Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-29 / 255. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1992. OKTOBER 29., CSÜTÖRTÖK 5 Nyílt levél Göncz Árpád Úrnak, Sajtó-helyreigazításra nincs szükség. a Magyar Köztársaság Elnökének de a helyreigazítás elkelne néha Tisztelt Elnök Űr! A Magyar Köztársaság súlyos napokat él át, mert napjaink fenyegető része a Duna elterelése, immár valósággá válik, és második Mohácsként bevonulhat történelmünkbe. A súlyos helyzet nemzeti összefogást igényel, és teljes joggal elvárható minden demokratikus jogrend működési zavarát előidéző tényező kiküszöbölése. Tisztelettel emlékeztetem Elnök Urat, hogy pont ilyen demokratikus jogrend működési zavarát okozó jelenség ellen, 1992. szeptember 8-tól 1992. szeptember 19-ig éhségsztrájkot folytattam, melyhez egy nappal később csatlakozott Győri Béla úr, a Magyar Rádió Vasárnapi Űjság című műsorának volt főszerkesztője, akit meggyőződésem szerint politikai koncepció alapján történő tisztogatás távolított el állásából. Az éhségsztrájkot, amiért elkezdtem, pontosan megindokoltam annak idején, és Elnök Úrnak írt levelemben is kifejtettem ezzel kapcsolatos nézeteimet. Az ország fentebb említett súlyos helyzetében most csak nagyon röviden emlékeztetem Elnök Urat indoklásom leglényegesebb elemeire. Bármilyen, nem a jog és az alkotmány szellemében történt eljárás hátráltatja a demokrácia kiteljesedését, és a jogállamiság megvalósulását. A Magyar Rádió elnökének, dr. Gombár Csabának és a Magyar Televízió elnökének, dr. Han- kiss Elemérnek felmentéséről szóló, alkotmányjogi szempontból és tartalmilag is jogszerű miniszterelnöki előterjesztés aláírását, a Magyar Köztársaság elnöke megtagadta, ezzel az alkotmányban rögzített hatályos jogkörét önkényesen bővítette, és a demokratikus jogrend működési zavarát idézte elő. A Magyar Rádió, elnöke, dr. Gombár Csaba többször is megsértette a hatályos törvényi rendelkezéseket, és.-egy jól működő demokratikus jogrendben ez már önmagában is elég indok azonnali felmentéséhez. Emlékeztetem Elnök Urát, hogy dr. Gombár Csaba felmentésének megtagadásával a Magyar Köztársaság elnöke törvénytelenséget pártolt, visszaélve sérthetetlenségével, melyet az alkotmány 31/A § (1) bekezdése biztosít számára. A politikai felelősségvállalás alól mentesíti az alkotmány a Magy ar Köztársaság elnökét, így természetszerűleg nem hozhat politikai döntéseket, mert felelősségvállalás nélkül nem lehet döntési jog. A jogi felelősségre vonás lehetséges a Magyar 'Köztársaság elnökének, de az eljárás megindításához az országgyűlési képviselők kétharmadának egyetértése szükséges. Az éhségsztrájk elkezdését ez indokolta, mert fentiek alapján világos, hogy egyéb lehetőségeim mint törvényhozónak nem voltak. Az Elnök Űr visszaélt a fenti helyzettel, és ezért súlyos felelősség terheli az azóta kialakult feszültségekért. Az éhségsztrájk kapcsán reméltem: rádöbben Elnök Ür, hogy ellenőrizhetetlen folyamatok elindítója lehet magatartásformája, ezért szó szerint idézem 1992. szeptember 8-án elhangzott parlamenti felszólalásom záró mondatát. „Mindezek alapján a demokratikus jogrend működésének zavarát előidéző magatartásformának tartom a köztársasági Elnök Ur fenti ügyrendben tanúsított eljárását, ezért tisztelettel felszólítom a Magyar Köztársaság elnökét, hogy haladéktalanul térjen visz- sza az alkotmányos jogrend útjára, és írja alá a Magyar Rádió elnökének, dr. Gombár Csabának és a Magyar Televízió elnökének, dr. Hankiss Elemérnek a felmentését.” Sajnos, Elnök Űr nem tett eleget felszólításomnak, és az azóta eltelt idő, úgy tűnik, engem igazol, mert az Elnök Űr által hangoztatott médiatörvény közeli elfogadása, mint a probléma rendezésének lehetősége, távolibbnak tűnik, mint valaha. A Magyar Rádiónál és a Magyar Televíziónál egyre lehetetlenebb helyzet alakul ki, és szabályos tisztogatási akciót indítottak el olyan munkatársak ellen, akik eddigi munkájukkal kivívták a nemzet többségének elismerését és rokon- szén vét. A lehullott fejek: Győri Béla. Pálfy G. István, Chru- dinák Alajos, Rózsa T. Endre. Az egyre elmélyülő Országos Ipcsz-fórum Csak formailag kamara Az Tpartestületek Országos Szövetsége nem kíván kamarává alakulni, hanem érdek-képviseleti szervezet marad — hangsúlyozták, a minap ' az Iposz-fórurtion, annak ellenére, hogy az Iposz már korábban felvette az Iposz-Magyar Kézműves Kamara nevet. Ezzel a lépéssel csupán formailag készültek fel az átalakulásra. A megjelent szakértők és iparosok véleménye szerint az új kamarai rendszer kialakításával a kézművesség saját magából kell hogy megszervezze a maga közfunkcióit ellátó, jogi képviseletét. A gyáli, a nagykátaí, a ráckevei, az ácsai, a daba- si, az érdi, a váci, a mono- ri és a dömsödi ipartestületek képviselői egyetértettek az országos vezetőséggel, hogy az átalakuló gazdaság sajátos jelenségei miatt célszerűbb és hatékonyabb lehet a tevékenységük, ha iparágazatonként, illetve fő gazdasági szektoronként jönnek létre a kamarák. válság idézte elő a tüntetéseket és a különféle megnyilatkozásokat, és ez a lehetetlen helyzet késztette megnyilatkozásra mindnyájunk által nagyra becsült Tőkés László püspök urat is. Őszintén sajnálom Elnök Urat, hogy 1992. október 23-án a Kossuth téren nem tudta elmondani ünnepi beszédét, mert Elnök Űr egyik hőse volt az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak, szenvedője az azt követő megtorlásnak. A mostani zavaroknak egyik előidézője, véleményem szerint Elnök Űr médiaügyben tanúsított magatartása volt. Mindezek figyelembevételével az alkotmányos jogrend helyreállítása érdekében az ország nehéz helyzetére hivatkozva, tisztelettel kérem a Magyar Köztársaság elnökét, hogy haladéktalanul írja alá a Magyar Rádió elnökének, dr. Gombár Csabának és a Magyar Televízió elnökének, dr. Hankiss Elemérnek a felmentését. Az ország kormányozhatósága, a Duna elterelésének fenyegető réme, a demokratikus jogrend megszilárdítását megkövetelve, a jelenlegi helyzet mindannyiunkra fokozott felelősséget ró, és Elnök Űr ezt a stabilizálási, megszilárdulási folyamatot elősegítheti, ha felülemelkedik minden vélt vagy valós sérelmen, presztízskérdésen, és segít abban, hogy dr. Gombár Csaba és dr. Hankiss Elemér — mint jelenlegi beosztásukban alkalmatlan személyek — azonnal távozzanak. Távozásuk véleményem szerint felgyorsítja a médiákról szóló törvény megszületését is, és nagymértékben elősegíti a további indulatok, és kiszámíthatatlan folyamatok megfékezését, a hőn áhított köz- megegyezést. Elnök Űr, ön mindent megnyerhet, de figyelmeztetem: mindent el is veszíthet. Remélem, segíthetek önnek abban, hogy nyerjen, ezért cselekedjen! Őszinte tisztelettel: dr. Réti Miklós országgyűlési képviselő Sajtó-helyreigazítást kért lapunktól a Nagykáta és Vidéke ÁFÉSZ elnöke. Burján László szerint 1992. szeptember 16-án pontatlan cikk jelent meg a Pest Megyei Hírlapban „A szentmártoni múlt kötelez — Iskala lesz a központ koronája” címmel. Kérésének sajtó-helyreigazítás formájában, miképpen eddig, úgy most sem áll módunkban eleget tenni. A további félreértések elkerülése végett ezúttal azonban szóvá tesz- szük az esetet, azt gondolván, hogy szolgál némi tanulsággal a mai átalakulási viták, nemritkán veszekedések közben. Burján László nem először vádolta meg pontatlansággal a Pest Megyei Hírlapot, annak is ugyanazt a szerzőjét. Ez év június 25-én „Ven, ahol nem ÁFÉSZ” címmel megjelent írásunkat ugyancsak kifogásolta, és helyreigazítást követelt. Nem tehettük, mert személyes megkeresésünk nyomán sem volt hajlandó hosszú, a tárgytól eltérő részieteket taglaló levelét a lényegre, a pontatlanságok megjelölésére, kiigazítására szűkíteni, tgy nem értettük, hol, miben tévedhetett a tudósító, aki egyszerűen nyilvánosságra . hozta az eseményeket, a bennük szereplők elképzeléseit. Természetesen a fejlemények váltották ki a sorok papírra vetését, és nem fordítva történt a dolog. Több forduló A Nagykátán kívül további , kilenc településen működő ÁFÉSZ-ből az átalakulási törvény adta lehetőséggel élve, Tápió- szentmárton a határidő, június 30-a előtt bejelentette kiválási szándékát és ilyen irányú lépéseket tett. Erről, s a nagyközség jövőbeli kereskedelmi ellátásának újragondolásáról, egy korszerűbbnek tartott, a település egészére kiterjedő szövetkezeti modell kialakításáról a helyi önkormányzat több fordulóban tárgyalt. A vonatkeMÁR A SOK IS KEVÉS? Száll a hír. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint — augusztus végéig kilenc százalékkal kevesebb külföldi járt nálunk, mint az előző év hasonló időszakában. Azt is olvashatjuk, hogy szállodáink félig sem voltak kihasználva, az idegenek nemhogy az ötcsillagos, méregdrága szállodákat, de még az egycsillagos hoteleket is alig látogatták. A minap a KSH arra kérte az adatszolgáltatókat, hogy valós adatokat szolgáltassanak a hivatalnak. A megváltoztatott jogszabályok ugyanis inkább javasolták az adatszolgáltatást, mintsem kötelezővé teszik azt. Roppant érdekes. Honnan tudhatnák a hivatalban, hogy hány idegen, mennyi időre bérelt szobát a balatoni magánvillákban? Már- csak azért sem tudhatják, mert a magán-vendégfogadók — nem szokták vendégüket bejelenteni, hiszen adót kellene fizetni bevételük után. Mindezek ellenére az ország idegenforgalomból származó bevétele három százalékkal több volt a nyolcadik hónap végén, mint tavaly ennyi idő alatt. A bevételi többlet nem írható csak az áremelkedések számlájára. Törődjünk bele — nem volt kevesebb nálunk az idegen, mint 1991 első nyolc hónapjában — az adóhivatal és a statisztika elől viszont lényegesen többet titkoltak el a vendégfogadók. ... és innen nézvést már egészen másról szól a statisztika. II. Z. zó törvények szerint ezt minden további nélkül megtehette. A pozícióharc A kifogásolt cikkben ezt írtuk le, s nem többet. Nem firtattuk a lépések jogi útvesztőit, hanem a szentmártoni közakarat megnyilvánulásairól tudósítottunk. A szentmártoni 400 fős részközgyűlésen kívül hangolt adott szándékainak a helyi képviselő- testület és a polgármester is. E tekintetben nem tartottuk fontosnak, hogy éppen 400 volt-e az a 400, azt sem, mit tart erről az egészről az ÁFÉSZ elnöke. Az már a másik oldal, amivel szemben — ha egy településről beszélünk, ahol az ÁFÉSZ-tagok is élnek — a helyi véleményt véljük elsődlegesnek. S kit fogadnánk el illetékesnek saját ügyeiben, ha nem a falu vezetőit? Talán az ÁFÉSZ-elnököt, aki nem tartja aktuálisnak Raiffe- sien szövetkezeti gondolatait, legfeljebb öt-tíz év múlva? Aki minden lehetséges fórumon feljelent- geti a kiválás kezdeményezőit, kígyót-békát kiabálva megegyezési gesztusok helyett? A második helyreigazítási akció az „Iskola lesz a központ koronája” című írással kapcsolatban már az előbbiek hozadéka. A kiválás körüli csata közben zajlik a várható vagyonmegosztás miatti pozícióharc. Azért a település új iskola építésébe kezdene, „s mit ad isten?" Éppen a falu közepén levő Tüzép-telepet szemelték ki erre való helynek. Ami a Nagykátai ÁFÉSZ-é. Erre mondta Tóth János, hogy jogi úton szeretnék rendezni a kérdést. Mi ezt a kijelentést nem minősítettük, nem támogattuk, nem elleneztük, pusztán leírtuk, miképpen elhangzott. Ám Burján úr szerint ez pontatlan, nem fedi a tényeket, igazítsuk hát ki a polgármester nyilatkozatát! Kívül maradunk Veszekednek a kiváláson, az ingatlanokon. Kívülálló számára követhetetlen jogi passzusokra hivatkoznak, korábbi megegyezésekre. Mi ebben eddig sem vettünk részt, ezután sem fogunk. Ám sajtó-helyreigazítást sem teszünk, ha arra nincs okunk. Helyretétel, helyre- igazítás viszont elkelne néha ... Tóth Ferenc A hegyi mentők gondjai Pénz is kell a lelkesedéshez Bár egyre szűkülnek az anyagi lehetőségek, úgy néz ki, a hegyi mentők áldozatos és áldásos jelenlétére számítani lehet a jövőben is. Hogy mennyire Szükség van ezeknek a lelkes embereknek a nemegyszer életmentő tevékenységére, mi sem bizonyítja jobban,-mint az a sok baleset, amely évente előfordul Dobogókőn és Nagy- Hideg-hegyen. Kása Győzőnéi a Pest Megyei Vöröskereszt főelőadója elmondta, hogy jelen pillanatban még az útiköltséget és az ügyeleti díjakat sem tudják kifizetni a hegyi mentőknek, mert olyan lehetetlen helyzetbe kerültek. Szerencsére emberi tisztességből igencsak jól vizsgáztak a mentőcsoportok tagjai, akik teljesen ingyenesen vállalják és — ha kell — vállalni fogják a jövőben is a balesetet szenvedett emberek megsegítését. Beke György, Varga Gyula és Gellai István saját felszerelésükkel járják á hegyi ösvényeket, hogy segítsenek a bajbajutottakon. Annyi pénzt sikerült előkaparni a nagy nincstelen- ség közepette, hogy a nyár folyamán elvégezhették a dobogókői segélyhely ki- sebb-nagyobb javítási munkálatait, de lenne még tennivaló. Nem tudnak szót érteni a természetvédőkkel, akik ellenzik és nem engedik, hogy erdei segélyhelyet alakítsanak ki Hideg-hegyen. Lévén, hogy kiemelt fontosságú természetvédelmi tájról van szó, érthető a természetvédők aggodalma, ám ez nem jelentheti azt, hogy ne kezeljék rugalmasabban a hegyi mentők régi óhaját. Tulajdonképpen csak a jószerencséjükben bízhatnak a mentők, ha egyáltalán jo- szerencséről lehet beszélni a balesetek esetében. A bajokat még az is tetézi, hogy nem létezik telefon- vagy rádiókapcsolat Hideghegy-és a váci mentőállomás között. Hideghegyről nyolc-tíz kilométerre kell elszállítani a balesetet szenvedőket, és csak Királyrétről tudják értesíteni a váci mentő- szolgálat embereit. Amennyiben rendelkeznének megfelelő rádióadóvevő készülékekkel, akkor már a baleset színhelyéről értesíthetnék a mentősöket. Így viszont minden marad a régiben. A hegyimentők azt is jó szívvel vennék, ha jelentkezne egy-két olyan társadalmi szervezet, amely kölcsön- technikával tudná ellátni őket az elkövetkezendő hónapokban. A közeljövőben megtartják évadnyitó megbeszélésüket, ahol megvitatják az elmúlt esztendő tapasztalatait, felfrissítik elsősegélynyújtási ismereteiket és megbeszélik a mentő- csoportok ügyeleti' rendjét. Addig viszont üdvös lenne, ha pénzt is tudnának folyószámlájukon, mert jó dolog az ügyszeretet, ám hosszú távon biztosítani kell a pénzügyi forrásokat is. I. M. Papp JÁ1109
