Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-27 / 280. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP 1992. NOVEMBER 27., PÉNTEK A nyűi nap tapasztalatai 4 ' V' Ez nem négyévi melegedő1 // II Iskolánkban nyílt napot tartottak november 19-én. Erről tájékoztat többek között dr. Koós Ferenc, a Batthyány Kázmér Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója. — Milyen tapasztalatai vannak a nyílt napról? — Sikeres volt. A jelentkező nyolcadikosoknak tetszettek az órák, de legjobban azok. ahol bevonták őket az órai munkába. Informáltuk a szülőket, ilyenkor persze számtalan kérdés van. Ügy érzem, hogy olyan gyerekek látogatták meg iskolánkat, akik azért jöttek, hogy nálunk tanuljanak tovább. De voltak néhánvan. akik csak azért jöttek el, hogy érdeklődjenek. Például: matematikából közepes tanuló a közgazdaságtant szerette volna megcélozni. Sajnos ilyen esetben a kérdésre, hogy van-e esélye, azt tudom válaszolni, hogy nem sok. Ez az iskola nem abból a célból működik, hogy szürke irodistákat képezzen. Terveink magasabb szintűek, ennek illusztrálására mondanám el, hogy 1994-ben egy nemzetközi közgazdasági diák- találkozót szeretnénk szervezni Szigetszentmiklóson osztrák, holland és német fiatalok részvételével, külföldi egyetemek. profesz- szorai tartanák az előadásokat német és angol nyelven. — Visszatérve a nyílt naphoz, az idelátogató tanulók mennyire kaphatnak valós képet az iskoláról néhány óra alatt? — Hát amennyit néhány óra alatt lehet... — Van-e értelme ezeknek a nyílt napoknak? — Van, az információk mellett a tanulók képet kaphattak az új törekvésekről, így tudják, hogy mire számíthatnak itt. Ez nem négyévi melegedő. De hozzáteszem még azt, hogy mint minden új törekvésű iskolának, nehezebb a hiteles informálás, mert rengeteg a csodálkozó, az Írig}', még szakmai berkekben is. Három év alatt például nem sikerült a lakossággal megértetni, hogy itt nincs tandíj. — Milyen változásokra számíthatnak jövőre az elsősök? — Ez attól függ, hogy mit hoz az oktatási és a szakoktatási törvény. Mert ha a szakoktatási törvény életbe lép, akkor a szakközépiskolába felvettek az első két évben azonos tananyagot tanulnak a ginínazistákkal. A harmadik és negyedik osztályban lépnek be nagyobb óraszámban a szaktárgyak. Én különben szívem szerint megszüntetném a szakközépiskolát, hisz az ember tizennégy évesen még éretlen arra, hogy eldöntse, valójában mi is akarOenni. — Akkor miért nem indít csak gimnáziumi osztályokat? — Sajnos nincs annyi gyerek, hogy több gimnáziumi osztályt lehessen indítani. — A tanár úr hogy érzi, a most fennálló iskola megfelel álmai iskolájának? — Egyre inkább, de az iskola függ a tanári kartól és a tanulóktól. A tanári karral elégedett vagyok, megemlíteném, hogy ketten a nemzeti alaptanterv ■kidolgozásában vettek részt, az egyik testnevelő tanárunk pedig országos testnevelési koncepciót dolgozott ki. — És a tanulókkal elégedett? — Nézze, szép öregasz- szonyt és jó gyereket még nem láttak, viszont a kívülről jövők mind azt mondják, hogy itt jólneveltek a diákok. O. J. Diákszállás borsos áron A kétarcú Tübingen Október elejét iskolánk néhány német nyelvet tanuló diákja Stuttgartban töltötte diákcsere keretében. A kint töltött napok célja a nyélvgyákorlás volt. A partneriskola a magyar diákok számára programokat szervezett. Ilyen program volt többek között a híres sváb egyetemi város, Tübingen megtekintése is. Tübingen nem messze Stuttgarttól, a Neckar folyó partján fekszik. Ez a folyó évente egyszer még a szokottnál is fontosabb szerepet kap a tübingeniek életében. Ugyanis minden évben megrendezik azt az evezősversenyt a folyón, amelynek fő díja egy hordó sör. Mivel Tübingen egyetemi város, ezért érthető, hogy lakosságának egyhar- mada egyetemista. Ez a város lakóinak anyagi haszonnal is jár, hiszen itt minden sarkot, szobát, padlást kiadnak albérletbe az egyetemistáknak, méghozzá igen borsos áron. A város tulajdonképpeni szellemi központja az óváros. Itt van a tanácsháza, a templomok, az egyetem. A városnak ebben a részében az emberek szép, régi stílusú, muskátlis ablakú házakban laknak, és a macskaköves utcákon csak néha látni autót. A házak földszintjein pékségek, bazárok, kis üzletek várják a turistákat, akik kedvükre válogathatnak az ajándék- tárgyak között. De Tübingennek van természetesen egy másik, XX. századi arca is. Itt minden olyan, mint akármelyik más városban. Modern házak, nagy bevásárlóközpontok és sok ember, aki biciklivel, gyalog, esetleg autóval közlekedik. A városnak ez a része nem hasonlít az óvárosra, hiszen itt nincsenek hangulatos, keskeny kis utcácskák, csak szürke betonjárdák, ahol az emberek elrohannak egymás mellett. Kontha Andi Cserkésznyár Mit sza bad? Ha arra gondolsz, — mindent szabad, hisz gyerek vagy, nem igaz? Ha arra gondolsz, — mindent szabad mert felnőtt vagy, nem igaz? Ha arra gondolsz, — mindent szabad s ezért ember vagy Nem igaz! Huszár Mária Neki Halkan ketyeg a falióra, Veled ülök a szobában Elmerülve szemed ragyogásába Halkan ketyeg a falióra. Halkan ketyeg a falióra. S szerelmes múltat idéz, Mely a jöv>ő felé néz, s a jelennek él Halkan ketyeg a falióra. Halkan ketyeg a falióra. Szerelmünk mélysége rámutat, Nincs ennél erősebb kapcsolat, Halkan ketyeg a falióra. Halkan ketyeg a falióra. Kezem kezedbe téved. Szívem szíveddel érez, Szeretlek Téged. Halkan ketyeg a falióra. Majoros Mónika Két és fél év cserkészkedés után az idei nyár koronázta meg egész tevékenyt ségünket. összesen három nagytábort számolhatunk össze, kettőt Magyarország területén, egyet pedig Erdélyben, A tököli tábor csapattábor volt, melyről egyik cserkésztársunk — Szepesi Bálint — naplónkban így írt: „Rövid utazás után, nehéz hátizsákkal a gyenge vállamon, becsörtettem a táborba, ami egy szép, csöndes, Duna melletti helyen volt. (...) A mindennapi rőzsegyűjtés csak a vérszívóknak volt hangulatos, mert amíg mi szorgalmasan gyűjtögettünk, ők jóízűen lakmároztak rajtunk. (. ..) Az avatás felejthetetlen volt. Éjfélkor átmentünk a hídon, le a Dunához. Bementünk a stégre, s ott volt az avatás, ahol egy békakórus énekelte a megható kísérőzenét.” Alapjában véve minden angolul folyt, mivel Mike, ausztrál vezetőnk leginkább angolul tudta tudomásunkra hozni mondanivalóját. Második alkalommal a Juliannamajorba utaztunk, ahová idővel a walesiek is megjöttek. Tulajdonképpeni céljuk a Ju- liannamajor kiépítése volt. különböző fából készült remekművek születtek meg kezeik alatt. Mi segíteni mentünk oda, no meg fordítottunk is egy másik csapatnak. Munkacsoportokban dolgoztunk, ami kitűnő alka- lom a beszélgetésre, áz ismerkedésre. Walesi barátaink szeretnék viszonozni meghívásunkat, s a jövő nyáron várják csapatunkat egy teljes hónapra az ottani cserkésztalálkozók idején. Erdélyben, Havasre- kettyésen az Apáczai Csere János csapat nagytábora volt, és 2ö angol cserkész társaságában nagy tábortüzeket raktunk, és hegymászást, ablakmintázást, festést, énekeket és nagyon sok más újdonságot tanultunk tőlük. Most az adventi cserkésztalálkozóra készülünk, és fogadalomtátelre — mivel sok újonc lépte út ajtónk küszöbét. Etédi Imola és Mészáros Anna-----------------------------------------------------------------------------Sz