Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-27 / 280. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP SZOKÖLAY SÁNDOR VALLOMÁSA EGY ŐSBEMUTATÓ ELŐTT] Az érintés fontosabb, mint az értékelés Weltler Jenő emlékére zenés áhítatot mutatnak be no- rember 29-én, vasárnap 18 órakor a Deák téri evangélikus templomban. Szokolay Sándor műveit a Lutherá- nia énekkar és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenekara mutatja be rangos muzsikusok közreműködésével. Szokolay Sándor zeneszerzővel ebből az alkalomból beszélgettünk. — Űjabb művei közül egyre több születik az egyházi zene ihletéséből. Mi ennek az oka? — Szeretnék a muzsikában békét adni az embereknek. A Mátyás-templomban tartott előadás után felkértek arra, hogy a Deák téri evangélikus templomban is legyen szerzői estem. Luteránus vagyok. Valamikor papnak készültem, de úgy vélem, hogy szolgálat és hitvallás az alkotóművészet is. Az evan- gélikusságot személyes életemben is vállalom, és igyekszem minden erőmmel a felekezetiség fölé emelkedni, mert Krisztusban a Krisztus-hívők egyek kell, hogy legyenek. Hitem szerint a felekezetek számára nincs külön mennyország és külön pokol. A katolikusoknak és a reformátusoknak írt műveim vagy az evangélikusoknak írt egyházi kantáták sora a Deák téren szólaltak meg a legnehezebb időkben, Ezek miatt elég sok fölöttesem kifejezte a rosszallását, mivel voltak idők, amikor ilyen darabokat írni finoman fogalmazva nem volt divat. A passiójáték a Sámson című operámban és az Ecce Homóban is megjelenik. Az operát templommá varázsolható színházzá is tehetné a világ, és szeretném, ha ebben egy kis részem nekem is lenne. A Deák téri koncerten egy Bachot csodálatosan dirigáló művészre emlékezünk, aki sokszor hozta közel hozzám a számomra Istent jelentő Bachot Ezzel a darabba] Weltler Jenő hitét, s nem az elvesztését szeretném megénekelni, ez egy zenei főhajtás az emléke előtt. Ezen az estén hallható lesz Luther Márton szövegeire írott Luther-kantátám és a már említett zenemű, a baritonszólóra, vegyes karra, csembalóra, orgonára és zenekarra írt korál- rekviem. Az ősbemutató tételei: Korálelőjáték, korál- variáció, könyörgő ének, apokaliptikus korálfantázia, passió — korálosztinátó, korálrondó, majd epilógus az ismert ároni áldással. Gyorsan, szívesen és boldogan írtam ezt a rekviemet. A Lutheránia, amely felkért e mű megírására, azt kérte, hogy ne riasszam meg e darabommal a hívőket és igyekeztem e kérdésnek megfelelni. A debreceni Kodály-kórus új karnagya, Kamp Salamon dirigálja ezen az estén a Lo- carnói motettámat, a Lu- ther-kantátámat és olyan kiváló művészekkel találkozhatunk mint Ambrus Ákos, Szűcs Ferenc, Dobozi/ Borbála és Trajtler Gábor. Ügy érzem, hogy ez a rekviem nem siratóének, hanem Te Deum, hálaadás azért, hogy miként a Zsoltárok könyve mondja, Isten éneklőmestere volt. — Mit jelentett önnek Weltler Jenő? — Nélküle nem születtek volna meg azok a művek, amelyek a szívemhez oly közel állnak, a Luther-kan- táta, vagy amelyek a Magyar karácsony című lemezen megjelentek. Az emlékezésben nem alkalmat látok, hanem lehetőséget arra, hogy a teljes életet köszönni tudó hangok megszólaljanak. A Náthán című operám közben ez a két kitérő, a Márton Áron tanúságtétele és ez a ko- rálrekviem zenei kötelességem volt, és a kritikusaim egy része is úgy érzi, hogy ezzel elindult egy érett öregkornak á klasz- szikusabb arányú