Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-07 / 263. szám
XXXIV. ÉVFOLYAM, 263. SZÁM 1992. NOVEMBER 7., SZOMBAT Jebb, ha félünk? Fogadalom a Földért Sokan voltunk. Dr. Poós Miklós, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium íőosztályvezető-helyettese meg is kérdezte, hogy vajon önszántukból jöttek-e el a jelenlévők, vagy „tanári ráhatásra”. Mert persze a diákok voltak többségben: általános iskolások, gimnazisták. A gyerekek ószintén és nevetve felelték, hogy is-is — mindenesetre érdeklődéssel ülték végig az előadást, amelyet dr. Poós Miklós a környezetvédelem aktuális kérdéseiről, leginkább a riói konferenciáról — mert tagja volt a magyar delegációnak — tartott. A rendezvény a monori városi könyvtár ötlete volt, pontosabban Surmanné Megyeri Erzsébeté, aki bízott ugyan a sikerben, de sejthette, kik lesznek az érdeklődők, ezért aztán a gyerekkönyvtár olvasótermébe szervezte az előadást. Hogy diákokból állt a hallgatóság zöme — nem baj. Végtére is az ő „örökségükről” volt szó. S talán az ő szavuk és cselekedeteik lesznek az igazán tiszták ahhoz, hogy ezt az örökséget — legyen bár bajokkal súlyosan terhelt — megtisztítsák és megőrizzék. Hogy ne félelmet és tehetetlenséget érezzenek amikor tudomásukra jut, hogy évente 140 növény- és állatfaj tűnik el örök időkre a Földről, hogy folyamatosan nő a légkör szén-dioxidtar- talma, minek következtében például a legforróbb napokat a XIX. század közepe óta 1930-tól kellett átélnünk, vagyis a Föld globális felmelegedéséről joggal lehet beszélni... Hogy az erdők óriási sebességgel fogynak, a népesség viszont évente 92 millió fővel növekszik, s ebből 82 millió a fejlődő országokra esik, és minden harmadik gyerek alultáplált... Vagy jobb, ha félelmet érzünk? Mert jobb félni, mint megijedni? A félelemmel együtt talán a személyes felelősségérzet is nő. Bár — mint dr. Boós Miklós egy érzékletes példával illusztrálni próbálta — igen nehéz ezt elérni. Hogyan magyarázható meg például egy bármely nemzetiségű autósnak, hogy kevesebb szén-dioxidot pö- fögtessen, mert ezzel hozzájárul a légkör félmelegedéséhez, minek következtében az óceán hőtágulása és vízszintemelkedése folytán Bangladesben százezerszám lesznek árvíz áldozatai az emberek? A Földet, egyetlen életterünket lehet félteni lokálisan, regionálisan és globálisan: aggódhatunk a Mo- nort elárasztó szemét miatt, van miért félnünk. Bős— Nagymaros ügyében elré- mülhetünk az üvegházhatás felett. Pillanatkép éó urak Uram — mondja egy asz- szony a vonat vonalzónyi szélességű folyosóján egy férfinak, aki térddel, könyökkel taszigál bennünket, hogy az illemhelyről visz- szajusson a helyére —, uram, visszafelé már csak nem olyan sürgős, hogy agyontaposson bennünket?! Az úr valami trágárságot válaszol, s az asszony megint kérdez: — Hát úr az ilyen? Miért is szólítottam úgy, hogy uram?! — A monori piacon — épp sűrűn esik az eső — esernyők inbolyognak a so- kadalomban. Aki járt már a monori piacon, tudja, hogy az esernyővel való közlekedés merő balesetveMONORI HÍRLAP Jlonor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. © Munkatársak: Gér József cs Kob- lencz Zsuzsa. © Postacím: Monor, Pf. 5t. 2201. Telefon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől ■ péntekig 8-től 11-ig. szély: szemek kiszúrásának és főbe kólintásolcnak megannyi lehetősége. Egy úr, akinek egy szivárványszínű ernyő böködi az orcáját, fel is kiált, hogy: — Hölgyem, kegyed nem tudna jobban vigyázni? Hölgyem, kegyed. Milyen szép is ez itt a tülekedésben. Nem „maga hülye tyúk" vagy ilyesmi. Már épp meghatódnék, amikor az úr folytatja. Oly ocsmány káromkodással, hogy a szivárványszínű ernyő pirosa is pirosabbá válik egy árnyalatnyit. Ámde én ismerek egy igazi úriembert is. Munkába menet szoktam találkozni vele néha. S lehet a reggel bármilyen pocsék és szürke és esős, lehetek én bármilyen gyűrött és fáradt és keserű, ez az idős úr nekem minden alkalommal úgy köszön: — Kezét csókolom, szépasszony ... S holott tudom, ez merő udvariasság, mégis mindig arra gondolok: Buksi úr, ha ön nem lenne, sokkal szegényebb lenne az úriemberek amúgy is szűk társasága. —ez— De tenni mit tehetünk? — hangzott el a kérdés. És a válasz: formálni, átformálni