Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-20 / 274. szám
Tettek kellenek Magyarok! Legyen már egyszer béke, Hogy tavasz derüljön e megkínzott népre. Mert jó lenne már végre emberként élni, Pártoktól, hitektől cseppet sem félni. • Tétlen fecsegéssel nem jutunk előbbre, Tenni kell már végre , s bízni a jövőbe’ Emberek! ébredjünk már végre, Mert meddő szócsépléssel nem megyünk semmire! Ez a beteg ország sohsem állhat lábra. Ha most elmerülünk céltalan csatákba Aki itt jót akar, térjen végre észre, Mert nincsen már időnk, a sok fecsegésre. Hisz hasztalan mondjuk, szebb, jobb, újabb kéne. Hogyha csak a szánk jár, kezünk ölbe téve. Akarat kell most, munka, lázas cselekvés, Menjen már feledésbe a gyászos tespedés. Merjünk bátor szívvel a jövőnkbe nézni Bizonyítsuk a világnak, mi is tudunk élni! Tisztelettel és jókívánságommal köszöntőm a Szerkesztőséget, Fgyüd Lajos (az engem ismerőknek csak Lajos bácsi) Vác Távközlési Trianon? ... A MATÁV konstrukciójának megfelelően régiónk azon része, amely jelenleg budapesti fölcsatla- koztatású, a nullás díjövből átkerülne a kettes díjövbe, ami azt jelentené, hogy a jelenleg 5,—Ft-ba kerülő budapesti hívásokért (és a Budapestről kifelé irányuló- kért szintén) 45,— Ft-ot kellene fizetni három percenként. Ez a gyenge logikai lábakon álló országos forgalom- irányítási terv olyan érvekkel operál, hogy a térség eddig is túlkedvezményezett helyzetben volt — kérdés, mihez képest —, továbbá, hogy ilyen alapon akár Szeged is köthetné magát a fővároshoz képest nullás díjövhöz. (Arról persze már nem szól a fáma, hogy a szőke Tisza helyett miért az Ml—M7-es autópálya kígyózik Budaörs és Törökbálint mellett.) Mint köztudott, a Budaörsről. Törökbálintról, Budakesziről és a régió hasonló helyzetű más településeiről kezdeményezett hívások cca. 90%-a budapesti irányú. Az tehát minden túlzás nélkül megállapítható, hogy az ezen régióból indított hívásoknak a természetes iránya Budapest. (Persze azt is tudjuk, hogy manapság már a Dunát is el lehet terelni, tekintettel arra, hogy nincs különösebb súlya a dolgok természetes irányának.) Azt is tudjuk, hogy a jelenlegi nullás állapotunknak csak a MATÁV jelenlegi technikai színvonaltalansága az oka ... És akkor jön a távközlési Trianon, és a már divatból kiment egyházi tized helyett bevezeti a ma- távkilencszerest... Ma már csak abban bízhatunk, hogy a szakági minisztérium illetékesei ezt a kérdést súlyának megfele- ' lően kezelik. Ehhez persze az is szükséges, hogy a parlament végre elfogadja a 6785-ös számú távközlési törvénytervezetet — a beadott, szükséges módosításokkal együtt —, és hogy a magyar távközlési piac egy mamutvállalat önös érdekei ellenére is valóban többszereplőssé váljék, az ország és így a MATÁV boldogulására is. Tar ján Ernő Budaörs Monori intézkedés Az 1992. november 6-i számunkban még a Monori Hírlapban megjelent Olasz József né olvasójuk levele „Utasok panasza"’ címmel. Az abban foglaltakkal kapcsolatban vállalatunk az alábbi intézkedést tette. A váróterem nyitvatartási idejét sajnálatos módon nem kellő körültekintéssel határoztuk meg. A levél megjelenéséve1 egy időben monori üzemigazgatóságunk intézkedett, hogy a váróterem mindennap reggel 5- től este 10 óráig az utazó- közönség rendelkezésére álljon. Az illemhely használati díjával kapcsolatos észrevételt illetékességből a WC-t üzemeltető vállalkozó részére megküldtük. Üdvözlettel: Sohár István Volánbusz Válalat forga lomirányítási szakoszt.-vez. Fejlemények tornateremügyben Tisztelt Szerkesztő úr! A Pest Megyei Hírlap 1992. november 12-i számában a tápióbicskei tornateremmel kapcsolatban megjelent rövid tudósítása felháborító tudatlanságot árul el, ezért annak helyesbítését kérem. 1. A műszaki átadás nem a hét második felében, hanem pontosan november 24-én, de. 10 órakor lesz. 2. A beruházás összege nem 12 millió forint, hanem 17 millió 375 ezer forint. 3. Aszfaltozott tornaudvar nem épül, viszont pár héten belül elkészül egy 44X22 m-es salakos pálya, valamint egy aszfaltozott sorakozóplacc. 4. Községünkben 10 éve . van már egy műszakos oktatás. így annak újbóli megszervezése felesleges. Javaslom, hogy a későbbiekben. ha tudósít, akkor keresse meg azt a személyt, aki pontos információt tud adni, mert az ilyen hírek csak tovább bosz- szantják és nevetségessé teszik az olvasók előtt az utóbbi időben az ugyancsak gyenge színvonalúvá vált újságot. Láng Ferenc polgármester Tápióbicske A november 12-i tudósítás Czeróczki Károlyné jegyzőnővel telefonon történt beszélgetésem alapján készült. Ez egyben válasz Is arra a „szíves” javaslatára, hogy a későbbiekben azt a személyt keressem, „aki pontos információt tud adni”. Gondolom, ugyanígy képes erre a polgármesteri hivatal műszaki előadója, vagy éppen az építés vezetője is. Azon túl, hogy nyilván ön, mint megválasztott polgármester a legalkalmasabb, a legilletékesebb.., Ha már a javaslat kigondolására időt és fáradságot fordított, akkor bizonyára az is feltűnt, önnek, miszerint a tudósító leginkább ama hírt igyekezett jószándékúan közhírré tenni, hogy Tápió- bicskén tornatermet építettek, azt hamarosan birtokba vehetik a gyerekek. Ehhez képest csekélység a tornapálya borítása, a 17 millió forint viszont vég^ f“' -v,. V; ^ - .ri'<<■ L,- j "■ '• Ü'• V L=r'-'C REGÉNY . ■'•’•X T 5 ív?*- X* ' V eredményben stimmel. Az egy műszakos tanítással kapcsolatban sajnálatos elírás történt. A mondat eredetileg így hangzott: „így elkerülhetővé válik az egy műszakos tanítás újbóli megszervezése is.” Nyilván ezt minősítette ön „felháborító tudatlanságnak”. Remélem, hogy nincs több, komolyabb oka az őszinte hevületre. Abban is bizakodom, hogy az érintettek nem csupán lapunkból jutnak hozzá ilyen fontos kérdésekben az őket érintő információkhoz, hanem a lakosság igényei szerint tartanak közmeghallgatást, falugyűlést, működtetnek helyi újságot, mint mindenütt a környéken. Hogy ki és mi a nevetséges, bosszantó és gyenge színvonalú? Ennek eldöntésére szerintünk az olvasó hivatott, mint ahogy az Ön helyzete is a választópolgárok voksától függ. Mi nem tartunk a megmér rettetéstől. Tóth Ferenc Kutyás lányok Lapjukban olvastam, hogy lányokat is várnak kutyákkal a bűnözők nyomában. Szeretném megtudni, hogy van-e még hely. Nagyon kérem önöket, válaszoljanak a levelemre akkor is, ha reménytelen a dolog. Szívességüket előre is köszönöm. Szilágyi Ágnes Cegléd íj — Viszont nekünk, magyaroknak is van egy rövidítésünk. Ez így szól: K. P.— Ká-Pé! A Ká-Pé azt jelenti, hogy Kész-Pénz! — Nézze, édes Páter, ezzel a P betűvel kezdődik minden a világon, amit persze nem ismer mindenki. Ott sem igen ismerik, azon a földön, ahonnan most ön hozza a népét. De elmondom, nagyjából, milyen dolgok kezdődnek azzal a nagyon nagy, fene nagy pével ... — Halljuk ... — Hát, itt van mindjárt, kezdjük a Politikával. Mi a nagy Pé a poltikában? A Pénz. De itt van a Propaganda. Aztán itt a Peace, a béke. De itt van a Pillanat, amit most önöknek meg kell ragadniuk. Mert másképpen nem lesz Polgárosodás, vagyis hazatérés. A nagy Pé most önök számára a Pajzs és a Páncél. Az ön számára meg a Polc. Nem tetszik gondolni? Ebben