periódusa. Egyébként az öregkor számomra az érettséget je"VET . ' ■ Szalatnyay József festménye lenti, s nem az elmúlás kezdetét. Szeretném ezt az érettebb öregkort szeretettel elfogadni. Minden ember tovább élne, ha azt a kort, amiben él, hálásadban fogadná. Ez a mű tehát nem a halálra való készülődés jegyében fogant. Minden jó és rossz az életünkben zajlik, és ha az ember egyszerűbb, keresetlenebb, tisztább tud lenni, ha így maradunk meg a túlélők emlékezetében, akkor mar elmondhatjuk, hogy nem éltünk hiába. — ön egykor írt egy rendhagyó rekviemet Dep- loration címmel... — Ezt Poulenc halálára írtam, és Kodálynak is megmutattam. Ö éppen ezzel kapcsolatban adott útmutatást, és mondta, hogy a formai megújulásban előbbre jutok, ha a műveimet prekoncepcióval, kevesebb csúcsponttal komponálom. Rettenetesen szerettem Poulencet, ugyanúgy. mint. Farkas Ferenc mesterem. Szinte irigyeltek azért, hogy életében megismertem. Szeretek adózni azok emléke előtt, akik közel álltak hozzám. A halál számomra nem borzalmas. Eljövetelének meghatározott ideje van. hiszen nem tudhatjuk. kölcsönkapott életünk meddig tart. Weltler Jenőnek sok barátja, az általa szeretett emberek közül már több van Farkas- réten és más temetőkben, mint a meleg, baráti otthonokban. Ez az emlékezés nem az elmúlást, hanem a megmaradt élet fontosságát, jelentőségét akárja hangsúlyozni. Ahogy Ady Endre mondotta — meg is zenésítettem egy helyen —, hogy miért nem voltunk jók egymáshoz, mikor éltünk. Az idő előtt elhunyt, csodálatos tehetségű művészre gondolva, az jut eszembe, vajon tudunk-e még Bach komolyságával, tisztaságával, szépségével megszólalni ebben a kicsit hitet vesztett világban. Aki ezt megragadja, az nem a múltba menekül, hanem szeretné a halványuló, feledésbe merülő múlt értékeit felidézni. Felhívni a figyelmet arra, hogy lassítani kellene a rohanást az új felé, tompítani az újdonságok — a nóvumok, ahogyan ma mondják — min- denekfelétti imádatát. — Az élettől búcsúzni mégiscsak fájdalmas és nehéz. — Az élettől való búcsúzás talán fájdalmas, de semmiképpen sem csúnya dolog. Méltóképpen kell megköszönnünk mindazt, amit láttunk és tapasztaltunk, és érdemes végiggondolni, hogy az irodalomtörténet, a zenetörténet, a művészettörténet nagyjai közül, kik érintettek meg bennünket. Az érintés fontosabb. mint az értékelés. Nem biztos, hogy azok hátnak ránk leginkább, akikről az iskolában tanulunk. — Mindezeken túl mit jelent önnek ez a vasárnapi esemény? — Számomra felkészülés mindarra, amit a modern ember elveszített. Hatalmas örömöt érzék amiatt, hogy a hitem egy belső művészi megújulást hoz nekem, és köszönöm az életnek azt a csodáját, amit sok ember nem teljesen kap meg, vagy amit sokan saját hibájukból nem vesznek észre. Bánó Attila Az Európa Könyvkiadó sajtótájékoztatót tartott tegnap, a téli könyvvásár alkalmából. A műveket Osztovits Levente igazgató mutatta be. A karácsonyi ajánlatok között találhatjuk Jorge Semprun De szép vasárnap! című regényét. A hazánkban is rendkívül népszerű francia írónak ez az írása tulajdonképpen A nagy utazás folytatása. A történet a ..célállomás”, a bu- ehenwaldi tábor egy napját eleveníti fel. Szintén a regény műfajába tartozik John Updike Nyúlszív című könyve. Ezzel a kötettel tetralógiává kerekedik, s lezárul a Nyúl- regények sorozata. Osztovits Levente és a fordító, Gy. Horváth László egybehangzó véleménye szerint, a Nyúlcipő — az első rész — után ez 'Updike legjobban megírt műve. Gábriel García Márquez- nek — a Száz év magány világhírű kolumbiai írójának— az elbeszéléseiből válogatott a kiadó. Címe: Macondóban hull az eső. Nemcsak a történészeknek, hanem a többi olvasónak is élmény lehet Hennyei Gusztáv könyvének megismerése. A Magyarország Kelet és Nyugat között szerzője a nyilasok által megbuktatott Lakatos-kormány külügyminisztere volt. Sorsa szorosan kapcsolódott hazánk életének drámai eseményéihez. Az 1975-ben német nyelven megjelent kötet most végre magyarul is izgalmas, érdekfeszítő beszámolót nyújt az ország történelmének eme tragikus időszakáról. N. L. Búcsú Kende Sándortól A minap beszélgettünk. Október 19-én kerestem fel budaörsi otthonában, hogy interjúra kérjem. Október 28-i számunkban jelent meg aztán ez az interjú, valószínűleg az utolsó, ami készült vele. Ki sejtette? Ki sejtheti, ki hiheti valaha is a hihetetlent? Hogy valaki nincs többé. Mindennap bemegy Pestre, mondia. Szeret járkálni ott, ahol sok az ember. De élvezi a budaörsi csendet is. Kedves volt, vidám, a könyvszakmáról beszélve szenvedélyes. Élete volt a könyv. Sorsom a könyv — ez egyik könyvének a címe. ..Köszönettel az érdeklődésért” — ezekkel a szavakkal dedikálta nekem akkor, október 19-én. Olvastam, nem tudtam letenni. Bármilyeri kriminél izgalmasabb, ahogy leírja benne, hogyan is dolgozott ő a könyvszakmában. Hogyan indított, alapított könyvesboltokat, szervezte a terjesztést, növelte a forgalmat. Köpés „húzásokra”, mulatságos kalandokra emlékszik vissza, ellágyul az emberi melegség megnyilvánulásain, csípős hangon pel- lengérezi ki a kor politikájának, irányítási módszereinek visszásságait. Könyvterjesztői munkája mellett megírt harminc könyvet. Az utolsó — most már tényleg az utolsó — megjelenésre vár. Címe: Itt felejtett engem az Isten. Nem felejtette itt. Nádudvari Anna Vass Lajos a kor tár sah emlékében A népdal nyomábai: Az 1969-70-es „Röpülj páva” vetélkedő műsorve- zetőjeként járva a vidéket, Vass Lajos nyomában 600 népdalkör alakult. A versenyeken felfedezett népdalénekesek felléptetésével egy országgal ismertette meg az elfeledett gazdag kulturális örökséget. A vetélkedő végeztével Vass Lajos tájékoztatott a szokásos közönségszavazásról és a zenekar már azzal a dallal fejezte be a műsort, ami az est folyamán legnagyobb sikert aratta. Felkérte a leányzót, hogy most már versenyen kívül énekelje el a dalt: Félegyházi utca ligetes, ligetes ... A már izgalommentes éneklés folyamán a dal még szebben hangzott, mint a verseny alkalmával. A közönség megérdemelt tapssal jutalmazta az előadót, és Vass Lajos felkérte a többi énekest, hogy együtt énekeljék el, mert szeretné megtanulni. Az énekeseknek nem sok tanulásra volt szükségük, hiszen a próbák folyamán megismerték egymás dalait. A zenekar bejátszott, és a nyolc énekes Vass Lajossal kiegészülve együtt dalolta a „Félegyhá- zi utcát”. Már a nézőtéren, a közönség soraiból is bekapcsolódtak néhányan, ami Vass Lajost egy újabb „mesterfogásra” serkentette: A mindig népszerűbbé vált műsorközlő agyában megfogalmazódott a gondolat: „Mi lenne, ha a vendégeket is megdaloltatná ?” A pillanatnyi elgondolást tett követte. Felkérte a közönséget, hogy most már közösen énekeljék el. Nagy ováció fogadta a javaslatot. Az elcsigázott nézősereg már alig várta, hogy dalolhasson... A íélezres tömeg teli tüdővel elkezdett dalolni... Csak