Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-23 / 276. szám
MAGYARORSZAG 1992. NOVEMBER 23., HÉTFŐ Megszületett az ÉT-megállapodás Adókról, bérekről, nyugdíjról Vasárnap hajhalbán — különvélemények megfogalmazásával — létrejött a megállapodás az Érdekegyeztető Tanács több mint kétnapos plenáris ülésén. A kormány 1993. február Végéig — gazdaságpolitikai összefüggéseket is tartalmazó és összkormányzati felelősségre épülő — átfogó foglalkoztatáspolitikai stratégiát készít, emellett a Szolidaritási Alap bevételeiről és felhasználásáról negyedévenként beszámol a szociális partnerek számára. A munkanélküliek jogellenes foglalkoztatásával kapcsolatos ellenőrzésnek mind a munkáltatókra, mind a munkavállalókra ki kell terjednie. A munkanélküli-járadék 1993. január 1-jétől érvényes konstrukciója a következő: a járadék folyósításának időtartama a járulékfizetési idő függvényében maximum 1 év, amely két szakaszból áll. Az első szakaszban — amely az időtartam egynegyed része — a járadék összege a korábbi átlagkereset 75 százaléka, de minimum 8600 és maximum 18 000 forint A második szakaszban — amely az időtartam háromnegyed része — a járadék összege a korábbi átlagkereset 60 százaléka, de minimum 8600 és maximum 15 000 forint. Az alsó határ nem vonatkozik az annál kisebb átlagkeresettel rendelkezők munkanélküli-járadékára. Az ÉT megállapodott arról, hogy a legkisebb munkabér összege 1993. február 1-jétől havi 9000 forint, órabérben számolva 52 forint. A szociális partnerek megállapodtak abban, hogy a nők öregségi nyugdíjkorhatárának emelésére 1993. és 1994. években nem kerül sor. Az érintett korosztályok felkészülése érdekében azonban már most meghirdetésre kerül, hogy a nők nyugdíjkorhatára 1995. január 1-jétől kétévente 1-1 évvel emelkedik olyan módon, hogy meghatározott feltételek mellett az emelt korhatár előtt is nyugdíjba lehet menni. A gyógyszerek és a lakosság által használt háztartási elektromos energia 0 százalék adókulcsú. A lakásépítésnél, -vásárlásnál, -bővítésnél, valamint a lakással kapcsolatos közművesítésnél az általános forgalmi adó visszatérítése részlegesen fennmarad. Tisztújítás a szlovákok kongresszusán Éljenek jo Befejezte kétnapos munkáiét a magyarországi szlovákok IX. kongresszusa. A küldöttek elfogadták az országos választmány beszámolóját, s újraválasztották az 51 tagú testületet. A Magyarországi Szlovákok Szövetségének elnöke, Gyiri- csán Anna egyetemi tanár lett, az ügyvezető elnök pedig a most leköszönő Jakab Róbertné helyett Malta Mihály, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium etnikai és nemzeti kisebbségi osztályának vezetője lett. A szövetség egy határozatot is elfogadott, amely kimondja: a magyarországi szlovákok egyenjogú állampolgárként kívánnak élni és dolgozni az őseik által választott szülőföldön. A szövetség tudatformáló tevékenységének célja, hogy a hazai szlovákok egyénileg és csoportosan is éljenek jogaikkal. A magyarországi szlovákság fennmaradásában meghatározó az iskola, a. műveltség, a művelődés színvonala. Az ÉT elfogadta, hogy a személyi jövedelemadó a következő feltételekkel módosuljon 1993. január 1-jétől. A családi pótlék továbbra is adómentes marad. A jelenlegi havi 1300 forint gyermekenkénti adóalapcsökkentő kedvezmény megszűnik, és ennek helyébe gyermekenként havi 300 forint adókedvezmény kerül bevezetésre, egyidejűleg a családi pótlék gyermekenkénti összege havi 150 forinttal emelkedik. A személyi jövedelemadóba 1993. január 1-jétől új elemként kerül beépítésre havi 200 forint mértékű, az aktív alkalmazotti körre vonatkozó, adóból levonható kedvezmény. Mégis lesz vasuSasszlráfit A kormány nem zárkózik el Mint ismeretes, ma hajnalban két óráig állnak a vonatok. A többnapos tárgyalások ellenére az öt vasutas-szakszervezet megtartja a sztrájkot. Vásárhelyi András, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium szóvivője nyilatkozatban ismertette a téma állásfoglalását. A kormány képviselői megdöbbenéssel vették tudomásul a szakszervezetek tárgyalások alatt tanúsított magatartását, a kompromisszumos megegyezésre való törekvés helyett a sztrájk megtartása melletti nyilvánvaló elkötelezettségüket. A tárgyalások folyamán a kormány képviselői felvázolták és írásba foglalHÁLAADÁS ISTEN HÁZÁÉRT Templomszentelő Vasadon (Folytatás az 1. oldalról.) nyékbeli testvérgyülekezetek lelkészei mondták el gondolataikat, majd a szokásos szertartási keretek között megszentelték a templomot. A hosszú évtizedek alatt az idő vasfoga valósággá! szétrágta az 1904-ben épült vasatíi református templomot. Hat éve ezért már aiá is kellett dúcolni. Igaz, hogy akkor volt az emlékezetes, Berhida környéki földrengés. de sokkal inkább az építési hiányosságok okozták a rohamos állagromlást. Például alapja sem volt a templomnak — tudtuk meg Kiss Mihály lelkésztől. Isten földi háza tehát már régóta megérett a felújításra. Az előző években sok minden történt — a hívők és pásztoruk összefogásának, áldozatvállalásának köszönhetően — a vasadi egyházközségben, de a legnagyobb munkához tavaly június 17-én fogtak hozz;'». Akkor kezdték meg a templomhajó lebontását úgy, hogy az épületből gyakorlatilag csak a torony négyszöge maradt meg. Az alap pótlásával kezdték meg a~ építkezést, majd még 1991-ben ismét felhúzták a falakat a régi téglákból; a bontás után 40 ezret tisztítottak meg a hívők. Az egyház egyetemességét, határokon átívelő összetartó erejét bizonyítja, hogy a torony süvegének vörösréz borításához az alapanyagot a hollandiai Schliedrech városa ajándékozta a vasadiaknak. Támogatta a beruházást az "ugyancsak holland Stich- ting Houlp Ost-Europa segélyszervezet is. A Lasser - berger veszprémi cége fél áron adta a vakolóanyagot, és ismét nemes gesztussal segítette a vasadiakat Pintér László vállalkozó: ő a szószéket készíttette el. V. J. ták azokat a javaslataikat, illetve konkrét pénzügyi támogató intézkedéseiket, amelyek a szükséges vállalati intézkedésekkel együtt biztosítják a MÁV 1993. évi folyamatos működését. A szakszervezetek képviselői a tárgyalások alatt végig kitartottak azon teljesíthetetlen követelésük mellett, hogy a kormányzat biztosítson 1993. január elsejétől 33 százalékos általános bérfejlesztést. Ezzel kapcsolatban a kormány képviselői jelezték, hogy nem zárkóznak el a bérfejlesztéstől, de az csak 1993. közepén, a gazdálkodási eredmények, a megállapodásban foglalt intézkedések pozitív hatásainak ismeretében és annak arányában valósulhat meg. A kormány képviselői kinyilvánítják, hogy a vasutas-szakszervezetek követelését a jelenlegi helyzetben indokolatlannak és teljesíthetetlennek tartják. A költségvetés ennek fedezetével nem rendelkezik, az csak a többi adózó magyar állampolgár további terhelésével lenne biztosítható. Ezt pedig nem vállalhatja a kormány. Felhívják a vasutastársadalom figyelmét arra, hogy a sztrájk semmit sem old meg. Az ebből adódó veszteségek tovább súlyosbítják a MÁV helyzetét, kárt okoznak az egész magyar gazdaságnak. Egyben kijelentik, hogy az ezzel kapcsolatos minden felelősség a megegyezési készséget elvető szakszervezetet terheli. írOrosz regénytrilógia Befejező rész — KEZDET Antyelej Rimintyilevics megtámasztotta háromlábú székét a negyedik lábával. Ennyit fejlődött rövid idő alatt a „Trillála Hopszásza Vörös Gránátalma’’ Szovhozban, az Ural menti Jajnyicsi- véjban. Nehéz harcokban zsákmányolt barna bőrkanapéjával végigszabdalta a donyeci szénbányákat, a harcok után elsőnek egyenesedett föl és lépett be a szovhozba, megúszva így a kolhozosítást. Az embertelen sors után lerázta magáról az állati igát — rátette a lovára —; így kényszerítve a maradi állatot..., hogy belépjen ... az emberibb életbe. A kezdeti idők után jöttek a későbbi idők, a nehezebb idők után a még ... „Óh, ti doni kozákok, hopp, ti Ljubovitisák!” — gopákozott egy versztnyire a „Micsurin” kombájn, miközben a félszemű Csir érzelmes románcot játszott a közös szájharmonikán. A gyapotföld rátapadt a pufajlcákra, a trak — torokhangon szólaltak meg; mikor városból megjött az első üsző, 350 százalékra teljesítették a lemaradást, és először történt meg, hogy a csurran mellé cseppent! Antyelej Rimintyilevics derűlátóan húzta elő tartalék bádogkanalát. — Vége — Sándor György (Az Űj Magyarország nyomán.) TVem hiszem, hogy egyszerű személyi ellentétről van szó. Politikusaink, akik ma ádázul csepülik egymást, három éve közös Sátorban, közös asztalnál, közös ellenzéki programmal küzdöttek az ország félszabadulásáért. A felszabadulás nem pusztán a szovjet csapatok kivonulását jelentette, hiszen ha sokba kerültek is, nem sok vizet zavartak itt az idegen katonák. Sokkal lényegesebb volt ennél az alárendeltség, ami megkérdőjelezte az önálló magyar létet. A történelem során nem először voltunk alárendeltek, de nemzeti karakterünket se török, se osztrák nem törekedett annyira megsemmisíteni, mint a szovjet. A Világ proletárjai, egyesüljetek! szólam olyan uniformi- zálódást kíván, amit az emberi természet tartósan nem visel el, nemcsak nálunk, hanem másutt sem. Számolni kell két alapvető, egymással ellentétes jellegű és mégis összefonódó tulajdonsággal, nevezetesen a különbözés és a társulás igényével. Ezeken semmiféle társadalmi rendszer nem léphet át. Az ember egyéniség akar lenni, ugyanakkor tartozni is akar másokhoz. Olyanokhoz persze, akikkel fontos kérdésekben egyetért, vagy legalábbis hasonlóan gondolkodik. A társulásban a rokonszenvnél fontosabb szerepet játszik az érdek, ami befolyásolja is a szimpátiát vagy antipátiát. Ez a lélektani alapozás tovább folytatható és kibontható volna, de megállók itt, mert ennyi elegendő a jelenlegi helyzet értelmezéséhez. Politikusainkat az érdek egy akolba — egy sátorba — gyűjtötte, ahol egyetértettek abban, hogy le kell rázni az idegen igát, függetlenné kell tenni Magyarországot. Ebben a szellemben társultak egymással. Részben az ő érdemük, részben a világpolitika kedvező fordulataié, hogy ez a törekvésük a vártnál hamarabb eredménnyel járt. Látványosan 1989-ben kezdődött és 1990-ben már meg is valósult a függetlenné válás. Ez nagyszerű volt, és mégis ekkor történt a baj. A függetlenség kivívását természetszerűen követte az a célkitűzés, hogy lábára kell állítani a függetlenné vájt országot. De hogyan ? Ebben a kérdésben megoszlott az addig egységes ellenzék véleménye, illetve érdeke. Az addig egységes társulást fölváltotta a többpártrendszer, amiben az érdekek különbözése érvényesül. Mint látható, nem személyi ellentétről van szó, ez csupán a felszínen érzékelhető hullámverés, hanem VALASZ Személyi ellentét vagy országkidnisítás? E. FERENCNÉNEK, ÜRÖMRE alapvető érdekellentétről, ami a közös célért társulás helyébe öncélú csoportosulások létesüléséhez vezetett. Itt tartunk ma. Az érdekellentét nem csekély. A csoportok egyik része a kormánykoalíció, másik része az ellenzék, amely szintén koalíciónak tekinthető, bár az ellenzéken belül az érdekek nem egységesek. Amiben az ellenzéki csoportok egységesek, az a kormánykoalíció ellehetetlenítésének vágya, vagyis megbuktatása. Ha ez sikerrel jár, az ellenzéki csoportok lába alól is kicsúszik a talaj, mert önálló államvezetésre egyik sem képes, de ugyanígy nem képesek egymással együttműködni sem, ha már nem közös az ellenfelük. A jelenlegi érdekellentét lényege a következő: A kormánypárt keresztény és nemzeti Magyarországot akar, minden irányban jó nemzetközi kapcsolatokkal, de a kivívott függetlenség fenntartásával. Gazdasági talpra állítás nem külföldi hitelkeretből, hanem termeléssel és export-import árucserével. A régi nómenklatúra — vagyis a kommunista vezetők — fokozatos lecserélése megbízható magyar szakemberekkel. Ez lassan megy, egyrészt az 1989 tavaszán — még Antall miniszterelnöksége előtt — kötött „paktum” miatt, amely elmozdíthatatlanságot biztosít a régi kommunistáknak, másrészt a megbízható magyar szakemberek hiánya miatt, minthogy ilyenek kiképzéséről az előző rendszer szándékosan nem gondoskodott, sőt kifejezett kontraszelekcióval biztosította az uralmon levők hatalmon maradását. Az ellenzék sem keresztény, sem nemzeti szellemű Magyarországot nem akar, ehelyett internacionalista elkötelezettséggel és nemzetközi tőkesegítséggel akarja kezében tartani a hatalmat. Ennek érdekében — ugyancsak a fent említett paktum jóvoltából — majdnem kizárólagos hatásfokkal, saját érdekszférájában mozgatja a sajtót, rádiót, televíziót, folyamatosan félretájékoztatva az ország lakosságát: csak a rossz hírekről számol be, a jót is rosszá forgatja ki, az eredményeket elhallgatja, minden tisztességes politikust igyekszik lejáratni stb., és nem utolsósorban: a nehezen kivívott függetlenséget mindinkább gazdasági és politikai függőséggé igyekszik átváltani, nem riadva vissza a kommunizmusnak „reformált” rehabilitálásától sem. Mindez nem személyi ellentét, hanem az ország élethalálharca. Mindkét oldalon vanak okos emberek és buták, rokonszenvesek és ellenszenvesek, naiv álmodozók és minden hájjal megkent gazfickók. Demokrácia egyik oldalon sincs, ugyanígy sajtó- és szólásszabadság sincs, annál több a szépen hangzó jelszó és jelző, meg a csúnyán hangzó vádaskodás és „címkézés”. A lakosság nagyobbik része ebből csak azt látja, hogy az általa választott képviselők botrányosan viselkednek a parlamentben, a kormány tehetetlenkedik, az árak emelkednek, és a remélt jólét késlekedik. Ez mind az ellenzék malmára hajtja a vizet, mert kritizálni könnyű, rossz hangulatot kelteni még köny- nyebb, és mivel várakozásaiban mindenki csalódott (kivéve a zavarosban halászó szélhámosokat), más örömünk nem maradt, mint hogy büntetlenül szidhatjuk a kormányt. 14e ha csalódott is a magyar nép, nem hülye. Látha^ tó ez abból, hogy az ellenzék sorozatos puccskísérleteit mindig sikerül meghiúsítania, és minden manipuláció dacára átlát az ármánykodásokon. Bízom abban, hogy amikor ismét módja lesz hallatni a szavát, emlékezni fog arra, kik vették el a földjüket, házukat, szabadságukat, életüket, és nem fogja -visszakívánni az álarcba bújt kommunistákat. Bízom abban, hogy emlékezni fog a templomok bezárására, papok kiebrudalá- sára, hittanórák megszüntetésére, erkölcs fitymálására. Emlékezni fog azokra, akik leköpték a Szent Koronát, a magyar címert, a piros-fehér-zöld zászlót, hátat fordítottak a Himnusz éneklésekor, és távolmaradásukkal tüntettek nemzeti ünnepeinken. Bízom abban, hogy a magyar nép nehéz helyzetében is tudni fogja, ki a barátja, ki az ellensége. Benedek István
