Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-10 / 265. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP 1933. NOVEMBER 10., KEDD A WEST SIDE STOR Y A VÍGSZÍNHÁZBAN Szellőzőnyílás is lehet rózsaablak Annak idején, színházba járásom kezdetén, úgy a hatvanas évek közepén, mikor már életkorom szerint színházba járhattam, a Vígszínház volt színházi vágyaim netovábbja. Akkoriban pedig talán jobb volt a Madách, izgalmasabb a Thália, de a Víg olyan úrinak tűnt, olyan polgárinak, zártnak. Kőbányáról, ahol laktunk, ahol „az utca nevelt”, odajutni! Mostanra az utca betört a Vígszínházba. Szó szerint. A West Side Story Eszenyi Enikő rendezte előadásának egyik jelenetében kinyílik a színpad mögötti vaskapu, látjuk a nyitott kappn át a reménytelenül szürke pesti utcát, a iöv'ő-menö embereket. az elhaladó kocsikat, közülük az egyik befordul, begördül velünk szemben a színpadra: az amerikai nagyváros rendőrautója. Ki az „idegen”, aki elveszi a kenyeret, a munkát, az életteret, a helyet azoktól, akik „mindig itt voltak"? Ezen huzakodnak. és aki a „mai fiatalokra” keni. hogy rohad a világ, annak visszavágják: a világot már így kaptuk. Hogy a világ templom, arra minduntalan figyelmeztet a falon levő kerek szellőzőnyíláson a színpadra vetülő fény: éppen olyan, mint amilyet a templomok rózsaablaka vet. Nem veszik észre, hiszen senki sem mutatott még nekik olyat, nem magyarázta -el, hogy mi az. A darab szerelmespárja, Tony és Maria elképzelt esküvőjüket eljátszó, meghatóan szép jelenetében egy coca-colás doboz előtt térdel, Tony a doboz zárját töri le, s húzza gyűrűként Maria ujjára. Egyedül a szerelem, ami itt megszelídít, mondja az előadás. Megkomolyítja a szeszélyes, vadóc Mariát — Pápai Erika játssza —, a mások szerelme is meglágyítja a gyászába keményült Anitát. Igö Éva remekel Anita szerepében, megmutatja, hogy a vagány, erős akaratú, egyenes derekú lány mindent megértő, megérző teljes ember, és azt is, hogy mikor minden kiválósága ellenére megalázzák, hogyan indul kicsinyes bosszúra. Nagyon jó Méhes László izzó szenvedélyű, elhagyott hazájához, fajtájához az ei- vakultságig hű Bernardó.ju, a karcsú, magas színész fekete ruhájában, mint egy felkiáltójel. Seress Zoltán Riffként megérezteü, hogy Szabó István filmje a kujlini fesztiválon Szabó István „Édes Em- ba, drága Böbe” című filmjét nagy sikerrel vetítették a hét első felében Kínában, a kujlini film- fesztiválon. Az immár hagyományos fesztiválon az 1962-ben alapított „Száz virág” és az 1981-ben létrehozott „Aranykakas” díjat szokták odaítélni a kínai filmművészet legjobbnak talált alkotásainak. A fesztivál szervezői az idén hívtak meg először külföldi filmeket is, köztük Szabó Istvánét. A mintegy húsz külföldi alkotást versenyen kívül mutatják be, és díjakat nem osztanak ki alkotóik között. Bihari Mihály, a Magyar Mozgókép Alapítvány kuratóriumának ügyvezető elnöke, aki hivatalosan meghívott vendégként jelen van a kujlini film- fesztiválon. elmondta, hogy a magyar film lelkes és értő fogadtatásra talált a fesztivál kínai házigazdái és külföldi vendégei körében. AZ MDF PEDAGÓGUSKOLLÉGIUMÁNAK ÁLLÁSFOGLALÁSA Az MDF pedagóguskollégiumának ügyvivő testületé és a Baranya Megyei Pedagógus-kollégium 1992. november 7-én fórumot tartott Pécsett, a Kodály Zol- tá-. Középiskolás Kollégiumban. A fórumon felszólalt Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter, Bén Endre püspöki helynek és Pécs több egyházi, önkormányzati és közoktatási képviselője is. A tanácskozás összegzéseként a fórum résztvevői állásfoglalást fogalmaztak meg: A fórum magáévá teszi azt az álláspontot, hogy az egyházi nevelés, a vallásos oktatás utat nyit a lelki szabadság és az erkölcsi öntudat előtt, az emberi méltóság alapfeltételei felett őrködik. Az egyházi oktatási intézmények nevelő értékrendjére nagy szükség és óhaj mutatkozik társadalmunkban, Az egyházi oktatás hivatásával összefüggő intézmények visszajuttatása el. gördített akadályok az alkotmány és a jog szellemét sértik. Indíttatású« számunikra elfogadhalatla- nak. Támogatjuk az egyházi intézmények igényét a működési esélyegyenlőségre. Ez nem valósul meg a mostani normatív támogatás által. Az önkormányzatok a területükön élő lakosság jogán szerzett, állami keretből ne rekesszék ki a gyermekeiket egyházi iskolába járató családokat. Felhívjuk a pedagógusokat, a szülőket és az önkormányzatok felelős képviselőit arra, hogy pártállásuktól függetlenül mozdítsák elő az egyh'.zi iskolák visz- szaállífásával összefüggő társadalmi szükség, az egyházak nevelő feladataihoz, valamint a lelkiismereti és vallásszabadsághoz kapcsolódó jog érvényesülését. „Az egyházak és a közoktatás” lórum résztvevői ő már sejti: jobb ügyek érdekében is vezethetné bandáját. Egyedül marad; magányosan hal meg — bár tele körülötte a színpad —, mert a banda mit sem vesz észre Riff drámájából.'Sorsuk foglyai mind, ezt elhi- hetően, érzékelhetően játsz- szák el a banda tagjaiként Ptudolf Péter, Szarvas József, Pap Vera, Cserna Antal és a többiek, a kisebb szerepeket alakítók is. A legnehezebb szerep Tonyé, vagyis Kaszás Attiláé, mert Tony már úgy kerül elénk első jelenetében is, hogy ábrándozik, valami jobbra, szebbre vár, és később is töretlenül jobbítani akar. Lehetősége nem any- nyira a játék — kivéve, mikor Mariával kölykös-vidá- man eljátsszák, hogyan mutatkoznának be egymás szüleinél —, hanem az éneklés. Leonard Bernstein zenéje, a dalok — kell-e mondani? — mára klasszikusok. A kemény és a lírai számok egyaránt nagy hatásúak most a Vígszínházban is. Talán a táncok kevésbé fergetegesek, kevésbé bravúrosak, mint lehetnének. A szöveget Kern András „porolta le”, hogy a mostani utca nyelvére ismerhessünk a szereplők mondataiban, s hogy az alakuló, forrongó, kínoktól terhes Kö- zép-Kelet-Európa türemka- dik bele ezekbe a mondatokba, csöppet sem baj. A színháznak szíve joga — mindig az volt—, hogy minél közelebbről szóljon a maga nézőihez. Eszenyi Enikő, mikor egy rádióinterjúhan a West Side Story rendezéséről kérdezték, egy kis gondolkodás után azt mondta: feloldás van, megoldás nincs. Az előadás végén, fenn, magasan a színpad felett, egy a színpadot áthidaló vasszerkezeten meg jelem k egy angyal — egy kislány —, s miközben a szereplők felfelé, rá néznek, kristály- tisztán énekli: „...Lesz majd rejtekünk, hol szépen élhetünk ...” Felállt mar az összes halott, akiket a darabban megöltek, a szerelmesek fogják egymás kezét — és nem tudni, mi lesz ezután. Vége, taps. Nádudvari Anna KI JÖTT BE HOZZÁNK? Csákányi, Chrudmák, Báthory A tévések saját bőrükön tapasztalhattak a szociológusok igazát: a néző kedvenc műsorának rendjére igen érzékeny. Ügy tűnik, ezt az alapigazságot nem csupán a nagyérdeműért, de ellene is lehet fordítani. Hosszú hetek óta nagy-nagy ügy buzgalommal folyik a harc a Panoráma ellen. Ám ugyanilyen ügybuzgalommal küzdenek az érintett műsor készítői is. A sáncok mögött az összetartás jelenti az erkölcsi erőt. Mert ugyan ki gondolta volna, hogy Chrudinák Alajos elveszejtése után is nevével meri a stáb fémjelezni a Panorámát? Ki gondolta volna, hogy — a Televízió mai vezetése mellett — a leváltott főszerkesztő továbbra is a fő szerkesztő. Ezúttal a Panoráma csapata nem csupán történelmi elhivatottságáról vallott színt. Ez ideig is bizonyítottak. S vitathatatlan, hogy e műsor képviselte szellemiségre oly nagy szükség van itthon és határainkon túl. A határainkon túli magyarság életének és küzdelmének felmutatása napról napra fontosabb. Az események elemző láttatása tanulságul szolgálhat egymásnak, az anyaországnak, mindannyiunknak. Hankiss Elemér még augusztus közepén azt nyilatkozta, ő maga is lelkes nézője volt a Panorámának. Szavaiban akkor nem kételkedtünk. Csupán azt nem tudjuk most már hogyan képzeli el a Panorámát Panoráma nélkül? A televíziós szerkesztők, az operatőrök — a műsor egész szerkesztősége — viszont jól tudja: hivatásukat, csupán együtt folytathatják. S azt is, hogy a televíziónézők népes tömegét nincs, ki leválthatná. MŰSORTERVEN KÍVÜL. Csákányi Lászlót nézhettük, hallhattuk előre jelzett műsoron kívül. Amint megjelent a képernyőn, feledtette a szomorúságot. Ismét szegényebbek lettünk'egy kiváló művésszel, búcsúzhattunk a nem mindennapi egyéniségtől. Csákányi László az életéről mesélt. Mint a nagyapa, aki kis unokáját a térdére ülteti, és csak mondja, mondja, mi minden meg nem esett vele egy emberöltőn át. Sajátos „vázsi” akcentusával elevenítette tel a régmúltat. Miközben felsejlett a kor, amelyben apáink éltek. A hetvenes, nyolcvanas generációé, amelyben a szépen induló életeket 3 történelem viharai keserítették meg. Mintha csak ma történt volna, Csákányi úgy láttatta a szorongó kisdiákot, amint „beestem a csodák elé” a színiiskala felvételijén. (Szó szerint beesett a hajdani nagy színészek elé, mert a nagy igyekezetben elcsúszott a fényes parkettán.) így indult a nagyívű pálya. Amit csupán a hadifogság tört meg. Ha valaki sohasem látta volna színpadon, dalait akkor sem feledi. Mert ha azt halljuk, hogy „azt azért senki sem kérdezi meg a doktortól: doktor úr, a maga szíve 'sose fáj?”, egy korszak sejlik fel előttünk. A portréfilmben némi iróniával ecsetelte mai keserveit. Hogy miért kell hatvanon felül, ereje teljében lévő színésznek drukkal figyelnie a szereposztást, benne van-e. Egyáltalán szabad-e. lehet-e a művészt csak úgy egyszerűen nyugdíjba küldeni? Élte utolsó leheletéig a közönségé. Csákányi üzenete is most tudatosul igazán: „csak ember légy mindig, és ember maradj”. JUBILEUMI SZÓRAKOZTATÁS. A nyolcvanas évek elején új együttes tűnt fel a hazai popélet porondján. A tiszavirág-életű kisebb- nagyobb zenekarok közül csakhamar kiemelkedett a Bikini. Ekkorra a nagy nemzedék már túlesett a popzenekárok minden betegségén. A Bikini pedig új színként, ám a régiekre emlékeztető, egyszerre aktuális és intellektuális szövegeivel aratott sikert. Azóta eltelt tíz esztendő. A kerek egyórás rádiós beszélgetés jó alkalom volt a legendás zenekariak) fe iám! ege tósér e. Báthory Gábor zenés összeállítása: igazi vasárnap délutáni szórakoztatás volt. Erdősi Katalin Üzletemberek támogatják a szegedi színházai. Mecénások a páholyokban A Szegedi Nemzeti Színház 30 páholyát szegedi vállalkozók és üzletemberek vették meg hat előadásra. A színház nyár elején kinevezett új vezetői azzal az elképzeléssel hirdették meg még az évadkezdés előtt a mecénásbérletet, hogy segítségével támogatókra leljenek a város üzletemberei között. Az árat. nem kötötték ki, mindenki olyan összeget adhaKONCERTEK, FILMBEMUTATÓK Magyar fesztivál Japánbal A II. magyar fesztivált november 11-től december 10-ig rendezik meg Japánban. Borha Zoltán, a Művelődési Minisztérium illetékese a kulturális rendezvény- sorozat „előéletéről” elmondta: az első japán fesztivált 1984-ben, a másodikat — a tavaszi fesztivál keretében — 1990-ben tartották Magyarországon. Hazánk először 198tí-ban mutatkozott be kulturális seregszemlén a felkelő nap országában. A II. magyar fesztivál szervezője japán részről a Japán—Magyar Baráti Társaság, magyar részről pedig a kultuszminisztérium. Támogatói között szerepel a két ország külügyminisztériuma, valamint a japán művelődési tárca is. November 16-án a két ország kultúrája és a kulturális cserék jelentősége témakörében tart előadást Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszter, Fekete György helyettes államtitkár, valamint Rete István nagykövet is. A rendezvény további programjaként képzőművészeti, zenei szimpóziumot tartanak, koncertet ad Szo- kolay Balázs, Kovács Dénes és az Amadinda ütőegyüttes is. Bemutatják Szabó Iván: Apa; Te; Variációk egy témára című filmjét, Salamon András: Je t’aime-jét, Iluszárik Zoltán: Elégia; Capriccio című alkotását, Gárdos Péter: A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire; Jancsó Miklós: Szegénylegények; Gazdag Gyula: Hosszú futásodra mindig számíthatunk; Kása Ferenc: Öngyilkosság; Fábri Zoltán: Magyarok; Enyedi Ildikó: Az én XX. századom, valamint Monory M. András: Meteo című filmalkotásait. A II. magyar fesztivál keretében összesen mintegy 30 rendezvényt tartanak Japánban. tott, amelyet megengedhetett magának. Ám hiába kínálták a bemutatók mellett az izgalmasnak ígért kiegészítő gazdasági programokat is, a nyilvános árverés szeptemberben nem hozott eredményt, összesen 13 érdeklődő jelent meg, ahhoz viszont, hogy érdemes legyen működtetni az új bérletet, legalább 23 „vevő” kellett volna. Az árverésről csalódottan távozó üzletemberek azonban vásárlási — és színháztámogatási — szándékukat komolyan gondolták, s a színház sem adta fel az első kudarc után. A 13 vállalkozónak eladtak páholyokat, s megkérdezték tőlük, kiket látnának szívesen körükben a város pénzes cégei, emberei közül. Az ő javaslataikra aztán a színház illetékesei felkeresték az ajánlott vállalkozókat, s így már a siker sem maradt el. Jóni Gábor, a színház menedzsere elmondta, a páholyok bérleti dija végül is 25 ezer forinttól 180 ezerig terjedt a mecénások jóvoltából. A színház elégedett az akcióval, különösen azért, mert kialakult az a támogatói kör. amelyre a jövőben is számíthatnak. Az új páholytulajdonosok az előadások előtt a gazdasági élet jeles képviselőivel találkozhatnak: a tervek szerint november 28-án, a My fair Lady premierje előtt Tolnay Lajos, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke válaszol a szegedi színház mecénásainak kérdéseire.
