Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-12 / 293. szám
4 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZANK 1992. DECEMBER 12., SZOMBAT Gondfelhők Zsámbékon c/ BERUHÁZÁS TELKIBEN Vagyonfelosztás az Arany János Tsz-ben Bweár is mosoda, &i£ssm snunJka Napjainkban sajnos nem ritka esemény, ha valahol megszűnik egy kisebb vagy nagyobb munkahely. A gazdasági folyamatok velejárója. Persze az egyénnek, ha éppen rajta a sor, nehéz ezt elfogadni. Az észérveket ilyenkor háttérbe szorítja a félelem, mi lesz tovább. Sikerül-e elhelyezkednie másutt? Ez játszódik most le Zsámbékon, ahol jövő év január elsejétől megszűnik a mosoda, s tizennyolc asszony veszíti el kenyérkereseti lehetőségét. Valamikor egy csecsemő- otthon működött Zsámbékon, amit vagy hat esztendővel ezelőtt az akkori Pest Megyei Tanács megszüntetett. Számos elképzelés született arról, hogyan lehetne hasznosítani az épületet. S míg folyt a tervezés, a mosoda az illetékesek döntése értelmében a Pest Megyei Bu- dagyöngye Kórházhoz került. Az ingatlant — a mosoda kivételével — megvette egy részvénytársaság. Eredetileg azt tervezték, hogy idegbeteg-gondozó létesül benne. Majd változott az elképzelés, szemklinikát. kívántak kialakítani az épületben. Bár úgy hírlik, ebből sem lesz semmi. Ahogy a megyei Buda- gyöngye Kórház igazgató főorvosától, Zádor Andrástól megtudtuk, az intézmény a társadalombiztosítástól csak arra kap pénzt, hogy a saját részükre oldják meg a mosatást. Egy mosoda fenntartására viszont nem kapnak támogatást. Zsámbékon pedig elég magasak a víz- és csatornadíjak, olajjal íűtenek, ami szintén nem olcsó. így a mosatás ára is igen magas lett, amit egyre nehezebb volt eladni. A kórház pedig nem tud kockázatot vállalni a további fenntartásért. A gyógyszerekre, a betegek élelmezésére fordítandó költségekből ilyen célra nem faraghatnak le. Igyekeztek más megoldást keresni. A Heim Pál Kórház át akarta venni a mosodát. mert szükségük lenne rá. a kiadásokat azonban nem tudták vállalni. Kihasznált ugyan a mosoda kapacitása, mégis veszteséges, amit a kórház képtelen kigazdálkodni. Ezért zárják be. Nem tehetnek mást. Az asszonyok attól tartanak, másutt nem kapnak majd munkát. Zsámbékon is elég kevés erre a lehetőség, a munkanélküliség eléri a tizenhárom százalékot. A főváros — ilyen szempontból — messze van. Nem valószínű, hogy a vidékről bejárókra várnának. Megoldást talán az jelenthetne, ha valaki vagy egy cég mindennek ellenére üzletet látna benne, s továbbra is működtetné. De amire kimondatott, hogy gazdaságtalan a fenntartása, nem valószínű, hogy vonzaná a vállalkozókat. Csodák pedig csak a mesében vannak. Az asszonyok pedig év végéig még dolgozhatnak. S reménykedhetnek abban, talán az életben is történnek néha csuda dolgok. — jisz — Jövőre elkészül Részben saját forrásból, részben a céltámogatásra kapott összegekből szennyvíztelep épül Telkiben. A munkálatok előreláthatóan jövő év őszére fejeződnek be. Idén júniusban kezdődött meg a beruházás. A tervek már elkészültek, az önkormányzat aláírta a vállalkozási szerződést a kivitelezővel, az anyagi háttér is biztosított, még csak a lakosságot sem kellett terhelniük a kiadásokkal kapcsolatban. S hamarosan megoldódik ez a probléma a településen. KÓSPALLAGI KEDVESSÉGEK Nyugdíjas vasárnap Vasárnap délután bárom órakor, a községi művelődési házban nyugdíjasnapot rendez a kóspallagi ön- kormányzat. A családias összejövetel alkalmából a falu minden 70 éven felüli