Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-28 / 281. szám
1092. NOVEMBER 23., SZOMBAT Hibás döntés Egy régi előfizetőjük ír önöknek. A lap rovataival, színvonalával, és politikai irányvonalával elégedett vagyok. Azzal nem, hogy megszűnt a különböző városok oldala, és, főleg Cegléd és Nagykőrös érint, mivel én ceglédi vagyok, feleségem pedig, nagykőrösi. Sok idős emberrel beszéltem, akik szintén hiányolják a Ceglédi Hírlapot és mivel megszűnt az oldal, lemondják az újság előfizetését. Én és a családom úgy döntöttünk, hogy ha a ceglédi rész nem lesz visz- szaállítva, a lapot lemondjuk. Ez nem zsarolás, hanem ésszerű döntés, mivel az olvasó másképpen az újságra nem tud hatni. Kérem a tisztelt főszerkesztő urat, hogy a szerintünk hibás döntését szíveskedjen felülbírálni ... Sila József Cegléd A tartalom feledteti a papírminőséget Gratulálok a lapjukhoz! Eddig az Új Magyarország olvasója voltam, és az önöket ért támadások kapcsán szereztem tudomást arról, hogy az Attilák a Pest Megyei Hírlapot szerkesztik. Gondoltam, kipróbálom. Nagyon elégedett vagyok, mert ez az a tiszta hang, amire az országnak szüksége van (kár, hogy Pest megye nern az egész ország), örülök a nagyszerű szerzők írásainak (Benedek profesz- szor. Török Bálint, Balas- kó Jenő. Szuhay Balázs), Tetszik a bukovinai székelyekről szóló regény, és szívesen olvasnék Kunszabó Ferenctől is. A nagyszerű tartalom feledteti a gyenge papírminőséget és a homályos képeket. Szeretném tudni, mikor rendeznek olvasói összejövetelt, mert szívesen találkoznék a szerkesztőség tagjaival... Varga Enikő Budapest, XXL kér. A szövetség megrendeli T. Vödrös Attila Főszerkesztő Űr! Megkaptuk szép, október 22-i ünnepi számukat. A lap magyar, forradalmi örökséget ápoló szelleme annyira megnyerte szövetségünk tetszését, hogy ezennel megrendeljük a lapot december elsejétől. A hozzánk járó lapokat helyben készpénzzel fizetjük az újságosnak. Kérjük intézkedését a megrendeléssel kapcsolatban. Még egyszer gratulálunk a lap szelleméhez! Tisztelettel Desztics Jenő, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége alelnöke Válasz az 1992. november 20-án megjelent „Felfüggesztett polgármester marad” c. ci kkükre. ... kétségbe vonom az „Ilonka” bevezetőjében leírtakat, amiben a Közép- Duna Menti Vízgazdálkodás pomázi kirendeltségének telefonértesítéséről írt le. ... a cikket író újság- írónő a Szigethalmon működő EXTRADE Osztrák- Magyar Kft. újságjának felelős szerkesztője, ahol már nem a „művésznevén”, hanem Kátai Máriaként végzi teendőit a „Generáció” c. lapnál. Ezért hál a fentiekben leírt cikket inkább ezen Hajdanában, a korona-világban, boldog békében gvermekzsúr volt az ezredorvosék házában. Alighogy elkezdődött az ártatlan mulatság, körbejárt a komisz, mérges és karbolszagú katonaorvos bájos és kedves kislánya. Néhány választott fülbe a következő csábítást súgta a kísértő Évácska: — Akarsz megismerkedni a Halállal? Akarsz? Megmutassam? Jó, megmutatom! De csak neked! Gyere, surranjunk ki a rendelőbe!... Furcsa, doktori divat, dívott abban az időben. A leg- mutatósabb sarokban ott fityegett a vasrúdján a Csontváz. Az összefűzött csontocskáli zörgésén keresztül hallatszott. vigyorgó arcán pedig látszott, hogy velencei csillárnak képzeli magát... A liliputi vendégseregnek elszánt kis kutatócsoportja ott volt hát a rendelőben. Csak a halál nem volt már sehol sem. Az óvatos orvos sötétzárkára ítélte, még a zsúr előtt, amikor lakat alá tette a műszereit és a mérgeit a kutató kis zsivánvok elől. Akkor a halált is betette az „egyesbe”, vagyis a ruhaszekrénybe. Nehogy valamelyik gyermek megriadjon tőle, és felsivalkodja ijedtében a szomszédos huszárlaktanyát. A halált azonban mi azért mégis megtaláltuk az íróasztalon, mégpedig három példányban. Mivelhogy három tengeri kagyló, három búgócsiga, három papírnyomó feküdt az asztalon, amit egymás kíváncsi arcához szorítgattunk. hogy a búgócsiga jajgató és örvendező kedves zsongását sorban kitapasztaljuk. Pedig, lám, a búgócsiga is csak csontváz. Gyönyörűséges és egy csöppet sem félelmetes. Holott a búgócsiga nem is valami fensőbbséges embernek a csontváza, hanem tengeri kagylóé, ázalék-állaté, melyeket a mi természetrajztanárunk, nagy kunsági őszinteséggel, csak takony-állatoknak nevezgetett. Van-e érdekesebb muzsika a világon, mint a búgócsiga monoton muzsikája, mely minden földi dolgokat, jajszót, kocsizörgést, kanárifüttyöt összeszűr. és búgó, szép zajban visszaad? Ilyen magától zsongó óriáskagyló volt a magyar királyi vár, mely nemcsak az alatta elsuhanó dunai hajók kürtszavát adta vissza, de hajdani Hollós Mátyás talajba süllyedt ezüstorgonájának a lágy hangjait is. Zenélt ott minden udvari szobor, minden ösvény a parkban. Hangokat adott a kicsi és a nagy trónterem és minden terem, ha nem is lakott benne senki. ...Tornyok alján, az őszi szél, Régmúlt dicsőségről beszél... De, nini, ma éjjel nemcsak a szél beszélt, és nem is a halott kardinálisok, akik a makacs Mátyással pöröltek, mindig hiába, és akik Vitéz János bíboros és herceg- prímás szabadonbocsátását követelték éppen ezen a helyen, ahol most ültünk. Ma este, lám, az egyik legnagyobb élő bíboros, Mercier, Belgium csillaga adta meg az utasításait, csöndes, édesapai hangon, miután töviről kft. érdekében és a vele szorosan együttműködő nevezett „polgármester” érdekében írta meg. Indítékának okát nem kívánom ecsetelni... ★ Tisztelt Galambos Józsefnél A szigethalmi polgármester csak égjük szereplője az ügynek. Amit a megkérdezettek véleményéből és indulataiból kikövetkeztettem; az nem más, mint szeretnék végre befejezni a beruházást. A lakosok is szívesen innának kevésbé nitrátos ivóvizet. A mérgezett, egészségre veszélyes folyadékot senki sem szereti. A beruházó és a kivitelező vitáiba tudomásom szerint a helyi polgármesteri hivatalnak nincs beleszólása, hiszen ön azt mondta, hogy az ügy a víziközmű társulatra tartozik. Vagy tévednék, közben megváltozott a dolgok menete? Üdvözli: Ilonka Mária újságíró Vendégbírák Magyarországon? Régi előfizetői vagyunk a lapnak, örömmel látjuk, hogy korszerűbbek a formát. a tartalmat illetően. Jó gondolat volt, hogy Bal- sai István igazságügyi miniszter véleményét, álláspontját ismertették. Jó gondolát, hogy az olvasókkal leveleznek — a többi jó gondolat mellett. Biztos vagyok benne, ha a harmadik hatalommal bővebben foglalkoznának, nem elfogultan, csak tárgyilagosan, mondjuk polgári peres ügyekkel is, sok-sok olvasót, levélírót szereznének. Közelebb kerülne egymáshoz az állampolgár és a jog. Mert ma csak a politikáról és a gazdaságról hallani túlsúlyban, pedig az emberek nyugalma a legfontosabb. Javaslom, hogy a bírák hiányát pótolja a kormány külföldi „vendég” bírókkal. Ügy dolgoznának a bíróságon, mint az ország más területén. Példamutatásukkal felfrissülne a munka és tisztulna is. Üdvözlettel Bakos 1,ászióné Verőce Szotyi Közeledünk az úgynevezett Európa-ház felé. De — sajnos — köpködve ... Van nekünk ugyanis egy nagyon fontos haszonnövényünk: a napraforgó, ami nagy táblás termesztésűén mezőgazdaságunk egyik kincse, hiszen olajat ad' olajat zsírróként és újabban olajat környezetkímélő dízelmotorjainkhoz, megtakarítva kemény valutát, és talán, ha nem rak ink rá mindenféle költségtényezőt, még elfogadhatóbb áron Is a drága importkőolajnál, ami valutáért jön Keletről- Nyugatról. egy kis aggodalommal : ha jön. Köztudott haszna mellett azonban ártalmat is hord magában. Ha pörkölve, esetleg pörköletlenül, héjában árusítják (tudomásom szerint ebben a formájában környezetvédő tilalom ellenére) utcai árusok, bódésok, piacok anyókái, sőt az aluljárók meg-megfuta- modó árusítói. A tömeg pedig veszi, köpködi maga körül, tekintet nélkül a helyszínre, kímélet nélkül, szerteszét. Van. aki szakadt farmerban, van, aki drága bundában ... A kiköpött héj pedig dombokat képéz a járdák, villamosok, vonatok, buszok ülései közt. Az utazó személyzet tehetetlenül tárja szét a kezét: — Mit tehetek?! NÉMETH KÁLMÁN A tűzmadár A bukovinai székelyek regénye 12, hegyire mindent kikérdezett a bukovinai székelység sorsáról: . — Törik-szakad, valamiképpen segítse őket haza, fiam ... — mondta. — Itt látom, a kormányzatnál minden segítő jóakaratot megtalálhat. Az a földrész, ahol most élnek: az új háború poklának lesz a feneke. Magyarországot el sem tudom másképpen képzelni, mint a béke semleges szigetét. Önöknek annál az asztalnál, ahová a románok már leültek, nj7erni nem lehet. Hiszen nemsokára bent lesznek, vagy már bent is vannak Romániában a német tankhadosztályok. Az a híre, hogy a vezényszó is német lesz... No, nem tudom. De éppen tegnap hallottunk vezényszót itt, Budapesten, más irányból. S bizony, eléggé rikácsoló stílusban. Olyan izenet, hogy jövőt lehet olvasni belőle. Az izenet a következő : — Egyetlen német katolikusnak sem szabad eljönnie Budapestre, az Eucharisztikus Kongresszusra!... Sem papnak, sem civilnek... Mi ez?... Mi más ez, mint Dante áldásának a félig való teljesülése, amit ugyan a Pokolból küldött, de igen angyali lélekkel és jóakarattal: Boldog vagy te Magyarország ... Csakhogy vigyázz, vigyázz ... A lépésed még egyszer el ne hibázd. A királyi vár nagy vendégeit most aludni vitte Mészáros prelátus, aki, amikor visszatért az ebédlőbe, mind a két- kezét kitárta örömében. Olyan volt, mint egy ugrándozó, tavaszi bárány: — Miféle szerencsés burokban születtek maguk? — kiáltotta. Aztán a felhivatásom tárgyára tért, a holnapi nagymisére, melyen a Kormányzó úr családja fog részt- venni és a kíséretük. Testőrök fognak minisztrálni. A beszéd ne legyen túl hosszú, amolyan: „Kimerítem a tárgyam és kimerítem a nyájam ...” Mosolygott, aztán azt mondta kedves szellemeskedéssel, most már keresztnevemen szólítva: — Kálmán fiam, az Isten végtelenül bölcs, végtelenül hatalmas, és végtelenül jó... Csupán egy végtelenül hosszú beszéd hozhatja ki a sodrából... — Igen — mondta most hirtelen aggodalommal —, mi lesz az orgonistával? Ki fog orgonáim? Mivelhogy a Várkápolna orgonistájának a Hősök terén van szerepe holnap!.,. Valóban, mit is tehetünk? a nevelés hatástalan, a tiltás erőtelen: az árusítás zavartalan. Őrlik a fogak a magokat — és az idegeket. És tovább nőnek a dombocskák a megállóhelyeken, a hivatali folyosókon, rendelők váróiban, minden egyéb elképzelhető és elképzelhetetlen köztéren- helyen. Igen. ez lassan közhely! Ezen, nem túlzók, évtizedek óla kesergek magamban és az írott sajtóban, hiába, csepp a tengerben. A kultúráin Hanság tengerében! Hogy miért írom én akkor ezt, divatos szócsavarral: itt és most? Mert mindez eszembe jutott egy Pestre tartó HÉV-szerel- vény kocsijában. Az egyik ablaknál csinoska, drága bundába burkolózott, jól öltözött nő ült felékszerezetten, ápolt, gyűrűkkel megrakott, lánccal ékesített kezecskéjével nyúlt időnként a szatyrába — egy marék szotyiért. Azután; kreces, pflükk, maga alá! Mire az Örsre értünk, tekintélyes halmot, prödakält. A padlóra — meg egy görcsöt az idegeimre. Bevallom, nem mertem rászólni, de más se! Közömbösen nézte mindenki! S a jegyvizsgálónő is elment némán, félrefordított fejjel, megkímélve magát egy esetleges vaskos gorombaságtól. Tíz éve is annak, amikor „közkinccsé” tettem javaslatomat, mint részmegoldást. Valamikor olajütős komám egy diákbálra a hántolt, pörkölt napraforgómagot. a szotyit, celofánzacskóba csomagoltatta. „Diákabrak” felirattal látta el, és így