Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-19 / 273. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP 1992. NOVEMBER 19., CSÜTÖRTÖK 5 SZÜKEBB HAZÁNK Harmincéves a péceli alma mater Tehetséget segítő szeretet Múlt és jelen közt az önkormányzat. Balról jobbra: Les- t.ván Péter igazgató, Teleki Gyula polgármester és Le­hoczky Endre iskolaalapító, nyugalmazott igazgató Egy iskola kétfajta anyag­ból épül. A vörös agyag­ból égetett téglákból, me­lyekről a pallérok rakják fel a falakat — viszonylag rövid idő alatt —, és a szel­lemiség láthatatlan kövei­ből, melyekből híre, hagyo­mánya formálódik ki évti­zedek, évszázadok során, tanár- és diákgenerációk közös munkája nyomán. A harmincéves jubileu­mát ünneplő péceli gimná­zium a falakat illetően hát­rányos helyzetből indult, az alapépületet egykor is­tállónak szánták, s őszin­tén szólva ma sem olyan a külleme, mint más, nagy­múltú, patinás iskoláé. Pé- celen felcserélődött a sor­rend. Előbb kezdődött a szellemi építkezés, a hagyo- mányteremtés, mint maga az iskola. Egy lelkes ta­nárember már akkor meg­vetette a mai szellemiség alapjait, ami-kor még azt sem lehetett tudni, hogy hol fog beindulni a közép­szintű oktatás első évfolya­ma, és hol lesz a folytatás. Lehoczky Endre 1960-ban felmérést végzett. Akkor, csupán Pécelről, 90-100 gye­rek ingázott naponta Pest­re tanulni. A felmérés ki­terjedt a környező telepü­lésekre is, s a végeredmény azt igazolta, nagyon is lét­jogosult egy helyi gimná­ziumot beindítani. Külön­ben nemcsak Lehoczky ta­nár úr gondolkozott így ak­kortájt. A 60-as években középiskola-alapítási hul­lám vonult át Pest megyén. Az más kérdés, hogy a beindult középiskolák egy része tiszavirág-életű volt, nem bírták ki a hosz- szú távú megmérettetést. A péceli Ráday Pál Gimná­zium kibírta! Komoly, öltönyös fiúk és matrózruhás lányok sor­fala közt vonulunk be a te­rembe, amely bármilyen nagy is, kicsinek bizonyult ennyi embernek, sokan kinnszorultak a folyosón. Mert nemcsak a tantestü­let és a diákok gyűltek ösz- sze az ünnepségre, ott szo­rongtak a szülők, az önkor­mányzat, az egykori taná­rok, és a volt tanítványok közül is sokan eljöttek. A hasonló rendezvények tapasztalatai alapján köz­helyekkel teli tűzdelt, dagá- lyos szónoklatra számítot­tunk, melyben mindenki megdicsőül. Ehelyett Les- tyán Péter igazgató egy rö­vid köszöntőt mondott, majd átadta a szót azok­nak, akik a legilletékeseb­bek az iskola történelméről beszélni. Elsőnek Lehoczky Endre szólt az „őskorszakról”. Az 1962-ben általa alapí­tott gimnázium első évfo­lyamáról, melynek a Sze­mere Pál Általános Isko­lában szorítottak helyet. Ez az évfolyam 1966-ban végzett, de már a mostani falak közt, melyek a ta­nárok, szülők és diákok kö­zös munkája nyomán tágul­tak, alakultak, az egyre nö­vekvő igények szerint. Mi lett az első promóció sor­sa? Többségük szakmát ta­nult, beilleszkedett a mun­kás életbe. Mások tovább tanultak: egyetemen, főis­kolán, diplomát és tudomá­nyos fokozatokat szereztek, s ezzel nemcsak ők nyer­tek rangot, de az alma ma­ter is. Lehoczky Endre szavait igazolandó felolvastak egy táviratot. A Végh testvérek küldték. Dr. Végh Miklós, a Semmelweis Orvostudo­mányi Egyetem tanára, tu­dományos kutató, és dr. Végh Krisztina biológus, szintén kutató. Nem tudtak eljönni, külföldi tanul­mányúton vannak, de lé­lekben ott voltak az ün­nepségen és újból megkö­szönték az indíttatást. Cser László nyugdíjas igazgató már egy újabb korszak képviselője. Az ő nevéhez fűződnek a látvá­nyos változások, s talán ő az, aki a tanárok közül a legtöbb betont keverte, túl azon, hogy a fejlesztések­hez szükséges pénzt is ki­harcolta. Mégsem magát dicséri, igyekszik háttérben maradni. Azokat a kollé­gákat méltatja, akik nem­csak a katedrán, de a hét­végi társadalmi munkák­ban is helytálltak. Ezek közt Vitárius Sándor szak­tanárt említi elsőként, aki frissdiplomásként, még 1963-ban került a gimná­ziumhoz, azóta is itt ta­nít, s ma már ő a legidő­sebb a tantestületben. A visszaemlékezés úgy teljes, ha egy volt diák is megszólal. Vághy Béla 1970-ben érettségizett, majd a kereskedelmi főiskolán végzett. Ma áz egyik leg­rangosabb péceli kft. ügy­vezető igazgatója, sikeres üzletember, az Agip regio­nális képviselője, — Az egész életemet meghatá­rozta az, amit itt kaptam útra valóul. Soha el nem múló hálával gondolok vissza volt tanáraimra, s felejteni őket már csak azért sem tudom, mert mint a szülői bizottság el­nöke gyakran bejárok most is. Merem remélni, hogy az én gyerekem is olyan szellemi poggyásszal távo­zik innen, mely alapot ad a továbblépéshez — mondta az egykori tanítvány. Körösföi László ország- gyűlési képviselő szülői minőségében beszélt. Két lánya érettségizett a Rá- dayban, s mindkettő egye­temet végzett. — Pedig itt, Pécelen, nem voltak jó ta­nulók. Ami viszont azt bi­zonyítja, a gimnáziumnak igenis, magasak a követel­ményei, egy itt szerzett bi­zonyítvánnyal nem nehéz tovább tanulni — bizony­gatta a képviselő. Vitárius Sándorral egy kis kiállításon járjuk vé­gig a gimnázium harminc­éves történelmének rögös útjait. Megfakult régi és tegnap készült színes ké­pek, mindegyikhez egy-egy emlék fűződik. Egy pálya megannyi mérföldköve, egy oly an foglalkozásé, mely sokakat idő előtt elkoptat, s utána már nem a hiva- tásérzet. csupán a létfenn­tartási ö.-ztön ereje tart meg a pályán. — Tanár úr, úgy tűnik, ön a legnépszerűbb ember ebben az intézményben. És a legrégebbi is. Hogyan le­het, hogy mindvégig meg­maradt közkatonának? — Az ELTE biológia- földrajz szakán végeztem 1962-ben, az eredményeim alapján a professzorom vissza akart tartani tanár­segédnek. Felülről beleszól­tak, mert nem voltam párt­tag. Később, már itt ta­nítottam Pécelen, üzentek, megvan a hely, mehetek. Nem mentem, illetve csak mint külső munkatárs vál­laltam részfeladatokat. Mert közben elkezdődött az a folyamat, amit gyökér- eresztésnek hívnak. Alkal­mat és teret kaptam az el­képzeléseim megvalósítá­sához, a biológiaoktatást olyan szinten végezhettem, amihez máshol talán nem kapok lehetőséget. Engem ez kötött le, nem éreztem magamban olyan ambíció­kat, ami egy intézmény ve­zetéséhez szükséges. De et­től még nem érzem maga­mat közkatonának. Hiszem és vallom, egy jó tantestü­letben minden tanár tiszt, a saját területének szuverén parancsnoka. Nézze, itt az én bizonyítékom — mutat a tanár úr egy üveges szek­rényre, melyben egykori ta­nítványai szakdolgozatait őrzi. — Ezek szerzői ma már a dr. cím viselői. Hu­szonkilenc év alatt 79 volt diákom szerzett olyan dip­lomát, melynek szakterüle­te biológiai vagy földrajzi jellegű. A Végh testvére­ken kívül említhetem Hor­váth László orvost. Kovács János agrármérnököt vagy Dancsházi Zsolt biológust, aki a Szegedi Biológiai Ku­tató Intézet tudományos munkatársa. Tegyem hoz­zá, legalább ilyen büszke vagyok azokra, akik tőlem tanultak fotózni, s vagy maszekként, vagy fotóri­porterként szereztek nevet maguknak és az iskolának. A spontán vélemény mindennél többet mond, kivált, ha egy szülőtől szár­mazik. Végszóként, minő­sítésként, idézzük Kozma Tiborné, Kozma Tamás harmadéves diák édesany­jának szavait! — Van ennek az iskolá­nak valami megkapó, csa­Aki megmaradt közkatoná­nak: Vitárius Sándor tanár úr ládias hangulata. Ezt abból is érezni, hogy a fiam reg­gel jókedvvel indul, s dél­ben ugyanígy érkezik. Örökké vidám, tele van tervekkel. Pedig sokat kell tanulni, magas a mérce Ám a következetes szigor és a következetes elvárá» két külön dolog. Az utób­bihoz valami más is tarto­zik. Ezt kapják itt plusz­ként a gyerekek. A tehet­séget segítő szeretetet, mellyel könnyebb eleget tenni az elvárásoknak. Matula Gy. Oszkár Szerény külsőségek, igényes tartalom. Ez jellemzi a péceli alma matert (A szerző felvételei) Elmaradt a szavazás... Részközgyűlések a Fehérakácnál Három nap alatt három részközgyűlést tartottak Dab,as kerületeiben. A létfontosságú döntések, határozatok meghozatalához szükséges létszám azonban nem jött össze. Így nyolc napon belül megismétlik a közgyűlési Vajon a tagok bíznak a következő forduló sikerében? (Hancsovszki János felvétele) Tegnap Dabason, a he­lyi művelődési házban idén ötödször gyűltek össze a szövetkezet tagjai, a város­ban élők, hogy részközgyű­lésükön a közös gazdaság­gal, jövőjükkel kapcsolatos dolgokat megvitassák. Majd ezeket követően a szüksé­ges döntéseket és határoza­tokat meghozzák. A három településre ki­terjedő közös gazdaságban november 16-án Sáriban, 17-én Gyónón már lezajlot­tak a részközgyűlések, mintegy jelezve azt, hogy erősen él a települések la­kóinak a szülőhelyéhez, a szűkebb pátriához való kö­tődése. Kakucsi Gabriella, a tsz elnöke, Kukk István, a szö­vetkezet jogásza, Mráz Já­nos, a részközgyűlés leve­zető elnöke, a mezőgazda- sági nagyüzem vezetőségé­nek tagja, valamint Va- lentyin Ferenc, földügyi előadó, már az eseményre érkezők számából levon­hatták azt a következtetést, hogy immáron az ötödik részközgyűlés is úgy zárul majd, mint az előzőek. Ugyanis nem jelent meg annyi tsz-tág, amennyi a különböző határozatok, döntések meghozatalához elegendő, vagyis legalább a tagok ötven százaléka .. A tegnapi részközgyűlé­sen részt vevőknek számos nagy horderejű kérdésben kellett volna döntenie. Így például azoknak az ingatla­noknak a sorsát illetően, amelyek a közös gazdaság tulajdonát képezik. A Fehérakác Termelő- szövetkezet 1981-ben tíz évre adta bérbe Pintér Já­nos dabasi lakos részére a Légrád-majorban lévő volt iskolaépület 140 négyzet- méternyi részét, a hozzá tartozó 2 ezer négyzetmé­ternyi földterülettel. A kö­zös gazdaság ugyan 1987- ben a bérletet felmondta, azonban a bíróság a fel­mondást hatályon kívül he­lyezte. Időközben a bérle­ményt felértékeltette a szö­vetkezet. A bérlő jelezte, hogy hajlandó az épületet megvásárolni. Ezt követően a szövetke­zeti tagság egy része, 141 fő. írásban kérték a tsz ve­zetőségét arra, hogy tűzze napirendre az ez évi háztá­ji juttatás ügyét. A különböző földalapok képzése terén a Fehérakác és a helyi érdekegyeztető fórum között egyezség jött létre. A föld nélküli tagok földalapjába került közel 20 ezer aranykorona-értékű termőföld tulajdonba adá­sa. Kakucsi Gabriella, a szövetkezet elnöke utalt ar­ra, hogy ez utóbbiakkal kapcsolatos intézkedések érthetően igénylik a köz­gyűlés véleményét, a tagság állásfoglalását is. A kárpótlási törvény sze­rint egyébként a föld nél­küli tagok alapjának meg­határozásánál azokat a tsz- tagokat kellett figyelembe venni, akik 1991. január el­sején, valamint a földalap számításának időpontjában is szövetkezeti tagok vol­tak. Továbbá 30 aranykoro­nánál kisebb mezőgazdasá­gi ingatlannal rendelkez­nek. Ez is jelzi, hogy az 1992. november 23-án 9 órakor kezdődő közgyűlésen lesz jócskán miről vitázni és érdemi döntéseket hozni. A szövetkezet vezető jo­gásza egyébként a tegnapi rövid ideig tartó részköz­gyűlés résztvevőinek beje­lentette, hogy a sorrendben hatodik rendezvény már mindenképpen határozat- képes lesz, hiszen az előző közgyűléseken szerepelt össztagok számát veszik fi­gyelembe a döntések meg­hozatalainál. Gyócsi LászH

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents