Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-13 / 268. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1992. NOVEMBER 13., PÉNTEK A VILÁGVÁROS ÁRNYÉKÁBAN Távolságok voltak vannak—lesznek? A Börzsöny gyöngyszeme Megye széle, ország vege. Balra az Ipoly, mellette méregzöld fenyőfák strázsálnak. A szél vad. de a Börzsöny fái megtörik erejét. A vén tölgyek védőn ölelik körül az aprócska falut, Tésát, védik az élőket, őrzik a holtakat. A fővárost övező agglomerációban, a Keleti pályaudvartól nem egészen 404 kilométerre bújik meg Mende ez a tipikusan ingázó-alvó település. Mióta világ a világ, azóta Mende közigazgatásilag Monorhoz tartozott, az egykori járási központhoz, térségi kisvároshoz. Az itteniek naponta Pestre jártak munkahelyükre. hivatalos ügyeiket viszont Mónoron intézhették az erre való járási, majd térségi intézményekben. Ott foglalkoztak a mendei állampolgárok földügyeivel, ide mehetett bíróságra, a biztosítóhoz, ide küldték szakorvosi rendelőintézetbe, rendőrségre. S ez ma sincsen másként. Pedig Monorra eljutni nem leányálom. mégha légvonalban olyan közeli is. Vonaton irány - Gyömrő, onnan busszal tovább, s ugyanúgy vissza. Oda-visz- sza több mint két óra, hosszabb a menetidő, mint a fővárosba. Létezett egykor közvetlen buszjárat, de gazdaságtalannak bizonyult, s beszüntették. Most meg már minek, hiszen úgyis decentralizálnak minden intézményt, a munkanélkülieknek van elég idejük átbumlizni a munkaügyi központba, Monorra. Pusztaszentistván Mende közigazgatási településrésze, külön vasúti megállóval a Szolnok—-Budapest vonal mellett. A faluközponttól legalább négy kilométer a távolság. Amott az orvos, községháza, Tüzép, posta, temető. A felső tagozatos gyerekek a faluba járnak, ki hogy tud, gyalog, kerékpárral, s persze vonattal. Időben végül is nem sok az egész, néhány perc. „Képzelje! Harmincnégy forint egy teljes retúr!” — csapja össze kezét a szentistváni vasútállomás közelében egy idős asszony Hogyhogy, kérdem, hisz nincs tán az öt kilométer se. Az ám — hangzik a válasz —, csakhogy tíz kilométeres vasúti jegyet adnak, összesen húszat kell fizetnünk. Nem nyomtatnak öt kilométereseket, spórolnak a papírral a mi bőrünkön ... Ivóvízhálózatot építenek ki Mendén, most Puszta- szentistvánon járnak a munkával. Nítrátos a víz, s még ez is egyre kevesebb A hegyoldalon régen kiszáradtak már a kutak, a falu legmélyebb pontján, a temető kútjában sem tart két-három vödörnél tovább. Az idén négy méterrel ment lejjebb a víz — magyarázza az önkormányzat téemkása. Lajtkocsit vásároltak, palackozott vizet szállítanak a kisgyerekes családoknak. De ezután csapból folyik a jó ivóvíz, jövő karácsonykor minden házban, ahol nincs erre pénz, ott is. Ráterhelik az ingatlanra, jobban jár így a tulaidonos. az örökös. Növeli - ház értékét. Mellesleg nemsoká fektetik a földgázvezetéket, a jövő nyáron elkészülnék vele. Mint a messiást, úgy várják a korszerű telefoni mindenfelé, Mendén, Pusz- taszentistvánon és környékén. Ez utóbbi helyen egy segélykérő működik, amikor működik. Ha nagy a baj. gyorsabb az autó. már akinek van. Itt, a világváros árnyékában, ahol szinte nincsenek is távolságok. S lám, idő sincsen, hiszen efféle távolságok láttán tette fel a kérdést Móricz Zsigmond a Kelet Népé ben 1940 táján. „Hogy lehet a két kis magyar szántó ökörrel felvenni a versenyt Kanada gépeivel, a búzatermelés gyári módszereivel... Mik a legsürgősebben megoldandó, s mik a mai viszonyok mellett a közösség saját erejéből megoldható feladatok? Vége a teoretikus elmélkedésnek. A magyar nép nek föl kell támadnia halotti poraiból is, hogy a rá váró életet megmentse. Hagyjátok most a politikát ... Ez nyilván olyan politika, amiben kell hogy minden párt és minden kormányzat egyetértsen.” Tóth Ferenc Ez utóbbiak többen vannak itt, s az ő „lakónegyedük’' szebb, gondozottabb, mint az élőké. Már amilyen szép egy műmárvánnyal, betonnal teli temető. Élőt mindössze 130-at tartanak nyilván a községházán. többségük a hatvanon túl jár. munkából kifáradt öregek. Huszonheten vannak aktív dolgozók.— azok is ingáznak — és hét iskolás korú gyerek cl itt. Nincs iskola, és plébánia sincs. A gyerekek Vámosmikolára járnak át tanulni, s a pap onnan jár át Tésára misézni, temetni. Mikor volt esküvő. keresztelő? A polgár- mester hosszasan töri a fejét. de nem jut eszébe. Valaki kisegíti: még a tanácsi időben, ’90 tavaszán. Ugyanez a személy — nyilván, mert idősebb — állítja. a háború után közel ezren laktak a faluban. Az elvándorlás a hatvanas évek elején kezdődött, s a tsz-ek egyesítésekor tetőzött. Tésa lakossága fejvesztve menekült, Vácra, Pestre, ki hová tudott, mert az ipar biztosabb megélhetést adott. Bérei Albert polgármester 32 éves. Nem tudom, mikor végzi községatyai teendőit, lévén, hogy főállásban vállalkozó, traktorjával a mások földjét szántja. (Egyelőre nem tésai földeket.) Gyanítom, az adminisztrációs feladatokat a felesége látja el, aki szociális ügyintéző. Egyszemély- ben előadó, az idősek konyhájának vezetője, szakácsa, és esetenként ő viszi helybe az ételt. — Ha leesik a hó, már hajnalban kimegyek a traktorral, hogy mire jön az iskolabusz, megtisztítsam a bekötőutakat. Erre nincs keret, még az üzemanyagot sem tudom elszámolni. Viszont ha nem megyek, a srácok nem jutnak el a suliba. Tésa éves költségvetése kétmillió forint. Ennek nagy részét kiosztják szociális és beiskolázási segélyként, s ebből üzemel az öregek konyhája. — A templomunk toronykeresztje meglazult, ha nagyobb a szél, félek, hogy leszakad, és nincs 150 ezer forintunk a javíttatásra. A napokban beszéltem a képviselőinkkel, Bogárdi Zoltánnal. Azt ígérte, megpróbál valami rendkívüli segélyt kiutaltatni. Remélem sikerül, már csak azért is, mert a templom műemlék. A Jankovich-kastély is műemlék, s állagban hasonlít a templomhoz. Az Alagi Állami Tangazdaságot aligha lehet elmarasztalni amiatt, hogy túl sokat költött karbantartásra. — A kastély a falut illetné. Szeretnénk visszakapni Igazából ez az egyetlen kiindulópont, ahonnan el tudnánk mozdulni. Alkalmas vadászháznak, hotelnek, turistaszállónak, hisz a vidék.tálcán kínálja az idegenforgalom és a turizmus minden feltételét. Az erdő bővelkedik vadban, az Ipoly tele van hallal. A levegőnk tiszta, pormentes, ideális asztmás gyerekek gyógyítására. Tudja, milyen szép ez a falu tavasszal, nyáron? A Börzsöny az ország egyik gyöngyszeme. Vetekszik Svájccal! Biztos vagyok benne, ha megkapjuk a kastélyt, tőkebefektetőt is találunk. Nem kétlem, mint ahogy azt sem, eljön majd az idő, amikor Tésát nyilvántartásba veszik a hazai és külföldi turisztikai ügynökségek. De ettől még aligha fog a lélekszám jelentősen nőni, legfeljebb néhányan meggazdagodnak. Az igazi fellendülést a föld adhatná. De a falut egykor éltető föld nem kell senkinek, egyetlen igénylőt sem jegyeztek. Ugyan ki akarna itt magángazdálkodóként szántani, vetni? A nyolcvanéves öregek, vagy a húsz, harminc éve eltájolt középkorosztály ? Matula Gy. Oszkár Átalakul a mikrobusz Halásztelken felkarolják az elesetteket ELDŐLI A SZOVJET LAKTANYA BOKSA Kórház épül a rák ellen Kékgolyó utca 13. Az Országos Onkológiai Intézet egyik folyosóján várakozom. Betegek járnak-kel- nek a környezetemben. Nyomasztó a hangulat, szívfájdító a látvány. Óráknak tűnnek a percek, amíg Pólus Károlyra, az orvostudományok kandidátusaira, címzetes egyetemi docensre várakozom. Hozzá irányított Vasvári Aurélne, a Magyar Rákellenes Liga titkára. A tanár úrnál, aki a NEREK, vagyis a Nemzeti Egészségmegőrző és Rákellenes Központ kuratóriumának a tagja, a Szentendrére tervezett intézmény felől érdeklődöm. Korábbi számainkban is hírt adtunk már arról, hogy a város határában álló, volt szovjet laktanya területére épülne fel a már említett egészségügyi központ, melynek legfőbb szerepe lenne, hogy szűrővizsgálatokkal. korai beavatkozással, tanácsadással megelőzzék a rettegett betegség kialakulását. Szentendre hasznára — Magyarországon évente 30 ezer ember jelentkezik daganatos betegséggel — mondja a tanár úr, amikor végre szabaddá teheti magát, s a szobájába tessékel. — Azon a siralmas állapoton szeretnénk változtatni — folytatja érzelmeit is eláruló hangsúllyal —, hogy ezzel a statisztikával mi magyarok, sajnos a világranglista első helyére kerültünk. Sokan örülnének annak Szentendrén, ha ezek a tervek megvalósulnának — hallottam a városban. Abban bíznak ugyanis, hogy a központ egyben kórházi feladatokat is ellátna, amire köztudottan nagy szükség lenne. Hiszen a Duna jobb oldalán nincs a térségnek ilyen gyógy- központja. Ugyanakkor a dolog ellenzői is hallatják hangjukat. Kés* a szerződés A napokban viszont arról hallhattunk, hogy megkezdődtek a munkálatok. Egyelőre a talajt cserélik egy kft. szakemberei. Ezek szerint eldőlt volna a vita? Megszerezték a tulajdonjogot? — Meglehet, hogy valakik fontosabbnak tartanák ott valamilyen vállalkozás létrehozását — válaszolja a tanár úr. — Ám azt felejtik el. hogy a terület felhasználásáról helyben nem érdemes vitát nyitniuk, mert kormányrendelet alapján adták át egészségügyi hasznosításra. Mível ott korábban a szovjet állam is beruházó volt, konkrétan nem lehetett intézkedni addig, amíg a két állam között nem történik megállapodás a pénzügyi kérdésekről. A laktanyát közben az Állami Vagyonügynökség vette át, s vele egyeztünk meg, hogy 15 millió forint plusz áfa vételárért a terület birtokába juthat a NEREK. Nagyon reméljük, hogy a szerződést november közepéig már alá tudjuk írni. Ezután lesz érdemes azokkal az amerikai beruházókkal tárgyalni, akik már három év óta itt vannak Magyarországon. Szívesen fektetnek be pénzt erre a célra. Régóta keresik a legalkalmasabb helyet, és Szentendre környékét ilyennek találták. Igaz, hogy ma még itt vezet el a volt szovjet laktanya előtt az országút, de azt később más irányban építik újra. Komoly terhet vállalunk a szennyvizei rezes modernizálásában, a környezetvédelmi feltételek teljesítésében. Külföldi tökével Ipari, kereskedelmi beruházások esetében még csak értem, hogy a külföldi befektetőnek megvannak a maga számításai. Node. kinek érdeke az egészségügyre áldozni — mondom a kételyeimet. — Be kell látnunk, hogy az egészségügy is üzlet. A betegért fizet a biztosító. A külföldi tőikének ezért vonzó az ilyen terület is. Persze, más biztosítási rendszer mellett van ez így, mint a mostani. Olyan arányokat kell kialakítani, hogy a biztosítási díj fedezze a kiadásokat, a befektetők hasznát. — A szentendrei gyógyintézet már ilyen elvek szerint működik majd? Nem véletlenül — Reméljük. Mint mondtam, szűréssel, rákgyógyítással, a szív és érrendszeri betegségek kezelésével, rehabilitációval foglalkozik. Konferenciákon ' adjuk közre a megszerzett tapasztalatokat. Oktatunk orvosokat. Vagy például a betegek sajátos kezelésére alkalmas nővéreket. Ez a kórház, ahol a környékbeli betegeken az általános műtéteket is elvégezzük majd, csúcstechnológiával épül. előreláthatóan öfmilliárd forintba kerül, s 1996-ban szeretnénk megnyitni. Az alapítvány pénze természetesen nem lenne elég az építkezésre. Itt a külföldi befektető pénze a döntő. Az alapítványt azok az orvosok hozták össze, akik szeretnének lendületet adni az ügynek. Azok, akik nem véletlenül foglalkoznak a daganatos betegségekkel. Áldozatain akarnak segíteni, és ha lehet, megelőzni a bajt. Kovács T. István Megalakult Halásztelken a mozgáskorlátozottak helyi szervezete. Az itteni mozgássérültek eddig Szigct- szentmiklúshoz tartoztak, de a nagy távolság miatt kevesen tudtak elmenni az összejövetelekre. Ezért döntöttek úgy a helybeliek, hogy Halásztelken saját szervezetet hoznak létre. Nagy lelkesedéssel fogtak munkába a szervezők, a szeptemberi alakuló ülés óta, amelyen 12 7-en léptek be, már húsz fővel gyarapodott a taglétszám. Mint Draxler Ferenctöl, a szervezet titkárától megtudtuk, ennél jóval több mozgás- korlátozott van a településen. Közülük sokan olyan összetört lelkiállapotban vannak, hogy nem is kívánnak eljönni a rendezvényekre. Nagyon fontos feladata az egyesületnek, hogy őket felkarolja, hiszen van olyan is közöttük, aki két év óta nem mozdult ki a lakása bői. A helyi szervezetet sokan biztosították támogatásúkról. bár jelenleg ez inkább erkölcsi támogatás. mint anyagi. Igaz ugyan, hogy az önkormányzattól kaptak egv helyiséget, egy helyi vállalattól pedig kiselejtezett bútorokat. Egy autójavító kft. ügyvezetője az alakuló ülésen ötezer forintot adott át a szervezetnek. A mozgáskorlátozottak minden két hétben szeretnének foglalkozásokat tartani. Meghívnak különböző előadókat, kirándulásokat szerveznek, színházba mennek. Eddig három autóbuszos kiránduláson vettek részt a tagok, de óriási gondot okoz, hogy sokan nem tudnak felszállni a buszra. Mások viszont a gurulós kocsihoz vannak kötve, így az ő szállításuk egyelőre nem megoldott. De van rá remény, hogy ez a probléma is rendeződik a helyi görög katolikus plébános, Prodán Gábor segítségével. A plébános ugyanis vásárolt egy Volsk wagen mikrobuszt, amelyet felajánlott használatra a szervezetnek. Már folyamatban van a kisbusz átalakítása olv módon, hogy legalább két kerekes gurulós kocsit rögzíteni lehessen benne. A szervezetnek sok pártoló tagja van. Ök segítenek az. utazásoknál, szállításoknál azoknak az embereknek, akik önállóan nem tudnak közlekedni. A tagok között van tizenkét mozgássérült gyermek is, zömében paralízisesek. A legfiatalabb közülük tizennégy éves. Rajtuk kívül még körülbelül tizenkét olyan tagtársuk van, akik nagyon elhagyott körülmények között élnek, őket és a gyerekeket szeretnék karácsonyra megajándékozni. hogy érezzék, tartoznak valahová. Az egyesületnek döntő szerepe van a mozgássérültek rehabilitációjában, abban, hogy ezek az emberek visszanyerjék önbizalmukat és önbecsülésüket. A vezetőség tagjai megpróbálnak munkát is szerezni ezeknek az embereknek. Már kaptak is ajánlatot egy helyi varrodától, de szeretnék, ha minél több lehetőségük lenne. Bár tudják. a munkanélküliek magas száma miatt ez igen nehéz feladat, számítanak azoknak a jóérzésű embereknek a támogatására, akiknek lehetőségük van munkát ajánlani a halásztelki mozgássérülteknek. Kalász Csilla
