Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-27 / 253. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZŐKÉBB HAZÁNK 1992. OKTÓBER 27., KEDD BARTERBEN KÖNNYEBB A bankgarancia se nyújt biztonságot KIADTÁK A VAGYONT TÁPIÓBICSKÉN Nemkívánatos személyek A KGST megszűnése után káosz keletkezett mind a volt KGST-piacra termelő országok, mind a Szovjetunió utódállamainak gazdaságában. Azóta kiderült, hogy a Független Államok Közösségének országaiba exportáló hazai cégek akkor tudnak gyökeret verni a keleti piacon, ha igénybe veszik a külföldi bankok garanciáit. Ez csakis akkor történhet, ha valamelyik magyar kereskedelmi banknak úgynevezett bankközi számlája van az utódállamok bankjainál. A Pest megyei vállalkozóknak nagy segítséget nyújthat a pénzügyi elszámolások lebonyolításában az öt külföldi részvényes alapította International Moscow Bank. A Magyar Hitelbank egyelőre csak ezen pénzintézmény által kibocsátott garanciát, illetve akkreditívet fogadja el az orosz és az ukrán exportőröktől. A szakértők joggal figyelmeztetnek arra. hogy a külkereskedők tájékozódjanak indulás előtt, mit visznek ki és kapnak cserébe az áruikért. Ugyanis érvénytelen, pontatlan szerződések és rendelések birtokában utólag lehetetlen behajtani a pénzt, ha azt nem utalták át. Mayer József szigethalmi autóalkatrész-kereskedő- nek Spanyolországban, Szlovákiában és Romániában vannak üzleti kapcsolati. Legutóbb vegyes vállalatot alapított egy szlovák üzletféllel. Mint mondja, az ottani társasági törvények szerint két évig nem adózik a nyereségből a cége. A bank közbeiktatásával készpénzzel fizetnek, de ez rendkívül hosz- szadalmas. Ezért inkább a bariért választják, mivel nem érnek rá megvárni a banki átutalásokat. A román piacon viszont kizárólag közvetlen árucserével tudnak kereskedni, mivel dollárelszámolás van érvényben, s dollárból van a legkevesebb. Egyik keleti piacot sem lehet egy kalap alatt említeni” a spanyollal. Ott már évtizedek óta működő piacgazdaságot látunk. A kereskedők és a vállalkozók rendkívül rugalmasak. Mayer József úgy véli, hogy az elmúlt évtizedek alatt beidegző- dött tervutasításos rendszer hatásait nem lehet egyik napról a másikra „kiirtani". Még mindig érvényes, hogy annyit gyártanak, amennyit előírnak számukra. Ennek illusztrálására jó példa ma Bománia, valamint a Cseh és Szlovák Köztársaság piacgazdasága. A magyar lehetőségek a kormányzat céltudatos, piacgazdaság-teremtő koncepciójának köszönhetően egyre jobban bővülnek — vélekedik a szigethalmi vállalkozó. Cziegler József, a duna- haraszti Schwarzmüller Járműgyártó és Kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója úgy gondolja, hogy még mindig nehézkes a hivatali ügyintézés. Ez gyakran hátráltatja a gyors üzletkötést és szállítást. A hazánkban működő vegyes társaságok, így a német Schwarzmüller is, a magyar adószabályok szerint fizetik az államnak járót, s bizonyos ügyleteknél cserébe megkapják az állam preferenciáit. Az augusztus 1-jén módosított vámjog- szabályok hatására legalább a határokon gyorsabb a vám- és ügykezelés. A Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara felmérése szerint külföldön elsősorban a magyarlakta területeken hoznak létre több vegyes vállalatot. Jelentős igény mutatkozik román székhellyel magyar—román vegyes cégek iránt. A kamara jogtanácsosa ingyen tájékoztatja az érdeklődő tagvállalatokat, mibe érdemes belefektetni a szomszédos országokban. Törökbálint közművesítés dolgában meglehetősen lehangoló képet mutat. Az a kevés csatorna-gerincvezeték, amelyet magáénak tudhat a község, még a hetvenes években épült. Az önkormányzat tisztában van a bővítés szükségességével, ezért még augusztus 21-én pályázatot írt ki a hálózat kiépítésére. Az első „nekifutásra” nyolc cég nyújtotta be árajánlatát. A bizottság tagjai — dr. Elek Sándor polgármester, Varga Sándor közműtanácsnok. Szabó Zoltánná jegyző, Szend- rei Győző és Németh Éva közműmérnökök — nem fogadták el egyik munkát sem, mivel a legolcsóbb és legdrágább ár között 75 millió forint volt a különbség. A megismételt pályázati felhívásban már kikötés volt minden jelentkező rögzített áras ajánlata. A bizottság tagjai pontozásos Új címer, új Reneszánszát éli a címer, idős emberek visszaemlékezései és levéltárakban porosodó dokumentumok alapján próbálják felkutatni egykori jelképeiket a községi önkormányzatok. Alsónémedinek 1693-ban készült az első pecsétnyomója, ebben és az ezt követőkben is megtalálható az álló búzakéve, amely a községi címerben szintén alapmotívum. A régi címer felkutatását követően Balogh László grafikusművészt bízta meg a polgármesteri hivatal — a testület hozzájárulásával — az új címer megtervezésével. A címer alapszíne kék, amely a végtelen eget, a szabadság gondolatát példázza, az aranysárga búzakéve a bőség, aljában a zöld fű a rétekben, kaszálókban gazdag némedi földek jelképe. A címer a községi zászlóra is felkerül színesben, vala(Folytatás az l. oldalról.) s tényszerűen beszámol annak alakulásáról. Hozzátette: „mi minél gyorsabban meg akarunk szabadulni a kiválóktól”. Elégedetten mutatta azt az írásos nyilatkozatot, amelyben a kiválni óhajtó Rigler András előző nap délután visszavonta a Pest Megyei Cégbíróságnak tett törvényességi felülvizsgálatra vonatkozó kérelmét. Tényleg gyorsan intézkedtek — gondoltam magamban végig az események kronológiáját — hiszen hétfőn délután még arról értesültem, hogy a tsz megkapta a cégbíróság meghallgatásra behívó levelét. Vajon mi történhetett a két időpont között? Adok-kapok alku, egyezség? Ki lehet a hunyó? Vagy mind a ketten — mármint a tsz és az- önállósuló — így járnak jól? módszer alapján a Magyar Aszfalt Kft. pályamunkáját ítélték a legmegfelelőbbnek, és megkötötték a céggel a szerződést. A beruházás összege nem csekély — közel százmillió forintról van szó —, ám ezáltal a község közel egy- harntada csatornát kap. A teljes ellátottsághoz ugyanis hosszabb távon 35 kilométer csövet kell lefektetni. Ebből a mostani ütemben 10 kilométert építenek meg. A lakosságra portánként 40 ezer forint hárul, a további 100 ezer forintot állami céltámogatásból és önkormányzati keretből fedezik. A szerződést a napokban írták alá. A Magyar Aszfalt Kft. hamarosan megkezdi a munkát. Ha minden a tervek szerint alakul, Törökbálint 1993 szeptemberére „tíz kilométerrel civilizáltabb” lesz. Tóth Sándor monográfia * mint a pecsétre fehér-feketén. Ezzel egy időben kérték fel dr. Szabó Attilát, a Pest Megyei Levéltár főlevéltárosát Alsónémedi történelmének megírására, pontosabban egy korábban elkészült monográfia átdolgozására, mivel abban az 1900-tól az 1970-es időszakig terjedő események az elmúlt rendszer szellemében íródtak. Ehhez kapcsolódik majd egy új fejezet, amely 1970-től az 1990-es választásokig mutatja be a község életét. A könyv várhatóan a jövő évben lát napvilágot. Mint arról György Balázs polgármester beszámolt, az új monográfia összeállítását és megjelentetését az tette aktuálissá, hogy Alsónémedi a közelmúltban ünnepelte alapításának 925. évfordulóját. í-gyé-) Végül ez is benne lehet a „pakliban”! — Az elnök úr délután felhívott — mondta érdeklődésemre, az FM osztályvezetője. — Közölte, hogy szótöbbséggel a közgyűlés jóváhagyta a kiválni szándékozók vagyonkivitelét. A tápióbicskei szövetkezetnél ezzel befejeződött az átalakulás. Megígérte: dokumentumokat hoz be, s utólag elmagyarázza minden lépésüket. Nekünk ezt így. kell elfogadni, hiszen főhatóságként nem alkothatunk olyan véleményt, ami megelőzné, esetleg „ütné” a bíróság ítéletét. Mindenesetre az furcsa, ahogyan az átalakulás sorrendjét megszabták: áprilisban a vagyonnevesítést, augusztusban az eszközcsoportosítást csinálták meg az átalakító határozattal egyetemben. S csak ezután, utoljára maradt a vag.vonkiosztás. Nem hagytak ki semmit, csupán más logikával, eltérő sorrendben jártak el. A kiválókkal pedig végül is megegyeztek, elszámollak. Hogy nem vehettünk részt az eseményen? A tsz-elnök Az a hírünk, hogy borúlátó nép vagyunk. S felmérések azt mutatják, csüggedt lelkiállapotunkat a rendszerváltás nem szüntette meg. Igaz, kiléptünk abból az időszakból, amikor a társadalmi visszásságok kegyes hazugságok mögé rejtőztek. Most kendőzetlenül megmutatkoznak az egyén, a társadalom bajai. Eddig ismeretlen helyzetekkel kell megbirkóznunk, a bizonytalanságok az életvezetés konfliktusait eredményezik. Az elhúzódó válságállapot az emberekben krónikus tehetetlenségi érzéseket kelt. Ezek egyik jele az intoleráns viselkedés. A türelem valamennyiünk szemében dicséretes tulajdonság. Csakhogy mindig mástól várjuk el. Sokan úgy érzik, eljött az idő, amikor a korábbi évek törvénytelenségei felszámolhatók. Elégtételt kaphatnak az elszenvedett sérelmekért. Óhajuk lényegében jogos. Am vannak olyan esetek is, amikor csupán arról van szó, hogy egyesek lelki betegei lettek ügyüknek. Nem értik meg, hogy a törvényesség útja — szerencsére — ma sem kerülhető ki. Hiszen éneikül nem működne az, amit most építeni igyekszik ez az ország. A demokráciának is megvannak a betartandó szabályai. Hivatalok ügyvezetői annak megmondhatói, menynyi panasz érkezik hozzájuk nap mint nap. Kis ügyek, és nagyok. A lényeg: mindegyilckel foglalkozniuk kell. A napokban történt, hogy a köztársasági megbízott hivatalának Pest megyei hivatalvezetőnem engedett be. A szövetkezeti törvény 9. paragrafusának 2. bekezdése szerint ezt megteheti. Nem kívántam megreszkírozni, hogy a jelenlevők elé vigyem a dolgot, egy alkalommal ilyet már megéltem. Rossz szájízzel jöttem el, mert látható, hogy itt feldobódott egy ügv, amiből aztán — a. végére — a kezdeményezők kiléptek. A tartalmat, az átalakulás törvényességét tartjuk lényegesnek, de azért idetartozik: a körzet ország- gyűlési képviselője — Farkas Gábor — az ügy kapcsán szintén arról panaszkodott, hogy huzamosabb ideje persona non grata, nemkívánatos személy a tápióbicskei tsz-ben. Kukoricaeladás, • környezetszennyezés ügyében korábban próbálta az elnököt tárgyalásra s jobb belátásra bírni. Nem sikerült, sőt a tagságot ellene hangolták Tápióbicskén. Ahol most átalakultak. Amíg a ma még maradóknak is nem mondják: persona non grata ... Tóth Ferenc je, dr. Pálffy Ilona és hatósági osztályvezetője, dr. G oda József otthonában keresett fel egy csobánkai asszonyt, aki rendszeresen „bombázta” a hivatalt a sérelmével. A kerítés körül van nézeteltérés, ezt igyekezett mások tudomására hózni. Értesítették a hivatalból, hogy mennek, meghallgatják panaszát. Eljutottak. Egészen a kerítésig. Tovább nem engedte őket a panaszos. S a segítség sem volt sürgős. Nem nagy dolog — mondhatnánk erre. De ennek az egyedi történetnek azért mégis van jelzésértéke. Mégpedig az, hogy mindenki másképpen dolgozza fel belső feszültségeit. Azt tükrözi, hogy az eddig lefojtott indulatok most felszínre kerülhetnek. Kimondhatók, leírhatók. A hivatal ezekben az esetekben nem tud mit tenni. Mert nem bontható le a húsz éve törvénytelenül épített ház, nem adható telefon annak, akinek bár volt igénylése, helyette és előtte mégis a párttitkár kapott távbeszélő-készii- ket — és a kisebb sérelmek felsorolását még hosz- szan lehetne folytatni. Lehet, hogy az is segítség, ha végre most elmondható. Az indulatok lecsillapodhatnak. Ha én is, te is, ő és öh is megteszi azt a hajszálnyit — viselkedésben, egymással való viszonyainkban — amit elvárunk másoktól, úgy van esély arra, hogy elfogadhatóbbakká, toleránsabbakká váljunk, így lenne jobb, békésebb mindannyiunknak. — jisz — Kinek ünnep, kinek gyász Már az ötödik polgár- mesteri hivatal alkalmazottjánál érdeklődtem aziránt, hogy október 23- án milyen ünnepi rendezvényre kerül sor. A válasz egyre kiábrándítóbb. egyre keserűbb. A rendszerváltás utáni második esztendő végén nagyon sok helyen a hivatal nem rendezett ünnepséget. A hivatal hallgat, a hivatal nem akarja tudomásul venni, hogy október 23-án illik egy csendes imát elmormolni, illik meggyújtani néhány gyertyaszálat, egyáltalán, hogy illik emlékezni azokra, akik 1956 őszén fegyvert vagy tollat fogtak a kezükbe, mert elegük lett a belső és a külső zsarnokságból. Szóval, kérdeztem so- kadszorra. lesz-e ünnepi beszéd. elmondanak-e egy szép verset. A válasz mindannyiszor ugyanaz: nem, uram, mi feldíszítjük nemzetiszínű lobogókkal a település utcáit és középületeit, elégedjenek meg ezzel, nem kell ebből nagy dolgot csinálni, majd kialakul egyszer október huszonharmadika megünneplésének is a módja. Miért bajlódjunk mi ezzel, van nekünk elég gondunk enélkül is. Tudom én jól, hogy parancsszóra nem lehet ünnepelni. Ezt már bebizonyították az eltelt fényes esztendők, ám szívem mélyén kétségek fogalmazódnak meg. Ilyen hamar felejtünk? Ilyen gyorsan hátat fordítunk a hajdani pesti fiataloknak, a Petőfi-körnek, a címertől megszabadított nemzetiszínű trikolórnak? És amennyiben unalommal legyintenek október 23-ra, akkor miért nem ünnepük meg legalább a köztársaság újbóli kikiáltását? Egyáltalán van-e olyan nap a kalendáriumban, amit megünnepelnek ? Most demokrácia van és a demokrácia jegyében mindenkinek jogában áll saját isteneit vagy eszméit bálványozni. Akár kérkedni is lehet. Például azzal, hogy a hivatal nem ünnepli meg október huszonhar- madikát. Ha ez igaz, akkor még azt is megérhetjük, hogy november 4-én fognak egyesek ünnepelni. Imádkozzunk, hogy ne legyen így. Papp Jáne« Ilonka Mária Tíz kilométerrel civilizáltabb Végre elmondható Egy történet ürügyén