abadon meghalni K ürt rivallt, s kutyák csaholtak. Vadászat az erdőn. A fiatal farkas, aki eddig aludt, most felriadt a zajra, s értetlenül kilépett barlangjából. — Farkas! — ha.sant fel a domb alján. Menekült volna, de már késő. Valami dörrent, éles, égő csík mart fájó sebet az oldalába. Erejét összeszedve rohanni kezdett, hogy mentse életét. — Be a sűrűbe, minél előbb — zakatolt agyában, amit apjától tanult. Zihálva futott az erdőn át. A zaj mögötte lassan elült, de őt űzte a fájdalom, ami oldalát égette. Azt hitte a balga, elfuthat a Halál elől. Szétnyíltak előtte a bokrok, mikor utat. tört köztük magának. De néhány. lépés után egyszer csak talpa alól elfogyott a föld. Mikor magához tért, a hold fcnylett felette. Mellette valami megmoccant. Fel akart pattanni,, de a fájdalom földhöz szegezte, s nem engedte felkelni. — Nyugodj meg, ha ugrálsz, még jobban fáj — mondta mély hangon valaki a sötétben. — Ki vagy, s hol vagyok? — Farkas vagyok, a Bölcs, és egy veremben ülünk. — Te vagy a híres Bölcs, mégis verembe estél? — öreg vagyok, a szemem rossz, s a kutyák űztek, nem figyeltem a lépésre. Azt hiszem, meghalok, “úgy, mint te. — Meghalni? Én? — Igen. Az ember tette ezt veled. — S ha kijutnánk? — Nemcsak kijuthatunk, de ki is kell jutnunk. — Ha kijutunk, életben maradok? — Sajnos, nem. A halál közeledben jár. Elhallgattak. A csendet végül a fiatal törte meg. — Akkor miért? Mi értelme, ha úgyis meghalok? — A szabadságodért. — Mit ér a szabadság, ha úgyis meghalok? — Jegyezd meg, fiam, a szabadság jó dolog, még ha szabadulásod órájában halsz is meg. — De miért? — Láthatod a napot, érezhetőd a szelet, a végtelen tájat. — Igazad van, de hogy jussunk ki? — Állj fel, én a hátadon kimászok, s lentről kihúzlak. — Hogy bírsz el? — Annyira öreg még nem vagyok! Hosszú volt az éjszaka, sok-sok kudarc volt már mögöttük, mikor pirkadat előtt mindketten kijutottak a veremből, összenéztek, és erejüket összeszedve, elvánszorogtak a közelben magasló dombhoz. A tetején elnyúltak. A fiatal felnézett, s eny- nyit mondott: — Igazad volt. A szabadság nagyon jó dolog. Ezzel kiadta a lelkét. — Az ég vigyázza, fiam, utadat! — suttogta a Bölcs. S zeme lázban égett. A nap éltető fénye ragyogott benne. Ekkor egy utolsót sóhajtott, majd fejét mancsára helyezte. Lehunyta szemét, s soha többé nem nyitotta fel. Az ég alján kapaszkodó nap bearanyozta sugarúval a két farkast, kik szabadon haltak meg. Huszár Mária Sziporkák Egy történelemdolgozatban találtuk: — Miért tört ki az első világháború? — Mert Szarajevóban megölték Ferenc Ferdinán- dot és feleségét, Bosznia- Hercegovinát,- m Latinórán a tanár reményteljes kérdést intézett az osztályhoz: — Mit tudunk Taren- tumróí? — Ott halt meg Iliász apja. M Biológiaórán: — Mondjunk hidegtűrő növényeket! — Jégvirág. Miért hozza kifejletlenül világra az erszényes a kicsinyét? Mert ugrál. Osztályunkban ideiglenesen elszállásoltak egy házipatkányt. Kémia tanárunk ijedten megjegyezte: — Nehogy elszaporodjon az a patkány! ■— Egyedül?! áfc Irodalomórán: — Miben halt meg Petőfi? — Barguzinban. M _ .i Földrajzórán: — Mit vonz a Hold? — Farkasokat. A tanár szemléletesen magyarázza a spirál és a csavarmenet közti különbséget. Az egyik gyerek értetlenül bámulja. — Láttál már csigát? (Végső kétségbeesésében kérdezte ezt.) Mire egy hang a tömegből : — Meztelent??? m — Szabad reggel jó éjszakát kívánni, mert lehet, hogy denevért köszöntök. Közgáztanár: Bajoska, ne harapdáld Tibiké fülcimpáját! Oldalunkat a Batthyány Kázmér Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola diákjai készítették
