Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-09 / 290. szám
SZŰKEBB HAZÁNK 4 PEST MEGYEI HÍRLAP 7 &ní*Mf3 1992. DECEMBER 9., SZERDA Magbízható informátorok Furcsa helyzetek elé állítja az újságírót az élet. Járja a vidéket a jobb sorsra érdemes magam- jajta firkász. keresi a megírandó témákat, igyekszik rácsodálkozni az apró változásokra, hogy gyorsan híreket, tudósításokat vagy riportokat készítsen a hallottakról és a látottakról. Az újságírónak vannak régi ismerősei és barátai, akik időről időre tippeket adnak, de a legfontosabb hírforrás a polgármesteri hivatal. Vannak települések, ahol szívesen látott vendég az újságíró, akár még kávéval is megkínálják. ám vannak olyanok, ahonnan kiutálják. Egyszerűen félnek a nyilvánosságtól, elzárkóznak mindenféle adatközléstől, arra hivatkozva, hogy náluk nem történt és nem történik semmi érdemleges dolog. Elmondják azt is, hogy legközelebb majd felhívják a tisztelt szerkesztő urat, és mindent elmondanak. A kikosarazott újságíró még tesz egy utolsó erőtlen próbálkozást, megkérdi, hogy mekkora összeget fizettek ki a szociális gondokkal küszkö- dőknek. tájékozódni szeretne az aszfaltozott utcák hosszáról, érdeklődik a közbiztonság helyzetéről, de a konok polgármester enyhe mosollyal széttárja kezeit, s halkan suttogja; sajnos, uram, nem tehetek semmit. Ez már a civilizált kirúgás biztos jele egy sokat látott és tapasztalt újságíró számára. Veszi is a lapot, köszön, megígéri, hogy legközelebb majd újból tiszteletét teszi, ha arra jár, és eltávozik a helyiségből. Az utcán aztán elindul csodát látni, témát keresni, iskolát vagy sportcsarnokot szemlélni, vagy egyszerűen csak beszélgetni szeretne a település fiatal és idős polgáraival. Miután végzett, indulna is gyorsan a szerkesztőségbe, de nem tud elmenni, mert valamelyik fa mögül elébe ugrik a nemrég búcsúzkodó polgár- mester. Mosolyog szélesen, nagy nyájasságában azonnal invitálná az újságírót egy kisfröccsre, barátjának nevezi, veregeti a vállát, és huncutul kérdezi: — Mi után szaglászott, tisztelt szerkesztő úr? — Ó, semmiség az egész, beszélgettem az utca embereivel. — Ok nem tudnak semmit, uram. Jöjjön be az irodámba, és ott elmondok én sok mindent — húzná, vonszolná az újságírót. A firkász viszont fura teremtménye a világnak. Semmi pénzért nem kérne többé információt az ilyen polgármestertől. Vannak neki már megbízható informátorai. Ott van az utca népe. Az elmond mindent. Papp János Kereskedelmi park Érden Régóti vajúdik a földügy rendezése Foton — tájékoztatott Tóth Sándor polgármeste •, Még a rendszerváltozás előtt elkezdődtek a tárgyalások egy osztrák céggel egv ipari-kereskedelmi park létrehozására Az ügy még mindig nem rendeződött. Közben megjelent a földről szóló, a kárpótlási és a termelőszövetkezeti törvény, ezáltal a lehetőségek is teljesen megváltoztak. Éles vita alakult ki a termelőszövetkezeti részarány-tulajdonosok és a kívülálló kárpótlásra város — akiknek a földjét annak idején potom pénzen váltották meg — között. A pörlekedés oka éppen az, hogy a mostani tagok jóval nagyobb összeget kapnak a földjükért, ha eladják a külföldi partnernek, mint ők. Remélhetőleg hamarosan megoldódik ez a gond, a tárgyalások állása ugyanis erre enged következtetni. Kedvezmény a nyugdíjasoknak Piliscsaba polgárai nagyon elámultak tegnap délelőtt, amikor megnyitották az egyik vadonatújjá varázsolt szolgálati lakástömb alagsorában azt a húst és húskészítményeket árusító üzletet, amelynek helye lenne Európa bármelyik településén a Lajtán túl is. Az üzlet rekordidő alatt készült el. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy minden hónap első hetében tíz százalék kedvezményt adnak a község nyugdíjasainak, akkor bátran mondhatjuk, hogy szükség vqlt erre az üzletre. Továbbra is önkéntes A véradás megújulásáért Alig egy hete volt p véradók napja, s csupán néhány hét választ el bennünket, véradókat és szervezőket, attól, hogy kézbe vehessük a jövő évi megyei akciós naptárt. E két időpont kedvező alkalmat kínál a rendszer jelen gondjainak áttekintéséhez, s a lehetséges megújulás feltételeinek, módjainak számbavételéhez. Ebben volt segítségünkre dr. Zelen Béla, a Szent Rókus Kórház általános igazgatóhelyettese. — A Pest megyei statisztika, miként azzal az utóbbi napokban több újságcikk is foglalkozott, elszomorító: ugyanis a maga ezer főre jutó 31 véradójával (még ha Budapestet is belevesszük, akkor is csak 37 főre jön ki a számítás), az országban az utolsó helyen állunk — állapítja meg Zelen úr. — Az okokat keresve természetesen elsősorban a megváltozott munkakörülményeket, az átalakult gazdasági szerkezetet tehetjük „felelőssé”. Ez alatt azt értem, hogy míg régebben a nagyvállalatoknál, a hivatalokban jól szervezett véradóhálózat működött, ez a rendszer ma már életképtelen: a monstre cégek helyén kisvállalkozások, kft.-k üzemelnek. s akkor még nem szóltunk a százezres nagyságot meghaladó ingázókról, akik, bár véradók, de a megye határain túl vesznek részt az akcióinkban. — Mennyi vért adnak aktivistáink a megyében évente? — «Bár a számok olykor unalmasak, mégis a legtöbbet mondják el a tényekről. így van ez a véradásra jelentkezők regisztrálásánál is. Hiszen önmagáért beszél az a számsor, amelyben az új véradók szerepelnek; míg 1987-ben < 33-an, 1989-ben 3657-en mentek el életükben először vért adni, 1991-ben ugyanez a felmérés már csak 2762 főt jelenhetett az országos központba. Ugyanígy pontos statisztikai kimutatási!''': van az említett években a megyében begyűjtött vér mennyiségéről is. Ez a 14 490 literről először 13 051-re, majd tavaly 11 724-re esett vissza. — Ügy vélem, hogy a gazdasági szerkezetátalakulás még csák az egyik okot szolgáltatta a visszaeséshez ... — Így van. Az említett okok mellett „vétkesnek” tartom a közalkalmazotti törvényt is abból a szempontból, hogy azzal a rendelkezésével, amely maximálta a túlóra idejét, nehézzé tette a véradás miatt kieső munkaidő ilyen formájú pótlását. Az igazi okot, s ez már a megoldások felé mutató észrevétel is lehet, a véradás propagálásának elégtelenségében latom. Eddig ebben a témában a Vöröskereszt volt az egyeduralkodó, sokkal aktívabb szerepre kell ösztönözni a különféle társadalmi szervezeteket, az egyházakat, a szeretetszolgálatot is. Ugyanakkor egyszer s mindenkorra tudomásul kell venni: a véradás propagálását nem lehet pénz hiányában megoldani! Dotálni kell a különféle akciókat, s egyáltalán magát az önkéntes folyamatot is. Sőt végre ki kell mondani, el keli számolni, mi menynyibe kerül: a felhívástól a véradásig. — A dotálás egyben azt is jelenthetné, hogy