Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-13 / 268. szám
D r. Ligeth Oszkár, nyugalmazott hadmérnök és tűzszerész Káposztáskockán lakott az egyik tízemeletes bérház második szintjén. Az öreg három éve veszítette el az asszonyát, akivel negyven kemény évet élt le. A harminckilencedik esztendőre sikerült eljutniuk egy másfél szobás, csupa ajtós-ablakos egyen- kockába, amit lakótelepi bérleménynek mondott akkoriban a kiutalási szerződés. Az asszony halála után, kb. 3 hét múlva az öreg búskomorságára, valamint mérnöki tudására tekintettel, a lakók egyhangúlag megválasztották liftkezelőnek dr. Ligeth Oszkárt, a ny. hadmérnököt és tűzszerészt. Telitalálat volt a lakók választása, mert az öreg igazi ezermester volt. Ha a házban tönkrement valakinek a vasalója, a tévéje vagy a rádiója, Ligeth úr mindent megbütykölt. Sőt! Ha szétment a függönykarnis, a Marcika bú- gócsigájá, vagy a Kemenes- né eehte-svejci tűbefűzője, jtitt dr. Ligeth, és megjavította. Rendbe hozta az állólámpát, a fotel leesukló karfáját, a PVC-csövet, a Gyurka gördeszkáját, a kutya fáját, egyszóval mindent, ami romló vagy elromlott állapotban volt. Dr. Ligeth lett a mindenes, Így neki is szüksége lett mindenre, tehát ádáz gyűjtögetésbe kezdett. (Ö, szegény asszonya, beh gyűlölte a kaca tokát! Encsembencse- mekeí!) Dr. Ligeth végiggondolva megválasztásával kapcso- . latban felröppent hírnevét és szakmai önérzetét, fizetség helyett többnyire kidobni való, rissz-rossz ke- tyerét. mütyürt, miegymást kért. Arra gondolt, hogy majd megbütyköli ezeket a kacatokat, és beadja a Bizományiba, vagy az alkatrészek jók lesznek valami másba, amit meg kell majd javítani. Lassan gyülekeztek a lakók kacatjai. Először csak a kamra telt meg velük: tévék, magnók, szálmentes rongydarabok, csorbult csavarhúzók, spárgák, varrógéppedálok ... A diszkontáruházak terjedésével dr, Ligeth lakása egyre szűkebb lett a mikro- sütőktől, fritőzöktől, és a különféle légkondicionálóktól. Nagy számukra való tekintettel az öreg időnként viszonteladóként is működött, így a régiségekre és régebbi megbízható műszaki holmikra kezdte specializálni magányos napjait. Dr. Ligeth a lomtalanítások idején virágzott újra, mert oly szerelmes volt a halottá nyilvánított tárgyakba, mint megboldogult felesége emlékébe. Ifjúságuk tombolt szívében, amikor egy biedermeier zeneszekrényt vonszolt föl a lakásába, majd fél óra múlva egy Bauhaus-vitrin- foszlánnyal tusakodott a szűk bejárati ajtón. Életének nagy áttörése egy fátyolfelhős, enyhén északi széllel tupírozott lomtalanítási napon történt. Dr. Ligeth ekkor már rutinosan járta végig a konténereket, tudta, hogy a kukákban nincs semmi, csak mellettük, azt pedig pillanatok alatt elveszik a nyafkás, kegyetlen éhenkórászok. Dr. Ligeth ny. hadmérnök és tűzszerész alig egy ZALAN TIBOR SZŰCS MARIANN TÖRTÉNELMI ROMÁNC MOHÁCSI GYÖRGYNEK Vadon ez már, hol ránk les minden homályos bozótos torka. Fűből gyík emeli a fejét és tekintete is megsebez — fegyverünk már fel sem emeljük ha tarkónk fölött ordít a vérvad. Az erdő már bennünk és már bennünk a vadon, az úttalan, a reménytelen, a száradó csontoktól fehérlő. Ott az ifjúság is, döglötten, lábai égnek merednek, szeméből lakmároznak a férfikor kövér hollói. Pedig erdőre vágytunk mindig, pedig valahol vége van ennek is, az utazó beér majd egy fehér templomos kis falucskába. Piros tetők alól boros kacagások szállnak, a torony árva harangocskáját megráncigálja — ha eszébe jut — a pajkos, palás harangozó I , , év alatt megtanulta, hogy a kidobott és mások által szemétnek nyilvánított tárgyakat gondos és alapos (némi tárgyi