Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-28 / 254. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP 1992. OKTÓBER 28., SZERDA 13 Csinovnyik maffiózck Oroszországban Egymillió rubel csúszópénz Állam az államban — ilyen méreteket öltött az oroszországi szervezett bű­nözés, amely a híres-hír­hedt olaszországi maffiát messze lekörözi és az élet minden területét felöleli. A korrupt hivatalnokok pe­dig néha már az ország irányíthatóságát is veszé­lyeztetik. — A tehetetlenség és a törvénytelenség szinte azo­nos fogalmak. Jelcin elnök, a kormán}' és a parlament a hangzatos kijelentéseken kívül eddig semmit sem tett azért, hogy véget ves­sen a korrupciónak — ke­sergett egy vállalati jogász a Gyelovije Ljugyi című moszkvai gazdasági maga­zin hasábjain. A „szakma” fejlődését az is mutatja, hogy új ,,ipar­ágak” vannak születőben: az értékpapírok és a ke­ményvaluta hamisítása. A korrupció méreteit, a bűnüldöző szervek tehetet­lenségét és esetenkénti „ér­dekeltségét” talán jobban mutatja néhány adat: az utóbbi hónapokban mint­egy 1500 alkalommal derí­tettek fel kisebb megvesz­tegetéseket, 1200 személy ellen pedig különösen nagy összegű anyagi ellen­szolgáltatás elfogadása miatt indítottak eljárást. A feltárt ügyek között volt olyan, amikor félmillió ru­belt fizettek egy üzletköz­pont építési engedélyének kiadásáért, egy fővárosi ta­nácstag pedig kerek egy­milliót vágott zsebre egy nagyforgalmú helyen levő üzlet bérleti szerződésének meghosszabbításáért. ’ Külön gondot okoz, hogy a hivatalnokok néha ma­guk is üzleti vállalkozások tagjai. Törvényi szabályo­zás híján, mindezt szaba­don tehetik, nemegyszer besegítve a piszkos pénzek tisztára mosásába. A bűnbandák igyekeznek mindent jól megszervezni. Mihail Jegorov vezérőr­nagy, az orosz belügymi­nisztérium illetékese sze­rint jelenleg mintegy 2600 szervezett csoport működik Oroszországban, közülük minden ötödiknek területi, vagy akár nemzetközi kap­csolata is van. A bűnözők „exportját-importját” te­kintve Oroszországnak ak­tívuma van, az innen távo­zó maffiózók száma messze meghaladja az ide érkező­két. A „forgalom” nagy ré­szét Cipruson, az európai és közel-keleti útvonalak kereszteződésén keresztül bonyolítják le. Némi re­ményt nyújthat, hogy az orosz rendőrség együttmű­ködési megállapodást kö­tött Ciprussal, tanulmány- utakra küldik kollégáikat. A korrupciós és bűnözési hullám megállítására csak a gazdasági helyzet stabi­lizálása esetén lenne esély, ami szakértők véleménye szerint, még így is két-há- rom évet venne igénybe. Francia turista - egy szál semmiben orangután Meztelenre vetkőztetett egy hím orangután Borneó szigetén egy gyanútlanul sétálgató francia turistát. A 14 éves „majomúr” egy parkban támadt áldozatára: váratlanul megragadta a gondtalanul kószáló turistát és lerángatta róla nadrág­ját, ingét, sőt még fehér­neműjét is. A sikeres vet- kőztetés után a majom a zsákmányolt ruhaneművel faképnél hagyta a pucér férfit, aki a procedúra alatt mindvégig dermedten állt felesége mellett — jelentet­te a Reuter. A pórul járt külföldi vé­gül egy turistacsoporttól kapott kölcsön ruhát. A je­lentés nem számolt be ar­ról, hogy a francia divat iránt élénk érdeklődést ta­núsító malajziai orangután hogyan festett a rablott öl­tözékben. Morognak a tisztviselők Hatóságilag ellenőrzött Autótolvajok — Franciaországban is Szervezett exportőrbandák Határtalan pimaszság Egy angliai, suffolki lakos, kinek nevét nem hozták nyilvánosságra, a kocsmában megivott öt korsó sört, majd ko­csijába ült és elhajtott. Ű tközben a rendőrség megállította, és meg- fújatta. Az alkoholszon­da azonban valamilyen titokzatos okból nem mutatott semmit. Ezen a sörbarát veze­tő úgy felmérgelődött, hogy menten följelen­tette a kocsmát a helyi kereskedelmi hatóság­nál azzal, hogy biztosan vizezik a sört. A hatóság kiszállt, vizsgált és nyilatkozott. Alan Fletcher, a hivatal vezetőjének kommen­tárja a Daily Mirror cí­mű lapból: Határtalan pimaszság. Ahelyett, hogy örült volna, hogy megúszta, feljelentést adott be. Egyébként a sört rendben levőnek ta­láltuk, mámorító hatá­sát mi sem bizonyítja jobban, mint ez a fel­jelentés. Több hónapos munkával göngyölített fel a francia csendőrség egy több mint száz tagú autótolvaj-, ha­misító és csempészbandát, amely az elmúlt hónapok­ban háromszáznál több nagy értékű személygépko­csit lopott el és juttatott ki hamis papírokkal az or­szágból. A lopott autók egy részét észak-afrikai orszá­gokba vitték, de akadt olyan kocsi is, amelynek végcélja a közlés szerint Kelet-Európa volt. A je­lentések szerint ebben a térségben Bulgária és Len­gyelország volt az „export” végcélja. A banda tevékenységé­nek akkor bukkantak nyo­mára, amikor a múlt év vé­gén egy okmányhamisító műhelyt találtak. Itt készí­tették a lopott autók szá­mára a hamis forgalmi en­gedélyeket és más okmá­nyokat. Innen jutottak el egy másik hamisító bandá­hoz, majd ebből a nyomból kiindulva találták meg az autótolvajokat és csempé­szeket. Egyelőre 49 személyt tartanak vizsgálati fogság­ban. Franciaországban évente mintegy 300 ezer autót lop­nak el. Bár ezek egy része idővel megkerül — főként azok a gépkocsik, amelye­ket fiatalkorúak „sétako­csikázásra” kötnek el —, már régen kiderült, hogy a lopások jó részét szervezett „exportőrbandák” végzik, s a kocsikat külföldre jut­tatják. A legdrágább autók a Közel-Keletre jutnak el, a közepes áru és olcsóbb kocsik fő iránya eddig Észak-Afrika volt, de az utóbbi években megélénkült a lopott kocsik kijuttatása a kelet-európai országokba is. Nem dől össze o lübecki városkapu A középkor legismertebb németországi alkotása a Holstentor (Holsten kapu) csaknem olyan ferde, mint a pisai torony de a szak­értők szerint a gyönyörű lübecki műér léket nem fe­nyegeti az összeomlás ve­szélye. Az 1464 és 1478 közt épített kapu már befejezése után azonal süllyedni kez­dett. ^ a talaj azóta is to­vább engedett, úgyhogy az also törések már fél méter­rel a felszín alá kerültek. Meddig fog állni ez a nagyszerű építmény, amely­nek képe az 50 márkás bankjegyet is díszíti? A német városok közgyűlésé­nek szimbóluma, a Hanza- város jelképe és a lübecki marcipánkészítők kedvenc figurája a helyi építészek szerint még hosszú ideig állni fog. A kapu három és fél méter vastag falai ugyan hét méter mély tör­melékes talajon állnak, s a törmelék alatt hat méter mélységben mocsár húzó­dik. Ezen felül a Trave fo­lyó partja csak néhány mé­ter távolságra van. Mindez okot ad bizonyos aggódásra. A kapu két tornya kö­zött a „Concordia Domi Foris Pax” felirat díszeleg (Belül egyetértés, kívül bé­ke). Ez a felirat 1863-ban került a kapura. Előtte hosszabb volt: „Pulchra Rés 1st Pax Foris Et Domi Concordia” Kívül béke és belül egység, amely szép dolog). A város felőli oldalon az S. P. Q. L. betűk láthatók. Ez a rövidítés a „Senatus Populus Que L ubecensis” (Lübeck szenátusa és népe) szavaknak. A nép tréfásan értelmezi a négy betűt. így: Schlechtes Pflaster Quält Lübeck (ami annyit jelent, hogy „Rossz aszfalt gyölri Lübecket”). kávézás Nem mindennapi rendel­kezést hozott a napokban az olasz műemlékvédelmi minisztérium — megtiltot­ta, hogy tisztviselői írásos engedély nélkül hagyják el munkaidő alatt a miniszté­rium épületét, ellenkező esetben carabinierik (csendőrök) kísérik vissza őket munkahelyükre. — nyilatkozta a szak- szervezet képviselője. (Az olasz szakszervezetek kü­lönben éveken át ellen­szegültek a tervezett intéz­kedésnek, de végül is elfo­gadták azt, látva az egyre hosszabb idejű kávészüne­teket a közhivatalokban.) Más minisztériumok — így a külügv, a pénzügy, a Vrvzrn ii n Ír n íicr v —- áe a SZEMPONT Töprengések ünnep után A rendelkezés azt a celt szolgálja, hogy elejét ve­gyék a túlságosan hosszúra nyúlt munkaidő alatti ká­vészüneteknek. A tisztviselők kezdetben „morogva fogadták” Al­berto Ronchey műemlékvé­delmi miniszter utasítását, de lassacskán beletörődtek Bár köztudott, hogy Wil­li m Shakespeare cselszövő, álnok, gyilkos gonosztevő­nek írta le III. Richárd an­gol királyt, történészek egy kis csoportja mégis eltökél­ten állítja: alig van bizo­nyíték arra, hogy az ural­kodó ennyire elvetemült lett volna. A „richárdiánusok” — 75 tudós és irodalmár — a kö­zelmúltban tanácskoztak New Orleansban, hogy fo­kozik harcukat az 1438 és 1485 közt uralkodott III. Richárd nevének tisztára mosásáért. Azzal vádolják Shakespeare-t, hogy híres drámájában lényeges fénye­ket elhallgatott. Szerintük számvevőszék a komputeri- zált információs rendszer bevezetése mellett döntöt­tek, amely lehetővé teszi a jelenlétek folyamatos el­lenőrzését a munkahelye­ken. A miniszterelnökség még az év vége előtt rátér erre a komputerizált rend­szerre. tévesen állította drámájá­ban. hogy Richárd nemcsak a feleségét gyilkolta meg, hanem nemeseket, sőt 12 éves unokaöcesét, V. Ed- wardot is. Azt is kétségbe vonják, hogy az uralkodó sántított, és azt állítják, hogy Shakespeare ezt a terii fogyatékosságot csak a torz lelki alkat ábrázo­lására használta. A „richárdiánusok” végül azzal érvelnek, hogy III. Richárdról még bírálói is elismerik: igazságos döntő­bíró volt, felkarolta a pol­gárságot és támogatta a művészeteket és az okta­tást. Dégi szokásom, hogy ün- ■*-*- népekkor szeretek el­töprengeni olyasmiken, amikre más, lótó-futó, mun­kás napokon aligha nyílik lehetőség. Így volt ez az idei október 23-án is. Délelőtt négyéves fiacs­kámmal kimentünk a 301-es parcella koszorúzási ünnepségére. A komor al­kalmat szívmelengető ese­mények tették számomra emlékezetessé. Az amúgy nem túl gyakran járó autóbusz már a Baross té­ri végállomásnál megtelt, így okkal számíthattunk rá, hogy a kicsinyke fiúval végigálljuk a jó félórányi utat a temetőig. Hogy nem így történt, az annak a kedves asszonyságnak kö­szönhető; aki egv cserkész­társaság kíséretében uta­zott az ünnepségre, és ked­vesen ölébe vette az apró­ságot. Közben a cserkész­szokásokról, jelképekről is mesélt neki. jól érthető, vi­lágos észjárással. Amikor pedig már a te­mető területén baktattunk a távoli parcella felé. egy férfi vett fel bennünket a kocsijába, miután megtu­dakolta, hogy az ünnepség­re igyekszünk-e. Idáig minden remekül sikerült, csakhogy a hely­színen a sok magas felnőt­től az én fiam nem látta a díszelgő katonákat, míg­nem egy nálam magasabb idős úr a nyakába nem ül­tette. Pedig bizony volt mit nézni rajtuk, mert a felvonult díszegvség már a régi-új honvédegyenruhát viselte: Bocskai-sapkát és olyan szabású zubbonyt, amilyet a két világháború közötti időszakban hordtak honvédeink. A csapatzász­ló, a tisztelgés módja és a díszmenet is ezeket a ha­gyománytisztelő időket idézte. Mert ne felejtsük el, hogy az akkori egyen­ruha és katonai külsőségek egy szerves fejlődést köve­tően a magyar múltból nőttek ki, s találták meg helyüket a jelenkorban. Anélkül, hogy egyik-másik ország hadseregével ellen­tétben holmi színpadias jelleget öltöttek volna. Talán nem túlzás azt ál­lítani. hogy a maavar hon­védség egvenruhúi a leg­szebbek közé tartoztak az akkori Európában. Annál sajnálatosabb, hoay a Rá­kosi-, maid a Kádár-re­zsim átvette az orosz-szov­jet hadsereg nemzetideaen egyenruházati. vezénylési és egyéb szokásait a gim- nasztyorkától a tányérsap­káig és a vörös csapatzász­lóig. Ráadásul azok a tisz­ti egyenruhák a többszöri átalakítás ellenére is — engedelmet az ide nem illő kifejezésért — képtelenül trotíyosra sikerültek. Külö­nösen a daliás Bocskai- és a még rendszeresített me­rev, széles tányérsapka kö­zötti különbség volt szá­momra ott egymás mellett szembeötlően disszonáns. Persze mindez bizonyára ízlés dolga, de azért szeret­ném mégis csendesen meg­kérdezni azoktól, akik mostanában : z új honvéd- egyenruha megtervezésén fáradoznak, hogy nem len­ne-e egyszerűbb ezúttal is a nemes hagyományokhoz visszatérni, mint feltalálni újra a melegvizet? Ünnep harmadnapján vasárnapi nagymisére be­tértem a budavári Nagy- boldogasszony-templomba. A ki-be járó turisták soka­sága ellenére Haydn ritkán hallott Mariazelli miséié kivételes hangulatot adott az áhítathoz. Hátul, a főhajó végében, kívül a nézelődőket távol­tartó kötélkordonon szúrós, rebbenéstelen tekintetű, kemény arcú idős férfi állt, s ügyet sem vetve a nyüzs­gő, kíváncsiskodó sokaság­ra, érces, zengő hangon együtt énekelte a pappal és a kórussal a mise latin szövegét. „Confiteor...” — zen­gett, olykor dörgött ez az igaz átéléstől hiteles, ne­mes veretű férfihang. A sokaságban is egyedül volt, a megvilágosultak boldog magányában.... egyedül Istennel. Elbűvölten álltam mellette, s buzgón imád­koztam, hogy valami az én lelkemet is megérintse eb­ből a komor és sziklake­mény áhítatból. Évek óta ismerem ezt az embert, s a rendszerváltás óta a szavát sem hallottam. Holott korábban ő volt a kádári diktatúra egyik leg­hangosabb és legengesztel­hetetlenebb ellenfele. Ha nem tévedek, ahhoz a cso­porthoz tartozott, amelyből a manapság legismertebb ellenzéki párt vezérkara verbuválódott. ö afféle frontembernek számított közöttük, az a típus, akit elpusztítani lehet, de meg­törni nem lehet soha. Vagy talán mégis? |Z ezdetben testileg, lel ki- leg gyötörték, bebörtö­nözték. később ördöei ciniz­mussal nevetségessé igye­keztek tenni. Vajmi keve­set törődött vele. Tüntetett, szervezkedett, petíciókat szerkesztett, s éhségsztráj­kolt. ha úgy látta jónak. Aztán az elvbarátai párt­vezérek, képviselők lettek, s ő elhallgatott. Vajon miért? S ki kérdezte meg tőle? S tisztelt volt elvba­rátai. harcostársai: az 56 ns forradalom ünnepe előtt még senkinek nem jutott eszébe önök közül, hogy az újabb keletű csillaghul­lásban ezt az élő tilalomfá­vá némult embert az elis­merés valamely méltó jelé­vel illesse? Pusztaszeri László Rehabilitálják Ili. Richárdot?

Next

/
Thumbnails
Contents