kínálgatta a hálózó fiataloknak — óriási sikere volt. (A sós mogyoró vagy mandula „kisöecse”.) Háború utón voltunk közvetlenül : a többi borkorcsolya csak egy fogalom volt. Állítom: a pörkölt szoljának is, amit így kulturáltan, szemetelés nélkül lehetett fogyasztani, jó íze volt, illúziót keltőén helyettesítette, pólolta rangosabb rokonait. Persze, nem én fedeztem fel a passzátszelet, jól ismeri ezt édes- és cukrásziparunk. Sajnos, javaslatom nem hullott — a maggal együtt — termékeny talajba, csak a földre. Egyrészt gyártani kellene és terjeszteni ott, ahol most ennek a szotyi- nak van piaca, és a hagyományos rossz gyakorlatot megakadályozni, végső esetben tiltani és a tiltást fokozni. Nem vagyok felhők közt járó idealista: főképp a tiltás sem oldaná meg gyökeresen a kérdést, de mégiscsak tisztább és kulturáltabb lenne kis hazánk — és nem körülköpködve! Még szotyival se! Fazekas Mátyás Veresegyház Segély helyeit* munkát „ .. Jelenleg a munkanélküli-segély nem lehet kevesebb 8500 Ft-nál, de a nyugdíj igen. Akár 40 éves munkaviszonnyal is, a 60 éven felülieknél úgy érzem, az emberi jogok tekintetében itt igen nagy bajok vannak. Kérem tisztelettel, ne munkanélküli-segélyt, hanem munkát adjanak, mert ez a nép munkához szokott. És olyan családfőkhöz, akik nem csak azt adják családjuknak, ami a saját tányérjukról lemaradt. Tisztelettel: Sztruhár Gyula Vác Tüdőbeteg orgonistánkat otthon hagytuk, most meglepődtem. De rögtön kivágtam a feleletet, nem is tudva talán, mit beszélek: — Kodály Zoltán... — mondtam sebesen. — Kodály! Nem lehetne vajon megkérni őt, hogy orgonái jón? Mészáros prelátus elhűlve nézett rám. Nagy csalódást olvastam ki fürge, apró szemeiből... — Kodály?... Kodály Zoltán? Hogyan jutott magának esz.ébe ez a név? Ugye, valahol olvasta?... Tudja-é azt, hogy ez a nagyon nagy ember a világnak egyik legfényesebb embere? Nem mindenki falusi tanító ám öreg Bukovinában ... Ejnye, ejnye, Kálmán fiam ... Aztán mégis mozgósította a kedvemért a világot, innen, a várból. Aztán mégis, hamarosan kikereste a telefonközpont a mindig elfoglalt és zárkózott nagy embernek, Kodáljmak a titkos telefonszámát. És a telefonból egy vidáman csattogó, örvendő, készséges hang felelt: — Ott leszek ... Ott leszek ... A Szép Ilonka kútjá- nál, a Várban, már fél nyolckor ott leszek.. . Persze, majd orgonálok... A viszontlátásra, és a viszonthallásra .. .! Csak most mondta meg a prelátus úr, hogy mise után kihallgatást kapunk, amikor módunk lesz kiteregetni szívünknek minden vágyát. — Hanem — mondta jóakaróm az órájára nézve —, ideje lesz eltenni magunkat. Éjfél utáni két óra van, Kálmán. Most a Hunyadi út felől hozott le a motoros bérkocsi. Első dolgom volt, néhány embert felkelteni, megbeszélendő a reggeli ébresztőt. Keresem az ezermesteremet, Székely Albertet, hallom: — Székely Albert leitta magát. Albertet elvitték a magyar röndérek. Ha valaki azt mondta volna, hogy a Sarkcsillagot lefokozták, és levágták az összes csillagjait, így meg nem lepődtem volna. Ha valaki azt mondta volna, hogy egy disznó repülő-licencet kapott Jupitertől és belérepült az első pocsolyába, nem estem volna úgy kétségbe, mint ezekben az elhatározó, szent percekben megijedtem a rossz hírtől, mely, hála a nagyon jó Istennek, erősen túlzott volt. Előbb arra gondoltam, hátha a csudaóra mai kettős dicsősége szállott a fejébe? Aztán megtudtam, hogy a bámulóitól pénzt kapott. Egy másik társaság vacsorára hívta, és némi kéknyelű borokat öntöttek belé. Talán azért, mivel az ezermester makacsul hangoztatta egy darabig, hogy ő a Józan Székelyek nevére hallgató anti-alkoholellenes ligába tartozik. És ha már magyar röndér is volt a dologban, akkor úgj'. is vélhettem, hogy verekedés is történhetett. Valaki talán lecsángózhatta az ezermestert. (Folytatjuk)