műértéssel) munkával pénzzé lehet tenni. Tehát a fátyolfelhős, tavaszi reggelen hősünk cipőt talált a lakótelepi kuka mellett. — Adja ide azt a cipőt! — rikácsolt egy női hang. — Bocsánat! Drága asz- szonyom, de ezt én találtam! Kérem, ne cibálja ki a kezemből! — Minek ez magának, nem látja, hogy női ? — vinnyogta sírásra görbítve a száját Sereghy Izidorné, született Cwillen Zita. Dr. Ligeth fölváltva pislogott a törött sarkú női cipőre és az öregasszonyra, majd gálánsán meghajolt. — Dr. Ligeth vagyok, nyugalmazott hadmérnök és tűzszerész. Ha nem veszi tolakodásnak asszonyom, ennek a cipőnek — és a roncsra mutatott — hiányzik a fél sarka. Ha nem veszi tolakodásnak nas’asz- szonv, én értek a suszterkodáshoz is. Így kezdődött. Özvegy Sereghynének cipője lbtt, dr. Ligeth pedig egy falnak fordított sublót középső fiókjába suttyintot- ta volt drága asszonyának viharvert képét. Amikor a közel kétéves, közös guberálás után özvegy Sereg'hyné az öreghez költözött, a tízemeletes ház lakói össze-összemosolyog- tak, a régebbi lakótársak némelyike pedig még a fejét is csóválta, hogy az öregnek elment az esze! De alapvetően a lift, amivel az S1GMOND ISTVÁN öreg meg volt bízva, végül is működött. Dr. Ligethet az élettársi viszony özv. Sereghy nevel kiegyensúlyozottá tette, kivirult, tisztán járt, meg is hízott, de a gyűjtögetésről nem tudott leszokni. Már szenvedélyévé vált. Olyannyira, hogy társa hiába környörgött neki, néni volt hajlandó lemondani egyetlenegy kiguberált szerzeményéről sem. Az asszony már nem bírta a lakás szűkösségét, és egyik reggel fogta magát (szerény nyugdíjával), elment a városba. Csak késő este ment haza, de már a kapuban baljós sejtelmei támadtak. Nem működött a lift, amit dr. Ligeth mindig precízen karbantartott, vagy telefonált az illetékeseknek. Amikor fölért, kifújta magút, és megállt az izgatott lakók gyűrűjében, akik az ajtó előtt méltatlankodtak, hogy mi van, miért nem megy a lift?! És dörömböltek az ajtón, és mérgelődtek és káromkodtak. Az asszony félszegen botorkált a fölháborodott lakók karéjában. Köhintett, majd utat kért. A lakók lassan lecsitultak. Mint egy operettprimadonnának, sorfalat álltak. özvegy Sereghyné becsöngetett. — Drágám, nyisson végre ajtót! Lerobbant a lift! Várt egy pár másodpercig, aztán újra becsöngetett, és egyre halványabb hangon ismételte a lift működését. Hiába. Dr. Ligeth a konyhában feküdt, egy barokk dohányzóasztal torlaszolta el a bejárati ajtót. A rendőrségi és a tűzoltói jegyzőkönyvek egybehangzó tanúsítványa alapján dr. Ligeth Oszkárral egy francia korabeli gardróbszekrény tetejéről lehulló meisseni étkészlet egyik darabja végzett. özvegy Sereghyné tanúsította, hogy erőszakos halálnak semmi jele, hiszen betörők nem lehettek, részint, mert a barokk dohányzóasztal eltávolításának a bejárati ajtótól történő trükkjét csak kettejük ismeri, másrészt pedig a kérdéses készletből tudomása szerint csak a tész- tástál hiányzott, a teáskanna pedig a zuhanás következtében beazonosít- hatóan dr. Ligeth ny. hadmérnök és tűzszerész fején (vélhetően) szilánkjaira tört. : ZÁSZLÓS LEVENTE: TITKÁRNŐ-SZONETT Szavak Alit gondolsz, mondd, ha délidőben vak tollnokok kóválygó, link hada körülnyüzsög, s tudod: idétlen vágyuknak nem te vagy az ajtaja? Ne bánd. nem érdemes keresned e kóbor, kósza lelkek közt szívet, hisz tudhatod, hogy minden jóra restek; örülj neki, hogy egyik sem tied! Tolongjon csak a sok mihaszna belépvén hozzád: jobbra, balra; csupán a párnázott ajtót lesi.., S hogy ott a halhatatlan szépség, orra előtt — a báva népség érzéketlenül észre sem veszi. Erőszak nélkül! Erőszak nélkül! Persze. Majd a törvény. Minden rendben lesz. Minden. De akkor miért rohanunk? Hogyhogy miért? Nem látta uram? Ott fordult be. azon a sarkon. Rohanunk. Hol van? Maga látta? Láttam. Százezer karja van, százezer feje,, százezer patája, százezer pecsétje. Most már elfogjuk. Biztosan elfogjuk! Szemből is jönnek. Jobbról is, balról is. alulról is. felülről is. Igen. Ott van középen. Szorul körülötte a burok. Erőszak nélkül! Emberek, erőszak nélkül! Erőszak nélkül, persze, de ezt, ezt az egyetlenegyet, ezt a százezer karót, csak ezt engedjétek, hogy körbefogjuk. hogy megfogjuk, hogy lete- perjük, hogy... Hol van? Atyaúristen, hol van? Hiszen itt volt. Körbefogtuk, nem szabadulhatott. És most egymást- fogjuk.. Egymást rázzuk. Aztán csak nézzük egymást. Csendben. Te is? Benned is? Tele vagytok? Ti is tele vagytok?,.Szavakkal. Igen. Belénkfojtoít. be- lénktemetett szavakkal. Tele vagyunk temetőkkel, kriptákkal: novella sírok, regény kripták, dráma és vers kopjafák, lefejezett esszék ... szavak, bölcsőkben kivégzett szavak, őket már senki sem adja vissza nekünk, nektek. (Kolozsvár) SzencZi Molnár Albert kopjafája Kolozsvárott, a házsongárdi temetőben PAIZS TIBOR Hol egyszerűség s társtalan jelen egyre üresebb térbe lép át, nincs ismerős, nincs idegen, csak váltott arcok mint staféták. Hol habzón turkálnak ködök, s néptelen lesz eleven ének, hol fényt és lángot köpött, az égbe szikkadt örökélet, ívben terül el ott a hangja, hogy csendünk két pártját áthidalja. BÁNÓ MIKLÓS Az érdekes zsidó lányka Róza szép, mívelt és szigorú erkölcsű. Ha előítéletektől mentek volnánk, Rózát honunk kitűnőbb hölgyéi közé számítnók. Most sivatagon nyíló virág ő, mely kivirít, hogy elhervadjon. Dúsan illatozik, de balzsamot nem szedhetünk róla. mert ismeretlen; söi ki ösmeri is, megveti és kerüli mint mérges plántát. S miért? Egész szerencsétlensége egy előítéleten emelkedett nézet: ö zsidó lányka. Föld, rajtad több a gyom, mint hinnők! E gyomból szedett méreg hathatósabb, mintsem gondolnák, mert lelkeket ér, s azokat öli. Itt csak vallásfelekezet jő kérdésbe s máris mennyi üldözés: azért csupán, mert másak, midőn nyájba lépnek, nem vízzel locsoltatnak. Más nem, mert hiszen any- nyí vallás, mennyi egyed. Ruháért üldöztetünk és üldözünk. Pedig el jő az idő, midőn a mi új szabású öltönyünk is kijő a divatból, s majdan, ha öreg anyánkkal a zsidóval, zsibáros vásárra tetetünk ki, minden pecsétjeinkkel és foltjainkkal, alig tudnám meghatározni, mely benne több értékű. Rózát nyílt karokkal ölelném, mint rokonomat. Mert kinek nézetei tiszták, lelke felvilágosodott, tettei mentek előítéletektől és szíve forrón dobog fel a jóra, rokonom az nékem, légyen szerencsétlen pária, vagy megvetett zsidó. Beszédemet több tárgyra hajtám, hogy lelkű- letét kiismerhessem, s meglepetés meglepetést követett, midőn minden szavaiba józan ítéletet, tiszta belátást valók kénytelen tapasztalni, s egyszersmind annyi igénytelenséget, ő hévvel tagadott vallásához, mind a mellett, hogy hibáit nagyon ismerő; de ezt azzal menté, hogy a régiség hibáit, valamint agg ember gyengéit, türelemmel kell szenvednünk. Ö megelégedett vala sorsával, én nem, s az előítéletek ellen életembe talán e pillanatban háborodtam fel leginkább. Szánthó, 1841. május 6-án. A szerző 1818-ban született. Jogi végzettségű, felvilágosult, szabadelvű Sáros vármegyei földbirtokos volt. A szabadságharc idején eperjesi tábla- bíró. Bem seregében önkéntesként harcolt. 1850- ben harmadmagával titokban hazaszállította Desscwffy Arisztid holttestét. Később a Deák-párt tagja, országgyűlési képviselő. 1877-ben halt meg.
