Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-12 / 293. szám

1992. DECEMBER 12., SZOMBAT SÜTÉS-FŐZÉS IDEJÉN Ételek mentése Ha a vajunk kissé meg- avasodik, azon így segít­sünk: Tíz dekához egy kés­hegynyi szódabikarbónát keverünk, s fél óráig állni hagyjuk. Utána többször váltott hideg vízben a va­jat jól átmossuk, s végül picit megsózzuk. Az avaso- dás a zsírt sem szokta el­kerülni. Ha még nem túl avas, próbáljunk meg segí­teni a bajon. Egy kiló zsír­hoz egy nagy fej vöröshagy­mát, vagy két-három nyers, hámozott burgonyát te­gyünk, jól süssük át, majd a zsírt szűrjük le. Erőseb­ben fűszerezett ételekhez — pörkölthöz, tokányhoz stb. — és rántáshoz még kitű­nően felhasználható. Manapság, amikor az ét­olaj ára nem lebecsülendő, kétszeresen fontos, hogy a rántott szelet, fasírozott, vagy más, liszttel, zsemle- morzsával bundázott étel sütéséhez használt olajat ne kelljen kiönteni. Az égett liszttől vagy zsemle- morzsától úgy tisztíthatjuk meg, ha egy fehér vászon­darabot forró vízbe már­tunk. jól kicsavarjuk, és a zsiradékot azon még forrón átszűrjük. Ha a paradicsompürét i em használjuk fel az egész dobozzal, a maradék­ra öntsünk egy kevés ét­olajat, úgy nem fog kiszá­radni, .megromlani a hűtő­ben. A galuska nem megy szét, ha főzés közben egy kiska- nálnyi ecetet teszünk a fő­zővízébe. A húsleves nem lesz za­varos, ha felforralás, be- zöldségelés, sózás után azonnal takarékra állítjuk alatta a lángot, s fővés köZr ben éppen csak gyöngyöz­zön. A levest ne keverges- sük, a habját sem kell le­szedni, elfő magától. A főzőkolbász és a hurka nem pukkad szét, ha főzés, illetve sütés előtt leforráz­zuk, és villával megszur- káljuk. A kakaó-, a puding- és a krémpor nem lesz csomós. ha egy kis cukrot teszünk hozzá, mielőtt a hideg tej­jel elkevernénk. A rövid lével készült, könnyen leégő ételeket sose nyílt lángon, hanem inkább vízgőz fölött melegítsük. A rántani, sütni való hússzeletek szélét éles kés­sel mindig vagdossuk be 1 cm mélyen, nehogy sütés közben a hús összeugorjon. ELŐRE ELKÉSZÍTHETŐ Alma a fa alatt mandulás lepény Hozzávalók (kb. 24 szelet­hez): 75 dkg liszt. 3 kávés­kanál sütőpor. 35 dkg vaj vagy margarin, fél kg cu­kor, 1 csomag vaníliacukor, 3 tojás. 1 csipet só, 25 dkg mazsola. 2 evőkanál rum, 15 dkg mandula, 2 kg sava­nyú alma. reszelt citrom héja, 1 kávéskanál fahéj, 1 tojás sárgája, egy evőkanál tejszín. A lisztet a sütőporral el­keverjük. Hozzáadjuk a zsi­radékot, 35 dkg cukrot, a vanília-cukrot, a tojás sár­gáját, és megsózzuk. A ma­zsolát a rumban megáztat­juk. a mandulát megpirít­juk. Az almát meghámoz­zuk, és 4 részre vágjuk, ki­magozzuk és vékony szele­tekre vágjuk. A citrom hé­ját és levét, a mandulát, a maradék cukrot és a fahé­jat összekeverjük, és a tész­tamasszához keverjük. A tésztát 2 részre osztjuk. A tészta felét sütőformába tesszük, melynek az alját kivajazzuk, és előmelegített sütőben kb. 10 percig süt­jük. A maradék tésztát ki­nyújtjuk. Az almadarabo­kat az elősütött tésztára tesszük, és a tészta másik felével befedjük. A tojás sárgáját és a tejszínt elke­verjük, és a tészta tetejét ezzel bekenjük. Villával megszurkáljuk a tésztát. Majd ismét sütőbe tesszük, és kb. 30 percig sütjük. KARÁCSONYI KÉSZÜLŐDÉS Az ajándékozás öröme Az ajándékozás elsősorban érzelmi ügy, amihez fogé­konyság, átérzés párosul. A nők ehhez jobban értenek, nem restellik kimutatni érzelmeiket, s ezért szívesen és leleményesen ajándékoznak. Ez az ismeret azonban ösz- szefügg neveltetésükkel, és a családi tradícióikkal. Férfiszokás, hogy név­nap, születésnap, kará­csony előtt — rendszerint az utolsó percben — be­robbannak egy boltba, hogy valami ajándékot vegye­nek. Persze vannak fér­fiak, akik hozzátartozóikat gyakran meglepik ajándé­kokkal. sőt el is kényezte­tik. A soron kívüli apró ajándékok, figyelmessé­gek, mint váratlan, kedves meglepetések, sókkal töb­bet jelentenek egy asszony számára, mert ezek a sze­retet, a megbecsülés, a ra­gaszkodás, vagy a hála bi­zonyítékai. KIT SZERET? Ám sok férfi azt sem tudja, mit szeret a felesé­ge. Minek örülne legin­kább? A férfiak többsége gyorsan összeállítható Vállkendő — házilag abban is gyakorlatlan, hogy az áruházak kínálatából kiválassza azt, ami a fe­leségének még nincsen, pe­dig megkönnyítené napi munkáját, vagy csinosíta­ná őt magát, esetleg laká­lyosabbá tenné az ottho­nukat. ELŐRE - NE\ Éppen ezért, sok csa­ládban előre megbeszé­lik, hogy mivel lepjék, meg egymást. Ezzel persze ele­ve kizárják az ajándékozás legfontosabb, legizgalma­sabb kellékét, a meglepe­tést, s az ajándék is sokat veszít érzelmi és eszmei értékéből. Ajándékozni pedig any- nyit jelent, hogy beleérez- zük magunkat a hozzánk tartozó lelkiállapotába, ér­zelmeibe, ismerjük, figyel­jük vágyait, szükségleteit, és megpróbálunk ennek alapján felkészülni. Min­dig azt tartsuk szem előtt, vajon örül-e majd az, aki­nek ezt vagy azt az aján­dékot szánjuk? Ha mind­ezt átgondoltuk, de mégis KERTÉSZKEDŐKNEK Tennivalók tél előtt Évelőink zöme teljesen télálló, edzett növény. Még­is előfordul, hogy az öntö­zés folytán a tő idővel ma­gasabbra kerül a talaj szintjéhez viszonyítva, mint volt. amikor ültettük. Ezért óvatosságból nem árthat, ha évelő virágágyasainkat az első nagyobb és állan­dóbb jellegű fagyok bekö- vetkezeíe után laza, száraz lombbal befedjük, és kevés cserjenyesedékkel is bebo­rítjuk, hogy . a szál a lomb­takarót el ne hordhassa. A legjobb takaró a fenyőág. Ez elég levegős, alatta a nö­vénye’-: sohasem füllednek be, de ki sem fagynak. A lombtakaróval óvatosan bánjunk, és majd tél vége felé lazítsuk fel. mert a csapadék hatására össze- ülepszik. és légmentesen el­zárja a virágtöveket a le­vegőzéstől. •k Aki tavasszal dugatta el a fokhagymát, tapasztalhat­ta. hogy ősszel nagyon ki­csiny. apró gerezdű hagy­mákat szedhetett fel. Ez természetes következmény, független az évközi időjá­rástól. Ak' októberben vagy novemberben elmu­lasztotta volna a fokhagy- maduggatást, még pótolhat­ja most decemberben. A bimbóskel és a tápo­kéi újból hajt, ha a téli visszavágásnál arra ügye­lünk, hogy néhány kisebb levél a tövön maradjon. Ko­rán tavasszal amikor a ká­posztaféléknek szinte teljé­ién híjával vagyunk a konyhán, ezek az egyszer már kihasznált növények igen jó szolgálatot tesznek. Nem hoznak ugyan fejeket és nagy termést, hanem csupán kisebb zsenge ká­poszta- vagy kelízű levele­ket, ezeket azonban igen ízletes zöldfőzeléknek lehet felhasználni. Ne távolítsuk el tehát sem a bimbóskel, sem a tépőkel, töveit, ha­nem tavasszal kissé felka­pálva töveiket, megerősítve és megtisztogatva várjuk, hogy újból hajtsanak. Szép alkalmi vállkendő ritkán kapható az üzletek­ben. Egy kis ötletességgel magunk is készíthetünk de­koratív, egyéni ízlésű dara­bot, karácsonyi ajándéknak is megteszi az alábbi két modell: SZAPORITOVESSZŐK SZEDESE Borok és íürtök A lágy, savszegény újbo­rokat karácsony előtt, a ke­mény. savdús borokat újév után fejtsük először. Az előzőeknél — a természetes savcsökkenés megakadályo­zására — minél hamarabb, az utóbbiaknál —, ha a savcsökkenés a kívánatos — minél későbben, de. leg­alább tíz nappal a lefejtés előtt a barnatörés el­len hektoliterenként 5-10 gramm borkénnel kénez- ztik. így az első fejtés a megtörés veszélye nélkül nyíltan is végezhető. A fel- töltögetist a virágosodásra és écetesedésre hajlamos gyengébb boroknál gyak­rabban, de legalább kéthe­tenként. végezzük el. A szölőiartó . kamrában hetenkint nézzük át a für­töket, s a hibás bogyókat csipegessük ki. Ha szük­séges. köbméterenkint 2 gramm kénezést alkalmaz­zunk. A dugványozáshoz, oltás­hoz szükséges szaporító­vesszők szedését a nagyobb hidegek beállta előtt vé­gezzük el. Erre a célra csak jól érett, ismert fajtájú vesszőket szedjünk, a teljes vesszők középső részéből. A hatvan centiméteres vesz- sződarabokat százankint kötegelve, pontos jelzéssel ellátva, vízmentes helyen a porhanyó« földdel vermel­jük el. A vermelőben a ho­mok. vagy föld a vesszők közét is töltse ki, s az ígv beágyazott kötegeket 60-70 centiméter vastag, felkupa- colt porhanyós földréteggel takarjuk be. a) Alkalmi méterárubolt­ban vegyünk 130X130 cm nagyságú selymet, olyat, aminek tartása van. A ken­dő szélét keskenyen szegjük be. Díszítését többféle mó­don oldhatjuk meg. Ve­gyünk például cakkos szé­lű pamutcsipkét, s ezt varr­juk körbe négy oldalt. Csi­náljunk előbb kartonpapír­ból egy cakkos szélű sab­lont, s ezt rajzoljuk rá gra­fitceruzával a kendő szélé­re körbe (ez esetben nem kell előbb beszegni!), majd, ha van a varrógépünknek hurkolóöltésű programja, hímezzük ki a cak-kokat. Színes perié hímzőből hor­goljunk virágmotívumokat, és azokat öjtsük fel apró, láthatatlan öltésekkel. Vi­rágmintás nejlonfüggönv- anyagból is vágjunk ki vi­rágmintákat, azokat gépel­jük rá a kendő szélére. b) Elegáns szín estére a fekete. Ebből készülhet a háromszögletű kendő, mely­nek szélét 10 cm szélesség­ben aranyszínű nagyobb formátumú gyöngyfűzéssel díszíthetjük, határvonal­ként arany szálból hímezve egy sort láncöltéssel. A ken­dő szélét rojtozzuk: vagy a kendő saját szálait húzzuk ki keresztben, vagy külön hurkoljunk kb. 15 cm-es rojtokat. melléfogtunk, ennek eile* nére elvárhatjuk az örven­dezés jeleit, mert hiszen szeretettel, őszinte jóaka­rattal igyekeztünk örömet szerezni. Bántó, és fájdal­masan sértő, ha az illető az ajándékot közömbösen félreteszi (esetleg ki sem csomagolja!), vagy ha to­vább ajándékozza, eltün­teti. ILLIK VISZONOZNI Minden ajándékot viszo­nozni illik. Ám az olyan ajándék, amely meghalad­ja a megajándékozott anya­gi terheit, terhes adósság­gá válik, s a két fél közöt­ti- jó viszonyt nemcsak ve­szélyezteti, hanem meg is szakíthatja. Még a szülők és gyermekeik közötti kap­csolatban is tekintettel kell lenni arra, hogy az aján­dék viszonzása nem fog­ja-e anyagilag túlterhelni a megajándékozottat; kü­lönösen a mai nehéz gaz­dasági helyzetben nincs helye az egyes családok­ban divatos évenkénti túl- licitálásoknak. Az ajándékozás mindig, mindenkinek gond, nem­csak kiadás, de ha sikerül eltalálni a másik elképze­lését, ízlését, dupla öröm. B. K. CSILLAGFÜZÉR AZ ÖRÖKZÖLDÖN Az ünnepi asztalra A karácsonyi asztalt szé­pen dekorálja ez a jelen­téktelen virágú, ám hatal­mas tűzpiros fellevelekkel pompázó szobanövény, a mikulásvirág. Ha valaki meglep vele minket, s azt szeretnénk, hogy az ünne­peken túl is, egész télen díszítse lakásunkat, figye­lembe kell vennünk igé­nyeit. A mikulásvirág a laza szerkezetű talajban érzi jól magát, ez pedig — a fűtött lakásban — könnyen ki­szárad. S mivel a növény vízigényes, akár naponta öntöznünk kell, különben nemcsak sötétzöld leveleit hullatja ei, hanem, deko­ratív felleveleit is. Levél­hullást idézhet elő a túl­ságosan magas páratarta­lom, a túlzott talajnedves­ség, az alacsony hőmér­séklet, illetve a hőmérsék­let-ingadozás, a huzat is. Ha a következő télen is gyönyörködni akarunk mi­kulásvirágunkban, a felle­velek elhullása után csök­kentsük az öntözést, hogy az összes levél leszáradjon. A növényt arasznyira vág­juk vissza, s májusig pi­hentessük, tíz-tizenkét na­ponként megnedvesítve földjét, Május közepén tápdús, egynegyednyi han­sági tőzeget tartalmazó földbe ültetjük, s meg­kezdjük rendszeres locso­lását. Nyári hónapokban megfelelő szoktatás után a szabadban is nevelhető, ám a hűvös őszi éjszakák elől vissza kell telepíteni a la­kásba. Ha jól bántunk vele, a mikulásvirágon a követke­ző november végére, de­cember elejére ismét meg­jelennek a pici sárga virá­gok és a gyönyörű piros fellevelek. Ez a szép asztali dísz gyorsan és konyán elkészíthető. Sokféle örökzöldből kötjük a csokrot, melyet csillogó aranyszállal, csiílagfüzérrel, gyümölcsökkel és kedves kis karácsonyi figurákkal díszítünk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents