Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-09 / 264. szám
Hulló falevél... Napok óta mást sem hallok, olvasok saj túszer te, mint a Parlament előtti ominózus néhány perc történetét, a legkülönbözőbb hangnemekben megénekelve, dramatizálva. Láttam az eseményt a televízióból, ezért elmondom, mit láttam én, aki a tv előtt ülve állampolgár, nagy tömegbe „verődve” csőcselék vagyok. Tömeg (csőcselék) varta október 23-án este a Kos- •uth téren a Magyar Köztársaság elnökét, mondja <1 gondolatait nagy nemzeti ünnepünkön. Amikor megjelent a Parlament lépcsőjén, a tömeg örömében fütyülni kezdett. Aki jár különböző koncertekre, ifjúsági „megmozdulásokra, az tudhatja; évek óta a fütty a tetszésnyilvánítás legbiztosabb jele. Aki nem hiszi, kérdezze meg Nagy Ferót vagy Hobót, de bármelyik sómén (showman) igazolhatja állításomat. Ilyenkor azt kell tenni, elkezdeni a műsort, a tömeg (csőcselék) hangja magától Is alábbhagy, ugyanis az erősítők hangja erősebb ... Nekem úgy tűnt, Árpi bácsi megfeledkezett erről, vagy nem okosították fel kellőképpen, mert csak állt... csak állt a mikrofon előtt, mintha elfelejtette volna, miért jött ki a kapun. (Az örökzöld Kozmasanzon sorai jutottak az eszembe: „...egy percig állt, sebzetten, bénán, nem szólt egy szót sem, csak elment némán ...”) Magam is tanúsíthatom, nem arról volt szó, hogy csak nézni fogjuk Árpi bácsit... Ami ezután történt, akár természetesnek is mondható (természetesen csak demokráciákban), a tömeg (csőcselék) „pfujolni” kezdett, mondhatni felháborodott. Idejött azért, hogy néhány magvas gondolattal okosabban térjen meg otthonába, ezzel szemben csak pár percig nézhette köztársaságunk elnökét. A szemfüles tv-kamera ez alatt a néhány perc alatt nagy biztonsággal megtalált egy fickót, aki a hajdani német katonai egyenruhára emlékeztető szerelésben idétlenkedett. Arra már nem emlékszem, láttam-e kopasz fejű embert, mai nevén „bőrfejűt” (ezek szerint van „hajfejű” ember is, bár felénk bizonyos esetekben ékezetet tesznek az o betűre). Másnap már az egész kormány felelős volt az eseményért, ezt zengte a megjelenő sajtótermékek 99 százaléka, azaz a független sajtó. Igazuk van! Valóban elmarasztalható a kormány — főleg a belügyminiszter —, mert ilyenkor az (volt) a szokás, a környező épületek tetejére géppuskásokat vezényeltek, és ha most is így történt volna, és a „pfujolok” kaptak volna egy sorozatot a nyakukba, biztosan halálos csend, lett volna a téren ... ! Minden rosszban van valami jó is, tartja a népi bölcselet. A káröröm érzete nélkül most megtudhatom, a sok „honatya, honanya, honpártvezér, hun vezér, hun nem vót főszerkesztő etb.” közül ki az igazi demokrata, és ki az, aki visz- szasírja a diktatúrát! Mint még emlékezhetünk, a diktatúrákban az állam(párt)- fők istenítve voltak. Ilyen inzultus pl. nem érte sem Sztálint, sem Brezsnyevet, de Rákosit vagy Kádárt sem, ezzel szemben a történelem során már több amerikai elnököt kifütyültek — volt. akit többször is —, egy német kancellárt 4áptojással dobált meg a tömeg (csőcselék). Szóval aki most szót emel, tiltakozik va^y hoböróg az inzultus miatt (mint tudjuk, Göncz Árpád nem sértődött meg!), abban biztosan ott szunnyad a vágy a hajdani diktatúra utáni Aki demokrata, az tudomásul veszi, az államfő is ember, és nem több, és ha nem úgy funkcionál, ahogyan a tömeg (csőcselék) elvárja, még az is előfordulhat, hogy kifütyülik! (A tömeg [csőcselék) „nagy mennyiségben” már népnek nevezendő, és