Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-23 / 276. szám
Vita a közművelődési törvényről Gödöllő — az értékek pusztulása ellen Az önszerveződést kell támogatni Az önszerveződő közművelődés értő gondozásával a koalíciós években a feladatra elkötelezett értelmiségiek egyszer már beemelték a népet a társadalomba. Újjászerveződő korunkban ma újra e nemes feladatra történik kísérlet. A két korszak képviselői tartottak vitaindító előadást azon a konferencián, amit a Lakitelek Alapítvány és a Szabadművelődési Szövetség szervezett szombat délelőtt a Gellért Szállóban. A konferencia az első azoknak a társadalmi vitáknak a sorában, amelyek tapasztalatainak figyelem- bevételével kívánja a Művelődési és Közoktatási Minisztérium közművelődési főosztálya az új közművelődési törvényt kidolgozni. A tanácskozást Le zsák Sándor képviseletében Zsig- mond Attila, az MDF -országgyűlési képviselője nyitotta meg. Rövid beszédében kiemelte, hogy a legszebb kulturális hagyományaink közé tartozó szabadművelődés négy évtizedes kényszerű szünet után ma újra felbecsülhetetlen szolgálatot tehet hazánknak a szabad és közös gondolkodás lehetőségének megteremtésével. Az első vitaindítót Harsányt István, az 1946—48-ig működött Magyar Népi Művelődési Intézet igazgatója tartotta a koalíciós időszak közművelődéséről. A MOZGALMI JELLEG A Keresztury Dezső minisztersége alatt működött Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium az országban a harmincas évektől kibon takozó önszerveződő közművelődés megerősítését és általánossá tételét tekintette feladatának. Ennek a célkitűzésnek a jegyében szervezte meg a népművelési ügyosztályt a munka irányítására, valamint írókból, művészekből, gondolkodókból és szakemberekből az Országos Szabadművelődési Tanácsot Karácsony Sándor elnökletével, a köz- művelődési munka felügyeletére és a kormánynak való szaktanácsadásra. Az országot közművelődési kerületekre osztották, és élükre szabadművelődési felügyelőt neveztek ki az önszerveződő közművelődés helyi segítésére. Németh László és Veres Péter ötletére pedig létrehozták a Magyar Népi Művelődési Intézetet Illyés Gyula elnöksége és Harsányi István igazgatósága alatt, hogy a közművelődés mozgalmi jellegének fenntartása mellett koordinálja, segítse az önszerveződő intézményeket és csoportokat, és újabb helyi munkatársak megnyerésével működjön közre országos hálózatuk kiépítésében. MÁIG ÉRVÉNYES TAPASZTALATOK Harsányi István hangsúlyozta, hogy intézetük a maitól gyökeresen eltérő társadalmi közegben érte el szinte hihetetlennek tűnő eredményeit rövid kétévnyi fennállása alatt. Munkájukban a minisztérium teljes bizalmát élvezték. Céljaikat Illyés Gyula Kiáltvány a parasztság művelődése ügyében című röpiratában fogalmazta meg, amelyet minden lehetséges fórumon közzé tettek. Hatására a feladatra elkötelezett emberek tömegei jelentkeztek munkára az intézetnél. Ilyen mozgósító jellegű kiáltványokra — el nem hanyagolva a személyes kapcsolattartást — ma is szükség van. A tartalmi munka segítésére három füzetsorozatot indítottak a művészetek, a közéletben való részvételre felkészítés és a szövetkezetek szervezésének témájában. Vagyis átfogó művelődési mozgalom szervezéséhez megfelelő nyomdakapacitásra és az időszerű társadalmi kérdések ismeretében kidolgozott kiadványtervre van szükség. Éppígy elengedhetetlenül szükséges modellértékű művelődési telepek vagy lényegében hasonló célt betöltő népfőiskolák szervezése is. HÁROMOLDALÚ FINANSZÍROZÁS Kovács Sándor, az MKM közművelődési főosztályának vezetője, Harsányi István szavaihoz csatlakozva hangsúlyozta, hogy a művelődési tárca is a köz- művelődés társadalmasítá- tását és intézményes segítését tartja feladatának. Ehhez elsősorban újjá kell szervezni az önszerveződő közösségek hálózatát, mert a társadalmi akarat hiányában nem tudnak eredményeket elérni. A három éve létrehozott, mintegy 250 milliós tőkével rendelkező alapítványuk ezt a folyamatot segíti, s eredményei már ma is láthatók: az elmúlt évhez képest idei pályázatukon az egyesületek és öntevékeny lakossági kezdeményezések száma megháromszorozódott, az alapítványi fenntartású intézmények száma megnégyszereződött. Alapítványuk azonban önmagában nem képes a helyi önszerveződések finanszírozására. Szerencsére működésüket ma már mintegy 5000 magánalapítvány is támogatja. A mii . nisztérium pedig olyan finanszírozási ■ rendszer kidolgozásán fáradozik, amelyik ösztönzi az állampolgárokat. hogy pénzük egy részét alapítványokba fektetve növeljék azok tőkéjét. A helyi önszerveződések harmadik támaszának az önkormányzatoknak kell lenni, amelyek fejkvótájukat egyesületi vagy alapítványi formában működő intézmények között is eloszthatják. Az új közművelődési törvény előkészítéséről Kovács Sándor elmondta, hogy már koncepciójuk kialakításához is a társadalom segítségét várják. Az előadásokat követő hozászólásokban sajnos újfent inkább egyéni gondokról vagy jobb esetben eredményekről hallhattunk. D. Veszelszky Sára Tárlat a hagyomány jegyében Remsey Iván, amint egyik kiállított müve előtt a döllől képzőművészek terveiről beszél go(Folytatás az 1. oldalról.) A megnyitóünnepség családias és nagyszabású is volt egyben. Gémesi György polgármester név szerint köszöntötte a művészeket. Anti Szabó János, Bada Márta, Bódis Erzsébet, Debreczeni Zsófia, Fábián Dénes Zoltán, Katona Szabó Erzsébet, Remsey András, Remsey Flóra, Remsey Gábor, Remsey Iván, Szekeres Erzsébet, Végvári Magdolna személyes ismerősei, Gödöllő közismert, köztiszteletben álló polgárai. Megemlékezések Szigetszentmiklóson Húsz éve halt meg Kocsis László festőművész A pályakezdő rajztanár, friss oklevéllel a zsebében, 1955-ben • költözött Sziget- szentmiklósra. Tíz évig tanított az I. Sz. Általános Iskolában. Megszerette a vidéket, és akkor sem költözött el, amikor meghívták a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol adjunktusként dolgozott 1972. november 24-én bekövetkezett tragikus haláláig. A festőművész Kocsis Lászlónak számos élményt és témát nyújtott, ihlető forrást jelentett a város és Kocsis László: Női fej (1960) a táj. Alakja elevenen él a szigetszentmiklósiak emlékezetében. November 24-én délelőtt az I. Sz. Általános Iskolában volt kollégái emlékeznek meg Kocsis Lászlóról, délután 4 órakor pedig az egykori lakóházát jelölő emléktáblát koszorúzzák meg barátai, tanítványai és a város polgárai. December 11-én délután 5 órakor a Városi Könyvtárban az önkormányzat vezetői ünnepélyesen átveszik azt a 30 grafikát, amelyet Kocsis László özvegye ajándékozott a leendő városi galéria részére. A grafikákból a Városi Könyvtár kiállítást rendezett, amelyet dr. Hann Ferenc művészettörténész, a szentendrei . Ferenczy Múzeum -tudományos főmunkatársa nyit meg. A baráti megemlékezésen közreműködik Halász Imre költő, hírlapíró. A kiállított grafikák december 21-ig tekinthetők meg. Az évfordulóra 8 oldalas, illusztrált kiadvány is megjelent. A Kocsis László művészetével foglalkozó, méltatlanul kevés számú írásból összeállított szemelvénygyűjteményt e sorok írója válogatta és adta közre. Máté György A megnyitóbeszédet Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, a kiállítás fővédnöke tartotta. Örömteli meglepetését fejezte ki láttán a nagyszámú megjelenteknek, akik megtöltötték a művelődési ház auláját. — Magyarázatot nyer Gödöllő élénk közélete: a lakosság kulturális érdeklődése szolgáltatja hozzá az alapot — állapította meg. Majd így folytatta: — A természet a képzőművészetben, akár önálló tárgyként, akár háttérként szépség hordozójaként ént meg. Zavartalan volt 'ez egészen napjainkig. Ma az embert és a természetet egyaránt fenyegeti a technika gátlástalan működése. Mit tehet a művészet? Nem keveset. A művészet képes rá, hogy szépséget teremtsen, hogy a szépséget éltető forrásokat fakasszon. Supka Magdolna művészettörténész külön-külön szólt az alkotókról. Három csoportba sorolhatónak találta őket: az abszolút piktori, a stilizáló és természetelvű irányzatot követők csoportjába. Beszédét fűszerező anekdotáival nagy sikert aratott. Beszélt Szi- nyei Mer se Pálról, lélegző, élő Majális című képének hányatott sorsáról. Záró- mondatait vaslaps kísérte. Ezt mondta: — A jó festők mindig költők. Ezt az országot ők irányítsák — legalábbis bévüiről —, a többiről mi nem tehetünk.Katona Szabó István mint a Gödöllői Remsey Jenő Művészeti Alapítvány ügyvezető alelnöke köszönetét mondott mindazoknak az intézményeknek, szervezeteknek, magánszemélyeknek, akik hozzájárulásukkal lehetővé tették, hogy a kiállítás létrejöhessen. A kiadványt őrizve a kiállítás december 31 -i bezárása után is velünk marad minden művész egy- egy alkotásának reprodukciója, köztük Remsey Flórának, úgy érzem, a kiállítás mondanivalóját különösen kifejező Ments meg! című gobelinképe. Mintha egy felkiáltójel alakú nyíláson át tekintenénk az égre, az ég kékjében égitestek kavarognak, sugárás csillagok ragyognak, a Tejút hömpölyög: Ments meg! A képek mellett vallomásokat olvashattunk a füzetben. Szólnak a természethez, a szépséghez, szólnak utána. Anti Szabó János: „A források kiapadtak, a vízililiomok eltűntek, s a madarak, isten tudja, merre járnak.” Katona Szabó Erzsébet: „A Természet, úgy érzem, jelen van, folytatódik bennem. Nem kell más hozzá, csak csendes nyári hajnalokon kilépnem a fűre ...” Szekeres Erzsébet: „Gyermekkoromtól a mindennapi találkozások a Rákos-patak giz- gazos partján á növények meseszerű folyondárjaival, a fák és bokrok formáival egy más világba visznek, ahol nyugalom és békesség honol.. Nádudvari Anna A vershez nagyobb csönd kell „El kell indulni minden útra, / az embert minden úton várják” — hallhattuk a Menekülés a magányból című vers részletét Csoóri Sándor költői estjének bevezetőjében. A költő (Hancsovszki János felvétele) Péntek este az érdi fiatalokból álló versmondó kör tagjai gyermekverseket, illetve a maguk érzelmein belül megélhető felnőttverseket adtak elő — lélekemelőn, érzelemgazdagon, nyelvileg árnyaltan, pontosan, szépen — az érdi művelődési központban. Med- vigy Endre irodalomtörténész a kisközösségek kultúrateremtő erejéről beszélgetett a költővel, aki hangsúlyozta: „Ha az emberiség lemond a kultúráról, akkor a gondolkodásban is aszályos korszakot élünk ... A politikai életben mintha az egész térség franciásak- kot játszana... A franciasakkra az a jellemző, hogy fölállítják a bábukat, lépnek, lépnek, aztán aki előttük van, azt leütik. A másik játékhoz igazi gondolkodás, értelem kell.” Az est végén az. egyik olvasó megkérdezte: — Van-e még ideje verset írni? — Nagyon jó a kérdés — hangzott Csoóri válasza. — A vershez befelé forduló tekintet s nagyobb csönd kell. Olyan időket élünk, amikor nem lehet kényelmesen elvonulni. T. A.
