiszen a teheneknek mindegy, milyen nap van. Hamar Mihály hosszú távra tervezi kis gazdaságát. Mind az öt tehénke anyai örömök elé néz. Biztosíték ez arra, hogy a falu népe ezután sem marad jó zsíros, házi tej nélkül. Tóth Sándor nem lehetetlen megtanítani a szakma fogásait. Nem is tudom, mi lesz ezekkel a gyerekekkel, ha kikerülnek az iskolából... — Mit gondol, hogyan lehetne mégis segíteni ezen a helyzeten? — A lehetőségeink eléggé behatároltak. Van egy német oktatási cég, amely- lyel lehet, hogy sikerül szerződést kötnünk. Valószínűleg átvenné a szigetszentmiklósi iskolák működtetését is. Akkor bekerülhetne a német csúcs- technológia az oktatásba. Ezenkívül kilátásban van, hogy két nyugat-európai tartománnyal együttműködési szerződést köthetünk. Mi azt kértük tőlük, hogy a szakmai feladatokat próbálják megoldani, amely nélkül Magyarország egyszerűen nem tud felzárkózni. Erre ígéretet kaptunk mindkét féltől. Ami nehézséget okoz: a nyugateurópai szakoktatási elgondolás teljesen más, mint a magyar, ezért nehéz beilleszteni a mi jelenlegi rendszerünkbe. Erre már történtek kísérletek — ugyanis nem mi vagyunk az elsők az országban, akik ilyen együttműködésre törekszenek —, már készülnek a tantervek, és néhol az engedélyeztetési folyamat is elindult. — Miért éri meg ezeknek a külföldi cégeknek, hogy pénzt invesztáljanak a magyarországi oktatásba, hiszen ebből nem várhatnak hasznot. — Rövid távon ez igaz, de ők hosszú távra terveznek. Ugyanis ezek a gyerekek azt a technológiát fogják tudnj, amit a későbbiekben ezek a cégek valamilyen formában hasznosítani tudnak. Pártállástól függetlenül az országgyűlési képviselők többsége kivívott szuverenitásunkat a demokratizálódási folyamat kiteljesítésére akarja felhasználni, mondta Szabad György, a Létkérdések című televíziós műsor szombati nyilvános felvételén Gödöllőn. Ebben egyetértett vele az est másik vendége, Dörnbach Alajos is. A Létkérdések sorozatnak az idén másodszor adott otthont Gödöllő, ezúttal a városházán. A fórummal egy időben színházi előadás zajlott a művelődési központban, s karácsonyi hangverseny a református templomban. Talán ez is magyarázza, hogy csak százan voltak kíváncsiak az Országgyűlés elnökének és alelnökének véleményére. Az első kérdés arra vonatkozott, hogy az Ország- gyűlés képviselői milyen, az új parlament által hozott törvényeket tartanak felülvizsgálatra, kiegészítésre szorulónak. Dörnbach Alajos szerint a törvényeket a választási ciklusoktól függetlenül kell a változó valósághoz igazítani. Sokszor nem volt elegendő idő az ideális előkészítésre, de a hibákat nem kell röstellni. — A modern parlamentarizmus nem ismer olyan törvényeket, melyek nem szorulnak időről időre megújításra — szögezte le Szabad György, majd kifejtette —: ha nagyon szigorúan nézem, jogi remekművet talán egyet sem alkottunk, ám haszontalant, vagy eleve hibásat sem! Báli cipők helyett olyan lábbeliket készítettünk, melyekkel át lehet jutni a gázlón is. Mindketten egyetértettek abban — egy következő kérdésre válaszolva —, hegy az Országgyűlésnek ki kell töltenie az idejét. Frissen vetett íüvön nem szabad futballozni, ha azt akarjuk, hogy megerősödjön — jegyezte meg az al- elnök. — Miért haragszik az Országgyűlés a kisnyugdíjasokra? — érdeklődött egy érintett, s a válaszokból kitűnt, haragról szó sincs. Dörnbach Alajos elmondta, hogy a költségvetés szerkezete jelenleg nem enged meg több támogatást. Szabad György szerint a „kell” és a „lehet” kérdésében az ország általános állapota a meghatározó. A nyugdíjolló 1982- től nyílt ki. Az infláció ezt 1991-ig tágította. Az idén A vámosmikolai vízmű átvételéről tárgyal a helyi önkormányzat a Dunamen- ti Regionális Vízművekkel. A vízmű eddig állami tulajdonban volt. Ha sikerülne a falunak most megkapnia azt, akkor mintegy 16 milliós vagyonhoz jutna. Üzemeltetésére pályázatot írtak ki, ám mostanáig még csak egy vállalkozó és a Dunamenti Regionális Vízmű jelentkezett, Az önkormányzat szeicipicit mintha „rezdülne befelé”. Idén először történt meg, hogy az átlagnyugdíj lépést tartott az inflációval. Erre törekednek jövőre is, és többről van szó, mint hogy szeretik-e a kisnyugdíjasokat. Becsületesek akarnak velük szemben lenni. A képviselőknek gyakran felróják, miért hiányoznak ai ülésteremből határozat- hozatalkor. Szabad György ezzel kapcsolatban józan szigorításokat helyeselne, de csakúgy, mint Dörnbach Alajos, megjegyezte: nehéz mérlegelni, mikor mulaszt a képviselő. A házelnök szerint a leghatékonyabban a választások szankcionálhatnak 1994-ben. A közönség — szimpátiája szerint — hol az egyik, hol a másik politikusnak tapsolt, de érdemes megemlíteni, hogy a legnagyobb tetszéssel voltaképpen Szabad Györgynek a tájékoztatással kapcsolatos mondatait fogadták. Az Országgyűlés elnöke kifejtette, hogy hasznosabb volna, ha egy-egy törvény elfogadása után nem a pártok képviselői vitatkoznának, hanem szakértők szólnának arról, mi vált a törvénytervezetek javára a parlamenti viták során, s a jogszabályok mennyiben befolyásolják az állampolgárok életét. E tájékoztatás hiánya is rontja a parlament és a választópolgárok közötti kapcsolatokat. Ügy tűnik, hogy az embereknek ezek a ki nem használt lehetőségek jobban hiányoznak, mint a vélt vagy valós szenzációk, miközben Dörnbach Alajos is egyetértett azzal, hogy számos törvény széles egyetértéssel születik. B. G. retné, ha a vízdíjak nem emelkednének, sőt esetleg csökkenteni is lehetne. ★ Kóspallagon a napokban fog befejeződni az általános iskola tetőszerkezetének és tornatermének felújítása. A község polgár- mesteri hivatala 2 millió forintot fordított az elvégzett munkálatokra. Ugyancsak a végéhez közeledik a falu temetőjének s a temető környékének rendezése is. Árpási Mária Immár hagyománnyá vált karácsony előtt a virágkiállítás és -vásár a Rozmaring Kertészeti Kft.-ncl. Az elmúlt hétvégén nemcsak vásárolni lehetett a cserepes és vágott virágokból, hanem a vevők számára tereplátogatással egybekötött szaktanácsadásos nyílt nap volt. A Rozmaring ezen felül egészen karácsonyig kedvezményes szegfű- és gcrberacsokrokra megrendelést felvesz. Képünk a látogatáson készült (Erdősi Agnes felvétele) Buszsofőrből tehenész Házi tej a rádi portákon Maradnak a vízdíjak Vámosmikolán