ha ez a nép azonos nyelvet beszél, akkor nemzet a neve! Jó lenne ezt újra megtanulni.) Az esemény után már több mint két héttel vagyunk, amikor ezt a kis böffenetet papírra vetem. Ma már azt hallom, a határőrök is bőrfej űek (már megint kopaszra nyírják a sorkatonákat?!), kiderült, hogy az alaki kiképzést kiegészítették államfő-kifü- tyülési gyakorlattal is, és a Kossuth téren korábban csak a Czinegének kijáró „hip-hip-hurrá” felkiáltást felváltotta a „pfuj”. Tartok tőle, ha ez így megy tovább, néhány nap múlva már arról olvashatunk, hogy a bőrhajú határőrök zsebében ott lapultak a stukkerek, csak most még vaktöltény volt a tárakban, azért nem lőttek az államfőre ... Kiegészíthető a történet még lefűrészelt csövű vadászpuskákkal is, elvégre van fűrész és van vadászpuska is, annak ellenére, hogy néhány személytől megvonták. Szóval lehet ezt még dramatizálni, de gondolnak-e a „dramaturgok” arra, hová vezet ez a hisztéria? Jó lenne, ha elgondolkodnának — éppen az ünnep kapcsán —, miért történtek meg azok az események ... miért volt a forradalom. Aki esetleg nem emlékszik, vagy még nem élt akkor, azok kedvéért elmondom; az elnyomó bolsevik rendszert döntötte meg néhány napra a MAGYAR NÉP. Ne akarják most más tálalásban visszacsempészni nekünk a hajdan lekozmált eledelt! A szagát már messziről érezzük . . . Kubatov János Budapest Magyarok Brazíliában Immár tíz éve annak, hogy Brazíliában jártunk ... Ottlétünkkor százezer magyart emlegettek a kintiek, de Göncz Árpád tollíorgató kísérői már 50 ezer alatt tudják a kinti magyarok számát. Természetesen nem kihalásról van szó, csak az etnikum elveszéséről, amit két rokoni példán át tapasztaltam: említettek 1919—21-ben vándoroltak ki, és halálukig anyanyelv- védő, klubokban szervezkedő, műkedvelő színész magyarok voltak. Fiuk, sógorom, kinn született, menyük csecsemőkorban került ki, mindketten magyar anyanyelvűek, de magyarul nem írtak, írnak. A két lányuk egy szót se tud magyarul, férjük olasz, illetve német, a gyerekeik, a dédunokák már hírét se hallják hazánknak. Eltűnnek a hatalmas, minden nációt elnyelő brazil katlanban ... Keresztkománk, a Veresegyházon jól ismert Kajda- csy Bállá Gábor földbirtokos-malmos, akit a rendszer űzött el 1950-ben, osztrák lányt vett el. keresztgyerekeink egy szót se tudnak magyarul és ők is, utódaik is brazilok. A szálak már náluk, apjuk halálával, aki esténként fülhallgatóval a fülén, magyar nótaszó mellett szenderült álomba ... elszakadtak. A mag> arsag felszívódására van más adalékom is: Sao Paulo „Rózsadombján”, a Lapa-negyedben két egyházi jelíegű látogatásunk volt. kilátogattunk a Bene- dek-rendi Santo Amerigo: magyarul Szent Imre kollégiumba, ahol 1979-ben Őszentsége megszállt — kedvünkért felnyitották megtekintésre a lakrészét — es itt látták vendégül elnökünket. Ezt a 12 osztályos, igen előkelő (és méregdrága) iskolát tizenkét bencés, főként magyar, pap működteti. Brazília legelőkelőbb gyerekei, köztük szép szambán magyarok, tanulnak itt — de magyar nyelvű tanítás nincs és csak a hét végi cserkészeten hangzik magyar szó. Egy vasarnap délután néhai sógorommal, aki presbiter volt, isten iszteletre látogattunk az ugyanebben a negy edben lévő magyar református templomba, mi, a családból öten és még nyolc idősebb magyar asszony ... A magyar isten- tisztelet után Apostol János, az ősszel elhunyt idős tiszteletes meghívott egy elmaradhatatlan cafezinhó- ra (kis kávé) és közben elmondta: a délelőtti