Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-02 / 258. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP 1992. NOVEMBER 2., HÉTFŐ MA VOLNA KILENCVENÉVES Illyés Gyulára emlékeztek Ozorán CSELEKVŐ KÖZÖSSÉG Hagyományteremtő est Gödön fFolytatás az 1. oldalról.) oltár fölötti képen Szent István fogadott, amint felajánlja a magyar koronát a Szűzanyának. Az ének is Szent Istvánhoz csendült: Ah. hol vagy magyarok tündöklő csillaga ... Az Illyés Gyula emlékére celebrált szentmise kezdetén megáldotta az Ozora címerével díszített zászlót a miséző Mayer Mihály pécsi megyés püspök, mondván: zászló alatt szoktunk gyülekezni, az jelenti az egységet, s a címer, hogy valahová tartozunk ... Az evangélium elhangzása után arról beszélt, ami Illyés Gyulát az evangéliumi úthoz fűzte: az igazság keresése, az emberi és az örök igazságé. Halála előtt kérte, hogy arra az útra, amelyre mindnyájunknak rá kell lépni, az egyház imája vezesse. A szentmise után a templomtól nem messze, a falu főutcája mentén felavatták Illyés Gyula mellszobrát, Gulyás Gyula szobrászművész alkotását. Mire körülállták a lepellel letakart szobrot, zuhogott az eső. Az egymást érő esernyők látványa az avatóbeszédet mondó Csoóri Sándorban 1848. március 15-ét idézte fel, amikor szintén esernyő alatt gyülekezett a nép. A forradalomra és szabadságharcra emlékeztette — mint bizonyára mindenkit, aki Ozo- rára készült — Illyés Gyula Ozorai példa című verse is. Illyés Gyula az ő számára ma sem halott, ma sem szobor, hanem nyugtalan és nyugtalanító élet, mondta Csoóri Sándor. Huszonöt évet töltött a közelében, mint bolygó a naprendszerben. de nagysága soha nem nyomasztóan hatott rá, ellenkezőleg, a társaságában okosabbnak és szabadabbnak érzete magát, mint máshol. Illyés Gyula meglelte a mások elől rejtett igazságot, felmutatta a mások fel nem ismerte értéket. Ő tudta, hogy egy svájci óránál bonyolultabb szerkezet egy aima, s ha a milói Vénusz értékesebb is egy tuskónái, a tuskó többet kibír. Le merte írni: nagyanyám lángelme volt. Egy pusztán élő, naphosz- szat a kapót húzó asszony: lángelme. Illyés Gyula felfedezte nekünk a puszták népét, mi fedezzük fel Illyés Gyulát — fejezte a beszédét Csoóri Sándor költő, a Magyarok Világ- szövetsége elnöke. Illyés Gyula lánya, Illyés Mária leplezte le a szobrot. Bár korábban sose láttam, mór a templomban ráismertem, kiválasztottam az első pádban ülő hölgyek közül. Annyira hasonlít! Az okos, komoly, de vidámságtól sem mentes szemek — akár az apjáé. A mongolos arccsont, a már őszbe vegyülő, de fekete haj is elárulta, az Újszülött című versben róla olvashatjuk: „kormoshajá kislány, pici mongolom ...” Milyen lehet ily híres apa lányának lenni, gondolkodtatott el később a művelődési házban az Illyés Gyula müveiből összeállított irodalmi műsor alatt. Színpad fölött láthatja felnagyított fényképét, színpadról hallja a leírt szavait annak, aki nemrégen még bement a szobába, megszólította, talán valami egészen egyszerű dolgot mondott, kérdezett; A hangja is felhangzott a műsor végén magnetofonról... Egy életmű nemcsak a papíron, nemcsak könyvekben, de élő, hús-vér emberekben is él tovább. Elmennek arra, amerre a költő, meglátják azt, amit ő, s akkor ugyanazt gondolják, • ugyanazt érzik, amit ő. Az ozoraiak hátha azért töltik meg az előadótermet, azért zsúfolódnak akik nem fértek be, azért állnak kitartóan kint is az esőben, hidegben, mert büszkék. Hiszen róluk szól: „ötvén huszár volt akkor a Szabadság, annyi volt itt a nemzet, a magyar .. Az ajtónál egymásnak szoruló fejkendős asszonyok hátha azt látják ellágyuló szemeikkel: „Irtunk, írtunk, írtunk porba, köre, meszelt falra ...” — vagyis, hogy a kisgyereket, akiből ugye, mi lett, egy, a környékre való pusztai cselédember tanította meg a lehetőségei szerinti módon a betűvetésre. S hátha azt az eszükben tartva figyelnek úgy minden szóra: „Gyertek elő! Még értem szavatok.” S hogyne lehetnének büszkék megverselt híd- jukra: „Nem Pestet köti össze és Budát, Ozora kocsmáját és templomát...” Schrancz Istvánná. Ozora polgármestere fogadásra is meghívta a vendégeket. Elfogadták a meghívást az egyház, a politikai és művészeti élet személyiségei, nem siettek el, marasztald la őket Ozora. Jeszenszky Géza külügyminiszter — a megemlékezés fővédnökét, Antall József miniszterelnököt is képviselte — itt mondott néhány mondatot. Ne bántsd a magyart, idézte Illyés Gyulát, s folytatta: mert ő se bánt senkit. Legyen béke, újjászületés, kiegyezés a Duna- medencében. S kicsit, ezüstösen csendült a poharunk: hozzákoccant egy szellempohár. Nádudvari Anna Remekművet idézünk Illyés Gyuh: Egy monyai a zsarnokságról A ki megszokta, hogy tör- ** ténelmi évfordulókat egy-egy nagy vers elolvasásával ünnepeljen, jól teszi, ha október huszonharmadika és november negyediké közt évről évre előveszi lly- lyés Gyula Egy mondatát. Megjelenésének és megírásé . k körülményeit gondos emlékező tanulmányban tisztázta Domokos Mátyás — az Újliold 1987'2-es kötetében. Tőle tudjuk, hogy 1956. október 23-án Illyés nem volt Budapesten, s a forradalom hírét Miskolcon hallotta meg. Napokba telt, míg Pestre jutott, s az Irodalmi Újság egyik embere utolérte a Vajdahunyad-várában, hogy kéziratot kérjen tőle. A költő — némi vonakodás utón — emlékezetből írta le számára az Egy mondatot, amely aztán november má- sodikán vagyis épp Ily- lyés születése naoján — megjelent. Sok fejtörést okozott, hogy a vers alatt keletkezésének évszámaként az 1950- és szám olvasható. Domokos Mátyás meggyőzően bizonyítja, hogy ezt a datálást komolyan kell vennünk. Magyarázza azt is. miért tart számon a köztudat -több. egymástól lényegesen eltérő szövegváltozatot, követi a költemény külföldi megjelenéseinek s hazai meg nem jelenésének kalandos történetét, megnv uggadhatjuk el, amely végül itthon is megjelent, az életműsorozat utolsó kötetében (Menet a ködben). Vegyük most szemügyre a költeményt magát! A címe rövid verset ígér, epigrammát, tömör szentenciát. Az olvasó első ámulata, hogy ez az egy mondat több száz soros. Mégsem bonyolult. A költő maga írta róla, hogy a litániád ismétlődő .szerkezetét idézi. Monotóniája idegesítő; vannak pontjai, ahol nyelvtani és tartalmi szempontból egyaránt valami megnyugvás ígérkezik, de aztán újabb ismétlések sorával továbblódul a vers, íveinek sora ott zárul le,‘ ahol a halál témája megjelenik. Mondanivalóját néhány szóban össze lehet foglalni: Ahol a zsarnokság van. ott a zsarnokság mindent megront birtokba vesz. Ezt a mindent részletezi a vers fájdalmasan és megalázón, hogy ne csak eszünkkel közölje mondanivalóját, hasorók szorításából ugyanúgy lehetetlen menekülni, mint a zsarnokság elől. Egyre üzöltebb szívvel keresnénk valami megkönnyebbülés:, végső vereségként dörren ránk az utolsó sor: ;,porod is neki szolgál”. Vagyis a zsarnok hatalmából még a halál sem szabadít meg. Fülep Lajos és Georges Charaire Paul Éluard-nak Szabadság hoz írott költeményét jelölte meg Illyés Egy mondatának mintája, előzményeként, Valóban remek ötlet visszájára fordítani egy formai leleményt, megteremteni a szabadság szertelen köszöntésének - nega- tív-ját. De figyelhetünk egy .másik lehetséges „keresztapára” is. Illyés versének címe mintha pontosan utalna egy Kosztolányi-vóvsre: Száz sor a testi szenvedésről. Ez ugyanúgy négysoros szakaszokból épül fel, mint Illyés költeménye, s éppúgy idézi a testi fájdalom mindent betöltő, elborító hatalmát, mint az Egy mondat a zsarnokságét. Ilivé- versében nincs egyetlen személynév, helynév, idő- vagy helyhatáronem el járassa velünk a kiszolgáltatottak táncát, rátát arról, hogy igazán meg- szorítson annak átélésére, bízható szövegként azt fo- amit a zsarnokság jelent. A Hagyományteremtő estet rendezett az MDF gödi szervezete szombat délután a József Attila Művelődési Házban. Mint Bognár Sándor tiszteletbeli elnök elmondta, a rendezvényt kedvcsinálónak szánták, a település saját kulturális életének megteremtéséhez. Bizonyára a célért munkálkodókból szerveződne az a cselekvő közösség, amelyik a maga helyén segíthetné az ország előtt álló feladat megvalósítását, amelyet a mottóul választott Petőfi- vers-idézettel jeleztek: „Mit őseink egy ezredév előtt / Tevének ... / Hazát kell nektek is teremteni.” A rendezvény szervezőivel való beszélgetésünk során kiderült, hogy a település kulturális életének megszervezése korántsem könnyű feladat. Göd Budapest kertvárosaként épült ki a hatvanas években. Lakóinak kétharmada betelepülő, és csak az önszerveződés lehetőségének eljöttével kezdett ismerkedni a helyi hagyományokkal, amelyek újjáélesztése jelenthetné az alapot céljuk megvalósításához. Pedig hagyományokban ők sem szegények. A településen iparoskor, önkéntes tűzoltóegylet, ' kertbarátkor működött. Itt lakott Arany László, és a gödi nyaralóban született Németh László néhány korszakos jelentőségű műve. A temetőben nyugszik Nemeskéry Kiss Miklós, az 1848—49-es szabadságharc hőse, akinek emlékét az elmúlt évtizedekben is ápolták. Nehezen találnak azonban társakat kultúrasZer- vező munkájukhoz. Az MTA Duna-vizsgáló Bizottságának munkatársai többnyire bejárók, a helyi zó. amely konkrétan az ötvenes évelt Magyarországához kötné a művet. Az olvasót azonban egyes szám második személyben szólítja meg a költő: föl teszi, hogy saját tapasztalata, kínja mindaz, amiről olvas, hogy a versben saját sorsának képére ismer. „Akinek nem inge, ne vegye magára” — szoktuk mondani; ezt az egy mondatot mégsem lehet a pálya széléről vagy épp páholyból olvasni. Az űzöttségnek, kiszolgálta lotlsagnák tudatosításával miféle érzést, indulatot ébreszt a mű? Vigaszt nem ígér, reményt nerh sugall, mégsem válik a csüggedés vagy a beletörődés szószólójává. Mintha már a fiarlófevers költői szándéka jutna érvényre benne: A joggal erőt ad a legzordabbhoz is: l a kétségbeeséshez. A z Egy mondat nemcsak a megaíázottak táncát járatja el velünk, hanem a tiltakozásra is példát ad — azzal, hogy a zsarnokság embertelen hatalmát megnevezi és leleplezi. Ez a gesztus mégiscsak felszabadító. Lázadás — a szónak már-már camus-i ben. Emiatt több Illyés költeménye puszta történelmi illusztrációnál. Ezért lehetett az 1956-os .forradalom Nemzeti dala. Ezért remekmű. Megint a Bartók-vers- sel szólva: erő a gyözelem- vevéshez / a poklon is. Jeleníts István általános iskola tanáraival pedig nem sikerült együttműködést kialakítaniuk — mondották. Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a partnerek számbavételénél a tavaly beindított Piarista Szakmunkásképző Intézetről nem esett szó. Talán azért, mert még nem ült el az a botrány, amit azok kavarlak, akiknek nem tetszett, hogy az iskola működéséhez átmenetileg rendelkezésre bocsátott épület az önkormányzat döntése alapján a piarista rend tulajdonúba került. A hagyományteremtő esten bemutatkozási lehetőséget kaptak a kulturális élet helyi résztvevői, ürömmel hallgattam a Felsőgödi Munkás Dalkör műsorát Surán Sándor karnagy vezényletével. Valóban értékes és felélesztendő hagyományt hordoznak. E munkásembereket az éneklés öröme hozza össze a heti egyszeri próbára, s zeneszeretetük sugárzott a dunántúli népdalok, továbbá Bárdos Lajos és Palestrina egy-egy művének előadásából. A Don Carlos Búcsú a hazától című műsorzáró kórus éneklésekor elemi erővel adtak hangot a lelkűkben őrzött hazaszeretetnek. Bárcsak teljesülne segélykérésük, amivel hozzám fordultak — gondoltam, és dalkörük ifjú tagokkal gyarapodva továbbélhetne és -működhetne közre az áhított helyi kulturális élet megteremtésében. A gödi általános iskola két hatodik osztályos tanulójának ihletett szavalatai után vendégként a csökken thallásúak gimnáziumának Gimi Mim pantomim együttese lépett fel Mikesy György, a váci Siketek Általános Iskolájának Gödön lakó tanára meghívására. Az együttes példát mutatott arra, hogy érdemes ápolni a szerető gondoskodás hagyományait. Hiszen megkapó műsoruk után, ünnepelt előadókként ők is a társadalom egyenrangú tagjainak érezhették magukat —, mondotta Karsai Gizella, aki négyéves, embert próbáló munkája céljának és legnagyobb eredményének éppen ezt tartja. Az est második részében a szervezők politikai fórumot rendeztek. Elsőként Bethlen István gazdasági szakember, az MDF képviselője, világosan és tömören összegezte, hogyan építik ki a vidék kis- és középvállalkozóinak széles körű elterjedését segítő hitélbankrendszert a Postabank-hálózat korszerűsítésével. A magyar és európai hagyományok figyelembevételével kidolgozott hálózat — minden nehézség ellenére — 1993- ban megkezdi működését —. mondotta Bethlen István. Horváth Béld pártbéli képviselőtársa, s a Magyar Üt Alapítvány kuratóriumának tagja egy keresztény-nemzeti középosztály létrejöttének fontosságáról szólt, és röviden elemezte Csurka István tanulmányának, valamint az október 23-i események médiavisszhangjának tanulságait. Végül Skribek Péter, az IDF vezetőségi tagja beszélt alulról építkező közösségükről, valamint kifejezetten szakmai célokra orientált, a társadalmi gondok megoldására szerveződő csoportjaikról. A politikai felhangoktól persze nem mentes vitaindítók legidőszerűbb feladatunkról : a jövő építésének módjairól szóltak. A közönség nyomására és az előadók szándéka ellenére azonban a beszélgetés mégsem a megoldandó konkrét kérdések megvitatásába, hanem a közelmúlt politikai viharainak elemzésébe torkollott. (vcscselszky) TARNÖCZY ZOLTÁN RAJZA
