Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-30 / 282. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP 1992. NOVEMBER 30., HÉTFŐ 13 Vélemény a váci sajtóvitához Nagy érdeklődéssel vár­tam pénteken — november 20-án — este a váci kábel- televízió stúdiójából köz­vetített kerekasztal-beszél- getést a Pest Megyei Hír­lapról, illetve a megválto­zott újság szellemiségéről. A sajtóvita végén Vödrös Attila főszerkesztő úr kér­te a nézőket, írják meg vé­leményüket a vitáról. Én ezt ezennel megteszem. Nem tudom, ki volt a műsor felelős szerkesztője, de jó lett volna, ha felké­szültebb. de főleg elfogu­latlanabb vitavezetőt ültet­nek az asztalhoz. Mert mi­vel lehet magyarázni a vi­tavezető azon többszöri igyekezetét, amikor szemé­re vetette a főszerkesztő­nek, a Pest Megyei Hírlap kormánypártiságát? Hogy az újság fejlécének zöld színe azonos az MDF-tuli- pán színével. És ha ez az újság kormánypárti, akkor mi van? Ez már az én kérdésem. Vagy mifelénk talán csak ellenzéki szócsövek lehet­nek? Véleményem szerint jó lenne, ha a váci stúdió- vitákon elfogulatlan vitave­zetők működnének közre, és az ilyen műsorok nem a Hőmérő és az össztűz váci kisöccsei lennének. Mert eb­ben az esetben a műsorokat nem lesz érdemes megnéz­ni. Bonifert Donát úr sze­replésével kapcsolatban az a véleményem, ha neki nem tetszik a Pest Megyei Hírlap szellemisége, akkor jusson eszébe az, amit Göncz úr az egész ország előtt kijelentett: akinek nem tetszik a tévé műsora, az kapcsolja ki a készülé­ket (ezzel analóg, hogy aki­nek nem tetszik a Pest Me­gyei Hírlap, az ne olvassa). A fentieken kívül lenne pár kérdésem Bonifert úr­hoz. Milyen alapon és ki­nek a nevében meri kije­lenteni, hogy a Pest megyei olvasók nem ilyen szelle­miséget akarnak? Bonifert úr csak saját nevében nyi­latkozzon. Annál is in­kább, mert kijelentése kí­sértetiesen hasonlít Mécs úrnak a Hőmérőben tett kinyilatkoztatására. Ö ott kijelentette: október 23-án a Parlament előtti esemé­nyeknél az egész ország la­kosságát megsértették. Ez­úton üzenem Mécs úrnak, hogy ne hivatkozzon az egész ország lakosságára, mert például engem nem sértettek meg. (Különben ez nemcsak a saját vélemé­nyem.) De lenne még egy kérdésem. Mivel nagyon egyoldalúnak tartja a Pest Megyei Hírlap beállítottsá­gát, vajon ezt a Népsza­badságtól is számon kér­te-e? Vagy a Kurírtól, a Magyar Hírlaptól stb.? Vé­leményem szerint Bonifert úr egyoldalú, elfogult vé­leményével sem önmagá­nak, sem az SZDSZ-nek nem vált előnyére. Az ilyen elfogult véleményekkel a majdani választásokon ne számítsanak nagy támoga­tottságra. Végignézve a váci sajtó­vita műsorát, a következő hónaptól személyemben egy új előfizetője lesz az átala­kult Pest Megyei Hírlap­nak. Jeszenszky István Vác Utóirat: . . . gratulálok Vödrös úrnak és Bánó úr­nak a vitán elhangzottak­hoz, véleményem szerint ezzel a szellemiséggel új előfizetőket fognak kapni. Én évekig nem vettem ke­zembe a lapot, de most előfizetek rá mindaddig, amíg önök irányítják. Sze- rihtem sokan még nem tudják, hogy ilyen változá­sok vannak a lapnál. Dicsőítés és gyalázás? Húsz éve vagyok, helye­sebben, húsz évig voltam a Pest Megyei Hírlap olvasó­ja, de az utóbbi két-három hónapban ez a kitűnő na­pilap olyan változásokon ment keresztül, hogy a jö­vőben kénytelen vagyok le­mondani róla. Az olvasók többsége azért vásárolja a Pest Megyei Hírlapot, mert szeretne értesülni a megyé­ben, a lakóhelyén történő eseményekről és objektív tájékoztatást kapni az or­szágos eseményekről is. Ezeknek a követelmények­nek a Pest Megyei Hírlap még az elmúlt rendszerben is többé-kevésbé eleget tu­Továbbá a kéknyelűnek a természetével sem voltam tisztában. Megnedvesíti-e csupán a székelyt, vagy meg is bolondítja? Ha az új jelek igazak, akkor a régi bölcs, Diogenes volt a leghuncutabbik és a legeslegelső görög kocsmáros. Mert nem igaz az, hogy a jó bornak nem kellene a cé­gér. És az sem igaz, hogy az ős-szegénység és az ős­szerénység hőse, Diogenes ne szerette volna a reklámot. Miért lakott volna akkor felfordult boroshordóban? Miért égette nappal is a lámpát? És miért üvöltötte fel a csendes utcákat, miközben jelzett a lámpájával: — Embert keresek ...! De ha Diogenes az emberebb embert kereste volna mégis, hajdanában, akkor én ma az elsodort embert ke­restem, virradatkor, lámpa nélkül. Egy motorbiciklis magyar rendőr őrmesternek ültem a kosarában. Fogal­mam sincs, hányas sebességgel haladhattunk. Nékem úgy tűnt fel, mintha a sebességén is a pletyka szárnyai­nak mérhetetlen és kibírhatatlan sebességeit hurcoltuk volna. Csudák csudája, Székely Albertet is megtaláltuk. Per­sze, nem az írástudók és farizeusok között ült, kérdez­vén és tanítván őket, s nem a jeruzsálemi templomban ült az elveszett ember, mint valamikor az elveszett kicsi Jézus. Festők, rajzolók és újságírók között ült, nagy- vidáman a mi ezermesterünk. A kéknyelűtől nemhogy csuklóit volna, hanem, ami még csúnyább volt, alávaló módon hencegett.. . Budapesti élményeit adta elő, úgy, ahogyan az autóbusz ablakából látta a fővárost. És olyan értelme volt a szavaknak, mintha Budapest gyön­gyeivel már meg se volna elégedve. Mintha bizonyos dolgok itt pont őreá várnának, hogy azt neki kellene megreparálni?! A mosolygó művészek lustán könyökölve élvezték az ezermester áradozását. Az egyik rajzolta. A másik je­gyezte a mondókáit, a harmadik töltött neki. A negye­dik tovább kérdezgette: — Hát még mit látott, komácskám? — Láttuk ma a pénzverdét, ahol a pénzt csinálják. S nhajt a Margit-szigetet es láttuk, ahol a pénzt kútba dobták... — Milyen kútba? — Hát, a Bodor kútjába,.. Hát kút volna az, instál­dott tenni, az utóbbi időben azonban tájékoztatás he­lyett kommentárok, pártat­lanság helyett a kormányzó pártot dicsőítő, a köztársa­sági elnököt és a politikai ellenzéket gyalázó cikkek uralják a lapot... Vélemé­nyem szerint sikerült raj­tam kívül még sok olvasó­jukat elveszteni, jóllehet néhányat nyertek is ... Egy verőcei olvasó (név és cím a szerkesztőségbe n) Egy megdicsőülésről Széchenyi István a HI- TEL-ben azt írja: „A ha­lottakról vagy igazat, vagy semmit!” Tehát „igazat” és nem „jót”. Amikor