a jövőben fizetnének a véradóknak? — Nem! A véradás továbbra is térítésmentes s önkéntes felajánlás lesz, illetve marad. Ez így kell hogy legyen, még akkor is, ha tudjuk, hogy egy zacskó vér — ez körülbelül négy deciliter — levétele 2000 forintba kerül. A dotációt elsősorban, a már említett területen kívül, a korszerűsítésre kell fordítani. Mit jelent ez? Elsősorban a véradás centralizálását. Ez a lépés nem valamiféle bü'Tanítójáiol vett® áf a stafétaboté? Új parancsnok Cegléden Borszéki Tivadar ezredes úr december eleje óta a Ceglédi III. Katonai Kerület megbízott parancsnoka. Hivatali szobájában beszélgettünk vele életpályájáról, terveiről, arról, mit jelent számára az ország szárazföldi haderőinek egyharmadát irányítani. — 1966-ban fejeztem be a tiszti iskolát. 1966-tól ’68- ig harckocsi-szakaszpa- rancsnok voltam Bajái. Utána századparancsnoki, majd zászlóalj-törzsfőnöki beosztás volt a következő lépcsőfok 1972-ig ’73-tól a csapatszolgálatot felváltotta az iskolapad: ’77-ig a Frunze Katonai Akadémia hallgatója voltam. Ezt követték Nagyatádon és Baján ezredparancsnok-helyettesi beosztások, majd '81-ben harckocsi-ezredparancsnok, ’87-ben rétsági riandárparancsnok. ’90-ben hadtestparancsnok. ’91-től pedig a III. kerület parancsnokhelyettese lettem. — A felsoroltakból úgy tűnik, a parancsnokiás nem új dolog az ön számára — „csak” folytatni kell magasabb szinten... — Ez valóban így van. De hozzátenném, ha életpályámat tekintem, nem feledkezhetek meg Orbán Károly vezérezredes úrról, akitől most a stafétabotot átvettem. Méltó tanítómesterem volt. Becsületes, tisztességes katonaélet áll mögötte. Megtanultam tőle az ember tiszteletét, az ember munkájának tiszteletét és azt az örök optimizmust, mellyel feladatát mindvégig ellátta. — Tervez-e valamiféle változtatást az új parancsnok? — Nos, az én elsőrendű feladatom, hogy biztosítsam a vezetés folyamatosságát. Természetesen amit az élet rokratikus megfontolásból lenne célszerű, hanem a hálózat leegyszerűsítését, a területi központok magas színvonalon történő kialakítását biztosítaná. Jelenleg Magyarországon 63 véradóállomás működik. Elképzelésem szerint ezt felére lehetne csökkenteni úgy, hogy a dotációból, a centralizáció révén felszabaduló pénzből olyan területi központokat lehetne kialakítani, amelyekben, mint például a gödöllőiben, megfelelő felszerelés állna a szakemberek rendelkezésére a legkülönfélébb vér- készítmények előállításához. A mai orvosi gyakorlatban ugyanis nem általában nőtt meg a vér iránti igény, hanem inkább speciális készítmények kellenek a bonyolult műtétek elvégzéséhez. — Hogyan növelhető a véradás iránti kedv? — Mint már említettem, ebben a propaganda segíthet a legtöbbet. Ugyanakkor hangsúlyozom: olyan népszerűsítésre, figyelem- felkeltésre van szükség ezen a területen, amely nemcsak a kedvet növeli, hanem határozottan erősíti a résztvevők erkölcsi elismerését is. Ennek a kulcsa — sok egyéb mellett — a szakmailag is jól képzett és megbecsült orvosok, vért vevők személyiségében, egyéni presztízsében rejlik. Utóbbi szempontjából azt sem tartanám túlzásnak, ha ezen a területen speciálisan kiképzett szakemberek dolgoznának. Mailár Éva megkövetel, változtatunk majd a vezetés folyamatában, de az alappillérek jók, és megmaradnak. — Ezredes úr! Néhány