Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-09 / 290. szám

Jászfalu élni akar

Mindig máshová tartoztak

Nem tudta senki megmondani, miért kapta a települések keresztségében éppen a Jászfalu nevet a mintegy 150 lelket számláló falurész. Kérdezősködtem idős emberektől, kerestem volna egy domus históriát, kutattam régi nyomtatványok vagy irományok után, de magánvállalkozásom nem vezetett eredményre. Sőt, hogy teljes legyen tájékozatlanságom, eljövetelem utolsó perceiben jelentkezett egy kedves idős gazda, aki elmondta, hogy a népnyelv egyszerűen csak Szárazágként emlegeti a kistelepülést, amely oda vezethető vissza, hogy régen,

nagyon, de nagyon régen fogadó állt az út mentén, és „A Szárazághoz” furcsa nevet viselte.

Hogy nem újkori településről van szó, azt a legjobban azok a muzeológusok és régészek tudnák bizonyítani, akik ásatásokat végeztek az elmúlt esztendőkben, amelynek során rengeteg római kori tárgyat találtak. Edénytöredékek, épületmaradványok kerültek elő a föld mélyéből, a feltárási munkák során megállapították azt is, hogy a légiósok menetelése idején itt már létezett padlófűtés és vízvezeték.

A történelmi múlt tárgyi emlékeit hiába keresné bárki is a Piliscsaba melletti Jászfalu valamelyik kiállítási helyiségében, mert azokat elvitték Szentendrére.

— Majd egyszer, ha több lesz a pénz, lehet, hogy újból folytatják a megkezdett feltárási munkálatokat — mondta Csányi Mihály- né, a helyi iskola igazgatója.

Pedig csak emelné a település rangját egy tájház, egy akármilyen kicsi, erre a célra kialakított szobács- ka, amelyben kiállíthatnák az ásatások eredményének legalább kis részét.

Mindezt csak azért merjük ajánlani, mert látogatott, forgalmas turisztikai és közlekedési út mellett fekszik a kistelepülés, ahol rengeteg belföldi és külföldi látogató fordul meg. Talán pénzt is hozna a házhoz.

Nem akarnak válni

A település életének egyik meghatározó gazdasági, szociális és pénzügyi ereje a Pilishegyi Állami Gazdaság volt. Azért fogalmazunk múlt időben, mert Jászfaluban is megváltoztak a hagyományos viszonyok. a nagy és egységes állami gazdaság folyamatosan átalakul. Korlátolt felelősségű társaságokat hoztak létre, keresik a biztonságos gazdálkodás új formáit és módszereit.

Az állami gazdaság valamikor biztos megélhetést adott az ország keleti megyéiből érkezett embereknek is. Jöttek a szebb remény nevében Szolnok megyéből, Bács-Kiskunból és még a viszonylag távoli Szabolcs is Jászfaluba küldte felesleges, munkaerejének egy részét.

Az anyagi jólétben hamar gyökeret eresztettek a távolból érkezettek, hiszen szolgálati lakásokba költözhettek, mások pedig önerős építkezésbe kezdtek.

Oláh Imre, az állami gazdaság főkönyvelője két dolgot biztosan nem szeret. Ö ugyan nem fogalmazott ilyen nyíltan, de semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy nem imádja az újságírókat és a felesleges beszédet. Csupán annyit volt hajlandó elmondani, hogy az állami gazdaság vezetői már rég felismerték az átalakulások szükségességét, őket nem érték váratlanul a legújabb kori események, és időben igyekeztek átalakulni.

Máskülönben a helyi részönkormányzat egyik képviselője, aki jó lokál- patriótaként ragaszkodik szűkebb hazájához.

Elmondta, hogy jó kapcsolat van a piliscsabai községi önkormányzat és a helyi részönkormányzat között. Eddig meg tudtak egyezni a pénzösszegek felett is, nem volt nézeteltérés a két partner között.

A kistelepülés állampolgáraira még nem ragadt át az országban tapasztalható közigazgatási önállósodás óhaja, nem akarnak népszavazást, nem akarnak elválni a nagyközségtől. Jászfalu népe megszokta, hogy ők mindig másvalakihez

tartoztak. Egy ideig Tiny- nyéhez, most pedig Pilis- csabához.

