Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-02 / 258. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG ■ ■ MBF-Érakció-tanácskozáv Félúton-tévúton a főváros Tévúton jár a működésé­nek félidejéhez érkezett Fő­városi Önkormányzat — ál­lapították meg hétvégi két­napos tanácskozásukon a Fővárosi Közgyűlés MDF- frakciójának tagjai, átte­kintve az önkormányzat kétéves működését. Deme­ter Ervin frakcióvezető az MTI városházi tudósítójá­nak vasárnap elmondta: alapvető gond, hogy tovább él a tanácsrendszer, mivel rendszerváltás helyett csu­pán hatalomváltás történt a fővárosban. Nagy hiba az is, hogy a városvezetés nem tud egységes cselekvési programot felmutatni. Az önkormányzat műkö­dési időszakának második felében az MDF-frakció — létszámából adódóan — ha­tékonyabban kíván élni az ellenzéki politizálás eszkö­zeivel. Ennek során megkü­lönböztetett figyelmet kí­vánnak fordítani az okta­tási kérdésekre, illetve a közüzemi vállalatok műkö­désére. A lassan már egy éve húzódó vállalati, alakí­tásokra a frakció munka­programot dolgozott ki, s határozott egy szakértői csoport létrehozásáról is. Hasonlóképpen kiemelt fi­gyelmet fordítanak a va­gyongazdálkodás kérdéseire is. Őrködni kívánnak azon, hogy a város ne élje fel a vagyonát. A frakció ezért azt javasolja, hogy. a köz­gyűlés hozza létre a buda­pesti vagyonvédelmi és -fej­lesztési alapot a városi va­gyon eladásából származó bevételek összegyűjtésére. Az ebből származó pénzt azonban csal: fejlesztések­re lehetne fordítani. Végül az MDF-frakció — amelynek munkájában szombaton este Szabó Ta­más tárca nélküli miniszter is részt vett — megállapí­totta: az SZDSZ—Fidesz— MSZP baloldali blokk szé­les körű együttműködést valósított meg a főváros­ban. Jelzi ezt az is, hogy minden lényeges közgyű­lési döntésnél — még ak­kor is, ha azt előzetesen nem egyeztetik — együtt sza­vaz a három liberális párt. Az Ipari és Kereskedel­mi Minisztérium sajtófőnö­ke szombaton az alábbi közlemény kiadására kérte fel az MTI-t: „Szabó Iván ipari és ke­reskedelmi miniszter Ba­kai] Árpád helyettes állam­titkárt október 28-i hatáiy- lyal az Állami Vagyonke­zelő Részvénytársaság igaz­gatótanácsába történt kine­vezése folytán fennálló ösz- szeférhetetlenség miatt — érdemei elismerése mellett — beosztásából felmentette. A miniszter 1993. január 1-jei hatállyal Szűcs Ist­vánt —- jelenleg Pest me­gyei országgyűlési képvi­selőt — helyettes államtit­kárnak kinevezte. A kine­vezés feltétele, hogy az adott időpontig Szűcs Ist­ván képviselői mandátumát visszaadja. Annak érdekében, hogy a minisztérium energetikai blokkjának irányításában semmiféle fennakadás vagy zavar a személycserékből kifolyólag ne történjék, a miniszter megbízta Bakay Árpádot az energetikai blokknak 1992. december 31-ig történő irányításával, illetve ez időszak alatt az ügyeknek folyamatos át­adásával.” EMLÉKMŰAVATÁS o „Katonáink nem csak áldozatok, hanem hősök voltak” A haza nem felejti hőseit, .a jóérzésű hazafiak pedig tisztességgel emlékezlek meg azokról, akiket neveztek már mindennek, csak hősöknek nem. Halálukról nem volt ildomos beszélni, mert a korábbi esztendők propa­gandája megmételyezte az emberek akaratát, cs fordí­tott értékű erkölcsi normákat akart elfogadtatni fiatal­lal és időssel egyaránt. Szerencsére változtak az idők. Nagy kerülőkkel és vargabetűkkel, de lassacskán helyre­kerülnek a dolgok, és elrendeződnek a hagyományos értekek is. Halottak napján tartotta a Cinkotai Emlékhely Ala­pítvány a II. világháború­ban hősi halált halt kato­nák, kényszermunkára el­hurcoltak és a koncentrá­ciós táborokban elpusztí­tottak emlékművének és kegyhelyének avatási ün­nepségét. Jó érzéssel és lelki meg­nyugvással vették tudo­másul a jelenlévők, hogy az evangélikus és más egy­házak összefogásával, vala­mint a XVI. kerületi ön- kormányzat és a helyi la­kosok segítségével létreho­laint ismeretes, Pongrátz Gergely nyílt levélben szólí­totta föl Budapest főpolgármesterét a Szabadság téren található szovjet emlékmű eltávolíttatására. A Corvin közi parancsnok csak abban az esetben lett volna haj­landó eltekinteni kívánsága végrehajtásától, hogyha teljesül négy feltétel. Ezek közül az egyik az, hogy Moszkvában is állítsanak emlékművet a hősi halált halt magyar katonáknak. Demszky Gábor főpolgármester pénteken válaszolt Pongrátz Gergely nyílt levelére. Eb­ben kifejti, hogy a Szabadság téri szovjet emlékművel kapcsolatban hozzá intézett levelét nem áll módjában értelmezni. A főpolgármesteri válaszra Pongrátz Ger­gely a következő nyílt levelet fogalmazta meg: Főpolgármester Űr! Elfogadom az 1992. októ­ber 30-i, pénteki kihívását. Csupán azt szeretném az ön tudomására hozni, hogy én nem jogokra hivatkozom, hanem kötelességekre. 1956. október 30-án, pontosan 36 évvel az ön kihívása élőit, engem választottak meg a Corvin köz főparancsnoká­nak. Ez a választás életem végéig kötelez, mert az en­gem megválasztó bajtár­saim fele az életét ad!a azokért az eszmékért, ame­lyeket méa győzelemre kell vinni. 1956-ban is voltak olyanok, akik ellenünk har­coltak, s úgy látom, ma is vannak. Más fegyverekkel ugyan, de /ígérem, hogy a „végső győzelemig” foly­tatjuk a harcot! Tudom, hogy ezt is a történelem biztosítja számunkra. Felhívom a Főpolgármes­ter Ür figyelmét arra a tényre, hogv mi 1956-ban egy megszálló szovjet had­sereggel és azok kiszolgá­lóival vettük fel a harcot. A szovjet hadsereg — mint olyan — már megszűnt lé­tezni, tehát érthetően irri­tál minkét Budapest egyik legszebb -terén az akkori ellenségnek felállított em­lékmű. Előző nyílt levelem egy nemes gesztus volt, egy kompromisszumos, békés megoldásra, amitön ciniku­san elutasított. Ezért a fele­lősség önt terheli. Azt. a harcot, ami még hátravan, már csak a ki­szolgálókkal kell megvív­nunk. Arra azonban legye­nek felkészülve,' hogy — mint 1956-ban — a nemzet­nek legalább a kilencven százaléka most is velünk van. Ebben és sok más kérdésben, egységesek va­gyunk. Nem engedjük, hogy a liberális kozmopoliták és a reformkommunisták el­lopják tőlünk a forradal­mat. A Szabadság téri szovjet emlékmű helyére vissza kell állítani az eredetileg ott álló ereklyés országzászlót. Ez nemzeti követelés. Em­lékművet pedig a szövetsé­ges hatalmaknak emeljenek az arra kijelölt, megfelelő helyen, az amerikai, angol, francia, szovjet katonák­nak. zott emlékmű és kegyhely a nemzeti megbékélés szellemében adott méltó nyughelyét a különböző vallási íeiekezetekhez tar­tozó polgároknak és kato­náknak, akik a II. világ­háború és az ezt követő időszak áldozataivá váltak. Az avatási ünnepségen az állami és társadalmi szer­vezetek képviselői mellett részt vett és beszédet mon­dott Raffay Ernő, a Hon­védelmi Minisztérium po­litikai államtitkára. A politikus feltette a kérdést, hogy vajon Euró­pának ezen a részén miért van olyan sok özvegy, ár­va és halott. Többek között azért, mert három háború is súj­totta régiónkat, amelyekből mindig vesztesként került ki Magyarország. Büntettek minket az első és a máso­dik világháborúért, de meg kellett szenvedni 1956 őszén is, amikor háborús körülmények között harcol­tunk a magyar szabadsá­gért. Három háborúban hullott a magyar, és három hábo­rúban gyöngült az ország. Veszteseink között vannak izraeliták, vannak keresz­tények, de a legnagyobb vesztes Magyarország volt. Raffay Ernő politikai ál­lamtitkár hangsúlyozta, hogy változtak az idők, most már szabadon mond­hatjuk: az értelmetlenül elpusztult katonák nemcsak áldozatok voltak, hanem hősök is, akiknek cseleke­detei előtt fejet hajt a késő utókor. Nem szabad különbséget tenni azok között, akik fegyverrel vagy pedig la­páttal a kézben haltak meg a második világháborúban. Az elesettek sorsa a ma­gyar tragédiához tartozik, legyen szó izraelitáról vagy, más vallási feíekezethez tartozóról. Most arra kell ügyelnie minden felelősen gondol­kodó embernek, hogy le­gyen végre megbékélés, és származása miatt senkit ne lehessen üldözni Magyar- országon. emléktáblát avattak abból az alkalomból, hogy 1956. október végén a helyi for­radalmi bizottság