Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-21 / 275. szám
Látogatás az őrbottyáni Református Egészségügyi Gyermekotthonban A hit és az akarat győzelme Grboltjánban, a Kvassay családtól vásárolt birtokon 192S óta végzi áldásos karitatív tevékenységét a református egyház. 1960-tól a társadalmasításkor alaposan megnyirbált területen testi és lelki fogyatékosokról gondoskodnak, 1989-ig az ápoltak életben tartására éppen- hogy elegendő támogatásból. 1989 végén Fekete Péter tiszteletest választották a Református Egészségügyi Gyermekotthon élére, aki röpke két év alatt teljesen átformálta az intézet életét. ' Ottjártünkkor először , elsuhantunk a település szélén álló, bekerített park mellett. Csak a kapufelirá’- ton szereplő „református” szótól gyanút fogva tolattunk Vissza autónkkal. Mert nem. számítottunk arra, hogy a gondozott, makulátlan tiszta park, a hófehéren ragyogó modern épületek és középen a szépen felújított tágas kúria testi és lelki fogyatékosok otthona lenne. Az épületekbe lépve ugyanaz a tisztaság, rend és a gondoskodás számtalan apró jele fogadott bennünket. S mindezek egyetlen ember akaratának győzelmét jelentették, aki munkatársaiba is erőt öntve tudta kihasználni az új idők hozta lehetőségeket. A feladatra nem akármilyen életút edzetle a 32 é /esen a gyermekotthon élére kerülő lelkészt, aki 14 éves korában, nővére munkahelyén ismerte meg a szellemi fogyatékosok sorsát, s határozta el, hogy gondozásuknak szenteli életét. Tizenhat évesen érezte lelkileg -elég erősnek magát arra, hogy az építőipari szakközépiskolát odahagyva elkezdjen felkészülni hivatására. Egyszerre tanult levelező szakon diakónusnak Di brecenben, végezte a gimnáziumot Miskolcon, az egészségügyi szakközépiskolát Pesten és dolgozott Sajómercsen szellemi fogyatékosok között. 1980-tól végezte a Református Teológusképzőt, de már 1983-ban segédlelkész- kedni kezdett tanulmányai mellett — amit karitatív szolgálattal kötött egybe. Lelkésszé szentelése után, 1986-tól a Déli pályaudvar 2-3Ü0 hajléktalanjának testi-lelki gondozását végezte orvos-pszichiáter felesége segítségével. S az év novemberében budapesti munkatársakkal otthont alapított Ráckeresztúron deviáns fiatalok gondozására. Újabb két év Debrecen nyomornegyedében a rászorulók szolgálatában — miközben Erdély és otthona között ingázva, sokszor a lebukás határán segítette — mentette határon túli testvéreit. — 1989-ben, az őrboty- tyánl intézet súlyos beteg igazgatója kért fel, hogy majd lépjek örökébe — emlékszik. — Látogatásaimkor láttam a középkori körülményeket, de úgy éreztem, ha Isten erre a feladatra hívott, vállalnom kell a szolgálatot. Pályázatomat az egyház elfogadta, s feleségemmel és három kis. gyermekemmel a várost odahagyva 1989 végén beköltöztünk a kis szolgálati szobába. — Akkoriban a kastély romos állapotban volt, és a korábban holland segítséggel felhúzott pavilonban, a lóistállóban 100 gondozott és nagyszámú dolgozó zsú- folódott össze embertelen körülmények-között. Mindenütt' rendezetlenség, a melléképületekben és a kiszolgáló helyiségekben nyomorúságos állapotok voltak. Fekete Péter azonnal belevetette magát a munkába. Fáradságot nem kímélve hazai és külföldi segélyeket hajtott fel — többek között felkutatta és anyagi segítségre kérte a birtok megvásárlóját, Kovács István teológus professzort 1928-ban támogató lord Rothermere unokáját Párizsban. Terveket készíttetett az egész komplexum felújítására és bővítésére. Für Lajos minisztertől kis- katonákat kért a munkára, és az 1990-től folyamatosan érkező romániai menekültekkel együtt — akik 1992-re százötvenen voltak — megfeszített munkába kezdtek. A menekülteknek havi 18 000 forintos Tize1/ risztus király? Ki- ** rály? Hát nem anakronisztikus, nem risszatetsző ma királyról, királyságról szólni? Ma, amikor alig van s földön «irály, és királyság? Most, amikor a forradalmak rendre elsöpörték ezt az idejétmúlt intézményt, és ahol mégis fennmaradt, ott is csupán jelképes formában? Krisztus királysága nem földi értelemben értendő. Azt jelenti, hogy O a szívek királya. Míg a régmúlt idők királyai a hatalom eszközeivel (fegyverek, hadsereg stb.) uralkodtak, addig Ö a szelídség, a megbocsájtás, az irgalom útját járja. Figyeljük csal« meg, hogy a mai evangéliumi részletben is mennyire más ez a királyság, mint a történelmileg ismert uralmak. (Lk 23, 35—43) Valóban király ö, de a treo. a keresztfa. Királyi koronája a töviskoszorú. Palástja egy koszlott római katonai bíborköpeyy. Udvartartása a két lator, egy halászlegény, nvifány asszony, Így, szabadon vállalva a halált, lett mindnyájunk királya. Pontosan Krisztus; a király (Az utolsó évközi vasárnap) ezért keletkezett Egyházunkban ez az ünnep. Hogy megpróbálja ellensúlyozni e világ értékrendjét és gondolkodásmódját. Hogy megmutassa: Isten igazi ereje a gyengeségben van. Isten Országának kincse a szegénység. Jézus királyságának igazi értéke a szenvedés. Uralmának igazi hatalma az alázatosság. A keresztény ember kettős kötődésben él. Részese Isten Országának már itt e földön megvalósuló örömében, de ugyanakkor felelős a földi országért, hazájáért is. Nem lehet kivonulni az életből, ez nem krisztusi megoldás. Részt kell vennünk a földi haza életében, sorsának alakításában, formálásában. <2ok nemtörődömség, gonoszság, gyűlölködés, rosszindulat gyötri e kis hazát. Mégsem a gonoszság eszközeivel, hanem Krisztus király életének követésével kell szolgálnunk ezt az agyon- kínzott népet. Molnár Béla lelkész test adott, és fáradhatatlanul gyűjtötte számukra az adományokat, s közben végezte az egész kolónia lelki gondozását. S a pénzt azóta is gyűjti, hogy az egykoron egyházi tulajdonban lévő 26 holdas birtokot, amelyet egy betéti társaság kaparintott meg, megvásárolhassa. A termálvíz birtokában fizikoterápiás uszodát, sportcsarnokot, manuális műhelyeke akar felhúzni rajta, s a maradék földön pénzkereső gazdálkodási lehetőséget biztosítani az otthonlakóknak. Mára emberséges körülmények között foglalkoznak iskolájukban és manuális műhelyeikben az arra képesekkel, és ápolják a nagyszámú teljesen tehetetlen gondozottat. S még kirándulni, üdülni és vendégszereplésre vinni is marad erejük őket — ami állapotukat figyelve, és a lelkész beszámolóját hallgatva, embert próbáló feladat. — Dehát munkájuknak nyilván van eredménye is, ami a keresztyéni hit mellett erőt ad a mindennapok kemény megpróbáltatásához —, hozakodok elő bátortalanul a kérdéssel. .— Minden „gyereket” eleve reménytelen, képez- hetetlen esetként küldenek hozzánk — mondja az igazgató úr. — Mi azonban nem hiszünk ebben: az emberben kell lennie valaminek, ami a szerető és főként személyes foglalkozásra megmozdul benne. Gondozottjainkat egyenként beengedjük egy szerszámokkal, egyéb berendezésekkel felszerelt szobába, és figyeljük, mihez nyúlnak, mit csinálnak. És azt a képességüket kezdjük lassan, türelemmel — és a kulcsszó: szeretett,el — fejleszteni, amit felfedezünk bennük. ' Az intézetben tapasztaltak igazolják Fekete Péter szavait. Az oktatóépület felé igyekezve háziállatokat terelő „gyerekekbe” botlunk. Az irodalomórán Kövy Zita tanárnő a Toldiról mesél, s az írni-ol- vasni megtanulni alig tudó négy diákjából — főként Laciból — ömlik a síó a tanultakról szerzett benyomásaikról. Annyira időszerű — mondják. — A veszekedés háborúba taszít — folytatják, és már benne is vagyunk mai politikai helyzetünk elemzésében. Majnóczy Vera tanárnő, kézművesfoglalkozás- vezető büszke szomorúsággal mutat a falra feltett szőttesekre, gyöngy- és bőrmunkákrá: — Némelyik olyan magas művészi színvonalú, hogy készítőjüknek nem itt, hanem egy foglalkoztató otthonban lenne a helye. Tévedésből kerültek ide — állapítja meg. A hittanórán tapasztaltak: a szép zsoltár. Káin és Ábel kérdésekre elmondott története, és főként Nagy Sándor lelkész szavai pedig mintegy sommázzák Fekete Péter szellemiségét. — Ha a protestáns lelkészek szeretnék valóban boldognak érezni magukat, vállaljanak itt szolgálatot — mondja. — Ezeken a „.gyerekeken” lehet látni, hogy tudnak szeretni. S ez a célja a gyermek- otthon 96 alkalmazottjának a 184, kettőtől ötvennégy éves korú gondozottal való, áldásos munkája során. Hiszen többségük a mi mértékeink szerint emberi eszmélésre képtelen, és sokan fizikailag is teljesen tehetetlenek. De az intézet munkatársai minden nap azzal a nyugodt tudattal hajtják álomra fejüket, hogy a saint érzelmi szintién minden egyes lakójukat boldoseá teszik. Dr. Veszelszky Sára Olvasóinkhoz ! A Pest Megyei Hírla szerkesztői hittel vali ják, hogy az egyházak nak fontos szerepű van a magyarság meQ maradásáért folytatom küzdelemben, az elmú-, évtizedekben urálkod ateista kurzus - ókozt lelki sebek bégyógyítá sában, abban, hogy * számos nihilista' fiaté számára megmutassá az élet értelmét, céljá s abban is, hogy az er kölcsi relativizmus he lyett biztos értékrend del ismertesse meg a érdeklődőket. Az egyházak e ner kis feladatának elvégzé séhez lapunk is szeret ne hozzájárulni a magi lehetőségeivel. A Hit élet rovatban — mikén a nevében is foglaltati) —a megye területéi történő egyházi esemé nyékről tudósítunk, s t gyülekezetek ' hírei tesszük közzé. Ehhe. kérjük az önök, elsősor ban a gyülekezetek éléi állók segítségét is: érte sítsenek bennünket a; egyházi élet egy-egy várható nevezetes esemé nyéről, s mi megyünk s megosztjuk az olvasóinkkal a gyülekezet ben tapasztaltakat. De ne lepődjenek meg akkor sem, ha hívás nélkül állítunk be... Tervezzük ugyanis, hogy c megy« területén élő történelmi egyházak valamennyi közösségét be- mutatjuk. De nem dobjuk sutba hagyományainkat sem. S tervezzük azt is. hogy egy rövid elmélkedéssel továbbra is segítjük az olvasóinkat a vasárnapi misére, illetve istentiszteletre való han- golódásra. A szoros együttműködés reményében tisztelettel köszönti a Hitélet olvasóit a rovat gazdája: Ilardi Péter