K. Pi- kéthy Tibor orgonista és zeneszerző emléktábláját második nekifutásra végté­re felavatták, a VÁCI FÓ­RUM 1992. I. évf. 1. sz. 2. p. számában közölte a tel­jes emlékbeszédet, majd a RING 1992. IV. évf. 44. sz. 14. p. halálának a 20. évfor­dulóján helyet adott az em­lékezésnek. Mindkét írás csak a „jóra” központosít, az emberi magatartást el­kerüli és így ad ötletet arra, Vácott nemcsak emléktáb­la, hanem zenei intézmény is örökítse meg K. Piké.thy Tibor elévülhetetlen érde­meit. Manapság, amikor olyan személyiségek, mint Né­meth László (Minőség for­radalma), Illyés Gyula (Égy mondat a zsarnokságról), vagy Szokolay Sándor ze­nei irányítóképességének szellemi irányzatait támad­ják, egy Budapest vonzásá­ban lévő kisváros Etelközi Szövetsége belterjes nagy­hatalomként kritika nélkül óriásokat kreál. K. Pikéthv Tibor milyen jelentőséggel bír a magyar zenei életben, most nem kí­vánok foglalkozni. Ez a hí­veinek lenne a feladata. Műveiből mit adtak ki' a zeneműkiadók és mi ma­radt az asztalfióknak. Hogy került a neveseié a .,K” és a „ty” közé a h. Közel 50 éve járok dalszínházunkba és hangversenytermeinkbe, de műveivel nem találkoz­tam. Egy orgonaművével, a PASTORALE-lal, igen. Le- hotka Gábor többszöri elő­adásában, Tudomásom van arról, halálának a 20. év­fordulóján a helybeli zenei napok alkalmával több mű­vét is előadták, amit a Ze­nei lexikonból ismerek. (3. kötet, 121. oldal.) De Lehot- ka Gábor 45 lemezfelvéte­lében a PASTORALE-1 sem örökíti meg az utókornak. Quendolin mama O. Wilde Hazudj igazat e. színpa­di művében egy nagy igaz­ságot bömböl izik a rózsalo­vagnak: „Tudja, tán az a legfontosabb számomra, milyen a jelleme, kelleme, külleme ... ?” Ilyetén való vizsgálódásom után aztán eldöntheti az önkormány­zat, melyik zenei intézményt szabad elnevezni K. Pi- kéthy Tiborról. Jelleme. Családi életét nem El Greco festményeiről mintázta. Folt csík az an­gyal szárnyán. A hitves és a leánygyermek közé mú­zsát ékel. Stallumos épület­ben, egyházi alkalmazott­ként ez a kor blaszfémiáia. „Ma már divat!” A feleség meghal, a múzsa a helyére lép. A majdnem hasonló korú gyermek „nevelő­anyát” kap. A mester sze­ret a hivatalokhoz levele­ket küldeni: olyanokat, mint Iris almája. Hol név­vel. hol név nélkül. Kelleme. Modora nem karizmatikus. Aki Vácott a zene területére téved, szá­molnia kell intrikájával. — Kiken gyakorolja? WOL- KÓNER JÁNOS id (Urá­nia), ANDOR KÁROLY (zenekart szervez és orszá­gos hírnévnek örvend a Lenn a faluvégén c. dalá­val), SCHÄFFER KLÁRA (Kisvácon a református Szenei Molnár Albert ének­kar vezetését elvállalja), SÜMEGH MIKLÓS (meg­alapítja a VOX HUMANA kórust, négy lemezfelvétele örökíti meg munkáját). TÖ­MÖR ANTAL (hangver­senyzenekarok első hegedű­se), SÓLYOM KÁROLY (nagy műveltségű zenetu­dós).). Az utóbbi kettő nem is nevezi csak DON PI- KÉTHOS-nak. Külleme. Utolsó évtize­dében megmintázza magá­ról Munkácsy Liszt-portré­ját. Hosszú, növesztett, ősz haj, végénél egyenesre vág­va. Erős, széles a homloka, cyranói az orr, kemény vo­nalú a száj; erőszakosságra valló. Finom, választékos