év alatt átíródott hazánk katonapolitikai képe is. ön a keleti rész parancsnoka. Van-e valami változás a körzetében? — Nyugodtan mondhatom, hogy semmi. Mindegyik kerületnek azonos a feladata, legyen az az ország bármely részén: hazánk szuverenitásának biztosítása. Borszéki Tivadar ezredes íróasztala mögött egy akváriumban buborékol a víz: — Jólesik egy kis békességet, kikapcsolódást tudni Szentendrén a Pest Megyei Közművelődési és Információs Központban ma 10 órakor pályázati-alapítványi börzét rendeznek. Az első előadást Ferge Zsuzsa egyetemi tanár tartja a civil szervezetek és az önkormányzatok kapcsolatrendszerérői. Háromnegyed 11-kor hallhatják dr. Bognár Ilona, a Józan Élet Család- és Egészség- védő Szövetség titkárának az előadását a szövetség programjáról, rendezvényeiről és pályázatairól. Negyed tizenkettőkor Péter Ferenc szerkesztő bemutatja a Közösségfejlesztők Egyesületének lapját, a Parolát. Fél óra múlva a Pest Megyei Pedagógiai Szolgáltató Iroda (PEP- SZI) vezetője. Farkas Pál- né beszél a szervezet tevékenységéről és az iskolán kívüli oktatás támogatásának lehetőségeiről. Délben dr. Bene Béla, a Ügy tűnik, hiába figyelmeztettünk mindenkit az elmúlt két napban a munkavédelmi szabályok betartásának fontosságára. Egy ember ismét meghalt. Oka: a felelőtlenség. Páty térségében felborult egy traktor, s maga alá temette vezetőjét is, aki sérüléseibe belehalt. Mint oly sok hasonló tragédia, ez is elkerülhető lett volna. Az illetékesek még vizsgálják a baleset körülményeit. Egyvalami azonban biztos: vétkes mulasztás történt. a hátam mögött — mondja kedvenc időtöltésére célozva. Annyit még megtudunk, hogy a megbízott parancsnok édesapja román nemzetiségű, és a parancsnok is nagy hasznát vette nyelvtudásának. Fogadta őt többek között a román vezérkari főnök és Románia miniszterelnöke. Családjáról még annyit: felesége a helyőrségi művelődési otthonban dolgozik. Azt pedig nem tudta eldönteni, kire a legbüszkébb: rendőrtiszt fiára vagy unokájára, aki két esztendeje látta meg a napvilágot. Népjóléti Minisztérium szociálpolitikai főosztályvezetője tart előadást Az új szociális és gyermekvédelmi törvény várható hatásai a civil szféra szervezeteire címmel. Az érzelmi és akarati sérült fiatalok önsegítő, segítő programját Berki Éva, a budaörsi TINTA koordinátora mutatja be. Ugyancsak a TINTA munkatársa Papp Zoltánné, aki a hajléktalanok letelepedési programjáról tart előadást. Délután egy órakor kerül sor a Pest megyei ön- kormányzat egészségpolitikai és szociális programjának az ismertetésére. Felkért előadó dr. Horváth Szabolcs, a Pest megyei önkormányzat társadalom- politikai osztályának helyettes vezetője. A szervezők minden érdeklődőt szívesen várnak, az előadók válaszolnak a vendégek kérdéseire. A traktorok tetején eredetileg van egy védőkeret. Ez boruláskor biztosítja, hogy a sofőr épségben kimászhasson a traktor alól. Használata évek óta kötelező. Ám sok helyen a traktort régi istállókban tartják, melyek bejárata elég alacsony. Ezért a védőkeretet le szokták vágni. Erről is lefűrészelte valaki. Vajon hány embernek kell még meghalnia addig, amíg rájövünk, hogy a saját életünkről van szó?! — núdai — Tóth Sándor PÁLYÁZATI BÖRZE SZENTENDRÉN Téma a szociálpolitika ISMÉT MEGHALT VALAKI Tettes: a felelőtlenség
