Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-06 / 236. szám
8 rEST MEGYEI HlRLAf EMLÉKEZÍS 1993. OKTÓBER 6., KEDD A VÉRTANOK EMOÉKSZOBRA ARAD FŰTEKÉN A tavaszi hadjárat váci fejezetei Két ütközet emlékére Aulich Lajos Aradon tizenkét tábornok társával együtt életével fizetett a dicsőségesen vívott csatákért. amelyekben oly sokszor a túlerővel szemben is képesek voltak győzni. Ilyen volt az az április 10-i váci csata is, amelyről Tragor Ignác a következőket írja: A dicsőséges tavaszi hadjárat április 10-én szintén Vác nevével kapcsolatos. A hadművelet célja Komárom megsegítése és Buda felszabadítása volt. E végből Windisch-Grätz császári fővezérre döntő csapást kellett mérni. Minthogy azonban a magyar seregnek erre elegendő ereje nem volt, félre kellett vezetni az ellenséget. • Míg Aulich tábornok abban a tévedésben tartotta őket, hogy a honvédség zöme áll velük szemben. Damjanich Vác elfoglalására indult. Vácot a Ram- berq-hadosztály tartotta megszállva, és makacsul ellenállt a honvédek rohamának, melyet a hétkápolnai híd birtokáért folytattak. Földváry Károly alezredes, a vörös sipkád harmadik honvédzászlóalj parancsnoka megy elöl a Szűz Mária-Tobégóval. Két lovát kilövik alóla, és zászlaja átlyukad a sok golyótól. Ellenállhatatlan erővel törnek előre, átgázolnak a Gombás-patakon, és üldözik a futásnak eredt ellenséget. A visszavonulásnál a vezérlő Götz tábornok halálos sebbel bukik le lováról. Tragor Ignác múltidézése után szólni kell az ország legelső honvédemlékművéről is, amelyet a kiegyezés után — ami lehetőséget adott a hősök előtt való tisztelgésre — Vácott állítottak. A visszaemlékezések szerint a dombot, ahová az emlékoszlop került. az ország valameny- nvi megyéjéből származó földből hordták össze. A mementót 1868. július 19-én állították, a két váci csata emlékére. Akkor, az avatás napján Pestről érkezett honvédek is jelen voltak, Kossuth Lajos pedig levelet írt Degré Alajosnak, a Váci Honvéd- egyesület alelnökinek, valamint 100 forintot is küldött. Az ünnepségen Klapka György is jelen volt. Az emlékmű a váci polgárok adakozásából jöhetett létre. Négyezer forintba került. Ä helybéliek csak honvédemléknek nevezték. A temető virágoskertje és a hétkápolna árnyas fasora között, az országút mentén magában álló domb tetején díszes vasszobor áll — idézünk ismét Tra- gortól. A váci csatákban elesett honvédek emléke ez, amelyet nyomban az elnyomás után állított a város kegyeletes közönsége. A szabályos négyszög alakú domb mesterségesen van fölhányva. Keleti oldaláról kőlépcsők visznek föl reá. A díszes vasráccsal körülvett piramislépesőszerű talapzaton nyugszik, bronzzal van befuttatva és négy méter magas. Csúcspontján ágyúgolyó lángol. Felső oldallapjait a magyar címer díszíti, alább ágyúgolyók és koszorúk fonják körül. A polgárok ma is friss virággal emlékeznek a csaták hőseire, évfordulón és hétköznapokon egyaránt. Dudás Zoltán akánalc lenni nem mindig egyszerű dolog, és nem mindenütt. Aradon különösen nem... úgy a hatvanas évek derekán, közvetlenül az egyetemi tanulmányok befejezése után. Az aradi várkaszárnya furcsa egy alkotmánya a világnak. Mária Terézia parancsára épült a Bánság örökös fortyogásának a csillapítására — várbörtönnek vagy kedvenc lovait összeterelő huszárkaszár- nyának, mindegy. Hogy Világos után (amely Arad fölött mintegy lójárásnyira van) aztán innen széledjen szét a nagyvilágba hősnek és számkivetettnek a magyar és nem magyar baka és tiszt. Hogy a következő, de immáron világháborúsnak nevezett fegyverletétel után a nyertesnek titulált román ármádia vegye birtokába — várbörtönként és várkaszárnyaként. Persze Trianon döntése értelmében. Arad ekképpen vált a kolozsvári bölcsészkaron végzett diplomások szomorú emlékezetű laktanyájává is. Századunk sem szűkölködött a furcsaságokban — már ami a csapat összetételét illeti. Mi voltunk az idegenlégiósok —, magyarul: a keleti vagy nyugati nyelvekben járatosak, még magyarabbul: a nem románok. A dolog úgy egymagában nem is érdemelne említést, ha mindennek nap mint nap nem éreztük volna a kellemetlen hatáA város mártír szülötte A „tudományos” katona (Folytatás az 1. oldalról.) Görgeyvel és a tábornokokkal a függetlenségi nyilatkozatot. S miközben napjainkban tovább tart a gyűjtés egy életnagyságú Török Ignác-szobor költségeinek fedezésére, a városvédő egyesület egy kis lépéssel közeledik célja felé. Mint Jáky Kálmán elnök elmondta, az alapításkor határozták el: emléktáblákat helyeznek el azokban az utcákban, melyeknek névadója jelentősét cselekedett Gödöllőn. Az első táblát ma 17 óra 30-kor avatják fel a Kossuth Lajos utcában, sz evangélikus lelkészi hivatal épületének falán. Csontos István önkormányzati képviselő ajánlotta fel az egyesületnek és a városnak. Lehet, hogy jövőre a Török Ignác utca következik ? B. G. Török Ignác mellszobra (A szerző felvétele) AZ ARADI EMLÉKOSZLOP Arad ege alatt sát. Éreztük, mert éreztették. Többször feljárt a várudvar-söprögetés, mint mondjuk a zenészeknél, pedig az a század sem volt „fajtiszta”. Egyébként átláthattunk volna a szitán, hiszen rézkürlöt fájni bármilyen nyelven lehet — amíg az „Elindultam szép hazámból”-t bizony csupán egyetlenegyen. Több alkalommal kellett minekünk gázálarcórákon részt venni ... roham közben, míg Üj-Arad felől (itt fu- tamodott meg Nagysándor József serege — a Világos előtti utolsó csatában.'), Néma irányából teljes fegyverzetben vecsernyére szaladtunk. Természetesen a „kárcser” kemény priccsét is leginkább mi kerestük föl, ami úgyszintén nem szorul magyarázatra. Egy hasonló megkínzatás után. esti gyakorlaton, mintha összebeszéltünk volna; megtagadtuk a parancsot, ami abban alti, hogy kifeküdtünk a szúnyogtakarás ég alá. és a várfal félig-meredek oldalán — a vörös téglafal imitt-amott annyira szét- mállött, hogy hosszan belefolyhatott a zöld gyep alá — névsorolvasást tartottunk. Lázár Vilmos.' — szólított a sötétben valaki. Jelen! — kiáltotta valaki. Dessewffy! — szólították a másodikat. Jelen! — volt a válasz. És következett Kiss Ernő, Schweidel József ■. ■ A golyók dördülését, mi- bennünk legalább is, elnyomta egy népdal erősödő hangja. „Kiegyen már a hajnalcsillag lefele . ..” Kis szünet után ismét beindult a történelmi lecke. És szólott a hóhér elsőnek: Pol- tenberg Ernő! Jelen! — kiáltoztuk, majd — mert a hűség édestestvére a pontosság, folytattuk: — „Szép deputáció indul Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni!” És szólott a hóhér Arad elképedt ege alatt másodszor: Török Ignác! Harmadszor: Lah- ner György! És negyedszer. és Ötödször... és kilencedszer is. Nagy nevezetű főhadnagyunk, akit magyarul megszólalni bakaságunk egyetlen órájában sem hallottunk!!), szedte oldaltáskáját és maradék almáját, és odébbállt... Mit tehetett volna .ha köztünk marad, nyelnie kell a mi keserű könnyeinket, vagy tán azért állt arrébb, hogy ne legyünk szemtanúi el- lágyulásának? Aradon a várfalnak is füle van. Másnap este négy idegenlégiós nem jelent meg a vacsorán — ,.a kárcserben vecsernyéznek”, jegyezte meg egyik német szakos kollégánk, ök a golyó általiak — hallatszott a sor hátsó részéből —. meg nyűgöd ha t tok, majd kilenc fogja őket követni... és a bitóra húzás, kérem, az égé'zen más! Nem csalódtunk. Persze, ezúttal sem csalódtunk. Hogy a mi hadnagyocskánkba mi üthetett, első pillanatra érthetetlen volt; a következő taktikai órát határozott vezénylése előzte meg — addig esett ki a puliszka a szájából —, lapátokat és ásókat szerzett valahonnan, ezekkel vonultunk a sötétedő várfalak alá ... Pihenöállást vezényelt, majd levett sapkával hátrafordult, s egy távoli vakondtúrásra telepedett. Akkor értettük meg, hogy hadnagyunk egyszerűen katona, de gyávának nem gyáva. A bozóttal, szamártövissel benőtt síremlék — a Tizenhármak síremléke — kontúrjait jól kivehettük a holdfényben. Néma csöndben közelítettük meg, váltunkon a szerszámokkal... — Század, vigyázz! — kiáltotta el egyszer magát valamelyikünk. Magyar nyelven. Akkor, ott nem is lelt volna ildomos másként. Igen, Nagy főhadnagyunk közeledett, vállszíját megigazítva szólt ránk. A sorakozó és indulj után mintha túlontúl hosszúnak tűnt volna a várudvarig vezető út. Talán röstelltük magunkat a gyanúsítgatásért, talán fáradtai; lehettünk. fj'gy biztos; a hátralévő néhány hét annál légiesebbnek tűnt. A bozót, a szamártövis legalább nem nyomta lelkünket. Bár az alatta pihenők csontját ne kellett volna nyomnia... Búgyoni Szabó Isl\án
