Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-21 / 249. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZÜKEBB HAZÁNK 1992. OKTÓBER 21., SZERDA 5 VADKÍNÁLA T FELSŐFOKON Bérvadászat a megyében * Az ősz kérlelhetetlenül rányomta bélyegét a természetre. Egyre áttetszőb- bé válnak az erdők. A lombjaiktól megfosztott fák lehulló levelein ott csillognak a harmat- és a páracseppek. A téli álomra készülő erdőkben az idilli csendet puskaropogások zaja zavarja meg. Riadt őzek, szarvasok, muflon- és vaddisznócsordák rohannak menedéket keresve. Utóbbiak is jelzik, hogy javában tart a vadászati szezon. Az erdei csapásokon egyre több német, osztrák, olasz vadász tűnik fel. A vadászati idény szeptember elsején vette kezdetét, a szarvasbőgés beindulásával. Egy hónap alatt Pest megyében közel kétezer vadászati engedélyt adtak ki. Különösen megnőtt az olaszok érdeklődése a magyarországi apróvad vadászata iránt. Az idei száraz időjárás kedvezően hatott szaporodásukra. Szabó Zoltán, Pest megye vadászati felügyelője elégedetten számolhatott be arról, hogy hazánk eme régiója változatlanul vonzza a nyugati vadászokat. A gödöllői dombvidék, a Börzsöny, a pilisi erdőrengeteg vadban rendkívül gazdag. A németek és osztrákok különösen gímszarvasokra és vaddisznókra vadásznak. Várhatóan a naptári szezonban vaddisznóból, mintegy ötezer, gímszarvasból pedig több mint háromezer kerül terítékre. Három-négyezer szarvas és őz is szerepel a kilövésre kínált vadak listáján. Muflonból és dámvadból már lényegesen kevesebbet — két-háromszá- zat — terítenek le. Szabó Zoltán elmondotta, az,utóbbi néhány évben a vadásztársadalom is átalakult. A jómódúak mellett megjelentek a közép- osztálybeliek is. így, ennek Baráti körök, egyesületek A Jászságtól a Tápió mentéig (Folytatás az 1. oldalról.) ről szólt, megemlítve, hogy egyre többen ismerik fel az összefogás jelentőségét. Bemutatkoztak a baráti körök: ennek során több olyan információval lettek gazdagabbak a résztvevők, amiről eddig még nem tudtak, pedig tevékenységükhöz nélkülözhetetlen. A nagykátaiak például olyan túraútvonalat jártak ki Mendétől Nagykátáig a Tápió partján, amely országos zöld túraútvonalnak minősíttetett. Képeslapot, újságot adnak ki, a temetőben emlékhelyet állítottak a 48-as honvédek sírjainál. Készül a második világháborús emlékmű, hiányzik viszont egy városi kiállítóhelyiség, amit nagyon szeretne a baráti kör. Szentmártonkátán az egykori helybéli olvasókör nyomdokain haladva társasvacsorát szerveznek minden év március idusán. A kör által összegyűjtött és gondozott helytörténeti kiállítás egyik ékessége a szentmártonkátai ezermester, Hajnal Mihály által készített különleges szövőszék. Készítőié az 1936-os iDarl világkiállításon mintázta a mestermunkát. Távióbicske Baráti Köre az 1849-es győzelmes táoió- bicskei ütközet ápolásához kapcsolódó haffvományok feilesztését vállalta, de feladatuknak tartiák az ide- • valósi gyerekek idegen- nvelvű oktatásának a sesí- tését is. Helytörténeti gyűjteményüket azonban nem tudják hol kialakítani. Fotókiállítás a Nemzeti Múzeumban Bontásra várva megfelelően változóak a tarifák is. Háromszáztól tizenháromezer márkáig kell fizetni egy-egy jobb vadért. Szerencsére sikerült olyan vadászházakat felépíteni s berendezni, amelyek a legigényesebbeknek is megfelelnek. Az árak sem túl magasak, napi átlagban 120 márkába kerül a szállás és az étkezés. A felügyelő érdekességként megemlítette, hogy az egykori Szovjetunióban, Romániában, Bulgáriában lezajlott rendszerváltozásokat követően ezek az országok is nyitottabbakká váltak a nyugati vadászok fogadását illetően. Egy román, vagy orosz utazási iroda jóval a magyar árak alatt kínálja szolgáltatásait. Éppen ezért külön is örvendetes, hogy a nyugatiak mégis bennünket váBont.ásra várva címmel nyílt kiállítás tegnap a Nemzeti Múzeumban a nagymarosi vízi erőmű hatáskörzetének természeti értékeiről készített fény- képfelvételekből. Were ss Kálmán város- tervező építészmérnök fotói az építési munkálatokat követik nyomon. S a táj egykori szépsége már csak ezeken a dokumentumokon látható. A színes, nagyméretű képeken fekete szalag jelzi, ezek az áldozatok. E fákat, bokrokat, virágokat gyűrte maga alá a nagy Mű, ami a másik oldalon tovább épül. Csak tegnap tudhattuk meg, egyelőre nem kezdi meg a szlovák kormány a Duna elterelését, legalábbis a két fél következő tárgyalásáig. Ez a kevés haladék némi reményre is feljogosít. Talán sikerül békés úton megegyezni a Bőssel kapcsolatos kérdésekben. Weress Kálmánt arról kérdeztük, hogyan ötlött eszébe a téma, hiszen amikor elkezdte a munkát, még nem látszott, milyen lesz a folytatás. Elmondta, hogy 1987-ben a Pest Megyei Tanács bízta meg e munkával a Pest Megyei Tanácsi Tervező Vállalatot. A feladat az volt, hogy a térséget, a Kisoroszi szigetcsúcs, Esztergom, az Ipoly-völgy körzetét örökítsék meg. másmás időpontban az építkezés befejezéséig. Elsősorban azokat a helyeket fényképezte le, ahol változások történtek. Közben nálunk ’89-ben leálltak a munkálatok. Bár ez nem jelenti azt, hogy ő ne fotózott volna tovább. A legfrissebb kép ez év kora őszén készült. Magánvéleménye változatlanul az, amit már négy esztendeje is megfogalmazott. Kár a tájért, a természetért, jobb lenne leállítani az építkezést. Képei is közvetítik ezt a gondolatot. Drámai erővel láttatják a kivágott fatörzsek hosszú sorait, a folyó partján még zajló munkákat, óriási gépeket. A zöld lombú galy- lyak között megbúvó stoptábla is azt hirdeti, nem kéne tovább törni, pusztítani, emberek... Weress Kálmánnak ez at első tárlata. A kiállítást a PETTERV, a Független ökológiai Központ és a Duna Alapítvány támogatta. Az pedig talán csak a sors egyik furcsa fintora, hogy a fotózáshoz is értő várostervező jelenleg munkanélküli. Ezért örült most e kiállításnak. Legalább ennyi elismerés adasson meg neki. A képek bizonyára sók érdeklődőt vonzanak majd. Az erőművel kapcsolatos kérdések még nem oldódtak meg. Csak bizakodhatunk abban, hogy sikerül, A hazai „eredmények” pedig megtekinthetők e kiállításon. — jisz — lasztanak. Gyócsi László Újra kell tanú ínunk Könyv a háztartásról Manapság már ritka az olyan asszony, aki egész életét csak a háztartásnak szenteli. Sokkal gyakoribb az olyan, aki „második műszakban”, a napi munka után végzi el az otthoni teendőket. Fontos tehát, hogy tisztában legyünk a háztartás minden csínjá- val-bínjával, ismerjük azokat a fogásokat és ötleteket, melyek segítségével lerövidíthetjük ezt a munkát. Így kezdi Háztartási ismeretek című jegyzetét Elek Gyuláné. A volt köny- nyűipari üzemmérnök, aki még könyvet soha nem írt, nyugdíjazása idején kezdett azon gondolkodni, hogy valamit csinálnia kellene. Rájött, hogy a fiatalok nincsenek tisztában azzal, hogyan lehet a lehető legkisebb anyagi és munkaráfordítással a legnagyobb eredményt elérni a háztartásban. Ez adta az ötletet az íráshoz. sen tartana ebből a témából tanfolyamot fiatal hölgyeknek. Meglepetésére az ötletnek sikere volt, még középkorú hallgatója is akadt. A pénz beosztásától kezdve a háztartási vegyszerek ismertetéséig igen széles anyagot fog át a szerző műve, amely hasznos segítőtársa lehet mind a főállású anyaságot vállaló, mind a munkahelyén és a családban egyként helyét megállni próbáló nőnek, hogy eligazodjon a háztartás útvesztőiben. H. Cs. Sziyetéjfuhi Jubileumi ünnepség Jubileumi mérföldkőhöz ért a szigetúifalusi Német Nemzetiségi Táncegyüttes, október 24-én. szombaton ünnepük megalakulásuk 40. évfordulóját. Az ünnepségre Németországból és Ausztriából is érkeznek vendégek, a jubileumi műsorban fellép a vaghauseli harmonikazenekar . és a schuh- plattleri tánccsoport. A rendezők szívesen várják az érdeklődőket a helyi kultúrotthonban, a megnyitó 17 órakor kezdődik. — Világéletemben nagyon emancipált nő voltam, és amikor a gyerekeimet megszültem, akkor jöttem rá, hogy nem vagyunk egyenjogúak — meséli a szerző. — Hogy egy család együtt maradjon, abban egy anyának óriási szerepe van. Az ő megközelítésében a háztartás egy kis üzem. ahol a nő üzemvezető lehet, és ezt büszkén kell viselnie. Néhány hónap alatt, felhasználva azt a szakirodalmat, amelyből valaha ő is tanult, elkészült a művel. Hogy kipróbálja önmagát, hirdetést adott fel újságokban, levelet írt iskoláknak, művelődési házaknak: szíve(Rik Béla rajza' dent nem ismerünk közvetlen környezetünkben, miközben külföldi útra spórolunk. A tápiógyör- gyeiek falumúzeumukkal büszkélkedtek, ám ironikusán elismerték, hogy az Expó-vendégek fogadásáig kell még tenniük egyet s mást. Mindenki által ismert. elérhető helyen, állandó gondnok kezelésében kell tartani például á kulcsot, hogy ne jöjjön Györgyére hiába az idegen ... A Blaskovich Múzeum igazgatója — Göcsáné Móró Csilla — arra tett ígéretet, hogy amennyire a múzeumi törvény lehetővé teszi, segíti a helytörténeti kutatásokat. A baráti körök, civil szerveződések azonban nagyobb mozgástérrel rendelkeznek a múzeumoknál, szabadon ösz- szegyűjthetnek, megőrizhetnek bármit, ami saját múltjuk fontos relikviája a mában. Tóth Ferenc A tápiószentmarton iák ugyancsak elmondták, hogy az ő padlásuk is tele van népraj zilag értékes tárgyakkal, munkaeszközökkel, de ott sincs helyiség a kiállításra. Dr. Dusek László, a Tápió-vidék kitűnő földrajz- és történész kutatója az ásatások folytatását javasolta Tápió- szentmártonban a Sőregi út melletti dombon, ahol a Blaskovich fivérek 1923- ban megtalálták a tűzben aranyozott, a VI. századból származó híres szkíta „aranyszarvast”. Véleménye szerint akár bebizonyosodhatna az egykori feltevés, hogy itt van Attila sírja. Ellenkező esetben sem lenne haszontalan a régészkedés: a közeli Hatvani-heggyel együtt sok meglepetést rejteget még a föld mélye. Csáki Kálmán, a házigazda Blaskovich Múzeum Baráti Köre elnöke arról beszélt, hogy mennyi minKamarai együttműködés információcserék Pozsonnyal két szervezet rendszeres információcseréjéről, az üzletfelek közvetítéséről, a két régió közötti üzletember-találkozók, vállalkozói fórumok és közös szakkiállítások megszervezéséről. A Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara a közelmúltban együttműködési megállapodást írt alá Pozsonyban az ottani kereskedelmi és iparkamarával. A felek megegyeztek a
