Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-03 / 259. szám
VENDÉGSÉGBEN JOSHI JUDITNÁL Aprókakőapóka mes a többiek Ott volt „egész" Gödöllő. Barátok és ellenségek, ismerősök és idegenek. Régen gyűltünk már így össze. Percekig csak a találkozás miatti örömet éreztem. Amíg csak meg nem szólította a társaságot egy szerény mosolya. fiatal nő. Joshi Judit. Akkor eszméltem rá ismét, hogy hiszen az ő Kő című kiállításának a megnyitójára jöttünk. A meghívó vonzott oda annyi embert, ahányat kiállításmegnyitón talán nem is láttunk még Gödöllőn. A kedves invitáció imigyen szól: Meghívó az én „Kő” című kiállításomra, amely a Gödöllői Művelődési Központ galériájában lesz (G., Szabadság u. 6.), 1992. október 27-én 19 órai kezdettel, be nem látható véggel és előre nem látható megnyitóval. Szeretettel várlak, sőt elvárlak, s szeretném, ha valamely fantasztikusan elkápráztató produkcióval Te is részt vennél a megnyitó színvonalának emeltetésében. A kiállítás megtekinthető 1992. október 27.—november 6-ig, 10—18 óráig, a belépő egy darab kő vagy egy kiló kő. Tisztelettel és szeretettel Joshi Judit. Kő alakot formázva sorakoznak ezek a mondatok Tätrai Vilmos új gyűrűje Legyetek hűek! Tátrai Vilmos hegedű- művészről senki nem mondaná meg, hogy elmúlt nyolcvanéves. Talán genetikai örökség, talán a gazdag, tartalmas életút, talán a művészet hűséges szolgálata nem engedte, hogy az idő megkeményítse szép, harmonikus vonásait. Édesapja vezette be a zene világába, aki mozdonyszerelőként kereste a család kenyerét, szabad Idejében pedig a MÁVAG önművelődés! körének zenekarában játszott mint pozaunista. Tátrai Vilmos már tizenkét évesen másodhegedűs volt! Ma is hálásan emlékszik vissza a gyári kolóniára, ahol gyermekéveit töltötte, s ahol szerény anyagi körülmények között, de szellemi élményekben gazdagon éltek. Az önművelődési körnek nemcsak zenekara, hanem énekkara, természet- és múzeumjáró köre is volt. Ott szokott rá, hogy bármerre, ahol megfordul, megnézze a templomokat, múzeumokat, s a helyi nevezetességeket. Hatvannégy albumban őrzi fekete-fehér és színes felvételeit. Nagyon büszke ezekre a képekre, tréfásan azt szokta mondani, hogy a fotózás a foglalkozást, a hobbija pedig a zene! Amikor legutóbb azt kérdeztem tőle, hogy a Pest megyei műemlékeket is megörökítette-e, rosszallóan nézett rám. Hát persze, ő ugyanolyan értékesnek tartja a Börzsönyben megbújó kis Árpád-kori templomot, mint Párizs híres épületeit. Elmúlt nyolcvanéves, de nem vonult vissza. Tanítja a zenei élet újabb generációit, akik egyszer talán az ő nyomdokaiba lépnek, hozzá hasonlóan nemzetközi sikereket érnek el, zenei versenyeket nyernek, zenekarokat alapítanak. ★ Az idős mester pénteken, október 30-án, a Nemzeti Filharmónia vendége volt. A Magyar Állami Hangversenyzenekar tagjai — titkos szavazással — idén neki ítélték a Feren- csik-gyürűt, amelyet Bo- zay Attila, a Filharmónia igazgatója adott át. Az ünneplő kollégák és tisztelők előtt felidézte Tátrai Vilmos gazdag életének legfontosabb állomásait, szóit pedagógiai munkásságáról, és kivételes tehetségéről: „Meg tudta őrizni önmagát, miközben képes volt azonosulni a megszólaltatott zeneszerzővel, történelmi korral, zenei stílussal." Az ünnepelt a meghatottság köny- nyeívél küszködve köszönte meg a kitüntető ajándékot, és olyan úírava- lót adott a fiatal zenészeknek, amelyet megérteni könnyű, de megtartani nehéz: „Én nektek csak azt tudom mondani, hogy legyetek hűek!" (pachner) A megosztott világ A megosztott világ — Kelet—Nyugat, Észak—Dél nemzetközi kapcsolatok fő vonásai (1945—1989) — címmel az IKVA Könyvkiadó Kft. gondozásában tanári kézikönyv jelent meg. A kötet ’0 fejezetben, 383 oldalban sűríti össze a XX. század második felének történetét, s a címmel ellentétben már 1941-nél kezdi a visszatekintést. Az oktatás gondjai Educatio — ezzel a címmel indul útjára az az Oktatáskutató Intézet által Alapítvány a képtárért Első alkalommal nívós tárlat keretében mutatják be alkotásaikat Érden a művelődési központban, az IKSZ Art művészeti alapítványhoz tartozó képzőművészek. A sokféle stílusirányzatot képviselő alkotókat nemes feladat kováesolja eggyé, hiszen nem kisebb feladatot vállaltak magukra, mint a városi képtár megteremtését. Az érdi régió művészeinek kiállítását november közepéig tekinthetik meg a látogatók (Hancsovszki János felvétele) kiadott lap, amely a pedagógusok érdeklődésére számít. Már 1989 elején körvonalazódott az a terv, hogy a meglévő közlönyök mellett szükség lenne egy olyan kiadványra, amely az oktatás problémáit társadalmi oldalról közelíti meg. így látott napvilágot az Educatio első száma, amelyet várhatóan karácsony táján követ a második. Az eddigi szokástól eltérően ez a kiadvány tematikus felépítésű lesz, és igyekszik egy bizonyos témakört minden oldalról megközelíteni. Az első szám az iskola és az egyház kapcsolatát világítja meg. Tartalmazza a magyar tudományos élet kiemelkedő alakjainak a véleményét, valamint megszólaltatja a különböző egyházak képviselőit, a katolikus és a protestáns mellé sorakoztatva az izraeli vallásos és világi iskolákat, valamint az egyiptomi kopt iskolát is. Következő számaikban foglalkoznak majd a pedagógus-munkanélküliséggel, a kisebbségek és az oktatás helyzetével, valamint a tandíjak kérdésével. Egyelőre negyedévenként jelennek meg, 1500 példányban, de terveznek egy újabb kiadványt is, amely dokumentumokat és törvényeket tartalmazna. — pa — bői. Kavicsból. Csak az oltár előtt lobogó gyertyák valódiak. Valódiatk az ágyak is — csak kicsikék —, amelyekben kövek fekszenek. Kövek? Emberek, személyek Jellemük kiül az arcukra. Ez az Alvók című sorozat. De van Emberek című sorozat is. Animals. Hold Ezek is sorozatcímek. Kutyák ugatnak a holdra. Oroszlánok néznek velünk szembe. Egy nagy teknősbéka terpeszkedik lent a földön. Kőfejekre gyapjúkendő kerül. Vagy papírcsákó. Itt semmi sem furcsa, semmi sem lehetetlen. Bemegyünk a kiállítóterembe — sokan jó előre kezükben szorongatták a „belépődíjat", én besurrantam „jegy" nélkül — aztán megint ki, leülni a terem elé sorakoztatott székekre. Joshi Judit biz- 'tat, ha valakijeit van bármi előad hatnék ja vagy mondhatnékja, álljon elő vele. Gyerekek karácsonyi dalokat énekelnek. Zenélnek. A zeneiskola ifjú tanárnője zongorázik. Egy hölgy különös táncot ad elő. Kezében gombolyag. A gombolyag hálóvá bomlik. „Behálózza” vele a közönség néhány tágját. Agráregyetemisták saját szerzeményeiket dalolják, mondják, gitározzák. Meghökkentő játékot játszanak videofilm-kísérettel. Családiasát, barátságosat szeretnék, mondta az esemény kezdetén Joshi Ju-' dit. Mást aztán nem is igen mondott. Bár még bejelentették, hogy Remsey Iván festőművész kiállítás- megnyitó beszéde után 6 is szólni fog. Aztán mégsem. Helyette finom süteményeket kínált. Csodálatos este volt. Ha nem is gyakran, de legalább néha lenne hasonló!... Áldja isten érte Joshi Juditot! Nádudvari Anna a meghívó kőszínű, sárgásbarna papírján. De mi az, hogy kő alak, és mi az, hogy kő szín? Mint a kiállításon láthatjuk, a kő mindenféle alakú és mindenféle színű lehet. S mindennek az ábrázolására alkalmas. „Aprókakö- apóka” egy állvány tetején. Egyforma képkeretek egymás mellett és fölött, mindegyikben kis, kerek, lapos kővel — arccal —: lalytelep. Bonyolultabb kép is építhető: egy keretben kőhölgy siet kőesernyő alatt az esőben. De a kőre is lehet festeni. Festmények kövön. Lehet, hogy csak egy kéz. Két kéz. Négy kéz. Segítve ölel valaki valakit. Kő ágyban párnák közt. Kereszten. Szárnyas oltár közepén töviskoszorús Krisztus-fej. Nénike hódol előtte virággal a kezében. Mindez kőTamási Áron budapesti ősbemutatója A test és a lélek küzdelméről dón titkos férje, a Ciprlán öccse, Imre István. Mécs Károly doktora, szellemességével, nyelvi humorával és irgalmatlan „lelketlen- ségével” nagy harcokra adott lehetőséget Bitskey Tibor Cipriánjával. És állták mindketten a harcot egy ideig, míg maga a földi, az emberi élet s lélek erejével szemben el nem bukhatnak. Pathó István hozott még egy felejthetetlen székely figurát, Tiri Dorótot, az enyhén jehovista erdei munkást. Terge Lőrinc, a szökött katona föl-fölujjongó életakarása, a fegyvert elvettető s békességet óhajtó fiatalsága nem hagyott veszendőbe semmit Tamási szándékából, Zágoni Zsoltnak köszönhetően. Pathó István életesítette a cinikus Simó Lázár alkalmi vadászt és alkalmilag ajánlkozó szeretőt. Hiába, Tamásinál — akár a földi életben — elképzelhetetlen a szerelmesek ellensége nélkül a játék. Fehér Anna gyógyásznője kiválóan hozta a kiszolgáltatott, az orvoshoz csapódó elesett „testi” asszony lázadó- készségét — valamit a léleknek is! Valami hibádzik a kosz- tümözésnél: az erdei szénégető munkások aligha járnak fönn a Hargitán hófehér ingekben, hétköznapokon. Cipriánon a kiváló minőségű, csíkos selyeming is tagadja ezt... Nem részletkérdés. Udvaros Béla rendezése mindenképpen meggyőzhette a közönséget és a szakmát Tamási és darabja életrevalóságáról, még ma is, mikor már az abszurd is kelletlen, annyira modernül vagyunk szegények, szegényesek, „szíijr házilag”. Cxegö Zoltán kísértett az amúgy Budapesten igenis szokásos gó- béskodásnak. Engedjük talán első helyre a rendező Udvaros Béla és a színészek elismerésében ezt! Fél győzelem vagy — tán egészen az. A kiugrott barátpap, a megszállottan és kegyetlenül vallásos, világgal meghasonult Ciprlán képviseli a lélek egyeduralmát abban a küzdelemben, melyet az embernek fia folytat ebben az árnyékvilágban önmagával, embertársaival, s a testtel, pusztán azért, hogy majd a mennyeknek országában elnyerhesse a krisztusi békességet —, hát ebből áll össze Ciprlán életfilozófiája, melyben a szent halál elébb merészkedik az egyszerű, de tiszta, emberséges földi boldogságnál. Kegyetlen antitézise, ellentétpárja a pusztán földi gyönyöröknek a lelketlenül élő Vikáros vándororvos. Életével fizet a mohóságért, és Ciprián úgyszintén a lelki nyjigalmával a maga túlzásaiért. Aki szerető emberi lelkeket is hajlandó áldozatul vetni a „hit” oltárára, az vesztébe rohan, annak nem lehet joga a fertőtlen Iéleknyugalom- ra. Ez Tamási filozófiája. A hetvenes évek elején Sepsiszentgyörgyön játszották „eredeti közegben” a színjátékot, és itt kell elmondanunk, hogy a Simon György megformálta Gidró ezermester székely gazda a székely környezetben is számottevő sikerre számíthatna. Hasonlóképpen értékelhetem feleségét. Marikát (Antal Anetta) és lányát, An kát (Forgács Szilvia). Anka testi-lelki életereje és tisztasága valósággal átsugározta a termet. Méltó társa volt a színpaAlig hihető, hogy a böjtre kényszerült színházak mostani körülményei között új színház született Budapesten. Márpdig így igaz: másodszori próbálkozásra telt ház előtt játszotta az Evangélium Színház Tamási Áron Hegyi patak című színművét. Azért másodszori nekifutásra, mert a bemutatkozás a hírhedt taxisblokáddal esett egy napra, így a közönség nem tudott eljutni a teremig ... (Csak jelzésértékkel mondom: ami egyeseknek jó viccet jelentett azzal az átkozott blokáddal. azt a tréfát évek múlva lehet csak jóvátenni.) A Zrínyi utca 5. szám alatti gyönyörű kis teremben került végre bemutatásra a Hegyi patak, s telt házzal örvendeztette meg a kis társulat Tamási híveit. Budapesten először játszották Tamásinak ezt a színművét, ki tudja, miért maradt el a bemutató 1957 óta. Most Udvaros Béla rendező vállalta a test és a lélek drámai harcának szín- revitelét, és ha rendező meg játszó személyek nagy biztidalommal fogtak a gyönyörű munkához akkor nem tévedtek. Ha az Énekes madárnak meg kellett küzdenie egykor rendezőkkel, közönséggel és bukással, a Hegyi patak nagyszerűen „érezheti magát” ebben a játékban, ebben a rendezésben és ilyen közönség előtt. Igaz, a kis színpad nem nyújtott olyan alkalmat díszletezésre, mint másutt, enyhén szólva szegényes volt az amúgy is szegényesnek ígért erdei munkásszálló fönn a Hargita hegységben. Ismervén közelebbről — belülről — a székely nyelv- . járást, kissé félénken szorongtam a nézőtéren, rosszhiszeműen képzelvén el azt, ahogy esetleg „magyarítják" majd ezt a beszédet. Ilát nem e? történt, hanem a székely magyar, az erdélyi sajátos magvar nyelv megtisztelése értő és érző ejtéssel, hogy árnya sem
