Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-17 / 271. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1992. NOVEMBER 17., KEDD KEP-ERNYO Európa - Zsámbék - Soroksár A jövő évezred embere a televízió rabja. Elfogadja a készen kínált információkat, a véleményeket kritikátlanul lenyeli. A mindenevő számára eltűnik az írott szó fantáziaserkentő varázsa. MeLuhan Gutenberg-ga- laxis című művében nem véletlenül kongatott vészharangot. Ügy tűnik, hogy a századvégre maguk a televíziósok jönnek rá a szociológus igazára. „Ellenszerként” éppen egy újfajta televíziós módszert, a távoktatást hívják segítségül. E sajátos képnyelv a pasz- »zív szemlélődés helyett együttgondolkodásra késztet. A nálunk fejlettebb országokban idejekorán rájöttek a modern média eme összműveltség-emelő szerepére. A tengerentúli s az angolszász televíziós társaságok mellett számunkra a finn példa a legtanulságosabb, Az ő oktatótelevíziózásukról kaphattunk ízelítőt az Európa a képernyőn című, vasárnap délelőtti műsorban. A kiválóan szerkesztett műsor — László Jánosné és Kelemen Endre érdeme — segítségével az amerikai, az angol, a német, a finn és más televíziósok vallottak. Arról szólották, hogy e sajátos kommunikáció milyen szerepet játszhat az európai integráció elősegítésében. A bemutatott körkép az egri televízióstanácsikozásra épült. Ám az összeállítás messze túlnőtt a konferencia anyagán. Seres Tamás rendező — Babos Tamás jó szemű operatőri közreműködésével — igazi képernyős érdekességet nyújtott. Meglehetősen téves műsorpolitikai „fogásnak” tűnik a vetítési időszak megválasztása is. Ugyanis a vasárnap délelőtt többnyire a gyerekműsorok ideje. A távoktatási program pedig elsődlegesen felnőtteknek szól. Az „Európa a képernyőn” megérdemelte volna a főműsoridőt. Zsámbék — a templom helyreállítása ürügyén. Ki tudja, miért hiányzik az idegen nyelvű útikönyvekből Zsámbék, s a tájat fenségesen uraló templom leírása? Hiszen éppen romjaiban érdekes látvány a premontreiek egykori fellegvára. S hogy miért nem építették újjá? Nos, erről — s a rom ürügyén a hazai műemlékvédelemről — szólott Ráday Mihály műsora, a Romot építünk .. .? Nem Véletlen, hogy beszélgetőpartnerei éppen Makdvecz Imre és Melocco Miklós, valamint a helybéli önkormányzat vezetője, Zink Imre voltak. Háttérben a gótikus csoda, most éppen bekerítve, az idegenek látogatásától elzártan. Lassan, igen lassan folyik a helyreállítás, az állagmegóvás. A hazai műemlékek sorsán aggódó építész gondolatait követvén felidézhettük Jékely Zoltán imáját, kérése hátha valaha meg- hallgattatik: „Tekintsd e művet, Isten, / hisz nem vagy vak s halott, / küldd mellé, hogy segítsen, / két szárnyas angyalod! „Ment-e a könyvek által a világ elébb ..Vörösmarty Mihály szavait mostanában mind gyakrabban mondogathatjuk. Már csak azért is, mert napjainkban leginkább a jó könyv iránt száll a sóhaj. Lépten-nyo- mon tapasztalhatjuk: a piacot elöntötte — néhány értékes kiadványt leszámítva — a szellemileg olcsó, ám a pénztárcát ugyancsak megterhelő „irodalom”. A Gondolat—jel e heti adásában éppen annak néztek utána: mennyire üzlet az üzlet? Vagyis: hogyan lehetett volna megmenteni mintegy négymillió kötetet? (Javarészt értékes irodalmi, klasszikus értékű könyveket.) Amikor az egykori nagy múltú , könyv- terjesztők éppen zúzdába szánták készleteiket, akadt egy kft. a mentésre. Az Ócsai úton és Soroksáron berendeztek két nagy istállót a fogadásra. A műsorban kiderült: tévedtek. Korántsem a könyvekkel, nem is az érdeklődéssel akad bajuk. A kft. képviselője szerint már mindent megpróbáltak. (Palotás János például felajánlotta: elfogadja ajándékként.) Az üzlet, az üzlet, mindegy, hogy értékek léte forog kockán. Karácsonyig még, aki hallja, adja át: olcsón vásárolhat szép könyvajándékot — 1990-ig megjelenteket — Soroksáron! Erű ősi Katalin Halász Péter, a Magyar Művelődési Intézet igazga tója és munkatársai a közelmúltban Erdélyben tárgyaltak az RMDSZ-szel ó« az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülettel (EM- KE-vel) arról, hogy milyen intézményes formában segíthetnék a magyar nemzeti kisebbség kulturális életét. Mint beszélgetésünkből kiderült, a hazai és kisebbségi magyarság ember és ember, illetve csoportok és csoportok közötti együttműködése a hivatalos kapcsolatfelvétel előtt is létezett, és a jövőben is ez az egyedüli biztos alapja egymás segítésének. Éppen ezért az intézet munkatársai a „népi diplomácia" alapján folytatott együttműködés biztos alapjainak megteremtéséről tárgyaltak, amelyre a további kapcsolatápolást építeni lehet. Amit a paragrafus előír Annál is inkább, mert — minit Halász Péter elmondta — rossz előjelnek tekinti azt a közelmúltban kiadott román rendelkezést, amely bejelentési kötelezettséget ír elő a hazai és külföldi intézmények közötti hivatalos kapcsolatfelvételre. A bíróságilag bejegyzett, tagdíjakból fenntartott ön- szerveződő közösségeknek azonban — amelyek száma meglepő örvendetességgel szaporodott — egy magára valamit is adó demokrácia " Egy erdélyi megbeszélés tapasztalatairól Önszerveződő magyarság „Kelet demokráciájában” nem tilthatja meg, hogy O Milyen gondokkal bárkivel felvegye a kapcso- küzdenek a közművelődés latot. ügyében fáradozók? 0 Hogyan szervezték . , meg a találkozókat, és mi- J-gyirányú ről tárgyaltak?- A főbb magyarlakta segítségnyújtás megyék RMDSZ-, illetve EMKE-vezetőivel összehívattuk a művelődési házakban folyó tevékenységgel és az amatőrmozgalmakkal foglalkozó munkatársaikat, hiszen intézetünk itthon is főként az ezeken a területeken folyó munkát segíti. Az öt megyeszékhelyen, illetve Székelyudvarhelyen tartott találkozókon röviden szóltunk a hazai ama- tőrmozga,Imákban és a közösségfejlesztés területén tevékenykedőknek nyújtott módszertani és szakmai segítségről, és lényegében hasonló segítséget kínáltunk fel a magyar kisebbség számára is. Ök pedig beszámoltak saját kulturális önszerveződő csoportjaikról, akcióikról, rendezvényeikről, valamint gondjaikról. anyagi főként — Elsősorban gondjaik vannak, ott, ahol szórványban él a magyarság. A központi pénzelosztási gyakorlat következtében ők alig számíthatnak arra, hogy tevékenységüket a művelődési intézmények magyar vezetői anyagilag támogatják, illetve infrastruktúrájuk használatát megengedik. Sok helyütt nincs magyar iskola sem, de nem léteznek a bábos-színjátszó, népi táncot és mesterségeket tanító, kórusvezetésre felkészítő tanfolyamok sem, amelyek az amatőregyüttesek vezetőinek továbbképzését biztosítanák. 0 Tudnak-e felajánlani valamilyen segítséget? — Szakembereket tudunk küldeni továbbképzések szervezésére és vezetésére. Azt szeretném, ha a munÜNNEP BUDAKESZIN Jelen volt Szombathely, Klézse, Gyimesbükk Népünnepély volt minap Budakeszin — „több országra szóló.” Imbolygó fények keltek lábra a község esti sötétségbe borult főutcáján: lampionos menet vonult. Gyertyák lobogtak vagy pislákoltak a kézben vitt,: jórészt házi készítmé- nvű lampionokban — papírból ragasztották, vagy konzervdobozból, esetleg befőttesüvegből alakították ki, nyélre szerkesztették őket, s nem sajnálva a fáradságot, mókás figurával is díszítették egyiket-má- sikat. A menet célja a katolikus templom volt. A templom előtti térségen gyülekezve meghallgatták Szent Márton legendáját, s megnézhették a nevezetes jelenetet. mikor Márton a köpönyege felét a koldusra teríti. Igazi volt olt minden. A lobogó rőzserakás, mely mellett a koldus tanyázott. a paripák, melyeken Márton és kísérője éppen arra haladt, igazi az aranyos köpeny, s igazi a kard, mely a köpenyt kettéhasította. Márton római katona volt. Ö az egyetlen nem magyar szent, aki Magyar- ország területén született, 316-ban, Saváriában — Szombathelyen. A koldussal való találkozása után álmában megjelent neki Jézus. A vállán az ő köpenyének darabját viselte és azt mondta: Márton öltöztetett fel engem ezzel a ruhával. Az álom hatására megkeresztelkedett és remete lett. 371-ben püspöknek választották, de aztán is