Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-20 / 274. szám

r i | PEST MEGYEI HÍRLAP ŐSZUTÓ 1 992. NOVEMBER 20., PÉNTEK J L--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Esti eskütétel Történelmi emlékedévé A Horthy-korszak utolsó kormányának, a rövid életű, ám annál zaklatottabb sorsú Lakatos-kormány tábor­nok-külügyminiszterének, Hennyey Gusztávnak Ma­gyarországon mindeddig nem publikált emlékiratából közlünk ismét részletet. A könyv az Európa Kiadó Extra Hungáriám sorozatában jelent meg. EGY VASÄRNAP délelőtt, 1944. augusztus elején meg­jelent a lakásomon Laka­tos Géza vezérezredes, és meglepő hírt közölt velem. A kormányzó megbízásából jön. mondotta, s azt kell tudtomra adnia, hogy a kormányzó megbízta: ala­kítson új kormányt a Sztó- jay-kormány felváltására. Külügyminiszternek engem szemelt ki. A közlés telje­sen váratlanul ért, mert soha még csak nem is gon­doltam ilyen magas beosz­tásra, jóllehet már hadnagy korom óta érdeklődtem a külpolitikai kérdések iránt, és hosszú esztendőkön át teljesítettem katonai diplo­máciai szolgálatot. Meg is említettem néhány korábbi katonai attasé nevét, akik képességeiknél és nyelvtu­dásuknál fogva alkalma­sabbak lennének erre a fel­adatra. Lakatos azonban hangsúlyozta, hogy kineve­zésem a kormányzó aka­ratából történik. Azt hi­szem, Horthy tengernagy azért gondolt rám, mert belgrádi beosztásom ide­jén, de később is számos alkalommal beszélgetett ve­lem, s így alaposabban megismerhetett. Kinevezé­semnek azonban még más oka is volt. A kormány- alakításban — Hitler pa­rancsa értelmében — a né­met követnek is volt szava, és ő külügyminiszternek feltétlenül Bárdossy László volt magyar külügyminisz­tert és miniszterelnököt akarta, aki támogatta Hit­ler vonalát. A kormányzó hallani sem akart erről, mert Bárdossyval nem va­lósíthatta volna meg a ter­veit, de kettőjük között egyébként személyes nézet- eltérések is voltak. A KORMÁNYZÓ ekkor azzal a javaslattal állt elő, hogy ne diplomatát, hanem érdektelen személyt, egy katonatisztet nevezzenek ki, s az én nevemet emlí­tette. Mivel Veesenmayer- nek nem volt kifogása el­lenem — már régóta is­mert —, elfogadta a ja­vaslatot. Így lettem kül­ügyminiszter. Lakatos azt is közölte velem, hogy a kormányzó­nak eltökélt szándéka befe­jezni a háborút, s ezért ta­pogatózni kíván a szövet­ségeseknél. Ennek a szem­léletnek az elfogadása volt külügyminiszteri kineve­zésem feltétele. A velem szemben támasztott köve­telményből nyilvánvaló, hogy a kormányzó komo­lyan foglalkozott a háború befejezésének gondolatával. Ezt bizonyítja a kormány összetétele is, hiszen a ve­zető szerep három olyan tábornoknak jutott, aki egyetértett a kormányzó feltételével. ÉPPEN az Iparügyi Mi­nisztériumban elnököltem 1944. augusztus 29-én dél­után a munkaügyi csúcs­szervezet ülésén, amikor értesítettek, hogy megala­kul a Lakatos-kormány, és a késő esti órákban eskü­tételre meg kell jelennem a kormányzónál. Amint várható is volt, a kormányzó elgondolásairól az illetékes német szervek is tudomást szereztek. Is­mét felmerült az a terv, hogy letartóztatják a kor­mányzót és más vezetőket, azazhogy végrehajtják a már hosszabb idő óta ter­vezett államcsínyt. Érdekes módon most meg Hitler mutatkozott engedéke­nyebbnek, ámbár néhány hete még ő szállt síkra a radikális megol­dásért. Veesenmayer révén levelet intézett a kormány­zóhoz, s kifejezésre juttatta ugyan követelését német­barát érzelmű kormány alakítására. ugyanakkor azonban megbízta Veesen- mayert, hogy ha a Sztójay- krrrmány átalakítása elke­rülhetetlenné válna, az új kormány megalakításakor igyekezzék érvényesíteni befoivását. EZ ALKALOMBÓL azon­ban Hitler ismét elutasítot­ta a kormányzónak azt a régi követelését, hogy von­ják vissza a magyar csa­patokat Magyarország te­rületére. Ebben a hely­zetben Románia váratlan kiválása a német szövet­ségből — 1944. augusztus 23-án — döntő fordulatot hozott. A helyzetet tovább rontotta, hogy Románia két nap múlva a Szovjetunió oldalán aktívan hadba lé­pett Németország ellen. A német befolyásolás miatt az új kormány megalakítá­sa nem bizonyult könnyű feladatnak, mégis sikerült viszonylag gyorsan megol­dani. Veesenmayer kíván­sága az volt, hogy Bárdossy László volt miniszterelnök és külügyminiszter vegye át a Külügyminisztérium. Ruszkay Jenő vezérőrnagy pedig a Honvédelmi Mi­nisztérium vezetését, Remé- nyi-Schneller Lajos és Jur- csek Béla tartsa meg ad­digi pénzügyi, illetve föld­művelésügyi tárcáját. A kormányzó, hogy eleget te­gyen a német kívánságok­nak, elfogadta a két utób­bi minisztert, ám Bárdossy és Ruszkay kinevezését el­utasította. A kormányzóval való tárgyalás után Bár­dossy önként visszalépett jelöltségétől. AZ ÜJ KORMÁNY 1944. augusztus 29-én este meg­alakult. A kormány az es­kütétel után ülést tartott, amelynek legfontosabb ha­tározata a következő volt: Magyarország a német had­erőkkel együtt folytatja a harcot, mivel a Kárpátokat és Erdélyt mindenáron tar­tani akarja. A kormányzó­nak és a kormány vala­mennyi tagjának szilárd el­határozása volt, hogy meg­védik a haza határait. Egy­úttal meg kellett tenni az előkészületeket a háború befejezésére. Amikor a minisztertanács meghozta a határozatát, nemcsak Magyarország sor­sa lebegett a szeme előtt, hanem az egész Duna-me- -dence védelme és a Vörös Hadsereg betörésének elhá­rítása is. Sajnos a nyugati hatalmak ezt későn ismer­ték föl. mégpedig akkor, amikor Churchill 1944 szep­temberében üzenettel for­dult Magyarországhoz. (Folytatjuk.) Bocsánat, Galilei! N em volt eretnek! — je­lentette ki II. János Pál pápa 1992 októberének utolsó szombatján, halála után 330 esztendővel, és 359 évvel azután, hogy a Szent Inkvizíció nézeteinek visszavonására kényszerí­tette a modern csillagászat tragikus sorsú előfutárát, Galileo Galileit. Az ügy voltaképpen 1616-ban kez­dődött azzal, hogy V. Pál pápa elítélte Kopernikusz heliocentrikus — azaz Nap­középpontú — világképét, és figyelmeztette Galileit, hogy ne kövesse a krakkói csillagászt, aki szerint a Föld és a bolygók kerin­genek a Nap körül, és nem a Föld a világmindenség középpontja. A figyelmeztetés hatás­talan maradt, s ezért a Szent Inkvizíció 1633-ban hallgatásra, szilenciumra ítélte és száműzte Galileit. Figyelemre méltó, hogy Kopernikusz jóval későbbi honfitársa, Karol Wojtyla, már Szent Péter trónján, II. János Pálként, 1979-ben bizottságot állított fel Ga­lilei fellebbezési perének ügyében. A bizottság élére Paul Poupard francia bí­borost nevezte ki. Négy év múlva, 1983 májusában Poupard referált a pápá­nak, aki a beszámolót így nyugtázta: Biztatóak az eredmények, és a bizottság munkája jelentősen hozzá­járul az ügy teljes kivizs­gálásához. Egy évvel ké­sőbb hivatalosan is közzé­tették a Szent Inkvizíció ítéletének valamennyi do­kumentumát, s most már a tudományos világ részletei­ben is megismerhette a há­rom évszázaddal korábbi eljárást, és azt, hogy volta­képpen miért és hogyan kényszerítették Galileit a nézeteinek visszavonására. A pápa több alkalommal is utalt Galilei meghurcol­tatására; 1989 szeptembe­rében ezt külön is kifejezte a híres tudós munkálkodá­sának egyik helyszínén, Pi­sában. A mostani rehabilitálás­ban vagy inkább feloldo- zásban nem lényegtelen, hogy az eh'téltetést jóváha­gyó V. Pál mai utóda nem vádolja Galilei inkvizfciós bírált. A Poupard-bizottság szerint ugyanis jóhiszemű tévedés volt a 359 évvel ezelőtti ítélet, az eljárás résztvevői abban a hitben cselekedtek, hogy a koper­nikuszi tanok elfogadása a katolikus egyház tanításai­val való szembehelyezke- dést jelentette volna. Ez a téves felfogás késztette őket arra. hogy fegyelmező ítéletet szabjanak ki — ami miatt azonban Galilei két­ségtelenül sokat szenve­dett. II. János Pál a tudomá­nyok akadémiáján mondott beszédében erre így utalt: A geocentrikus világfelfo­gás általánosan elfogadott volt abban az időben, mint ami teljesen összhangban volt a Bibliával is. Az új tudomány azonban a sajá­tos módszereivel és kuta­tási szabadságával arra késztette a teológusokat, hogy vizsgálják felül a szentírás-magyarázat szem­pontjait. A többség azon­ban ezt nem tette meg. Különös, hogy a hívő Ga­lilei ezen a téren bölcsebb volt, mint teológus ellenfe­lei — mondotta a pápa. Borion után pályakorrekció Az Örkényi falukutató Jövő évben műxeumo! avainak Rogosz tanár úr madár- csontú, sovány ember, míg Kovács István polgármes­ter korpulens jelenség. Amiért is hihetetlennek tű­nik a volt tanítvány visz- szaemlékezése, igaz, az esemény jó negyedszázada történt. — Hallatlanul türelmes, de szigorú volt a tanár úr. A történelmet olyan szin­ten tanította, és úgy is kö­vetelte meg a feleltetéskor, mintha valamennyien tör­ténésznek készültünk vol­na. Világéletében tisztelte a törvényt, egy dolgot ki­véve. Ha valamiért megha­ragudott, fütyült a testi fe­nyítésre vonatkozó tör­vényre, kíméletlenül elpá­holta a vétkest. Egyszer en­gem is kiosztott, hogy miért, már nem tudom. Azt viszont igen, hogy kemény keze volt. — Dehogy voltam én mindig törvénytisztelő! — legyint a tanár úr. — Ha az vagyok, nem lesz belő­lem tanár. , Rogosz János 1954-ben került a MÁV-hoz, a fiatal közgazdászt az akkori idők szokása szerint az egyetem helyezte el az első munka­helyére. — Jó helyem volt a Ke­leti pályaudvaron. Mind­járt két aranysávval kezd­tem. Aztán jött 1956, és én elkövettem életem első törvényszegését, részt vet­tem a Sztálin-szobor le­döntésében. Több kép is készült a szentségtörésről, később egy ilyen fotóról azonosított a Keleti állo­másfőnöke, Vas Lajos és Bánhegyi Árpád párttitkár. Az ő feljelentésük alapján tartóztattak le 1957 február­jában. A Kerepesi úti pu- fajkabázison csak megpo­foztak, az igazi ruhát a Bu­dapesti Főkapitányságon osztották ki rám. Bizonyos Bőm őrnagy, Csutka száza­dos és még hat pribék. Szerintük nyolc ember kel­lett ahhoz, hogy egy ilyen derék legényt szóra bírja­nak. Alapos munkát végez­tek. Ha dr. Bordás Ferenc orvosalezredes másnap nem vesz kezelésbe, most aligha beszélgetnénk. Egy fotón feltűnni még nem bizonyítéka az állam­rend megdöntésére irányuló szándéknak. Mégis Rogosz Jánost egy éven át ingáz- latták a megye börtönei közt, hivatalosan ki nem hallgatták, el nem ítélték, viszont dolgoztatták. Kita­nulta a suszterséget. — Pont egy év telt el, akkor azt mondták, fogjam a cókmókomat és tűnjek el. Tökölről szabadultam. Ez volt februárban, de csak májusban kaptam munkát egy építkezésnél. Protek­cióval trógernek alkalmaz­tak. Téglahordónak. Na, nem én voltam akkoriban az egyetlen diplomás culá- ger. Későbbb, az amnesztia után, bár közgazdászként nem tudtam elhelyezkedni, de egy jóakaróm megsúg­ta, ha jelentkezem a böl­csészkaron talán szemet hánynának. Az irodalom és történelem mindig közel állt hozzám. Megfogadtam a tanácsot, beiratkoztam. Az 1957-ben elszenvedett verések akkor nyújtották be a számlát, amikor vég­zett az ELTE-n. Egy sop­roni szanatóriumban kikú­rálták, aztán választhatott iskolát: Vácrátót, Örkény, Táborfalva. — Örkényt választottam és nem bántam meg. Gyö­keret eresztettem, én már csak egy helyre megyek el innen, a temetőbe. Az meg nincs messzi, itt van a szomszédban. ® ® • A pályakorrekciók nem mindig válnak be. Rogosz János esetében jól végző­dött, jó tanár lett belőle, s ezt nem ő, hanem volt ta­nítványai állítják. A taní­tás mellett érdemeket szer­zett mint helytörténész, hosszú évekig gyűjtögette a község tárgyi és írásos kordokumentjeit, monográ­fiát írt Örkényről, tanul­mányai jelentek meg. Élete álmának-vágyának betelje­sedéséhez az egykori, elpá­holt tanítvány. Kovács Ist­ván segítetté hozzá. — Pista volt a legfőbb támogatóm azon a képvi­selő-testületi ülésen, me­lyen megszavazták az álta­lam javasolt helyi múzeum létrehozását. Megvásárol­tak erre a célra egy régi parasztházát, már folyik az átalakítása. Ha az Isten engedi megérnem, jövő augusztus 20-án felavatjuk. Matula Gy. Oszkár ~ Az IDG Magyarországi Lapkiadó Kft. fennállása--- óta folyamatosan kedvezményben részesíti az x—-i IDG- kiadványok előfizetőit, amit az előfizetők JL] _mindig örömmel fogadtak. A kiadó jövőre is ezen^lv szellemében határozta meg szaklapjai előfizetési díjtételeit, de most a korábbiaknál is előnyösebb előfizetési lehetőséget kínálunk Önnek. A kiadó a PC WORLD eló'fizetó'inek nyújtott kedvezmény mértekét háromszorosára növeli. Előfizetőink jövőre lényegében változatlan áron juthatnak a PC WORLD magazinhoz, de a múlt évi egy számmal szemben három számot ingyen kapnak. Új olvasóink mindegyike, aki 1993-ra egész évre előfizeti a lapot, PC WORLD-emblémával ellátott karórát vagy kalkulátort kap ajándékba. Valamennyi megrendelő, aki 1992. december 31-ig előfizeti egy évre a lapot, jutalomsorsoláson vesz részt, amelynek 3 szerencsés nyertese nagy értékű számítástechnikai eszközt nyerhet. Az IDG Lapkiadó Kft. ezeket az előnyöket kizárólag azon megrendelőinek nyújtja, akik 1992. december 31-ig előfizetik a lapot. Töltse ki és küldje vissza a PC Worldben található megrendelőlapot, hogy a fenti kedvezményeket élvezhesse! SZINTE HIHETETLEN, DE HA 1992. DECEMBER 31-IG ELŐFIZET A PC WORLD 1993-AS ÉVFOLYAMÁRA, HÁROMSZOR ANNYIT TAKARÍT MEG, MINT AZ IDÉN! PC WORLD - a kiszámítható jövő! Ha az előfizetéssel kapcsolatosan bővebb információra van szüksége, munkatáisaink - Balogh Zsuzsanna és Csurgai Pál - készséggel állnak rendelkezésére. Telefon: 156-9122/ 104-es mellék.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents