Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-30 / 282. szám
/ 6 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŐKÉBB HAZÁNK ■'a-' ».'cl* \.'-h ?’*•v*\* .. • ; -V - -S .-■•*-• • -• /•' - <' 1992. NOVEMBER 30., HÉTFŐ Bicikli helyett kakaó Felszámolják az első MDF-piacot? Ahol Pest megyeiek is árusítanának Érdemes sort állni (Folytatás az I. oldalról.) ért... Korántsem futottam végig az árukínálaton, mert elfelejtettem megszámolni, hogy hány asztalról kínáltak házi sonkát, friss hurkát, házi kolbászt, negyedkilós, félkilós vagy éppen egész kilós csomagolásban pirosra sütött tepertőt, gyermek- és kamaszfarmert, zoknikat, tőkehúst és gombatermesztésre élőkéi szí tett, micéliumos zsákot. — Gyurikám, hozott a múltkori véres hurkából? — Hoztam, hoztam, hogyne hoztam volna. Ha senki más kedvéért nem csináltam volna, a magáéért, Gizi néni, igen. Gyuri mérlegel, százharminc deka hurka gazdát cserél. Mint látom az arcukat, eladó és vevő egyaránt elégedettek. Szóba elegyedek Gizi nénivel, aki minden szombaton a VIII. kerületi Tolnai utcából jön ki erre a piacra — és nekem, aki csak érdeklődő vagyok, hálálkodik azért, hogy valaki kitalálta, itt a kisnyugdíjas is a maga kevés pénzéért hozzájuthat olyan élelmiszerekhez. aminek talán már az ízét is elfelejtette, eget ostromló áraink világában. ÁRUBŐSÉG - OLCSÓSÁG Alig fejezzük be a beszélgetést, belehallgatok két, szemlátomást nyugdíjas néni diskurzusába. — Inkább kijövök ide metróval, itt mindent megkapok. Képzeld, szegény anyám megint bent van a szemével a kórházban, kérte, vigyek szőlőt neki. A sarki zöldségesnél az a nagy szemű, valahonnan idehozott szőlő 230 forint, itt 60-ért vettém. mindjárt két kilót. Ennyit én is megengedhetek magamnak. Fiatalember asztala előtt szinte sorban állnak a vevők. kakaót, nesrafét, dobozos margarint árul. Ugyancsak ho-szú a sor egy tőkehúst áruló asztal előtt. Amikor onnan távozik, idős férfit szólítok meg:. — Ügy tudóni, hogy ezek a fiúk töbl - üzletben is árulnak a ’'árosban, de szombatonként ide mindig olcsóbb áruval jönnek. Erdélyi szalonnát, tarját, belsőséget lehet náluk venni. En törzsvendég vagyok, szoktam nekik rendelést adni, nemegyszer viszek a szomszédoknak is. Felfigyelek egy testes, idősödő úrra, aki kizárólag száraztésztát árul, de még jól felszerelt boltban sem láttam ilyen választékot. S ami még ezen túl is meglep — minden csomag tészta egyaránt 30 forintba kerül. — Mit tetszik hozzá szólni, hogy megszüntetik a piacot? — Nézze, uram, én ebből élek. ha innen elűznek, nekem akkor is tésztát kell árulni. Ha egynéhány km- rel többet kell autóznom, hogy kipakolhassak, ezt az árat nem tudom tartani. A másik, ami miatt nem szeretnék innen elmenni, hogy itt munkámnak nemcsak kereskedelmi oldalát látom, hanem az emberit is. Részlet latsek Gyula nyílt leveléből „A piac indulásakor ön még nem volt polgár- mester, sőt még önkormányzat sem volt. A XIX. kerületi tanács akkori apparátusában úgy t.'f.iik, több közösségi érzés volt, ami alapján belátták, hogy erre a piacra szüksége van a lakosságnak. Nem emlékszem arra, hogy ön az önkormányzati választásokon pártjával, az SZDSZ-szel együtt úgy indult volna, hogy zászlajára tűzték ígéretként, hogy ezen ciklus alatt, ha éhen halnak is a választópolgárai, bezárják az MDF-piacot. Ezt elhallgatta! Becsapta a választóit! Sőt olyan módon intézi az egész eljárást, hogy Fodor András Attila országgyűlési képviselőjük még 1992. november 24-én sem tudott a polgármesteri szándékról. Szeretném jelezni, hogy levele egy dolog miatt okozott nekem meglepetést. Az MDF-piaccal kapcsolatos korábbi tárgyalásaink során — igaz, nem önnel, hanem helyetteseivel — tárgyaltunk, nem merült fel a piac bezárásának kérdése „nviltan”. Ezt ilyen nyíltan és ügyetlenül érvelve még nem tette meg senki. Azt a cinizmust, amit levele árasat választóival szemben, ne nekem címezze, sőt ne is írja rá feladónak a nevemet. Levele közérthető módon így szól: „Tisztelt választóim! Karácsonyi ünnepekre tekintettel én az SZDSZ liberális polgármestere, hogy lássátok szociális érzékenységemet, bezáratom a három éve közmegelégedésetekre működő MDF-piacot. Döntésem végleges! A végrehajtásért felelős Zacsek Gyula MDF-es országgyűlési képviselő, majd őt szidjátok ezért! Kellemes karácsonyt kíván szeretett polgármesteretek Lévay Levente” Hát erről van most szó! Elégedetlenséget szítani az amúgy is nehéz helyzetben lévő rászorulók között. Ha már nem lehet SZDSZ-piac neve a piacnak, akkor ne legyen inkább MDF-piac sem. Ez a politika nem konstruktív, hanem gyalázatos! Polgármester úr! Ehhez én nem leszek sem társ, sem játékszer. Ezt a problémáját nem velem kell megbeszélnie, hanem a kerület lakóival. És nyíltan, szembenézve velük! Ezért most felkérem, hogy november 28-án reggel 6 órától 13 óráig folyamatosan legyen jelen az MDF-piacon, és személyesen nézzen szembe azokkal, akik „kedvére” kíván dönteni, ön a hatáság! ★ Szerkesztőségünk értesülése szerint Lévav Levente polgármester a kért időpontban az MDF- piacon nem jelent meg. VECSÉSRŐL Hátizsákkal tőlem még árut nem vitt senki, két- iiárom csomagot visznek, biztos, nem telik többre nekik. Ha engem elzavarnak, ennyiért hol veszik meg? SZÁRAZTÉSZTA Ruzsbaczky János vecsé- si árus véleményét már ismerem. Megyei; tovább, s az egyik asztalon olyan házi sonkát látok, amelybőV az eladó szeleteket vágott le. — Így is megéri? — kérdezem. — Természetesen, uram, csak így éri meg, így mindent biztonságosan eladok. Ezt a sonkát, ha valaki egy kilót visz belőle, 420 forintért adom, de ha megáll előttem egy olyan ember, aki csak 30 dekát kér, any- nyit is adok, de neki már 100 forintért. Ezt csak így lehet csinálni, ezt a piacot ezért találták ki. A dabasi Lantos István ezek szerint nemcsak előállítja az otthon hizlalt sertésből a finomságokat, eladás közben az emberséget is „beépíti” az árba. Séta közben ismét csak a kakaót, margarint áruló fiatalember asztala előtt találom magam. — Uram, én a kakaót 24, a margarint 22 forinttal adom olcsóbban, mint a lőrinci szupermarket. Nem kizárt, hogv ezért akarnak minket elüldözni, mert konkurencia vagyunk. Lehet, hogy ón megbukok, és családostól kakaót iszom életem végéig, hogy ne menjen kárba. Az a nagy baj, hogy itt a nagypapák, nagymamák örömét lopja el az önkormányzat. Megveszik nálam a kakaót olcsón, viszi a kisunokájá- nak, kap két puszit. Kinek fáj ez? Az újpesti Németh Zoltán tehát rájött valamire, azonkívül, hogy feltehetően jó kereskedő. Nevezetesen arra, hogy az egvre nehezebben élő nagymamái;, nagypapák manapság már nem biciklit, fényképezőgépet ajándékoznak az unokáknak, hanem kakaót. És levonta a következtetést. Zacsek Gyula szót ért mindenkivel (Vimola Károly felvételei) — Minden szombaton három órakor kelek, a kocsi már be van pakolva, hatkor itt vagyunk, árulunk, és már három éve mindig sikeresen. Ha bezárják a piacot, engem megfojtottak, én Budapestén nem tudok másik helyet keríteni magamnak — mondja Szulcsán Vendel ti- szaalpári lakos, aki szintén száraztésztát, tojást, szalámit, házi kolbászt, füstölt disznósajtot árul. KETTŐS HATALOM ? — Bandi bácsi! Hova szalad? Itt van 200 forint! — mondja egy nagydarab, pirospozsgás férfi, s a füstölt hússal megrakott pultja előtt sorakozók feje fölött átnyúlja a pénzt egy válltáskás, idős úrnak. A pénzt számla ellenében átvevő Rónaszéki Endre így fakad ki: — Hát ebben az országban kettős hatalom van? Mi nem szedünk helypénzt, de takaríttat- nunk kell, el kell hordat- nunk a