isten- tisztelet népes: ekkor jönnek a fiatalok is. De ezt az istentiszteletet nekik portugálul kell tartani, mert csak gyengén, alig tudnak magyarul — vagy egyáltalán nem, de egyelőre még ide járnak . .. Mint írtam: nem biológiailag fogyunk: etnikumunkban. És csendben kérdem: ez vajon csak a távoli, 10 ezer kilométernél messzebb lévő brazíliai magyarok létkérdése? Szomorú zárószó a költőé: ....... pusztulunk, veszünk, Mi nt oldott kéve, széthull nemzetünk.” Fazekas Mátyás Veresegyház Egy régi vendég A békési Püski Sándor első alkalommal 1970. október 10-én járt Vácott, amikor meghívtam a Veres Pé- ter-emlékestre. De megérkezett Németh László, Darvas József, Czine Mihály is. Németh László — ritka kivétel — beszédet mondott. De a „nagyok” kiadója jogán Püski Sándor is szót kért. Beszélt a Magyar Élet Kiadó és Veres Péter kapcsolatáról. Az emlékezést rögzítő könyvbe a következőket írta: „Nagyon örülök a váratlan ajándéknak, hogy hosszú szünet után éppen a Veres Péter- emlékesten szólalhattam meg nyilvánosan.” Csak néhány hónapja szabadult a közismert Zsigmond— Püski per ítéletének a letöltése után. A könyvtári beszélgetés módot adott akkor megkérdeznem, mik a további tervei. Elmondta, néhány nap múlva indul az USA-ba, konzuli útlevéllel. A kormányzatnak a szándékát teljesítve, saját erőből nyit New Yorkban egy könyvesházat, ahol ellátja hazai könyvekkel az ott élő magyarokat. Kiutazásakor csak a felesége, Sinka Istvánné, lgnácz Rózsa, lányom és én kísértük ki a Ferihegyi repülőtérre. Nem nagyon csalogat, ták haza! Az 1943- as balutonszárszói konferencia 40. évfordulójára, 1983-ban jött haza. Vajúdó politikai alkudozások után, az utolsó pillanatban jelentették be megtartását hivatalosan. Pozsgay Imre mint az HNF országos főtitkára beszédében csak két esetben, érintőlegesen szólt a konferencia jelentőségéről. Még ebben az esztendőben, hosszas javítgatás után a Kossuth Kiadó megjelenteti ez eredeti Püski- kiadvány bővített változatával a Szárszó című könyvet. Ezt a kiadó Vácott mutatja be, Fitos Vilmossal, kiállítással egybekötve. Püski Sándor utána is rendszeres váci vendég. Valahányszor Magyarországra érkezik, módot találok arra, hogy eljöjjön a városba. Hazalátogatásait sokszor korlátozzák. (Du- ray: Kutyaszorító.) Jobb hely nem lévén, a volt SDG-s kertes házamban találkoznak. Nemcsak Püski Sándor, de Gombos Gyula, Dorbándi Gyula is vendégem. Oldottabb szellemi légkörben a bölcsészettudományi egyetemen lehetőség mutatkozik a két világháború közötti progresszív magyar - tyvkiadás tanulmányozására. Lányom a Magyar Élet Kiadó feldolgozására vállalkozik, ebből diplomázik, majd felkérésre a kiadó történetét részletesebben is feldolgozva, doktorál. Az október 14-i, a váci nyugdíjas pedagógusok klubja meghívásának körülményeit, a Püski-köny- vesház bemutatását részletesen a vésztői Sinka-ün- nepségen határoztuk meg. A klub termét nagyszámú Elkezdődött a címkeragasztás, a demagóg szalámitaktikázás? Újra megszólalnak azok, akik a „hordót a szónoknak” helyett „hordót a zsidónak” véltek hallani vájt füleikkel? A mucsaizás, a po- pulistázás, antiszemitázás után mi következik még? Szinte megejtően pontos volt lelki előrejelzésünk: az átkos Antall-diktatúra október 23-án. a Kossuth téren nem engedte szóhoz jutni Göncz Árpád köztársasági elnök urat, aki „volt” pártja, s a Gallup Intézet szerint az ország legnépszerűbb embere, szinte mindenki szereti. S ez a „szinte” itt választóvíz, mert úgy