A hajdani körzetesítések felelőtlen következményekkel jártak az iskolára nézve is. Megszüntették a felső tagozatot, a gyerekek most kétszer autóbuszoznak napjában. Igaz, nincs különösebb gond a buszjáratokkal, mert félóránként közlekednek a járművek. Ez viszont nem jelent semmit a diákok szepontjá- ból, mert nekik menni kell, ha esik az eső, ha süt a nap.

Elégedett pedagógusok

Jelenleg öt pedagógusa van az 1—4. osztályos iskolának. Természetesen valamennyi nö. A szakma elnőiesedett, Jászfalu sem kivétel.

Csáni Mihályné, Lilli Zoltánná, Kecskeméti Lászióné, Balajti Ilona és Knáb Gabriella szeretik a gyerekeket, vállalták a pedagógussors kevés előnyét, és annál több hátrányát, de — megfogalmazásuk szerint — elégedett és boldog emberek.

Az iskola felett — kívülről legalábbis — nagyon eljárt az idő, sürgősen el kéne végezni a felújítási munkálatokat.

Nem, akarunk érzékenységet sérteni, tehát 'már most leírjuk, hogy van jó szándék, vannak jövőt tervező elképzelések, és találkoztunk sok-sok leleményességgel is.

A rend kedvéért elmondjuk, hogy a pedagógusoknak volt szívük lemondani egy saját kényelmüket

szolgáló tanári szobáról, de ellenszolgáltatásként négyzetméterekben nehezen kifejezhető területet tudtak biztosítani a diákoknak.

A kis épületben az oktatáshoz feltétlenül szükséges tantermeken kívül kialakítottak egy mini tornatermet, és nyugodtan tudnak ebédelni is a napközis gyermekek.

Igaz, kevés a tanuló. Mind kevesebb az újszülött. Míg az 1988—1939-es tanévben 49 növendéke volt az iskolának, a jelenlegi tanévben már csak 44 gyereket tudtak beiskolázni.

Az előrejelzések szerint a helyzet nem fog változni a közeljövőben sem, de megtörténhet, hogy igazi változásokra akkor kerül majd sor, ha meg tudják oldani az iskolabővítést, és helyben járhatnak majd iskolába a felsős diákok is.

Ameddig mindez megvalósul, addig maradnak az apró örömök. Például az, hogy 1992 nyarán meg tudták szervezni a gyermekek önköltséges nyaralását, amelyhez hozzájárult az önkormányzat is.

Meg aztán igen jól jött az Egészséges Életmód Alapítványtól pályázati úton elnyert 100 ezer forintnyi összeg is, amelyből játékokat vásároltak az iskola tanulói részére.

ötvenezer forintot nyert az iskola egy másik pályázaton is, amely a tanulók úszásoktatását fogja szolgálni. Nagyobb összeggel járult hozzá a fűtési rendszer korszerűsítéséhez a piliscsabai MHM Kft. és az önkormányzat. A megvalósításokhoz büszkén sorolják az új kerítést, amelynek csupán csak a bejárati kapuját kell még elkészíteni.

Az égjük élelmes állampolgárnak eszébe jutott, hogy lehetőség van ingyenesen beszerezni az Országos Széchényi Könyvtártól egy kisebb könyvtárra való könyvállományt, Elkészült egy polcrendszer, és hamarosan működni fog a helyi könyvtár.

Mindenképpen hangsúlyoznunk kell, hogy Jászfaluban megbecsülik a pedagógust. Tisztelik és szeretik őket, december elején pedig megkapták 13. havi fizetésüket is.

Gondozatlan sírkert

Jászfaluban a halottaknak nincs helyük a szülőfalu temetőjében. Ök a piliscsabai temetőben várják az örök boldog feltámadást. Fura egy helyzet ez. Valamikor pedig temetkeztek Jászfaluban is.

Jelenleg van öt gondozatlan, elfelejtett sírhely, és van tíz szépen gondozott. Halottak napján még fel- fellobbannak a gyertyák és a mécsesek, de az enyészet

teljesen rátelepült a régi temetőre.

Az egyik helybéli ember azt mondta, hogy gálád munkát végeztek azok, akik a sírok exhumálásává! voltak megbízva. Csak addig tartott törődésük, amíg felnyitották a sírhelyeket. Kisiskolások, apró gyermekek igyekeztek erejükhöz mérten rendbe hozni a sírkertet.

Kasza Péter polgármester elmondta, hogy vitatkozni vitatkoztak ugyan a helyi lapban á temető, kérdéséről, de eddig hivatalosan még senki nem emelte fel szavát a helyi önkormányzatnál. Amennyiben valós igénv lenne a helyi temető újranyitása, abban az esetben érdemben is lehetne tárgyalni a kérdésről.

Változó falukép

Piliscsaba polgármestere napi kapcsolatot tart fenn a szomszédos kistelepülés polgáraival. Kihelyezett ügyfélszolgálatot tart a polgármesteri hivatal, ezzel is megkönnyíti a, helybéliek életét, hiszen helyben tudnak intézkedni a felmerült kérdésekkel kapcsolatosan.

Kasza Péter csupán azt kifogásolta — teljes joggal —, hogy az állami gazdaság vezetőivel nem tudtak egyezségre jutni. Az történik ugyanis, hogy a kihelyezett ügyfélszolgálat terembiztosításáért bérleti díjat kérnek a polgármesteri hivataltól.

Természetesen élni kell a piac adta lehetőségekkel, mondhatná most az újságíró nagy meggyőződéssel, de valahogy mégsem mondja ezt. Inkább azt javasolná Kasza Péter polgármesternek, hogy alkalomadtán tartsanak ügyfél- szolgálatot az iskolában. A tanítónők biztosan nem kérnének pénzt a szolgáltatásért.

Máskülönben a polgár- mester azt Is elmondta, hogy csupán ebben az esztendőben 4,5 millió forintnyi összeget ruháztak be a kistelepülésen. amelynek eredményeként a többi között új járdákat építettek, és korszerűsítették a település utcáit is.

Felépült a helyi posta épülete is, amelynek a költségeihez 700 ezer forinttal járult hozzá az ön- kormányzat. Jövőre pedig lehetőséget szeretnének teremteni lakó- és üdülőtelkek parcellázására.

Papp János

Szűkebb hazánk kincse

A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata

Egyszerű fakereszt feszülettel áll az úton Jászfalu házai között. Az ember csak úgy veszi tudomásul, mint a falusi utcakép egyik elemét, amely meghitté teszi a környezetét. Ez a jászfalui kereszt semmi különösebb értéket nem képvisel. Sem kora, sem „művészi minősége” nem indokolja, hogy műemlékeink közé soroljuk. Mégis kár volna, ha eltűnne a megszokott helyéről. Nem ismerem a jászfalubeliék hitéletét. Lehet, hogy már csak az öregek süvegelik meg a keresztet — ők is inkább megszokásból, mert úgy nevelték őket —, lehet, hogy nem. Akárhogy is van, az ilyen útszéli keresztek már régen elszakadtak eredeti jelentőségtartalmuktól, ill. attól az igénytől, hogy mint keresztény szimbólum, valamit közvetítsenek számunkra. Nem mintha a szimbólum jelentősége változott volna meg, hanem mi. A mi igényünk. hogy e közvetítést elfogadjuk.

Az ilyen magában álló, igénytelen emlék nemcsak az elmúlt évtizedekben, de napjainkban is sok veszélynek van kitéve. A falu nö, gyarapszik, modernizálódik, privatizálódik. Sok váratlan körülmény, váratlan veszély fenyeget. Pl. parkolóhely kell, vagy egy autó dönti ki a keresztet, esetleg újabb emlékműnek ez a legmegfelelőbb hely a faluban stb., stb. Sohasem lehet tudni, hogy ki hogy határoz ilyen kérdésben.

Ne felejtsük azonban el, hogy van paraszti, népi, falusi örökség is, amelynek értéke nem a művészi kivitellel mérhető, de amely mégis kötelez. Nem minden értéket véd törvény. Van érték, ami megnevezhetetlen, amely a szívünkhöz nőtt az azt létrehozó szándék tisztasága és szz - retete folytán. Vagy egyszerűen csak azért, mert megszoktuk a látványát, mért ez jelenti számunkra a szülőföldet. Óvjuk ezeket az értékeinket!

Pamer Nóra