Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-19 / 273. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1992. NOVEMBER 19., CSÜTÖRTÖK Újabb 1956-os iratok a Széchényi Könyvtárban Két festmény már hazatért Borisz Jelcin magával hozott két festményt a világháborúban elhurcolt magyar mű­tárgyak közül. A Karlovs/.ky Bertalan- és Csók István-festményt ideiglene­sen a Nemzeti Galériában helyezték cl. Petheő Károly restaurátor Csók István Thámár-vázlat című képét vizsgálja Az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárába ke­rült az a 47- irat, amelyet Borisz Jelcin adott át ma­gyarországi látogatása ide­jén Göncz Árpád köztár­sasági elnöknek. A Magyar Tudományos Akadémia 1956-os Kutatóintézetének munkáját segítő dokumen­tumokat a Magyar Tudo­mányos Akadémia nevében Kosáry Domokos, az MTA elnöké, illetve az Országos Széchényi Könyvtár .részé­ről Juhász Gyula főigazga­tó vette át nemrég a Köz­társasági Elnöki Hivatalban. Az OSZK illetékese a hírrel kapcsolatban újságíróknak elmondta: a dokumentu­mok 1956. júniusa és 1958. májusa között kelet­keztek. Az '56-ra vonatkozó iratok megfelelő levéltári' és könyvtári feldolgozás után válnak kutathatóvá. Egy filmes-könyv ürügyén Aki Párizs helyett mozizott Bikácsy G. Mélics síremlékénél Párizsban, a Pere Lachaise temetőben Manapság, amikor a ha­lai mozizás piaci viszonyai között a filmek, a forgal­mazók és a nézők még nem találják igazán a helyüket, már csak nosztalgiázha­tunk azokon az éveken, amikor önmagánál egy ki­csit több, a kortárs nyugat­európai művészettel való találkozás kivételes színhe­lye is volt a filmklub, a mozi, és tömegesen jártunk többek között Godard, Truf­faut filmjeire. Bikácsy Ger- gely a francia film ötven évét, legbensőségesebben, az új hullámot feldolgozó új (a címben jelzett) Truf­faut és a magyar magán­mitológiák című könyve a mai középgeneráció számá­ra nem csupán filmtörté­net, hisz főszereplője a har- mincasok-negyvenesek ma­gánmitológiájának is részé. — A kötet hangvételének személyessége annak is kö­szönhető, hogy gyűlölöm a tudományt — mondja Bi­kácsy Gergely filmkriti­kus. — Nem a matematikát, mert az egyszerűen csak távol áll tőlem. A művé­szetekkel foglalkozó tudo­mányt azonban nagyon nem szeretem. Ennek jegyében az esztétikát sem, holott tanultam, és erről külön­féle bizonyítványokkal is rendelkezem. Ebben a kér­désben a költő Vass István­nal értek egyet, aki több­ször elmondta; nem érti, az esztétika mire való. A kri­tikát szívesen elolvassa — mondta —, mert abból megtudhatja, hogy egy-egy konkrét műről vagy alko­tóról mi a kritikus — jó esetben izgalmasan új né­zőpontból láttató — véle­ménye. Míg az esztétika mindenféle általánosságo­kat- mond, a kritika konk­rétumokat közöl. A művé­szei lényege pedig mindig «US egyedi. Az irodalomtu­domány úgy teszi fel a kér­dést, hogy Rómeó vagy Hamlet figurájában mi a tipikus, az általános. Sze­rintem semmi, mert akkor tökéletesen érdektelenek lennének. A lényeges ben­nük, ami csakis rájuk jel­lemző. Végül is fura dolog, hogy a művészettel olyan tudomány foglalkozik, amely — mindenekelőtt az Februárig megnézhetjük Kerámiaművészet Aquincumban Aquincumban tizennyolc fazekasműhelyben for­máztak, korongoztak, éget­tek agyagédériyeket. Persze nem egy időben működtek ezek a — tudomásunk sze­rint három nagy központ­ban volt — kisebb-nagyobb műhelyek. A mai Gellért­hegy aljában, a légiós és a polgárvárosban tömörültek a fazekasok. Közülük a leg­ismertebb az a Pacatus mester, akinek magas szín­vonalon mintázott edé­nyei, ha anyagukban nem is, formájukban felvehet­ték a versenyt a Po-vidé- ken készült munkákkal. Mindezt a Budapesti Tör­téneti Múzeumban rende­zett kiállításon tudhattuk meg, abból az alkalomból, hogy ezen az őszön Ma­gyarországon tartották meg a 18. nemzetközi római ke­rámia kongresszust. S bár a rendezvénynek Székes- fehérvár adott otthont, az utolsó napot Aquincumban -töltötték a résztvevők. S mivel kerámiakongresszus nem képzelhető el a legna­gyobb pannonjai műhe­lyek bemutatása nélkül (s Aquincumban helyszűke miatt amúgy sincs mód időszaki kiállítást rendez­ni), a várbeli anyaintéz­mény adott helyet a Római kerámiaművészet Aquin­cumban című, a jövő év februárjáig látogatható ki­állításnak. Négyszáz — a legkülön­bözőbb célokra használt — agyagtárgyat, edényt, ház­tartási, építési és dísz ke­rámiát, vallási szertartás­edényt, urnát, de még szé­ket is láthatnak az érdek­lődők a vitrinekben. Re­konstruálva a korabeli ke­rámiaműhelyeket — felépí­tettek egy római égeíőke- mencét, a mai mesterek számára sem idegen ko- rongozót. S félkész, kész tárgyakkal rendezték be a műhelyt. Topográfiai és kronoló­giai rendben sorakoznak az aquincumi műhelyek -termékéi. Sok -töredékkel, s -olyan különlegességekkel, mint az üvegedényeket utánzó fültöredékek, tálca­fogók. De van itt sokféle díszes és sima edény, je­lézvén, hogy a kerámia volt a római kor legfonto­sabb anyaga, amelyet az élet maid minden területén használtak. Egy római terecske épü­leteinek ablakai ' mögé is bepillanthatunk. Illuszt­rálva, milyen kerámiatár- fordulíak elő egy pol­gárház konyhájában, ebéd­lőjében (tálak, lábasok, bográcsok, fedők, tésztaszű­rők. mécsestartók), egy szentélyben (istenszobrok, kegytárgyak, szertartás- edények), egy kegyszerárus meg egy italmérő boltjá­ban. Itt állították ki. azo­kat a terrakotta mézeska­lácsformákat is, amelyek­nek másolatait ki. is pró­bálták. Római recept sze­rint díszes mézeskalács­korongokat sütöttek ugyan­is a muzeológusok a meg­nyitó vendégeinek. És ugyancsak római szokás szerint, bort is kínáltak hozzá. Bár a kiállításon azt is megtudhattuk, pan- nóniai eleink kevés , vízzel keverték a bort, és rend­szerint étkezés után fo­gyasztották, S ha már így bel ebony o- -lódttmk a római asztali szokásokba, egy, a kiállí­táshoz mellékelt ételrecept- gyűjteményről is meg kell ■emlékeznünk. Az ókori ízekhez -kedvcsinálónak ugyanis néhány ma is el­készíthető étel leírását köz­li az a leporelló, amelyet Póczy Klára állított össze. (Kádár) általánost kutatva — ellen­tétben áll tárgya lényegé­vel. — A jó kritika éppúgy nem nélkülözheti a sze­mélyességet, mint az ala­nyi költészet? — A mai amerikai kri­tikai irodalom képviselője, George Steiner, aki írt egy regényt is, egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy bi­zony nincs az g jó kritikus, aki oda ne adná összes mű­veit egy teremtett alakért. Ezzel éri is egyetértek. Ha még bátrabb vagyok, mun­kám igazi regény volna, így azonban csak bújtatot­tan az, amelynek két fősze­replője van, Godard és Truffaut. E két már-már fiktív figura kalandjairól, barátságairól, gyilkos ösz- szeveszéseiről mesél a kö­tet nagy része. — A hatvanas évek vé­gén, a hetvenes évek elején sokan — épp e filmek ürü­gyén — egy kicsit Párizs helyett jártunk a moziba. — Én is Párizs helyett moziztam, de azzal a kü­lönbséggel, hogy a párizsi mozikban. Az előzmények­hez hozzátartozik az is, hogy a francia fővárosba majdnem mindig disszidál­ni indultam. Rokonok, is­merősök nélkül, többnyire az utcasarkokon ácsorogva gyötörtem magam, inga­doztam. A vége majdnem mindig az lett, hogy beül­tem egy moziba, ahol nem esett az eső, és ülve, ké­nyelmesen gondolkodhat­tam. Persze, pénzem sem volt túl sok, de az esetek többségében sikerült be­jutnom a vetítésekre egy le­járt, otthoni buszbérlettel. Így léptem be jó néhány francia család polgári ott­honába, és néztem, hogyan vacsoráznak. Végül is ti­zenötször indultam disszi­dálni, így szinte minden francia filmet Párizsban láttam. Károlyi Júlia Agyagedény a kiállításról Szabadságfa a múzeumban A Martinovics-mozga- iom úgynevezett sza badság- fújával gyarapodott a sal­gótarjáni Nógrádi Törté­neti Múzeum irodalomtör­téneti gyűjteménye. A nemzeti értékként szá- moi tartott dokumentu­mot a Madách család le- származottaitól vásárolták meg. Az értékes, XVIII. századi dokumentum an­nak a Madách Sándornak — az író nagyapjának — hagyatékából maradt ránk, aki a Martinovícs-per vé­dőügyvédje volt. ö maga készítette, a fa levelein az összeesküvés részvevőineü a neve olvasható. Madách Sándor egyébként A nagy- szívűséghez címzett sza­badkőműves-páholy tagja volt, Hajnóczy József ba­ráti köréhez tartozott. A per során mindvégig él­vezte védencei bizalmát, a tudomány szerint valótlan híresztelés volt az, hogy a neki szánt bizalmas fel­jegyzéseket kijátszotta vol­na az ügyésznek.

Next

/
Thumbnails
Contents