látszik, hogy van egy törpe minoritás, amelyik mégsem egészen és nem egészen felhőtlenül. A miniszterelnök az esettel kapcsolatban mindent elmondott, ami elmondható volt. Hogy mindez méltatlan volt az ünnep szelleméhez, hogy a Göncz Árpádot elnémítok hibáztak, hisz egy ünnep nem lehet a politikai különbözőségek véleménynyilvánításának a helye. Ám ez nekik nem elég. Itt az új lehetőség a kedélyek szítására, a kormány megbuktatására, az erősnek vélt belügyminiszter lemondalására, politikai babérok begyűjtésére a közelgő választások előtt. Tudjuk: akartak ők már belügyminisztert leváltani korábban is. Horváth Balázs ellen előbb a gyengeség volt a vád, majd később éppen az ellenkezője: a laxisblokád Idején a tömegbe akart lövetni. De akkor is, kinél volt a fegyver? Ügy hiszik, most is náluk van, legalábbis a demagógia pusztító erejében, médiahatalmuk tudatában. Akik most törvénysértést lihegnek, vizsgálatot követelnek, miért nem tiltakoztak Horváth Balázs, András} alvy Bertalan, Jeszenszky Géza és mások személyiségi jogainak lábbal tip- rásakor? Miért nem rohantak Antall miniszterelnök védelmére, amikor —hogy szavajárásukkal éljek — „felelőtlen, szélsőséges elemek” kifütyülték és Gátolták a szólásban az olimoi- konok fogadásánál a Budapest Sportcsarnokban? hallgató töltötte meg. A jelenlevők megvásárolhattál* Szabó Dezső Az egész látóhatár, Németh László Kisebbségben, Sinka István A fekete bojtár vallomásai, Duray Miklós Kutyaszorító, Csoóri Sándor Nappali hold, Csurka István Magyar önépítés, Für Lajos Mennyi a sok sírkereszt, Borbándi Gyula A magyar népi mozgalom című munkáját. Az ismétlődő hozzászólásokba egy szépséghiba is becsúszott: egy idősebb tanár nem népi irodalomról beszélt, hanem „népies”-ről. Az agilis és elkötelezett könyvkiadó, Püski Sándor 80. életévén is túl van. Mégis telve ambícióval bírja az országos meghívások megerőltető útjait. Ezt a vácit is. Üj könyvüzlete a budaoesti Margit körút 26. szám alatt Püski-köny- vesház címen működik. Ez is csak egy „ládikó”, ahogy azt mondta volt Németh László a régi, Szerb utcai könyvesboltjára. Könyvkiadói exegézise változatlan: olyan műveknek a megjelentése, amelyek vagy ellenséges körülmények miatt, vagy célzatos elhallgatás miatt nem kerülhettek az olvasók kezébe. Pető vári Gyula Vác Miért csak most támadt fel bennük az emberség és önérzet, s nem ott és akkor a kárörvendő (példa a „legnépszerűbb lap” augusztus 12-i száma többek között) tudomásulvétel és hallgatólagos vagy nyílt színi egyetértés helyett? Tudniuk kellene: aki szelet Vet, az vihart arat. Igen, tényleg sajnálniva- ló volt a köztársasági elnök. Hisz nem a „nácik” nem hallgatták meg, hanem a sajátjai, az 5ti-osok. Ok tudják, hogy miért. Szívük joga. S amit máskor jogosnak tartottak, most miért tartják egyszerre jogtalannak? Most azok követelnek vizsgálatot, akik ellene vannak a vizsgálatnak, az átvilágításnak a sokkal nagyobb bűnök vonatkozásában ... Akik ellene vannak a történelmi igazságtételnek. (Lásd Dörnbach Alajosékat Először is tisztáznom kell: semmi sincs ingyen. Hogy valaki megfizeti az órát mindennek, abban biztos vagyok. Csupán az nem bizonyos, hogy az fizet-e, aki kapott valamit... Félre a talányos beszéddel, nézzünk a tények közepébe! Először tisztázni kell a fogalmat, mi az a RÉSZ. Természetesen betűszó! Hogy miképp lehet ebből a Bimbó utcában vagy a Törökvész lejtőn villát építeni, az majd kitúdódik. A RÉSZ ugyanis nem más, mint egy — évtizedek óta — országot pusztító nemzetközi gyakorlatnak a rövidítése : Rendkívül Előnytelen Szerződés. Tetszik már érteni? Ha tehát mi el akarunk adni valamit, és a csekély érdeklődés miatt azt mondjuk „otthon”, hogy csak 10 schillingért megy el darabja (ámde 60-ért sikerült üzletet kötnünk), akkor darabonként 50 schilling a mi zsebünkbe megy. És képzeljük el, mekkora ez a összeg, ha tízezer darabot, vagy tízezres tételt vásárolnak tőlünk a nyugati partnerek! A RÉSZ másik része: amikor mi veszünk, de be tudiuk bizonyítani „otthon”, hogy „most azért vettünk a világpiaci ár felett, a mosonmagyaróvári vitában a tv-képernyőn!) Most törvényért kiáltanak, holott éppen ők vitték utcára az indulatokat az alkotmány és az alkotmány- bírósági döntések semmi- bevételével. Csak egyvalaki állhat a törvényen felül? Bizony, ha nem érvényesül a jog és az igazság, akkor indulatok indukálódnak, s az emberek utcára mennek, tgy szokott ez lenni. A rossz példa sajnos mindig a legragadó- sabb... Az elnök, aki nagyon jó lappal indult, valahol elrontott valamit. Szinte végzetesen és tragikusan. Nem tudott felülemelkedni a politikán, nem tudta függetleníteni magát pártja súgóitól. Politikamentes tisztségében Önmagától bevallottan politizált, így hát vállalnia kellett a politikusi sorsot, a politikus némelykori keserves megtapasztalását. Mégis a jövőt kell nézni. Legyen ez az intermezzo az önvizsgálat, a szellemi függetlenedés perce. Talán mégsem romlott el végleg minden, hisz az elnök nem valamelyik dél-amerikai országban elnök, hanem Magyarországon. Itt pedig nem prezi- denciális, hanem parlamentáris rendszer van. Nem esett ki a hatalomból, hisz valóságosan nem is volt neki. S talán még megvan a tekintélye is, még ha intő jelként az kicsit csorbát is szenvedett. De talán mégsem jóvátehetetlenül . . . Ám az semmiképpen nem vezet jóra, ha Magyar Bálint (SZDSZ) nem válogatva a szavakban, tulajdonképpen iefa- sisztázza a most nem hall-, gató hallgatóságot, vagyis, az 56-osokat, meggyanúsítja a hatái'őröket. Horn Gyula pártelnök (MSZP) pedig „koncepciós pert” készít elő a kormány ellen. Csak nincs benne rutinja? Horn úr, mindenesetre az igazi bűnösök nem a Kossuth téren keresendők ... Legalábbis nem most... Göncz Árpádnak pedig ott kellett volna lenni este az Operában. Mert a köz- társasági elnök nemcsak a napi politika fölött áll, hanem a sértődöttség felett is... mert hamarosan árrobbanás lesz, és akkor még magasabbra mennek az árak, mint most! Azaz: a következő hónapok áraihoz képest alacsony árfekvéssel vásároltunk! Ezt azonban az eladók is tudják, ezért zárolják a raktáraikban az árut.” Ugyanez a téma bankszerződésekben is megcsendül, mert a RÉSZ parafrázisai minden „területre” transzponálhatóak. Ha a bank olcsóbb kamattal ad kölcsönt Nyugatra, vagy magasabb kamatra szerződik hitel esetén a lehetségesnél, akkor a RESZ-ből valami kis reszlit kap az üzletkötő. Mondjuk százalékot. Általában ez nem több 3-5%-nál, de a Rendkívül Előnytelen Szerződés aláírása előtt — esetleg lehet 40-60 arányú is — az osztozkodás a partnerrel. A tízmilliós telekre épült hetvenmilliós villa, alatta feszített víztükörrel, kétszintű, liftes garázzsal, alul a Mercedes és fölül a Toyota (mert az a könnyebb), vajon hány RESZ-részlet- ből tevődik össze? Sejtem, hogy nem kellett hozzá any- nyi jó üzlet, mint ahány carrarai márványtáblából áll a fürdőszobák burkolata. Nádor István Újra elkezdődött Pápai Szabó György Budapest Reszii a RESZ-ből?