a percben kedvem lett volna icaoeszakítani a szapora szavú uraságot, és néhány Pé-vel kezdődő ostoba szóval visszatromfolni a fecsegését. Kedvem lett volna az efféle ügyletekhez elmondani a „kis-pé” szótárát, hogy azt mondja: — Piszok, pimasz, pogány, poloska, pocsolyabéli, pióca, potrohos polip az olyan ember, aki ilyen módon akarja megváltani az ő fából faragott angyalkáját. De persze, nem mondtam semmi efféle szót, hanem nyeltem egy nagyot, és megkérdeztem, kipirult ábrázattal: — Mennyi kellene? — Négyezer lel... Meglepődtem, de az igazgató gavallérosan mosolygott: — Take it easy, kedves Péter ... Ebből ezret fizetek én, a Wagon Lit nevében. Jó lesz?... A többi háromezret pedig tíz perc alatt összekoldulom a vonaton a nemes szívű magyarok között. Oké? Mehetek? Üljön vissza, kérem, a helyére, és bízzon mindent reám és a jó Istenre! A lipován és az orosz méhész a méhecskék házát agyagos kosárból készíti Bukovinában. Mikor teli a kas aranyló mézzel, akkor jön az orosz, jön a végítélet, és a munkás méhecskék legyilkolása. Szodomái, kénes füstöt fújnak a kasba, akkora pipából, mint egy mozsárágyú. Az égett szárnyú, szegény halottakat aztán a sonkolyról Ieseprűzik. Oroszul úgy hívták ezt a mézelő szüretet, hogy „zbor-medu”, vagy „vénimánie-medu”. A bukovinai székely a méhészkedést is rendesebben csinálta. Űj rendszerű, szekrényes kasokkal gazdálkodott, hogy a Biblia törvényeit a méhecskére is kiterjesz- sze: Nekünk senkit sem szabad megölnünk . .. Igényesebb székely portán még egy úgynevezett „Sebestyén-kas” is királykodott a méhes közepében. Hársfák rönkjéből divat volt kifaragni baltával és szobrászkéssel Szent Sebestyénnek, a római katonavértanúnak a szobrát. Mellkasi tájon kivájták a szobor belsejét, és oda helyezték be hátulról a kereteket. A méhes bejáró- és kijárónyílásai azok a hasított sebek voltak, melyeket Sebestyén a hóhérok késeitől és a nyílhegyektől kapott. Tíz év alatt sokszor elnéztem a szép arcú Sebestyént, amint a szívsebe táján a méhek rajzását vigyázta. A sebek immáron narancsbarnák voltak, ahol kidörzsölték a hársfát a picinyke, virágporos lábak és a szárnyacs- kák. Mintha beszélt volna a méhecskékhez a néma Sebestyén : NÉMETH KÁLMÁN A tűzmadár >1 h&nlíQvmm székelyek regénye 5. — Méhek, ti, millió darab felaprózva, mégiscsak egy test vagytok. Egyazon ösztönnel, egyazon jóakarattal. Csak ti tudjátok magatokat halálra repülni, csak ti tudjátok magatokat halálra dolgozni. Néha szúrtok, de mindig mást, sohasem egymást. Néha elszóródtok, és szétrepültök, de mindig megint összehoz benneteket a szárny és a lélek. Olyanok vagytok ti, mint amilyen a jó magyar mindenkor, de leginkább a kénköves füstben, a Mádéfalvi Veszedelemben ... Mikor az ima zsongása már énekké erősödött, magam is olyan megbékélve és nyugodtan néztem az emberi rajt, mint Sebestyén. Azonban Bánífyhunyad tájékán feltűntek a vámosok, s akkor az a bosszankodó mondás jutott eszembe, amit Hadikban hallottam először: — Isten küldi a mannát, fürjecskét és fűszerszámot, a Pokol pedig küldi a kuktát és a szakácsot... Minden idegen lázadozott a megvesztegetés undok bűnétől, amit soha életemben meg nem próbáltam. Gyalázatos és rossz érzés gyütört. Az érdekünkben szaladgáló „jóember” észrevette a zavaromat. Meg akart nyugtatni : — A pénz együtt van! Pillanatok alatt összeadták. Mondtam, ugye? A nagy Pé, a Pénz a Passzport minden országba, kivéve a Mennyek Országát... A szegény „szívember” mindent elkövetett, hogy szel- lemeskedésévei egy kissé felvidítson. A tréfálkozó öregróka fejtartásával kérdezte: — Tetszik tudni, kérem, hány nyelven tud beszélni a pénz? — Nem tudom. Nem érdekel. — Kérem, a pénz beszél, a kutya ugat. De ma már a legszebb kutyát is megvehetjük jópénzért... Kérem, a pénz az — „ezrek ajkán” beszél. Ezer nyelven. Azonban itt az ő „anyanyelve” — román ... — Na, most térjünk a dologra. Siessen azonnal az óráskocsiba, és tessék mindent, de mindent lerakatni a polcokról, kivéve az órarészeket és a domborműveket. A vámszolgálat nem fog a polcokra nézni. Különben abban a szakaszban lesz a legszigorúbb és legkiabálósabb a vámolás. Tenni fogják a tempót. Még az élőfába is belé fognak kötni, de nem a faragott fákba. Ebben a pillanatban a vonatunk belészaladt egy alagútba, hogy a Sebeskörösnek a völgyén végigrohanva, a Zichi-barlang és a vízesés előtt elrobogva, kijusson egy másik alagúton a legbűvösebb tájékáról a magyar földnek. Sokezer évig csak a Sebeskörös futkosott itt a diadalmas kék szalaggal. — Most a „vonat"’ viszi mellette mindvégig a fekete szalagot, a cifra cilinderjéhez kötözve és teliköbögve beteg füstökkel a fenyvesek és a Tündérek völgyét. A kolozsvári Bálint Jóska szájából is kiesett a rózsából faragott furulya, amivel az imént még az eucharisztikus Űjhimnuszt akarta a fejekbe tilinkózni. Most már történelmi előadásokat rögtönzött a székelyeimnek, akiket igenerőst szeretett. Biharról beszélt, Szent László földjéről, hiszen Nagyvárad felé, Szent László városa felé robogtunk. Szent László bronzlováról beszélt és a megesett csodád ról, melyről Arany János fenséges balladát írt a Toldi estéjében. Ahol egy hárfázó apród mondja el ezt a régi balladát. Mivelhogy minálunk ő volt a legszenvedélyesebb lótartó. Bálint rágyújtott tehát a szívigfúró szép balladára. Nagy Lajos királyunk moldovai hadjáratára a pusztító tatárok ellen: Monda Lajos, a nagy király: Eredj szolgám, Laczfi Endre, Küldj parancsot, mint a villám, Kössél szabiját az övedre: A tatártól nagy veszélyben Forog Moldva, ez a véghely: A tatárra veled menjen Tízezernyi lóíő-székely ... Valamikor én is szavaltam, diákkoromban ezt a balladát, Trianon előtt vagy tíz évvel. Soha eddig igazán át nem éreztem. Mintha villanyáramot vezettek volna minden betűjébe, ahogyan a rabtartók szokták megvilla- nyozni a szöges drótokat, hogy még jobban csípjenek. Csupa-csupa lóíő-székellyel volt teli a kocsi. Könnyes volt a szeme valamennyinek — hiszen most hallották legelőször az Arany-hárfa szívig fúró, meseszépségeit: Kél Budáról Laczfi Endre, Veszi útját Nagyváradnak Kölestermő Kunság földjén Jó csatlósi áthaladnak: Várad kövecses utczáin Lovuk acél körme csattog, Messze fénylik a sok fegyver, Messze dong a föld alattok ... Hallja László a templomban, Kőrösvíznek partja mellett; Visszatér szemébe a fény Kebelébe a lehellet Koporsója kőfedelét Nyomja szinte három század: Ideje már egy kevéssé Szellőztetni a szűk házat... — És megindul ki a térre és irányát veszi jobbra. Hol magasan felsötétlik, érebül öntött lovas-szobra ... Távolról megérzi a mén, tombol, nyerít, úgy köszönti, megrázkódik a nagy ércló és érclovagját földredönti... Csak a Sebeskörös tud olyan kedvesen csevegni- csobogni, mint ebben a szép versben Arany János. A ballada most arról beszél, hogy Szent László Nagyváradon felkél a sírjából. A haza nagy veszélyben van, bronzlovát a nagyváradi piactéren megkeresi és újból megnyergeli: — Köti kardját tüszőjére s fogja a nagy csatabárdot — Mellyel egykor napkeleten, a pogánynak annyit ártott .. . Félre billent koronája, halántékig igazgatja ... Éjféltájban lehetett már — a vasajtót feltaszítja... (Folytatjuk)