úgy zengett a művelődési ház nagyterme .. , Es ezalatt bekövetkezett az a perc, amelyre még a nagy előadó- művészek is sokszor hiába vágyakoznak. Eggyé olvadt a színpad, nézőtér, nem választotta el sem függöny, sem zenekari árok . .. Megtörtént a „csoda”. A népdal eggyé forrasztotta az embereket, és megszületett a televízió országos Röpülj páva népdalvetélkedőjének az első „slágereik amelyet azután „fújt” az egész ország ... Ezzel Vass Lajos egy újabb, hagyományos szokás alapjait rakta le, mert ezután majd minden bemutatón megdaloítatta a közönséget valamelyik eredeti dallal. Már sokszor a vendégek javasolták, hogy mit szeretnének dalolni. És ez elterjedt az egész országban, mert nagyon sok folklór- műsort közös dalolással fejezett be á leleményes együttesvezető vagy műsorvezető ... A televízió Röpülj páva népdalvetélkedő első középdöntőjében a szerkesztők az elődöntőkön meghonosodott szokást elhagyva, formabontást eszközöltek. Ez már eddig is beigazolódott. A szakmai megnyitók helyett a közös éneklés domborította ki a népdal- verseny jelentőségét. Mivel a középdöntőben a műsoridő negyedórával meghosszabbodott, így Vass Lajos bőven tudott tájékoztatót adni a versenyzőkről bemutatásuk alkalmával. Többükkel a szereplés után is elbeszélgetett. így Faragó Laura filmbeli szereplését egészítették ki, míg Simon József né ezen alkalomra készült népművészeti hímzésű ruháját dicsérte meg. A meglepetés Gál Károlyné bemutatásánál ért, amikor nagyon szép jellemzést adott a Tápiószecsői Hagyományőrző Együttesről, ahonnan Gálné kinőtt... Az igazi elismerést azonban a következő megállapításában tette: „Tápiószecsön bontogatja szárnyát a Páva- mozgalom. Gál Károlyné sikereit megirigyelték a korabeli menyecskék, és Ofel- la Sándor együttesvezető segítségével megalakították a Menyecskekoszorút. Az elmúlt szombaton már be is mutatkoztak. Bízom, hogy sok követőjük akad az országban!” A televízió Röpülj páva népdalvetélkedője későbbi rendezvényeiből hiányzott egy kedves színfolt: a híres dirigens megjelenése. Vass Lajos vezetésével magas szintű kórus működött Üj pesten a Láng Gépgyárban. A népdal megújulása magához hódított még egy széles réteget az üzem területén és a munkásnegyedben : így az „aszfalton” is megalakult egy Röpülj páva kör. Az már természetes volt, hogy vezetőnek Vass Lajost kérték fel, aki szinte apostola volt az eredeti népdal ápolásának. Már egy jó éve működtek együtt, de még mindig hiányolta lelkes dalosaiból az ízes. népi előadásmódot. Ezért született meg az az elhatározása, hogy meghív tapasztalatcserére egy falusi együttest — és ezzel minket tüntetett ki. Egy szokásos hétköznapi foglalkozás alkalmára ütemezte a találkozást. A kétórás foglalkozás első részében volt a mi műsorunk, és azután az ott tartott, pávás tagokkal, közös tapasztalatcsere, mert bizony szép telt házat vonzott a jövetelünk. A műsor előtt érdeklődött Vass Lajos az együttesről, a műsor címéről, tartalmáról* gyűjtéséről. Elmondta, hogy a lakodalmas szokást mutatjuk be Fonott kalács címmel. A műsorunk, találkozónk jól sikerült, és csak megerősödött bennünk az a tudat, hogy rendkívüli kö- • zösségformáló ereje van az eredeti népdalnak. Ofella Sándor A szerző közeljövőben megjelenő Kék szivárvány című kötetéből válogattuk ki a nemrég elhunyt országos hírű karmesterre és zeneoktatóra vonatkozó részleteket» Az Európa Könyvkiadó ajánlata Világhírű szerzők
