Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-18 / 272. szám
Ragaszkodás a szülőföldhöz BÜSZKE, DÉLCEG KÓSPRLLMGMK Kóspallag minden hátránya és előnye földrajzi fekvésében rejlik. Távol a városok civilizációs betegségeitől, az Északi-középhegység őszi színpompájában szerényen és szégyenlősen lapul meg, mint a mesék Hamupipőkéje. Ó, itt nincsenek festett dámák, pedig van Rákóczi utca, nem sütnek pecsenyét minden második háznál, nem zakatol a villamos;és a száz főre jutó kocsmák száma sem hasonlítható össze a nagyvárosok ivóhelyiségeinek számával. Kóspallagon más mércével mérnek emberi tisztességet és régi sértődöttségeket. Itt a hegyi emberek erkölcsi normája a mérvadó. Itt becsülete van a köszönésnek, a hallgatásnak és a kézfogásnak. A kóspallagi emberek olyanok, mint a Börzsöny, vagy teszem azt, életem örök szerelme, a Hargita örökzöld fenyői. Büszkék, délcegek, nem szeretik az értelmetlen szószaporítáfl, és imádják szülőföldjüket annak számtalan szép hagyományával, vagy éppen életet szomorító gondjával együtt. Az Isten biztos, hogy jókedvében teremtette Kós- pallagot, de az is tény, hogy az eltelt néhány évtized modern istenei — kiskirályai — keményen dolgoztak, és erejükhöz mérten mindent elkövettek, hogy feledtessék az itt élőkkel az élet szépségeit. Á falu föld nélkül maradt, .megszüntették az iskolát, megritkították az autóbuszjáratokat, és vándorbotot adtak a munkára született fiatalok kezébe, akik aztán szép lassan elfelejtették szülőfalujukat. — 1973-ban 1350 lélek élt Kóspallagon, most alig több mint 700 — mondja Csizmadia Vilmos polgármester, majd így folytatja: — Aki tehette, az Szödligeten, Kismaroson vagy Vácott épített új családi fészket magának, családjának. Akkoriban a szocialista iparosításban látták a boldogulás egyetlen útját. A körzetesítéssel pedig megkondult a lélekharang a település felett. A lassú haldoklásnak a rendszerváltozás vetett véget. Kivívtuk közigazgatási önállóságunkat. Persze ez nem ment könnyen, rennyeit területet ugyanis a tsz nem adta át időben. Az említett terület valamikor libalegelővolt, és emberemlékezet óta közös községi tulajdont képezett. 1989 óta kérik az alig 35 aranykorona értékű .libalegelő, önkormányzati tulajdonba adását, ám kérésük süket fülekre talált, A területet nemrég kiosztották a részarány-tulajdonosok között, ami azt jelenti, hogy az ön- kormányzat ki lett semmizve. Kóspallagon nem fog felépülni a húsz új családi ház. A demográfiái mutatók egyébként örvendetesen alakultak az utóbbi három esztendőben. Tavaly tizenkét újszülöttnek örvendhettek a községben, az idén pedig csupán októberig tíz újszülöttet regisztráltak. Amikor végre többen születnek, akkor a bürokrácia nagymestereinek köszönhetően a fiatalokat újból elriasztják Kóspallagról; mert nincsen telek! Az önkormányzat különben szerény lehetőségeihez mérten segíti az itt letelepedni szándékozó fiatalokat, családonAki nem menne soha el geteg volt az ellendrukker. — Most már tudjuk, hogy jól döntöttünk, amikor az önállóságot választottuk. A mostani rendszerben az a jó, hogy mi döntünk a magunk sorsa fölött. Ez nagy felelősséggel, jár, hiszen az újkori demokrácia szabályai szerint bármikor megkérdezhetik a képviselő-testülettől, hogy mit tett Kóspal- lagért. És ha nincs bizalom, akkor vehetjük a kalapunkat. ★ A későbbiek során elég jól megismertem a település életét. Noha soha nem szerettem a számok világát, most mégis le kell írjam, hogy a logika ugyancsak erős oldala a matematikának, amelyből — ha akarjuk,, ha nem — maradandó következtetéseket lehet megállapítani. Például azt, hogy a gödi Dunamenti Tsz volt vezetőségének a hanyagsága miatt húsz építkezni akaró kóspallagi fiatal hoppon maradt. Szép környezetben felépült ugyan húsz családi ház, de az úiabb igényléseket nem tudják kielégíteni, mert a Maros és az Árpid utcák folytatásaként nem lehet a közművesítési munkálatokat elvégezni. Az igeként 80 ezer forint támogatási összeget szavaztak meg... ★ A falu vezetőinek, lakóinak a gödi mezőgazdasági termelőszövetkezet új vezetőivel jó a kapcsolatuk. Tudják, hogy az esztendő végéig megtörténik a szövetkezét átalakulása, s remélik, hogy ez kedvezően befolyásolja a parasztemberek, s talán a település jövőjét is. Bővebb tájékoztatás azonban nem ártott volna a lakosságnak, mert például szóbeszéd tárgya a tsz-elnök magas fizetése vagy a halastó sorsa. Az egyik kardos menyecske — nevét nem akarta elárulni —kemény hangon fogalmazott a takaros porta előtt. — Hát mit képzelnek! Még a régi rendszerben építettek egy halastavat, mert kedveskedni akartak valamelyik főnöknek, most pedig árusítják milliókért a mi területünkön kialakított tavat. Miért nem adják vissza a kóspallagiaknak? Tudom én, hogy miért. Majd elkótyavetyélik komának vagy sógornak aprópénzért, mi pedig nem kapunk semmit. Ezt írja meg, uram! Csizmadia Vilmos polgármester íme, megírtam. Miképpen hírt adok arról is, hogy szünetel a termelés a jém- és villamosipari jőágazat III. sz. üzemének két munkatelepén, ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy megszűnt hatvan munkahely. A volt munkahelyek kerítésein figyelmeztető táblák lógnak, de nem kell félnie az idegennek. A kutya nem harap. Nem is haraphat, mert már kutya sincs. A kaput máskülönben rég becsukták. Talán örökre. A börzsönyi település éli a maga éleiét. Özvegy Seb- ján Jánosnó elégedett sorsával, pedig nem könnyű az élete. — Az ebédet én viszem haza. .ló tudni, hogy 47 forintért meleg ételt kapok. Tessék megnézni, finom leveskét főztek, másodiknak pedig burgonya van rántott szelettel. Életem lehetne jobb is, de az ember bízzék Istenben. Az emberek örvendenek az apró dolgoknak is. A polgármester csak kötelességét tette, és álmában sem gondolt arra, hogy megdicsérik a falu idős emberei azért, mert padokat tetetett a templom bejáratához. Apró gesztus, de jelzi az idők változását. Felszereltek egy reflektort is, amely ünnepnapokon fényárba öltözteti a gyönyörű istenházát. És annak is csak örvendezni kell, hogy immár leaszfaltoztak egy 800 méteres útszakaszt, felújították a művelődési házat és a temető ravatalozóját. Fotós kollégámmal megnéztük az új napközis konyhát is. Bárki megirigyelhetné az új iéÍA'ít- ményt. Drobinoha Antalné élelmezésvezető elmondta, hogy december elsejéig elvégzik az utolsó simításokat, akkor pedig igencsak büszkék lesznek arra, hogy a legkulturáltabb higiéniai követelményeknek megfelelően tudnak főzni az itt étkezőknek. Schottner Alfrédné, Drexler Tiborné és Bririk Imréné olvan ízletesen készítik az ételeket, hogy akár a Gundel étteremben is megállnák helyüket. Jól mutat az iskola épülete is. Az alpesi tető. a sok-sok muskátli alapján akár az Alpokban is érez- hetné magát az idegen. Régi álom vált valóra, amikor felépítettek egy teljesen új épületet a régi iskola mellé. Ezzel pedig elérték, hogy hosszú évék után immár újból helyben tanulhatnak az általános iskola felső tagozaíos* diákjai. Nem kis dologra vállalkoztak, mert óriási összefogásra volt szükség és természetesen rengeteg pénzre. Ha nem viszolyognék a nagy szavaktól, akkor azt írnám, hogy ideális körülményeket teremtettek az itt tanuló 04 diák számára. Rengeteg igazság van a megállapításban, mert kérdem én, hol van Magyarországon 1992 novemberében olyan iskola, ahol 12 gyerek jut egy osztályba? Ha itt sem lehet eredményesen tanítani, akkor sehol! Fülöp Béla igazgató leginkább arra büszke, hogy alapvetően megváltoztak a viszonyok. — Három évvel ezelőtt csak négy képesített pedagógus tanított az iskolában. Jelenleg tizenegyen vagyunk, és mindenki szakképesített. Jómagam már rég tudom, hogy milyen sokat számít a közérzet és a társadalmi megbecsülés ezen Özv. Scbján Jánosnénak ízlik a házias koszt a pályán. Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy anyagilag is megbecsüljük a pedagóguskollégákat. Ez jelentős többletkiadással jár, de megéri. Azt is elmondhatom, hogy a kóspailagi pedagógusok megkapják 13. havi fizetésüket, mert a helyi önkormányzat törvényhozói tisztában vannak azzal, hogy meg kell becsülni „a falu lámpásait”. Pályázati úton nyertek 250 ezer forintot, ami komoly anyagi biztonságot jelent. Á tanulók jövőre is részt vehetnek az úszótanfolyamon, de ha minden igaz, akkor decemberben sí- tábort is szervezhetnek a Tátrában. ★ Az újságíró jól teszi, ha nem kerüli el a kocsmát. A Gundelban is főzhetnének (Virnola Károly felvételei) Ez alapszabály. Két kis- fröccs között tudomást szerezhet az ember fontos és kevésbé fontos dolgokról. Én a mai napig áldom szerencsémet, hogy bementem a hegyi község kocsmájába, mert megismerhettem a település nagy lokálpatriótáját, Juhász Istvánt. Pista bácsi nem mai gyerek. Látott ő már életében eleget, jót is, rosszat is. Máskülönben nem szereti úgy istenigazából a firká- szokat, mert azt tapasztalta „Berecz János idején, hogy az újságírók nem mondanak mindig igazat”. Ha csak őt bántották volna meg, az még hagyján, de be akarták sározni a kós- pallagi embereket egy rövid publicisztikában. Pista bácsi azt nem tudja megbocsátani. — Szorgalmas nép lakik a községben — kezdi mondanivalóját.'Aztán így folytatja: — A kóspailagi ember mindig a gyermekének élt. És a munkának. ör- vendtünk, ha taníttatni tudtuk gyermekeinket, vagy becsületes szakmát sajátíthattak el. Kérem szépen, ha hiszi, ha nem hiszi, Kóspal- lag Közép-Eúrópa legszebb kisközsége. Mi, itteni emberek azt tartjuk, hogy a legfontosabb dolog a világon a hűség. Hűségesnek kell lenni a szülőföldhöz és önmagunkhoz. Arra születtünk, hogy örömet nyújtsunk egymásnak. Nekünk a település jövőjét kell megteremtenünk. Békében és szeretetben. ... Ügy legyen. Papp János