polgárát kivételes segélyben részesítik. Nyolcvan- kilencven személy kap egyenként 500 forintot. Egy ember számára nem nagy összeg, de a közös kasszából nem lehet köny- nyű előteremteni. — Ügy gazdálkodtunk, hogy ez sikerüljön — közölte érdeklődésünkre válaszolva Csizmadia Vilmos polgármester. — Hogy élnek a kóspallagi nyugdíjasok? Sokan szorulnak segítségre? — Azt hiszem, hogy semmivel sem könnyebb a helyzetük, mint az ország más településén. Amivel kedvezőbb lehet, annak a feltételeit maguk teremtik meg. Többet dolgoznak. Kertet művelnek, az így termelt élelmiszerekkel csökkentik a háztartási kiadásokat. Téli tüzelőjüket nyáron kitermelik az erdőn. Még így is van okunk a támogatásukra. — Milyen formában? — Például a szociális étkeztetéssel, amit vagy öt- venen vesznek igénybe. Egy ebéd csak negyvenhét forintba kerül. Ezt általában mindenki megfizeti. Néhány személy helyett mi térítjük. Elsősorban azokért fizetünk be, akik családját más bajok, például a munkanélküliség terheli. — Miből győzik? Mekkora a község költségvetése? — Jövőre 16 millió forint lenne, de 2,2 millió forint lesz a hiányunk, mert a pedagógusok bérét kell emelnünk, amihez sehonnét sem kapunk támogatást. Kóspallag lakossága jelenleg 729 lélek. K. T. I. A gépek javát kivitték Megtartották a kenyértöi-ő, vagy ahogy hivatalosan mondják, a vagyonfeloszió közgyűlést a nagykőrösi Arany János Tsz-ben is. A szokatlanul rövid, a délutánba éppen csak átnyúló fórumon viszonylag gyorsan megegyeztek a maradni és kiválni szándékozók a legfontosabb vagyoni, vagyonjogi kérdésekben. Ezt megelőzően komoly, sokszor az éjszakába nyúló egyeztetések, beszélgetések folytak a szövetkezet irodájában. Ennek eredményeként egy kivétellel lényegében rnár a közgyűlésre megszületett a kompromisz- m, sőt a fennmaradó ‘problémák is, úgy tűnik, megnyugtatóan megoldódtak az össz-szövetkezeti találkozón. A legnagyobb igény a kívülállók részéről elsősorban a traktorok, erq- és munkagépek iránt mutatkozott. Ebből következően a génállomány döntő része a boldogulás új útját választók tulajdonába került. A gyümölcságazatnal sajátos helyzet alakult ki, hiszen az egyéni érdekeltséget kéllett a működőképesség fenntartásával összhangba hozni. Ily módon az úgynevezett eszmei megosztásnak volt értelme, ami azt jelenti, hogy a meggyes-, almás- és egyéb telepítések ötödrésze a kívülállók nevére került, a többi a szövetkezetben maradók tulajdonába jutott. Az Arany János Tsz-ben összességében mintegy 35 százalékos kiválási arányról beszélhetünk. Feltehetően nagy lesz az égyüttműködési készség kilépők és a továbbra is szövetkezésben maradók között. Ennek konkrétumai természetesen majd az átalakulás 'után körvonalazódnak. — ay Felújított közterek Aszódon Modern rendszereket telepítenek Megyénk majdnem minden településén beruházások vannak folyamatban. Aszódon a legkiemelkedőbb eredmény a parkok felújítása és a főút két oldalán húzódó parkoló kiépítése. Bagyin József polgár- mester elmondta, a munkálatokat idén májusban kezdték el, és nemrég fejezték be. Alig több, mint fél év alatt megszépültek a közterek, a fák közé pihenőhelyeket alakítottak ki, és a kertészek keze nyomát dicséri az újjászületett zöldövezet is, amely igazán jól tavasszal fog mutatni. A mintegy hatmillió forintos beruházást az önkormányzat finanszírozta. A helyi képviselő-testület úgy döntött, hogy felveszi a kapcsolatot a Digi- tel 2001 Részvénytársasággal, és kibővítik a település telefonhálózatát. A tervek szerint 1994 júniusára fejezik be a munkálatokat. Aszódon jelenleg 400 bevezetett telefon van. A régi tulajdonosok mellett további ötszázan jelezték igényüket. A vonalak betelepítésére családonként 15 ezer forintot kell fizetni. A településen megkezdődik a gázprogram is. Várhatóan két év alatt sikerül minden házat bekötni a hálózatba. Ügy tűnik, az emberek nem tartják soknak az ötvenezer forintos egységárat, mert eddig ezercsalád adta be igénylését az önkormányzathoz. Az összeget nem muszáj készpénzben kifizetni, a lakók kérhetnek kedvezményes OTP-kölcsönt. A hároméves lejáratú hitelre az állam Icamattámogatást nyújt, A hálózat kiépítéséhez a polgármesteri hivatal több millióval járul hozzá. P. A. Elmaradt Tudósítást kellett volna írnom a mai lapszámba Pest megye önkormányzata ügyrendi bizottságának tegnapi üléséről, de nem jött össze. Pedig ott voltam időben, nem késtem egy percet sem. A bizottsági elnök . úrnak elmondtam, hogy írni szeretnék az ülésen megvitatásra kerülő kérdésekről, és megkértem, hogy szíveskedjék biztosítani egy példányt az előterjesztett anyagokból. — Tessék helyet foglalni! — biztatott kedvesen, és hozzátette: — Természetesen megkapja az igényelt anyagokat is. Bementem, leültem az asztal végére, mert újságírónak ott a helye és nem a főasztalnál. Ezt komolyan mondom, nem ironizálok. Előkaptam a jegyzet- füzetet, megtöröltem plusz hármas szemüveglencséimet, amikor igen határozottan felszólított egy szőke hölgy, hogy üljek már át az asztal túloldalára, mert elfoglaltam a jegyzőkönyvíró helyét. Miután körülnéztem, rájöttem, hogy tényleg elfogtudósítás laltam nem egy, hanem legalább három jegyző- könyvvezetőnek és még három titkárnőnek a helyét, mert mindent elborítottak az iratcsomók. Felálltam és átültem az asztal túlsó oldalára, az igen tisztelt bizottsági tagok közé. Szinte már-tnár büszke voltam, hogy né, Papp János, hogy felvitte az Isten jódolgodat, akár még bizottsági tagnak is képzelheted magad! Űjból elővettem a jegyzetfüzetet, törölgetni kezdtem plusz hármas szemüveg- lencséimet, és nagy tisztelettel kértem egy példányt az előterjesztendő anyagokból a szőke titkárnőtől vagy jegyzőkönyvvezetőtől. Jött is azonnal a válasz: — Fénymásoltatni kéne, de nekem rengeteg a munkám. Ezekből pedig nem adok — mutatott az előtte heverő aktacsomagra. Szóval, álltam ott nagy bambán, mint Bálám szamara. Annál nagyobb munkában volt a titkárnő vagy jegyzőkönyvvezetőnő, mert most sem tudom, hogy kit kellett volna tisztelnem személyében. Rakosgatta egyik helyről a másikra a sok papírt, és én csodálkozva tapasztaltam, hogy milyen nagy elfoglaltsággal jár néhány irat egymásra tevése. És akkor úgy döntöttem, hogy tulajdonképpen semmi bajom az ügyrendi bizottság tisztelt tagjaival, de köszönöm, nem fogok írni egy sort sem az ülésükről, mert nekem elegem van az olyan jegyzőkönyvvezetőkből vagy titkárnőkből, akik foghegyről beszélnek az újságíróval. Aztán pedig utálom a pökhendiséget, és azt sem veszem jó néven a sajtó munkatársainak nedvében, ha nem vesznek emberszámba, amikor a munkámat szeretném végezni. Tudom én jól, hogy a világ egyik legfontosabb munkája a titkárnői vagy jegyzőkönyvvezetői munka, azt is tudom, hogy a mindenkori főnökök keresztnevükön szokták szólítani őket, rég bebizonyosodott, hogy az ő jóindulatán múlik egy kétperces találkozó a főnökkel, de mindezek ellenére nem imádom az- ilyen típusú titkárnőket vagy jegyzőkönyvvezetőket, Papp János