a mostani tudatállapotot. Mert hiába próbálkoznak a környezetvédők a szelektív hulladékgyűjtéssel, ha a textileknek szánt konténerben döglött macskákat találnak, a fehér üveg gyűjtőedényében meg rozsdás vasat. Valaki megkérdezte azt is: megbízhatóak és megalapozottak-e a szakvélemények? Mert a monori-erdei környezetszennyezés kapcsán zengett a sajtó a „súlyos környezetszennyezés” címsoroktól, az 1992-es hivatalos szakvélemény már arról szól, hogy nincs maradandó ártalom, a turista- térképek mégis szennyezett területként jelölik a települést. Másvalaki arra volt kíváncsi, miért maradhat büntetlenül nemzeti parkunk szeméttel való elrondítása, s a mérhetetlen civilizációs hulladék erdőben, vizekben szétteregetése? — Készül az új környezetvédelmi törvény — válaszolta dr. Poós Miklós —, s szigorúbb lesz, mint a jelenlegi. A jelen lévő felnőtt érdeklődők mindenfélét kérdezgettek, lokálisát és globálisát. Nem volt igazán okom rá, de valahogy mégis percről percre borúsabb lettem. A gyerekek közben kézről kézre adtak egy papírlapot. „Fogadalom a Földért” — ez állt a papíron, s a szövege arról szólt: „minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy a Föld biztonságos és vendégszerető legyen minden lakója számára”. Mindenki aláírta. K. Zs. Nem tudom, Fortunának, a szerencse istenasszonyának nincsenek-e kamaszlányai. Mert ha lennének, most biztosra vehetnénk, hogy ők fogadták kegyeikbe a monori Győri fiúkat: a 16 éves Lászlót és a 14 éves Zoltánt. Horgászberkekben ugyanis — ahol a srácok közismertek — az irigykedő sporttársak ritkán ismerik el, hogy az eredményességben a tudás is számít, „Fene nagy szerencséje van!” — mondják, ha a mellettük ülő többet jog náluk. Szerencse vagy sem, a lényeg, a Győri fiúk ritka sikeres horgászok. Pontosabban: nagyon is sűrűn sikeresek. Néha nem győzi a család megenni a sok halat, amit fognak — büszkélkedik édesanyjuk. Néha meg éppen hogy enni sincs idejük a vízparton, annyira elkapja őket a horgászláz... Pedig előttük senki sem pecázolt a családban. A két gyerek a Balatonon kóstolta meg a halfogás örömét, azóta minden idejüket vagy a vízparton töltik, vagy a család fűszer- készletét is veszélyeztetve kavarják, gyúrják, főzik a legkülönfélébb csodacsalikat, avagy horgot kötöznek, orsót reparálnak. Mi a férjemmel, mondja Györiné, nagyon szeretjük a terméA búaúzó igazgató Vissza a katedrára Mint lapunkban korábban megírtuk: október 1- jétől Zalavári Bélát bízta meg a gyömrői önkormányzati képviselő-testület a helyi Petőfi Sándor Művelődési Ház vezetésével. A Gyömrő című havi önkormányzati tájékoztató októberi számában az Id. Pál Mihály Baráti Kör nyílt levele olvasható, amelyben a leköszönt igazgató, Varga Mária érdemeit sorolják fel. Varga Mária csaknem húsz évig dolgozott a művelődési ház igazgatói beosztásában. Először fő-, majd mellékállásban. Pedagógus lévén, nem sok évig tudott meglenni a gyerekek nélkül. Az első években, ezt még csak valahogy kibírta, de aztán egyre jobban hiányzott neki a katedra. így aztán — a munkáltató engedélyével — taníthatott, és az igazgatói teendőket „ is elláthatta, ízig-vérig a kultúra közkatonája volt. Emlékszem, milyen lelkesedéssel szervezte a szüreti felvonulást, amely a tájházban folytatódott. A vizuális ismeretterjesztésben pedig elévülhetetlen érdemeket szerzett Gyomron. Városok is megirigyelhették, mennyi képzőművészeti kiállítás volt Gyomron. Meghitt kapcsolatot tartott a vonzáskörzet és Gyömrő művészeivel, akik szívesen mutatkoztak be a közönség előtt. Az Idős Pál Mihály Baráti Kör közösségével olyan kohéziós erőt kovácsolt, amelyből bőven maradt muníció az elkövetkező évekre is. De említhetnénk a ma már csaknem háromszáz tagot számláló nyugdíjas- klubbal való szoros együttműködést, amelyért mindig hálásak voltak az idős emberek. Otthonra — második otthonra — találtak a művelődési házban, s ebben nem kis szerepe volt Varga Máriának. Nevéhez fűződnek a komolyzenei koncertek Gyomron, amelyekből egyre többet rendeztek az utóbbi években. Hosszasan lehetne még sorolni Varga Mária közel két évtizedes, fáradságot nem ismerő munkájának érett gyümölcseit. ^ Olyan missziót teljesített ő, amely célul tűzte a műveltség terjesztését a felnőttek és a gyerekek körében egyaránt. Csak abban bízhatunk, hogy a művelődési ház új vezetése nem hagyja „parlagon” Varga Mária szakmai tapasztalatait, s bevonja majd a közös munkába. Mert úgy gondolom — magam is régi ismerőse Varga Máriának —, a felkérést sohasem utasítaná vissza a volt igazgató, a mai tanárnő. Aki egyszer belekóstol(t) a közművelődési munkába, az nehezen tudja abbahagyni. Bizonyára így van ezzel Varga Mária is. G. J . VASAD Közmeghallgatás — népszerűbb nevén falufórum — lesz Vasadon november 9-én, hétfőn, 18 órakor, a helyi klub- könyvtárban. A kisközség képvise- lő-testülete számot ad az elmúlt időszakban végzett munkájáról, meghallgatják, megválaszolják a falubeliek kérdéseit, kéréseit, javaslatait. Egyik legfontosabb témaként szó lesz a helyi víztársulat megalakításának lehetőségéről. Várnak minden érdeklődő vasadi pofgärt. Rendőrségi krónika Szólt a riasztó Ilyen Is ritkán fordul elő: a legutóbbi bét viszonylag nem tette különösebben próbára a rendőrséget. Csupán kisebb bűncselekmények történtek, agresz- sziv, súlyosabb esetek ezúttal nem kerültek regisztrálásra. Október 27-re virradóra Bényén a Monorvidéki ÁFÉSZ Fő utcai ABC-jébe a tetőn át akart .behatolni az ismeretlen betörő. Kibontotta a tetőt, de amint beljebb ért, megszólalt a riasztóberendezés, és menekülésre kényszerült. Az anyagi kár mindössze ötezer forint. Ugyancsak októberi eset a gombai betörés. A Bényei út egyik épülő családi hazának garázsában október 9. és 31. között riglihúzás módszerével feltehetőleg többször járt hívatlan látogató. Műszaki cikkeket és egyéb használati tárgyakat vitt el a garázsból, összesen 100 ezer forint értékben. Mindenszentek ide, mindenszentek oda, voltak, akiknek ezen a napon is a bűnön járt az eszük. November 1-jén, vasárnap, Monoron először a Petőfi Sándor utcai Lady butik kirakatát törték be, ahonnan farmernadrágokat és férfipulóvereket loptak el. Még ugyanezen az estén a City butik portája mögül cigarettákat Vittek el, miután betörték a kirakatüveget. A helyszínre érkező rendőrjárőr és a városi polgárőr egyesület tagjai — röviddel a betörések után — elfogták P. Lajos 17 éves és B. Zoltán 18 éves monori lakosokat, akik a kihallgatás során beismerő vallomást tettek.. Az ellopott értékek megkerültek. November 2-án a rendőrjárőr a 4-es számú fő- közlekedési út monori-erdei szakaszán tetten érte és elfogta Á. Imre 29 éves büntetett előéletű sziget- szentmiklósi és O. György 17 éves nyírderzsi lakost, akik egy leállított Trabant gépkocsiból kilopták az akkumulátort és az egyéb műszaki tartozékokat. A gyanúsítottak kocsijából előkerültek az ellopott ér-. tékek. A rendőrség a bíróság elé állításig a két gyanúsítottat őrizetbe, vette. Kedden Gyomron egy idős matróna elhunyt Mátyás király utcai lakásán. A helyszínre érkező rendőrnyomozók megállapították, hogy nem történt bűncselekmény, természetes módon halt meg az idős asszony, akinek a lakása belülről zárva. volt. A rendőrség valamennyi ügyben tovább folytatja a vizsgálatot. —r. —f. Laci talán épp ennek a szép tükrösnek a fárasztásival „alapozott” a busára szánta volna, ha a lapban megjelenhet a jia képe a gombai tó talán legnagyobb halával. Sajnos azonban a — KGST-piacon vásárolt filmre készített — felvételek nem sikerültek. De hát nagy a feje — 10 kilót nyomott! — búsuljon a busa! y. j. Fortunával flörtölnek? A busafejű busa szetet. Nem is tudom, mi lenne velünk, ha a fiúk például sakkoznának. Ám Laci és Zoli nem sakkozik, hanem felnőtteket megszégyenítő eredményességgel horgászik. Zoltán például a Monor és Vidéke HE gombai taván augusztusban megrendezett háziversenyen nyolc pontyot fogott egymaga, lényegesen többet, mint a felnőtt győztes. László akkor 50 grammal maradt le a dobogóról. De október 24-én visszavágott. A nemes bosszú méretei: 35,4 kilogrammos, 114 centiméter hosszú, 90 centiméter „mellbőségű” busa. A horog a hatalmas jószág farkába akadt 11 óra 52 perckor, de 12.20-kor már a parton is pihegett a rekordméretű algaevő. És persze a legyőzője, aki mellesleg hazaindulás előtt fogott még — gilisztával! — egy 43 centiméteres csukát. A mama meglepetésnek Zoltán augusztusi terítéke a győztesnek járó oklevéllel és iiorgászbottal