felszá­molta a kényszermunka­tábort. Ezzel Magyarorszá­gon megszűnt az utolsó olyan bánya, ahol politikát elítéltekkel végeztettek kényszermunkát. A volt politikai foglyok és az őket segítő bányászok emlékeztek vissza — Mór- vay Istvánnak, a BM poli­tikai államtitkárának jelen­létében — az egykori ese­ményekre. Végezetül elhangzott, a mai bonyolult és feszült politikai és katonai hely­zetben a magyar kor­mánynak mindent meg kell tenni a béke megóvásáért. Nem célunk és nem akar­juk golyók elé állítani ka­tonáinkat. Az emlékmű felavatás! ünnepségén a Magyar Zsi­dó Hitközösség Szövetség elnökségének nevében is a megbékélés fontosságára hívták fel a gyászolók fi­gyelmét. Az ünnepség katonai tiszteletadással fejeződött be. Papp János ★ A Budapest védelmében elesett hős magyar katonák nyughelyénél, az Űj közte­metőben katonai tisztelet- adással koszorúzási ünnep­séget tartottak vasárnap. A főváros legnagyobb ka­tonai kegyeleti emlékhe­lyén két hete helyezték el százhatvan magyar katona földi maradványait. A temető első köröndié­ben pihennek mostantól azok a honvédek, repülő­sök és ejtőernyősök, akik a II. világháború idején a Soroksártól Kőbányáig ví­vott harcokban vesztették életüket, és annak idején közterületen hántolták el őket. ★ Biharkeresztes százhat­van I. és II. világháborús hősére, illetve polgári áldo­zatára emlékeztek vasár­nap a határ menti város­ban is. A református templomban tartott isten­tiszteleten Tőkés László, Király hágó-mellék i és Ko­csis Elemér, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, a helyi katolikus templom­ban pétiig Tempfli Józsefi nagyváradi római katolikus megyés püspök celebrált misét. ★ Ugyancsak a második világháború áldozataira emlékeztek vasárnap a Komárom-Esztergom me­gyei Tokod község köz­pontjában. A megemléke­zés nyitányaként — a Szent Márton-tempiomban — ün­nepi nagymisét celebrált Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek a környező települések római katolikus papjainak segéd­letével. ★ A Doroghoz közeli Csal­nak községben szombaton Önök szerint Marxot a Mikulással? Nehogy félreértsenek! Magam is azt szeret­ném, ha minden gyer­meknek hozna ajándé­kot a jóságos Mikulás bácsi. S ezt teszi a TANTUSZ szerkesztő­sége is, ahonnan jóté­konykodásra felkérő le­velet kaptunk:... „úgy látjuk, hogy a jelenlegi létviszonyok, a csalá­dok egyre romló élet- körülménye nem teszi lehetővé, hogy hazánk­ban minden gyermek ajándékot kapjon", már­mint a Mikulástól. A mai körülmények miatt ily módon is nyugta- lankodókat szeretném megnyugtatni: Magyar- országon soha nem ka­pott minden gyermek ... Sok minden ok miatt! Testvéreim meg én az ötvenes évek elején azért kaptunk nagyon szolid ajándékokat, mert sze­gények voltunk. Am más volt a lényeg! Az, hogy olyan karácso­nyaink voltak, amelyek e szegénységet feledtet­ni tudták. A szeretet volt a fontos, és nem az, hogy mi van a csomag­ban. Sajnos a Kádár­rendszerben, a viszony­lagos jómódban már — no, nem a családomban! — az vált fontossá, ami szinte jelentéktelen, ám a politika ily módon is bizonyítani kívánta: a legvidámabb barakk el­nevezés nem véletlen. A TANTUSZ-osok aján­dékakciója számomra ezt a múltat idézi, hisz a jótékonyság alátá­masztása olyannyira po­litikusra sikeredett, hogy nem csodálkoznék, ha a gyermekekhez ér­kező TANTUSZ-os Mi­kulás vattakabátja úgy­mond pufajka lenne, a puttonyban meg Marx­tól A tőke kapna helyet, avagy az SZDSZ nem­zelmentő programjának díszkiadása. És hogy ne lötyögjön — utóbbi vé­konysága miatt — mind­ez. a zsákban, kaphat­nak a gyerekek egy vas- tagabbacska cikkgyűj­teményt a sajtó azon írásaiból, amelyek azon keseregnek, hogy meny­nyivel rosszabb mosit, mint a Kádár-rezsimben volt. A lényeg: a fönt idézett ajándékozásra szólító papír elolvasása után, azt hiszem: az ő Mikulásuk nem véletlen ölt majd vörös köpenyt. (Vödrös) Brfkay Árpád új beosztást: n Szűcs István a helyettes államtitkár fflyéii tevéi a ÉépoE&ármesÉes'nek Pongrátz Gergely elfogadja a kihívást

Next

/
Thumbnails
Contents