szemetet, ki kellett bérelnünk egv konténer- VVC-t. fizetnünk kell az itt szolgálatot teljesítő rendőröket. Ezért hát hozzájárulást kérünk az eladóktól, a Piácfejlesztési Alapítvány javára. Nem értem! Az MDF megszervezte ezt a piacot. SZDSZ-es polgármester meg betiltja. Ezért mondom, hogy kettős hatalom van! Nem tudom, mi lesz, de ebből akár tüntetés is lehet. Azok az ezrek, akik szombatonként ide kijönnek, nem nyugosz- nak bele ebbe a disznó- ságba1 — Tényleg, mi lesz? — Ezt már Zacsek Gyula ország- gyűlési képviselőtől, az MDF-piacok atyjától kérdezem, aki reggel hat órától sétálgat itt, beszélget vevőkkel, eladókkal. — Magam sem tudom, hogy mi lesz. Arról értesültem, hogy ez a polgár- mester személyes döntése, a testület nem tudott róla. Nyílt levélben szólítottam fel, hogy ma reggel jöjjön ide, másfél órája itt vagyok, még nem láttam. Kedden délután állítólag közmeghallgatást akar tartani a Hunyadi moziban, oda elmegyünk. Vevők, eladók, én is. Ott nyilvánvalóvá lesz mindenki számára, hogy ki dolgozik a köz javára. Hegyes Zoltán Újabb kárpótlási fórum Dunabogdányban Szócsata a falugyűlésen Dunabogdánynak az elmúlt évekhez képest az idén jobb a gazdálkodási pozíciója. Ezt állapította meg a péntek esti falugyűlésen dr. Alvincz József, a helyi önkormányzat pénzügyi ellenőrző bizottságának elnöke. Ezzel mintegy alátámasztotta az elsőként tájékoztatást adó Schuster Józsefnek, a gazdálkodási bizottság elnökének mondandóját, melyet aztán a szociális és az építési bizottság beszámolói követtek. Céljuk az önkormányzat működésének bemutatása volt. Szilárd alapon A négyezernél valamivel több lélekszámú község költségvetésének összege tavaly 61, az idén 74 millió forint volt. Szinte száz százalékig biztosra tervezhetők az intézmények működési költségei. A fejlesztésre eddig 10-15 millió forintot fordíthattak. Biztos alapokon álló, kiegyensúlyozottan működő önkormányzat képe tárult a választók elé, akiket a gyűlésen megjelent Dragon Pál (FKGP) országgyűlési képviselő is köszöntötte. Karakas Károly, a helyi kisgazdák képviseletében szállt vitába Alvincz Józsefnek azzal a megállapításával. ami szerint: az érdekegyeztető fórum teljesítette feladatát, és a termelőszövetkezettel egyetértésben kijelölték a kárpótlást szolgáló földalapot. Kárpótlási vita Karakas úr a falufórum előtt azt olvasta a képviselők fejére, hogy a hatvan családot érintő kárpótlás ügyében nem álltak a hivatásuk magaslatán. Az érdekegyeztető fórumban csak kijelölték, s nem választották a tagokat, de közülük kifelejtették az érdekelteket. Indulatos szóváltások közben, ki-ki a maga érveit sorolta ezután. A különösen éles ! bírálatot kapott Alvincz József cáfolta, miszerint a kisgazdákkal nem akartak együttműködni. Ám Karakas Károly ennek ellenére állította, hogy a'legrosszabb földeket jelölték ki az érdekeltek nélkül. Választott földrendező bizottságot tart szükségesnek, s kárpótlással csak az foglalkozzék, aki kárpótlásra jogosult — hangoztatta. Újabb lehetőség A vitához hozzászóló Dragon Pál azt említette meg, hogy a bogdányi kisgazdák előkészítő munkájáról már korábban is követendő példaként beszélt más helyeken. — Szívesen részt vennék egy kompromisszumteremtő vitában — aiánlotta. Ezután Horváth Imre jelentette be a gyors helyszíni döntést. Hamarosan önálló kárpótlási fórumot rendeznek a községben. Tóth Zoltán a polgár- mester jogállása körüli vitát elevenítette fel. Erről azt kell tudnunk, hogy a képviselők szeretnék. ha mellékállásban töltenék be ezt a tisztet., s a nváron már hoztak is ilyen döntést. Áth Horváth Imre megfellebbezte, s bíróságon szerzett igazat magának. Az esténként igen csendesnek látszó Dunabog- dányban sokféle indulat feszül. Számos ellentét vár sürgős rendezésre K. T. I.