az öltözete. összel-tavasszal puha a ragián felöltője. Té­len oppozon-galléros, belül prémmel, széles karimájú Eden-kalap. Kodály Zoltán és Bartók Béla tőreitvéseit fumigáija. Zenei barbárnak tartja mindkettőt. Emberi magatartása miatt Hanauer Á. István. Pétery József megyés püspökök zenei ta- csot általában Rajeczky Benjámintól kérnek. K. Pikéthv Tibornak ne­vét már emléktábla hirdeti a Migazzi téren. Váci isko­lák nevesítésénél gondol­hatna az önkormányzat Füredi Mihályra, Andor Károlyra. Sümegh Miklós­ra. id. Wolkóber Jánosra. Ok sem akárkik f Bp„ 1992. XI. 12. Pctővári Gyula Budapest A Közakarat célja Mi a célja a Közakarat Egyesületnek, és miért ala­kult? Ez ugyan két kérdés, de a kettő szorosan össze­függ. Rögvest világossá vá­lik az összefüggés, mihelyt az egyszerű és tömör vá­laszt megadjuk e két kér­désre: A Közakarat Egyesü­let célja az. hogy harcoljon mind az írott, mind az elektronikus sajtóban a tá­jékoztatás részrehajlás­mentességéért, tisztasá­gáért, azaz a sajtótisztessé­gért. Nyilvánvaló, hogy ilyen egyesületre nem len­ne szükség, ha mindez a magyar sajtóban, közszol­gálati rádióban és televí­zióban létezne. A fent ne­vezett egyesület azért ala­kult, mert sajnos ez nincs így. Az ötvenes évektől kezd­ve a rendszerváltozásig — leszámítva 1956 forradal­mának néhány napját — az újságok és a rádió, majd a televízió az emberek tu­datos félrevezetésével fog­lalkozott. Találóan mond­ják ezt 40 éves „agymo­sásnak”. Amikor a kommunista diktatúra kimúlt, és szabad választások révén a ma­gyar nép kinyilvánította akaratát, minden józan magyar ember abban re­ménykedett. hogy elérke­zett az az idő. amikor a korábbi hazugságokat, fer­dítéseket és elhallgatásokat az igazmondás váltja töt. Sajnos ehelyett csak az tör­tént, hogy részigazságok „ügyes” csoportosításával, csúsztatásnak nevezett ha­zugságokkal és a hírekhez fűzött ferdítő magyaráza­tokkal gyakorlatilag ugyan­olyan agymosás folyik, mint korábban. A Rádióban és a Televí­zióban a helyzet csak rom­lott az utóbbi időben, mert a Rádió, illetve a Tv elnöke eltávolította a tisztességes, magyar érdekeket és érté­keket védő, azokat képvi­selő műsorok vezetőit. Az újságok többsége — tiszte­let a kevés kivételnek — szintén ezen az úton jár, semmibe véve a magyar nép érdekeit és a valódi sajtószabadságot. Ez a helyzet súlyos ve­szélyt jelent a nemzet jö­vőjére nézve. Ezért egy év­vel ezelőtt néhány sorsun­kért aggódó ember elhatá­rozta, hogy egyesületet ala­pít a sajtótisztesség és a valódi sajtószabadság kiví­vása érdekében. Éz az egyesület zászlaja alá hívta és hívja mindazokat, akik­nek drága a magyarság ügye. A Közakarat Egyesület legyen a köz akaratának kifejezője! Dr. Tarnóczi Tivadar, a Közakarat Egyesület /.. XII. kerületi szervezete el­nökségének tagja Kullogunk az események után? Novemher 23-án megjelent lapjuk újból az események után kullog. A 10. oldalon megjelent Üj bélyegek cí­mű cikk 19-e előtt lett vol­na aktuális, mivel a blokk és a bélyegsor 19-én kerüit kiadásra. Így érthető lett volna a dátum nélküli cikk megjelentetése. Kérem a szerkesztőknek és a cikk­íróknak a fokozott ellenőr­zését, mivel a cikkek már több alkalommal pontatla­nok voltak. Az ilyet és ha­sonlókat megunja az olvasó, ami az újság elvesztését vonja maga után. Szentesi (?) Vác REGEN Y NÉMETH KÁLMÁN A tűzmadár A bukovinai székelyek regénye 13. lom? A Bodor kútja volna...? A súly, aki megegye. Milyen kút az, akiben nincsen víz? Milyen muzsikáló kút az, akiben nem kézzel csinált muzsika beszél, ha­nem a gyári orgona? Gombot kell megnyomni, pengőt kell bétenni, aztán német valcert köpik a kút. Meg gimbelemet és gombolomot! Még tán néger szerenádot is, ott egye meg a súly. Nem Bodor Béla vásárhelyi kútja az, instállom, hanem millionyos bolondoké, akik vízbe dobják az ország pénzit. Mert hát a harmadik valcer és a néger muzsika után megkérdeztem én, instállom a Bodor kútjának őrétől: — Ott fent, ahajt a padmajon, miféle rozsdás sípok azok, kérem szépen ?... Hát erre aszongya a kútnak a baktere: — Ö, azok csak egy szétszedett, régi orgona sípjai, körbe-körbe rakva. Az csak a közönség megtévesztésére van sorbarakva ...! — Hát, szabad instállom, hát szabad megtéveszteni akarattal az emberiséget? Az ezermester kéknyelű ugratói tovább kacarásztak az őszinte székely beszédjén. De nehogy egy forgács is félreessék, az egyik még megkérdezte: — Honnan ismeri, komácskám a néger muzsikát? Emlegette az imént a néger szerenádot. — Itt hallottam azt es először, Budapesten ... Most már meg fogom üsmerni, a súly egye meg. Olyan ez, mint mikor a csernovici mészárosok gépkocsija hozta Csernovic felől a disznyókat, meg a malacokat, meg a kocákat. Szucsava felől megjött a tejszövetkezetek gép­kocsija. Hozta a kiürített kannákat. Hát a két nagv ár- gyélus, a két nagy tehermotor nem összeütközők az úton? A guruló, nagy cin-fazekok zörögtek, csattogtak, mint a ménkűvek, meg az égdörgés. A kétségbeesett kocák s a malacok sivalkodtak. A két gépész meg ká- romkodék egymásnak, hol olájul, hol oroszul, hol né­metül. Nahát, mindez egyszerre, egyidőben. ilyen a né­ger muzsika. Amikoron persze ének is kíséri. A mejénk persze, egészen más. Ekkor, anélkül, hogy engedelmet kért volna reá az uraktól, csak reágyújtott nagykeservesen a bukovinai kesergőre: Andante J = WO 1. Zöld pántli- ka. kíi - .nyíld gú-j'.ya. i f- tv- —— 7’: jíltzxrrrÉrár_-----­a Vi - rá - /»ont. vl rá - gom. siisiyi _______-----­Zö ld pánit! - l:a kő - nyüd gú - r.ya. J __> Yi - rá - gom, vl rá - gom. Megvallom őszintén, fejmosásra készültem. Olyan fej­mosásra, hogy azt majd agymosásnak is nevezhesse az ezermester ezer leendő unokája és déd-déd-unokája. De amikor a keserves énekre megnyitotta a szájáét. egysze­ribe megenyhültem. Még a kiürült kéknyelűinknek is megbocsátottam. Egy igen előkelő, magyarországi anti­alkoholista vezérnek önéletrajza jutott eszembe Köny­vének több oldalán esküdözik, hogy harmincéves kora óta nem volt alkohol a szájában. Ehelyett a gyilkos méreg helyett, mondja, a legfinomabb badacsonyit és hárslevelűt ittam örökké. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents