Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-28 / 254. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP r; SZŰKEBB HAZANK 1992. OKTÓBER 28., SZERDA MINDIG A DOLGOK SŰB ŰJÉBEN A nehezén már tuIvagyunk Aki mostanában beszélget dr. Szél Péterrel, azt gondolhatná: pesszimista ember. Pedig a szentendrei választókörzet MDF-es országgyűlési képviselője csak a realitásokat veszi sorra. Politikusként mást nem is tehetne. Beszélgetés közben azt latolgatja: politikus társaival talán kevesebbre jutottak a gyorsan eltelt két esztendőben, mint amennyire szerettek volna. Ennek abban látja okát, hogy a mai Európa és a világ már nem ugyanaz, mint ami két évvel ezelőtt volt. Államszövetségek felbomlásának lehettünk tanúi, nemzetiségi villongások, határaink közelében dúló polgárháborúk nyugtalanítanak bennünket — emlékeztet rá. — A keleti piacok felbomlása miatt megszaporodtak a gazdasági gondjaink — folytatja a politikus. — Ez nem hat kedvezően az emberek közérzetére, hiszen komoly terheket kell elviselni. Aggódom is, hogy a mai pénzügyi politikánk vajon mennyire talál megértésre. Ámbár én jogász vagyok és nem közgazdász. Tehát nehezen tudnám megmondani, hogy milyen megoldás volna jobb a jelenleginél. Ám ezzel összefüggésben és általában is fontosnak tartom, hogy sokkal közvetlenebb kapcsolatokat tartsunk a társadalom különféle csoportjaival. Nagyon kellenek ma a meggyőző beszélgetések, a kölcsönös információk, eszmecserék. A parlament külügyi bizottságának tagjaként nemrég Pozsonyban járt politikus viszont határozottan pesszimistának vallja magát a szlovák—magyar kapcsolatok jövőjét illetően. Ám — mondja, ha komolyan gondolják azt, hogy Európához akarnak tartozni, akkor el kell fogadniuk a közösségbe való belépés valamennyi felté- telát. Csak hát. a Duna. Ha azt valóban elterelik, akkor hosszú időre fagyos lesz a viszonyunk egymással. MINDENNAPOK munkahelyét veszélyeztetné. Ezért kell sürgetni az intézkedéseket, a melyekről tárgyalásokat folytatunk. A Duna-gátat most már hamarosan lebontják. Jelenleg a következő lépés van soron. Visegrád érdekében arról egyezkedünk az állami szervekkel, hogy az eladásra váró létesítmények árából a község is részesedjék. Hiszen övé a terület, neki kell fejlesztésre költeni. Ügy látszik, sikerül is közös nevezőre jutni. NÉP ÉS NEMZET Az idő múlásával a választási programon kívül jócskán bővülnek a képviselő feladatai. Bár nemrég modernizálták a körzet telefonhálózatát, épültek a településeken csatornák, gázvezetékek, s ahogy Szél Péter mérlegeli: más vidékekhez viszonyítva, itt még jóval kisebb a munkanélküliek aránya. Ennek ellenére bőven sorolhatók a megoldásra váró gondok is. — Kialakult valamilyen munkamegosztás az ön- kormányzatokkal? — Munkamegosztás nem — válaszolja, azt érzékeltetve, hogy a mai honatyák szerepe más, mint az előző rendszerben volt. Ök nem avatkoznak be a helyi képviselő-testület dolgába, nem sértik meg az önállóságukat. Van viszont együttműködés, ami minden település vezetőivel jó. Csak a szentendreiekkel vannak gondjai, mert tőlük vagy nem, vagy csak kínkeservesen kap választ, ha kérdéseivel hozzájuk fordul. A tapasztalatok szerint a polgárok ügyeit szintén ilyen nehézkesen kezeli ott a hivatal. Szentendrén tíz éve nem épültek állami lakások. A kisvárosra zúduló hatalmas idegenforgalomnak sokan nem örülnek, mert nem a helybelieknek hoz hasznot: az idegenforgalmi adó nem a város bevételeit növeli. A művészek városában sokaknak okoz anyagi gondot a műalkotások iránti csökkent kereslet. A múzeumi épületek közül néhányat visz- szakérnek régi tulajdonosaik, az egyházak. Hová költözhetnek ezek az intézmények? A főváros felelőtlenül szennyezi a ’peremvidéket. Már-már saját ivóvizét is veszélyeztetve. Hogy lehet ezt megakadályozni? Mi itt a képviselő szerepe ? — Ismerek minden problémát, és ott vagyok valamennyi fórumon — hangzik a kérdéscsokorra adott válasz. — Az építészekkel a városfejlesztési elképzeléseket kell egyeztetnünk. A turizmus ellentmondásait most akarjuk feloldani. Egy helyi bank alapításáról tárgyalunk, amely támogatná az itteni vállalkozókat, javítaná az érdekeltséget, s a tömeges vendéglátást fokozatosan minőségivé alakítanánk át. Támogatjuk a művészek ötletét, miszerint a világ- kiállítás idején Szentendrén művészeti expót szerveznének. Az elképzelések szerint a város régi nagymalmát át lehetne alakítani köznonti kiállítóte- remmé, ahol a költözésre kényszerülő múzeumok anyagai helvet kaphatnának. A környezetvédelmi gondok megoldása és más érdekeink érvénvesítése végett most tárgyalunk a pari a mer then e <*v n*.írtetr_ tói független agglomerációs bizottság megalakításáról. JÓL VISELTÜK A BUKTATÓKAT — Van-e valamilyen summázata a két esztendőnek? — Optimista vagyok. Elindultunk a fejlődés útján. Erős demokrácia épül. Jót tehettünk a nemzetnek. Mint ország és nép, jól viseltük a buktatókat. Bízom benne, hogy nincs messze az idő, amikor nemcsak a gyermekeinknek, hanem nekünk is jobb lesz már valamivel. Kovács T. István KOZTRRSRSRC VOLT? A kesztölciek tagadják A kesztölci köztársaság ’56 egyik legendája. „Még akkor is tartották magukat, amikor Budapest már rég megadta magát, saját harckocsijuk volt” — suttogják, de tényeket a helyieken kívül senki sem ismer. A falu egyik volt fegyveres védőjét a pilisszántói polgármester mutatta be, aki maga nem tud sokat az ott történtekről. Vogyeraczky József eddig megtartotta magának titkait. Szülei és második felesége jóvoltából került Pilisszántóra, addig — a másfél éves börtönt kivéve — szinte egész életét Kesztölcön töltötte. A termetes, őszülő férfit háza műhelyében találtuk, s a polgármester személyes rábeszélésére volt szükség, hogy megnyíljon. — Amit most magának elmesélek — mondta a konyhaasztal mellé telepedve —, még a feleségemnek sem mondtam el. Nem, mintha lenne mit titkolnom, de nem akartam, hogy családomnak baja származzék belőle. Hiszen csak né- háry éve lehet róla beszélni. Higgye el, szó sem volt köztársaságról, az akkori hatalom találta ki, hogy meg tudja indokolni ítéleteinek súlyosságát! A felesége ugyan a nagy- takarítás kellős közepén tartott, de néha letelepedett melléje, hogy hallhassa, mint nyitogatja férje az emlékezet zárait. — 1937-ben születtem, 18-19 éves koromban részt vettem az ifjúsági mozgalmi életben, szerveztem a helyi kulturális programokat népitánc-köröktől a színjátszó előadásokig. Mellette természetesen dolgoztam, a dorogi Bányagép- gyárban voltam géplakatos. Az októberi események idején éppen Sárisápon szerepeltünk, s a körülményekhez képest őszintén megbeszéltük, mit hittünk, mit nem. Olyan is volt köztünk, aki egyáltalán nem hitt el semmit a hírekből. A forradalom hatása vidéken négy-öt nap múlva mutatkozott. Minczér József barátommal, aki akkor területi DISZ-titkár volt, arról beszélgettünk, hogy lehetne nálunk, Kesztölcön megőrizni a rendet, hogy ne legyenek bosszúállások, ne legyenek sebesültek, halottak, betört kirakatüvegek. Megalakítottuk a nemzetőrséget és felvettük a kapcsolatot az esztergomi helyőrség parancsnokával. Az ő közbenjárásával kaptunk fegyverviselési engedélyt és fegyvereket. Éjjel-nappal járőröztünk, igyekeztünk megakadályozni minden szélsőséges megnyilvánulást. ■ Tudomásom szerint Kesztölc közelében nem volt sem szovjet, sem magyar laktanya, gondolom, a pártapparátusuk sem volt jelentős, tulajdonképpen nem volt mitől félniük. Előfordultak provokációk? — Egyáltalán, nem. Mi, helybeliek bíztunk egymásban, inkább külső támadástól féltünk. A kesztölci gazdák csak a teészbe vitt javaikat szerették volna visz- szakapni, de lebeszéltük őket az erőszakról, amit később meg is köszöntek. Nem voltak összetűzések, tudomásom szerint egyetlen pofon sem csattant. Amikor hírt- kaptunk a szovjet csapatok bevonulásáról, a biztonság kedvéért összegyűjtöttük a régi pártapparátus tagjait, hogy eszükbe ne jusson bosszút állni, de nem esett bántó- dásuk. Egy nap múlva hazaengedtük őket. Megbizonyosodtunk róla, hogy nem akarnak ártani nekünk. Legalábbis azok. akik ott voltak. Egyvalaki ugyanis már korábban eltűnt, s én neki tulajdonítom azt a gyilkosságot, amit néhány nap múlva ismeretlen tettesek elkövettek. Egyik reggel tarkón lőve találtunk egy idős bányászt, akire a községben senki nem haragudott! Az idő nem nekünk dolgozott, már nem volt módunk felderíteni a tettest. Akkor járhattak ott idegenek — az öreg talán felismerte a kísérőjüket —, mert hamarosan biztos helyismerettel keresték fel a tanácsháza épületét. ■ Szovjet katonák voltak? — Nem. A karhatalmi ezred zárta körül a falut, ők fegyverezték le a nemzetőrséget a tanácsházán. December 15. volt, emlékszem, nyitott teherautóval jöttek értüi.k. A faluban hamar híre ment a történteknek, a tanácsháza elé gyűltek az emberek, elsősorban nők és gyerekek. Meg akarták akadályozni, hogy elvigyenek. Persze nem sikerült, a pu- fajkások félrelökdösték őket. Esztergomba vittek bennünket, majd különválasztottak és néhányunkat a Fő utcai katonai bíróságra s'állítottak. Külön-külön hallgattak ki minket. Nem tudom, milyen vallomást kényszerüettek ki a barátomból, Minczér Józsefből, de azonnal kivégezték. Az öccsét tíz évre ítélték. Én két és fél évet kaptam. Fellebbeztem, mire csökkentették a büntetésem másfel évre, amit le ,is töltöttem. ■ Mit tapasztalt, mit tanult a börtönben? — Ügy érti,, általában? Emberismeretet tanultam, A bajban, az egymásrautaltságban lehet megismerni igazán valakit. Megtanultam, hogy a jellem és a pártállás, vagy világnézet két különböző dolog, nem függ egyik a másiktól. Végül megmutatta azt a kitüntetést, amit tavaly kapott. Nem számított rá, nem várta. Nincs az a kitüntetés, amelyik pótolhatna egy elveszett barátot, de azért némi vigaszt nyújt az a néhány köszönő sor az oklevélen: „A nemzet sorsát és történelmét meghatározó dicsőséges forradalom alatt példamutatóan helytállt, fogadja ezért a magyar nemzet köszönetét!” er-ed GONDJAI Hazai gondjainkat hozom szóba, s idézem, amiről nemrég beszélgettünk : a választási program egyik fő pontja az Öbuda Termelőszövetkezet demokratikus, rugalmasan gazdálkodó szervezetté való átalakításának elősegítése volt. A másik, a Visegrád— nagymarosi erőmű gátjának elbontása, majd ezután a településeknek még a gátépítéssel okozott károk helyreállítása. Mit sikerült elérni? — Ami a térségben működő szövetkezetei illeti, ott megtörtént a demokratikus átalakulás. Űjabban viszont abban kell nekik segíteni, hogy kifizethessék súlyos adósságaikat és elkerüljék a felszámolást. Az adósságtörlesztést ugyanis a mezőgazdasági művelésre alkalmas területeket nem érintő földek eladásából fizették volna, de a kárpótlási hivatal még nem hagyta jóvá a földalap kijelölését. A felszámolás 2000— 2560 tag, vagy alkalmazott Kétszer ad, aki gyorsan ad — ekképpen szól a régi mondás. Ami arra az alapigazságra épül — mint általában a szólások, népi bölcsességek —, hogy annak, aki segítségre szorul, az idő bizony nagyon drága. Az élet pedig olyan, hogy gyakran rácáfol az ilyen igazságokra is. Történt, hogy Zsámbékon egy hat- gyermekes családapa a polgármesteri hivatalhoz, annak is a szociális bizottságához fordult, anyagi támogatás reményében. A bizottság kérelmét, több mással együtt jóváhagyta. Megállapította a kiutalandó szociális segély összegét, s erről értesítette a családot. Ök pedig vártak, ide tartozik az is, hogy mindez még szeptember 15-én játszódott le. Forintokat azóta sem láttak. S ez most nem a hivatal packázása. Az ügy számukra szintén kellemetlen, kényelmetlen. Az önkormányzat a pénzét kénytelen bizonyos szervezetekGondolatok a gyorsaságról Vándorló Szlovén-magyar kapcsolatok nél tartani. Ez jogos, hiszen a hivatal mégsem bank, ahol biztonsági rendszerek óvják a nem is oly csekély összegeket. Jelen esetben a posta tölti be e funkciót. Amennyiben szociális, lakásépítési segélyt, kölcsönt utalnak ki valakinek a bizottság tagjai, a forintok vándorútra kelnek. A központból átutalják Zsám- békra, ahol a helyi fiókban felveheti a rászoruló a segélyét. Ez ugyebár bonyolult művelet. Időigényes, mert a már említett, sokgyermekes család azóta sem kapta meg a pénzét. Egyre türelmetlenebbül kérdezősködnek a hivatalban, mi az oka a késlekedésnek? Az ügyintézők igyekeznek választ adni, sürgetni az ügyet a postánál, bár ez az igyekezet nem fordítható a gyerekek ruházatának, iskoláztatásának költségeire. A gyorsan ad elv — ez esetben csorbát szenvedett. A bizottság, a hivatal hiába lépett időben. Valahol elakadt egy összeg, ami, lehet, hogy a posta számára nem nagy pénz, de annak. akinek szüksége lenne rá, és nem jutott hozzá, nagyon is fontos. Elgondolkodtató az eset azért is, mert kiderül, nemcsak a segélykérő lehet kiszolgáltatott, de egy hivatal is, amely segítséget nyújtana, de tőle független okokból ez nem valósulhat meg. Legfeljebb csak kívánni tudjuk, mielőbb érkezzen meg a szükséges összeg a családhoz. — Szí — A múlt. héten együttműködési megállapodást írt alá Budapesten a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Peterdy Vince a Muravidéki Kereskedelmi és Iparkamara küldöttségével. Az eseményen jelen volt a Lljubjanska Bank képviselője is. A vállalkozói fórumok és tapasztalatcserék megszervezésén túl a jövőben lehetőség nyílik Szlovénia és Magyarország között banktechnikai ügyletek (átutalások, bankközi kölcsönök) folyósítására is. Havi ezer forint ösztöndíj Az inárcsi képviselő-testület által létrehozott Gyermekekért, iskoláért, községért alapítvány kuratóriuma döntött a középfokú intézményekben tanulók ösztöndíjának odaítéléséről. A beérkezett pályázatok alapján Majoros Szilvia és Krizsán Csaba szakközépiskolai tanulók havi 1000 forintos ösztöndíjban részesülnek az 1992—93-as tanévben, figyelembe véve az eddigi tanulmányi eredményeiket is. Az alapítvány 30Q ezer forintos vagyonnal indult, mely időközben — az önkéntes felajánlások jóvoltából — 420 ezer forintra emelkedett. Jut tehát bőven diáktámogatásra a jövőben is, csak legyenek arra érdemes jelöltek.