szegénységben, szerénységben élt, számos jó cselekedettel segítette környezetét 397-ben elkövetkezett haláláig. Budakeszin mint az ország védőszentjét ünnepelték, felelevenítve és megelevenítve a Szent Márton-ttsztelet hagyományát, s hogy ez a hagyomány nem csupán a magyar nemzetiségű lakosság sajátja, bizonyította a felhangzó német nyelvű ének, melyet a község npmet lakossága őrzött. ,Az ünneplők közül sokan a templomtól a művelődési házba mentek. A községnek a gimnázium kollégiumában elszállásolt csángó vendégei zenéjét, énekét hallgathatták, táncát nézhették ott meg. Moldvából és a Gyimesből érkeztek a vendégek, eszerint két csoportban léptek is fel. Először kilencen foglaltak helyet a színpadon, megillető- dötten, de bátran is egyben, a hét civil öltözékű férfi mellett két asszony csángó viseletben, pompás, fátylas fejdísszel, öt magyar Klé- zséből, négy román cigányzenész Radoaiából. A klézsei férfiak furulyázni tudtak, mint juhászoknak kel lett, kell is ez a munkájuk hoz. A cigányok közül kettő hegedült, egy cimbalmon játszott, egynél pedig a már eltűnőben levő, ősi moldvai hangszer, koboz volt. A nők olyan népdalo kát énekeltek, melyeket ismerünk itt is, csak éppen másfajtán fűzzük a szavakat, másként hajlítjuk a dallamot. A hattagú gyi- mesbükki csoport — köztük meg a négy férfi öltözött csángósan, a két asszony maradt polgári ruhában', a hangszereik hegedű, ütő- gardon, furulya és „lapi” voltak — egyik tagjától nevezetesen Karácsony Lázártól hallottam, aztán olyan népdalszöveget, amilyet még soha. Így szólt: „Elmegyek a földbe lakni, Hogy ne taszigáljon senki, Olyan házat csináltatok. Nem vágatok rá ablakot." (Nádudvari) (Yimola Károly felvétele) kát a náluk dolgozó és ugyanolyan jól felkészült szakemberekkel közösen végezhetnénk. Méghozzá a helyszínen, hiszen ott jóval kevesebbe kerül. Számos erdélyi kultúraszervező kért előadói listát azokról a szakemberekről, akik dia-, illetve videovetí- téssel egybekötött, élmény- szerű előadásokat tudnának tartani például a magyar történelemről, a magyar népcsoportokról. Nemzetiségi tudatuk ápolásához ezek a rendszeres előadások elengedhetetlenül szükségesek. 0 Felkészült-e az intézet a támogatás megszervezésére, illetve a kisebbségi magyarság ezek fogadására? — A kérések számbavétele után kijelöltük a felelősöket, akik infrastruktúránk, emberi erőforrásaink, illetve kapcsolataink felhasználásával dolgoznak a kérések teljesítésén. A végső megoldást az jelenti majd, ha lesz egy vagy több olyan munkatársunk, akinek fő feladata a határainkon túl élő magyarsággal való kapcsolattartás lesz. Ugyanakkor az EMKE- szervezeteket is arra kértük, hogy gyűjtsenek össze minden információt a közművelődést éltető emberekről és csoportokról. Csak az EMKE-n keresztül tudjuk őket szervezetten támogatni. T estvéregy ü t tesek — mint megoldás? 0 További terveik? — Van egy nagy elképzelésünk: legyen minden határon túli — erdélyi, kárpátaljai, felvidéki és délvidéki — magyar amatőr- együttesnek hazai testpér- egyiittese, hogy a továbbiakban a mi közreműködésünk nélkül tudják a kapcsolatot tartani. Mi pedig csak nagyobb lélegzetű konferenciák, fesztiválok és egyéb rendezvények szervezésével segítünk. Ezért hírlevél formájában értesítünk valamennyi általunk ismert hazai csoportot, milyen testvérkapcsolatok kialakítására van lehetőségük. Ugyanakkor megpróbáljuk összehozni egymással a különböző célokra szerveződött társaságokat, például az anyanyelvápolókat, helytörténészeket. Az erdélyihez, hasonló tárgyalásokra decemberben a Felvidékre, februárban Kárpátaljára utazunk. 0 Volt-e valamilyen különleges ' benyomása útja során? — Minél messzebb megyünk a határtól, annál nagyobb az emberekben az összetartás igénye, s annál inkább találkozunk egyénileg tevékenykedő, de elszánt emberekkel. Hiszen néLkülük sem helyi kulturális élet, sem helytörténeti múzeum vagy könyvtár nem működne. Ezek hiányában az anyanyelvű kultúra fennmaradása kerülhet veszélybe. D. Veszclszky Sára
