Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-02 / 258. szám

SZUKEBB HAZANK 5 PEST MEGYEI HÍRLAP CSÖMÖR PÉLDÁT Reped o Szilasmenti Mgtsz Még nagyon hidegen fúj­tak a tavaszi szelek, ami­kor először találkoztam Bátovszky Györggyel, Csö­mör polgármesterével. Az igazsághoz tartozik, hogy tulajdonképpen a dimbes- dombos település néhány polgárának meghívására érkeztem akkor a HÉV-ál- lomásra, és akkor még nem gondoltam, hogy előbb vagy utóbb siker koronázza a közel száz tag kiválási kísérletét a Szilasmenti Mgtsz-ből. Kavargó indulatok Akkoriban sok órán át beszélgettem a megkesere­dett mezőgazdasági ter­melőszövetkezeti tagokkal, hallgattam kiábrándultsá­gukat és panaszaik soha megszűnni nem akaró ára­datát. Az indulatos mondatok­ból és a mind hangosabbá váló igazságokból aztán ki­derült, hogy azért ábrán- dultak ki mindenből, mert úgy érzik, hogy sorsukat — a magyar paraszt sorsát — nem tudják elkerülni két évvel a rendszerváltás után sem. Az egyik kérges te -erű férfi a következőképpen summázott: — Uram, a magyar pa­raszttal mindig kíb ... k. Fotós kollégámmal cap- latunk a késő őszi .szemen- kélésben Vékonyan va­gyunk öltözve, és a fákra csüngő felhők egészen meg- dideregtetnek. Az egyik kiskocsmában igyekszünk felmelegedni, és már a kez­detek kezdetén bölcs mo­sollyal állapítjuk meg, hogy igaz a régi mondás, amely szerint csak bekell menni az első kocsmába, és meg­hallod, megtudod, mi fog­lalkoztatja az embereket. Négyen söröznek, csak megnéznek, és megy to­vább a csendes szövegelés. — A testvérem úgy dön­tött, hogy kilép, mert elege volt a közös gazdálkodás áldásaiból. Én igyekeztém lebeszélni, mondtam neki, hogy még bánni fogja azt a pillanatot, amikor hátat fordított a fsz-nek. Mert mondhat bárki bármit, egy dolog legyen világos: addig van jó dolga a parasztem­bernek, ameddig igányít- ják, és mások gondolkod­nak helyette. Hát miért van az a sok agrármérnök? Nem azért, hogy irányít­son? — Komám, hajdanán te is jó gazda voltál. Dolgoz­tál keményen. És volt lát­szata a munkádnak. Aztán bekényszerítettek a tsz-be, kaptál ugyan bért, és nagy­ritkán jutalmat, ám te is jól tudod, hogy az már nem volt igazi gazdálkodás. Egy ideig ment minden, mint a karikacsapás, aztán látni kellett, hogy mások hpgyan gazdagodnak meg tisztességtelenül egyik nap­ról a másikra. Most ebben a felfordult világban pedig azt sem tudjuk, mit te­gyünk. Elakad a csendes beszél­getés. Hallgatnak a tanács­talan emberek. Józan pa­raszti logikájuk szerint az új életet kezdők kilencven- hármas táborába hívná őket, de nagy úr a félelem. Ösztönösen ragaszkodnak a megszokotthoz, a régihez. Félnek az újtól, rettegnek a jövő bizonytalanságától. Aztán újból mondják a maguk sérelmeit, vélt és valós igazaikat. — Miért nem mondták meg a nagyokosok, hogy senki nem bánthatja azt, aki kilép a tsz-bői. Lassan kifutunk az időből, a ha­táridő lejárta után aztán mit kezdünk az elértéktele­nedett vagyonjegyünkkel. Mert hogy nem lesz érté­ke, az biztos. Addigra mindent - kilopnak, vagy ahogy most mondják, ki­mentenek a közös vagyon­ból. Nem akar csendesedni a szemerkélő eső. Emberfiá­val nem találkozunk az ut­cán. Mladoniczki Mihály jegy­ző úgy ismeri a település gondjait, mint a saját te­nyerét. Nem cifrázza a mondatokat, világosan fo­galmaz. A csömöriek első kiválási kísérlete nem járt sikerrel, mert hiányzott a megfelelő létszám. A második neki­futás meghozta a hónapok óta tartó huzavona megol­dását. A Kerepestarcsán megtartott gyűlésen kilenc- venhárman úgy döntöttek, hogy kiválnak a Szilasból. A hosszúra nyúlt beszél­getésből megismertem egy hosszú-hosszú kálváriának a történetét, amelynek a végén megcsillan a meg­nyugvás reménye. A téeszesítés után meg­változtak a rf- ! hagyomá­nyos mezőgazdasági terme­lési módok. A nagyüzemi gazdálkodás leszoktatta az embereket a hajnali ébre­désről, a tsz-vezetők ígér­getései elfeledtették a kis területeken megtermesztett paradicsom, paprika és csemegeszőlő piaci értékét, és megélhetést biztosító, szerény jövedelmét. Leromlott a földek álla­pota, és máskülönben is alacsony aranykorona-érté- kűek az itteni földek. A kilencvenhárom csö­möri gazda 102 millió fo­rint értékű vagyonértékkel rendelkezik a kiválás után, de megörökölték a vagyon­tárgyak feletti negyven- százalékos hitelterheket is. A jövő héten ülnek tár­gyalóasztalhoz a Budapest Bank képviselőivel. Remé­lik, sikerül egegyezni a hitelek sorsáról. Biztos boldogulnak Mladoniczki Mihály ma­gabiztosan sorolja a teen­dőket. A 93 földműves megkapta a közös gazda­ság volt csömöri major­épületeit, a sóderbányát, és apportjuk van a Szilas- Lovas Kft.-ben. Ügy gon­dolják, hogy életképes lesz az általuk megálmodott új típusú szövetkezet. Alapte­vékenységük továbbra is a mezőgazdaság lesz. Bú­zát, kukoricát, árpát és ro­zsot fognak termeszteni, és reményt látnak a zöldség- termesztésben. Kár is len­ne kihagyni ezt a lehetősé­get, hiszen számolni kell a budapesti piacok közelségé­vel. Eszes, ügyes földműve­sek, a csömöriek, akik sze­rint elsődleges feladat a jö­vedelmezőség elvének a megvalósítása. Nagy fantá­ziát látnak a vetőmagter­mesztésben, mert az biz­tos pénzt jelent. Amúgy pedig* nem mon­danak le a mezőgazdasági szakemberek tudásáról. Pályázat útján választanak olyan szakmai vezetőt, akit inkább neveznének gazda­tisztnek, mint agronómus- nak. Ezzel is jelezni akar­ják, hogy olyan szakember­re van szükségük, aki ma­gáénak vallja a kisközösség minden gondját. A tagok egy kis számú vezetötanácsot is választa­nak soraikból, akik tulaj­donosként vállalják a dön­tések következményeit. De rögtön hozzá kell tenni, hogy a magyar paraszt tudta, hogy mit csinál. így hát nem érhetik őket meg­lepetések. Bátovszky György el­mondta, hogy a helyi pol­gármesteri 1 ivatal szív­ügyének tekinti az új típu­sú szövetkezet megalakulá­sát. Amennyiben komoly gondok adódnának, abban az esetben ők is beszállíta­nak a szövetkezetbe, és a rendelkezésükre álló pénz­összegekkel mindent meg­tesznek a tagok boldogu­lásért. — És ha a kormány is komolyról gondolja a me­zőgazdaság átalakulásának szükségességét — mondta a polgármester —, akkor na­gyon számítunk a reorgani­zációs mezőgazdasági hite­lekre. Szerencsénkre hamaro­san . megkezdik a nagy Expo-beruházásokat, tehát teljes kapacitással fogjuk működtetni a sóderbányát. Máskülönben jelenleg is folyamatos a termelés, de biztos pénzt jelent része­sedésünk a Szilas-Lovas Kft.-ben. Okos állat a ló Békességben váltunk el a település vezetőitől. Abban a reményben bandukoltunk a major épülete felé, hogy készítünk néhány fénykép- felvételt. A majornál viszont min­den békés számításunkat áthúzta egy kék farmer- cuccba öltözött úriember, aki nem engedélyezte a helyszíni fényképezést. — Mit keresnek itt? Ki engedte meg a fotózást? Ez még a Szilasmenti Mgtsz tulajdona, itt csak engedéllyel jöhetnek be! És máskülönben is, én nem léptem ki a szövetkezetből! Ha nem mondta volna, akkor is tudtuk volna az elhangzottak alapján. Felvételeket mégis ké­szítettünk. És jól tettük, mert legalább emlékeztetni fognak az emberi felelőt­lenségre és nemtörődöm­ségre. Elkeserítő az udva­ron lévő rozsdatemető. En­nél nagyobb baj csak abból származhat, ha azokat a roncsokat adják át az új gazdáknak. Most nem tudjuk, miért nem akartak szóba állni velünk a major régi gaz­dáinak képviselői. De a jószerencse mellénk szegődött. Az incidens szín­helyétől alig száz méterre semmi gondunk nem volt a lovakkal. Szeretettel fogadtak, kedvünkre bemutatót tar­tottak, ezzel is igazolva, hogy okos állat a ló. Utóirat Ottjártunk utáni napon tudtuk meg, hogy jelenlé­tünk igencsak irritálta a Szilasmenti Mgtsz egyné­hány emberét. Megnyugtatjuk őket, a pártatlan sajtótájékoztatás szellemében megkeressük őket is, véleményüket pe­dig közöljük. Papp János Emléktáblák Pap Béla lelkésznek Vácott Példája biztatás az ittmaradottaknak (Folytatás az 1. oldalról.) tak. Az ünnepség vendége Kálmán Attila, a közokta­tási minisztérium államtit­kára volt, aki itt mint re­formátus egyházkerületi fő­gondnok jelent meg. Csuka Tamás, a gyüleke­zet lelkipásztora prédiká­ciójában elmondta, hogy Pap Béla, ha kellett, önma­ga ellen döntött, de soha­sem az igazság és az Is­ten ellen. Az ilyen mártí­rok példája biztatást ad az ittmaradottaknak. Végül Kálvin igazi tanítványának nevezte, aki halála előtt nem engedte, hogy a sírját majd megjelöljék. Pap Béla nyugvóhelyét sem ismer­jük, ahogyan azt sem pon­tosan, hogyan fejezte be életét. Kálmán Attila elmondta beszédében, hogy boldog az a nemzet, amelyiknek történelmét nem szabdal­ják háborúk, forradalmak, kegyetlen megtorlások, ha­nem békében élhet, gyara­podhat évszázadokon ke­resztül. Nekünk, magya­roknak, ez nem adatott meg. És mégis miért ma­radhatott meg ez az ország évszázadokon keresztül? Mert megtartották a temp­lomok és az iskolák, és mert olyan szálfa emberei voltak, akik közül most egy­re emlékeztünk. Pap Béla 1907-ben szüle­tett a Kalotaszeg közelében J jkvő Gyaluban, ahol nagyon kemény emberek élnek. Kolozsváron és Budapesten járt iskolába, a híres Lónyaiba, amelynek meg­szüntetése ellen olyan ke­ményen harcolt, s amely­nek, reméljük, előbb-utóbb sikerül ismét egyházi isko­lává válnia. A teológiát Budapesten végezte, majd eljutott Amerikába. Onnan jött vissza ismét Budapestre hitoktató segédlelkésznek, majd a református szere­tetszolgálathoz. Elsősorban az egyházi sajtóval és az iskolákkal foglalkozott. 1933-ban került Vácra. Részt vett a gyülekezeti otthon építésében, még az alapok ásásában is. Becsü­letet szerzett azzal, hogy vékony alkata ellenére fi­zikai munkát is végzett. A kor jeles írói, tudósai, művészei közül sokan megfordultak ebben a gyü­lekezeti otthonban. így Ta­mási Áron vagy Zilahy La­jos, aki itt, Vácott beszélt először a tehetségkutatás­ról, a kitűnőek iskolájáról. 1942-ben már Karcagon Csömör önkormányzata még az elmúlt évben meg­vitatta a település csator­nafejlesztésével együttjá­ró terveket és gondokat. Akkor olyan döntés szüle­tett, hogy céltámogatást igyekeznek szerezni ter­veik megvalósításához. dolgozott. Erről az időszak­ról kevesebbet tudunk, de azt igen, hogy 1951 októ­berében innen vitték el az ÁVH emberei, és éppen a váci börtönbe, ahol közel öt évet töltött. 1956-ban a többi társával együtt sza­badult. Nevéhez fűződik a Ma­gyar út nevű hetilap, de az utókorra hagyta írásait és könyveit. Kálmán Attila a templomi megemlékezés végén leleplezte az ott el­helyezett emléktáblát. Ezt követően Bartos F erenc polgármester mondott rö­vid beszédet a parókia fa­lán elhelyezett harmadik emléktábla előtt. Pap Béla munkássága arra figyel­meztet bennünket, hogy mindannyian magyarok va­gyunk; legyünk bár kato­likus, református vagy zsidó vallásúak. Dudás Zoltán Pályázatukat elfogadták, így a község lakóinak nagy örömére, nemsokára meg­kezdődhet a kivitelezés. Azért örvendenek tulaj­donképpen az állami cél- támogatásnak. mert így teljes értékű infrastruktú­rával fog rendelkezni a község. Ä tervek megvalósultok Céltámogatás csatornázásra

Next

/
Thumbnails
Contents