Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-20 / 248. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP 4 1992. OKTOBER 20., KEDD 13 Vetélkedő a klubban Nótázóknak Régi igazság, nem össze­hozni, hanem egybetartani nehéz egy közösséget. Az Örkényi nyugdíjasklub ve­zetői igencsak ötletesek, a legváltozatosabb dolgokat eszelik ki, hogy mindenki jól érezze magát a heti ösz- sze j öve teleken. Ez évben, több csoport­ban bejártak Pestre ma­gyar nótákat hallgatni, olyan előadásokra, amelye­ken neves művészek lép­tek fel. A nóták közül ki­ki választhatott kedvére, s betanulva azt. felléphet a klubban az október 25-én megrendezésre kerülő nó- tás vetélkedőn. A rendha­gyó verseny nyitott lesz, a szervezők szívesen várják az érdeklődőket. Nyugdíjasoknak kedvezmény Fal uszeli szerviz Pista bácsi — nem sze­retné, ha a nevét kiírnám — egyike lapunk hűséges olvasóinak, amiért is ha Hartyánban járok, soha nem mulasztom el felkeres­ni. Ilyenkor elmondja a kis és nagy eseményeket, majd rátér az örökös refrénre, panaszkodik a nyugdíjra. A minap azzal fogadott: kép­zelje, végre valami kedve­zőt találtak ki a részünkre. A helyi szervizállomás ked­vezményt ad a nyugdíjasok­nak. A továbbiakban azt is megtudom, Csöpi — a csa­lád becézi így a matuzsále­mi kort megért Trabantot — bemondta az unalmast, Fokhagymás BCwai Memóriazavar Azt, hogy a fokhagymá­nak milyen kedvező hatá­sa van az emberi szerve­zetre, nagyszüleink is tud­ták. A magyar népi gyó­gyászatban mindig széles körben alkalmazták. Ma a civilizációs ártalmak, min­denekelőtt az érelmeszese­dés megelőzésében van nagy szerepe. Az érelmeszesedést két alapvető okra: a magas vérzsírtartalomra és a ma­gas vérnyomásra vezetik vissza az orvosok. A Herbaria és Fitotéka szaküzletekben eddig is többféle fokhagymaké­szítményt találtunk. So­kan esküsznek az alkohol­ban áztatott aprított fok­hagyma koleszterin- és testúlycsökkentő, fogyasztó hatására, és eredményesen használják is e háziszert. Most egy újabb készít­mény színesíti a gyógyha­tású fokhagymaszerek vá­lasztékát. A Paramed Ke­reskedelmi Kft. Kwai né­ven importált drazsét a német Lichtwer Pharma cégtől, melynek a legna­gyobb előnye az, hogy igen magas koncentrációban tartalmazza azt a ható­anyagot, az allünt, mely a vérnyomást és a koleszte­rinszintet hatásosan csök­kenti. A Kwai vérzsír- és ko­leszterinszint-csökkentő ha­tása révén megelőzhetjük az érelmeszesedést, és eny­híthetjük az érelmeszese­dést kísérő panaszokat, mint a feledékenység, a fülzúgás és a szédülés. Szíverősítő, vérkeringésja­vító hatása révén javul szervezetünk állóképessége és általános közérzetünk is. A gyógyszerészek minde­nekelőtt a 40 év fölöttiek­nek ajánlják szedését, de hasznos lehet mindazok­nak, akik keveset mozog­nak, ülőmunkát végeznek, vagy erős szellemi, fizikai igénybevételnek vannak kitéve. Napi 3X1 drazsé a szinten tartást szolgálja duplája — gyógyír. b. h. A legenda vége Wyoming állambeli ott­honában 79 éves korában rákbetegségben elhunyt Bill Cody, a legendás Buf­falo Bill utolsó unokája. Gody édesanyja a híres cowboy leánya volt. Bill Cody, akinek eredeti neve Bili Garlow volt, a hatvanas évek óta rendsze­resen fellépett, mint Buf­falo Bill, hogy ezzel is se­gítsen fenntartani egy ame­rikai legendát. A külsőségeket sem ha­nyagolta el — ugyanolyan bajuszt növesztett, mint hí­res nagyapja. Családi ne­vét is azért változtatta meg, hogy nagyapjára emlékez­tessen. akinek eredeti ne­ve William F. Cody volt. Ifodros Attila ÖREG BARÁTOM NAGY KEZÉRŐL Ki tudja, hogy hova megy az ember, az Isten tudja, szeme hova Iát — öreg ember vénült, nagy kezéről csak Isten tudja, hova fut a ránc. Az Isten tudja, hogy fogunk kinézni, ha testünk köré fonódik c sánc, öregember vénült, nagy kezéről ha ránk fodrosul, ránk ölel a ránc. tovább nem lehetett halogat ni a rég esedékes főjavítást. — Főtengelycsere, du gattyúk, miegymás, tizen­kétezer forint — meséli az öreg. — Szívtam a fogamat, sok pénz az egy kisnyugdí­jasnak. Erre mondja a Tibi: rá se rántson Pista bácsi magának tíz százalék ked­vezmény jár. Merthogy nyugdíjas, örültem neki, ezerkétszáz forintom meg­maradt. Ennyiből tíz napig élünk az asszonnyal. Tibi, Heimler Tibor, az újhartyáni Coop Service Kft. ügyvezető igazgatója egy éve vette át a mérsé kelt forgalmat bonyolító szervizállomást. Ma merő­ben más kép fogadja az ügyfeleket, a műhelyekben nemcsak javítanak, hanem zárttechnológiás vizsgázta­tást is vállalnak. Tibi urat — az ügyfelek így szólít­ják — a nyugdíjaskedvez­ményről vallatom. — Hála az égnek, bein­dult a bolt, megengedhetjük magunknak ezt a gesztust. Sok a körzetben a nyugdí­jas, akiknek már nem telik az öreg kocsikat újra cse­rélni. Egyrészt rajtuk segí­tünk, másrészt a közúti for­galom biztonságán. Egy le­robbant kocsinál nincs ve­szélyesebb, ha azzal kimen­nek az utakra. Ha már ott vagyok, meg­nézem az új műszert, mely egyaránt alkalmas dízel-, benzines és katalizátoros gépkocsik motorjainak tesz­telésére, külön kielemzi a kipufogógáz szén-hidrogén-, szén-monoxid-, szén-di- oxid- és oxigéntartalmát. — Eddig csak a CO mé­rését írta elő a környezet- védelmi törvény, de 1993 májusától mind a négy gáz­fajtára norma lesz. Bár még nem kötelező, mi már most ezzel tesztelünk, ha valaki zöld kártyás ellenőrzésre jön. — Mi Van akkor, ha a porlasztó öreg, s már nem lehet állítani? — Azt bizony ki kell cse­ré ni. Szinte minden típus­hoz van cserealkatrész. De ha történetesen nincs, 24 óra alatt előkerítjük. A Pis­ta bácsi 600-as Trabantjá­hoz sem volt főtengely, Mo- norról hoztam egyet. (— matula —) TORTENEíMi EMLEKimm Évtizedek után Ötven éve, 1942. augusztus 20-án, az iiovszkojei repülő­tér felett lezuhant Horthy István kormányzóhelyettes. Özvegye közreadta Farkas György dokumentumértékű harctéri naplóját, annak és az eseményeknek az értéke­lését fél évszázad távlatából — ebből közlünk most rész­letet —, valamint a szemtanúk vallomásait, illetve a maga emlékeit. A kötetet az Auktor Kiadó publikálja. LAPOZGATOM 1942 nya­rán írt naplómat. A koc­kás, pepita füzetben meg­őrzött rövid feljegyzések segítenek felidézni az ak­kori eseményeket. Ma is magam előtt látom mindazt, ami történt. Emberek, tár­gyak, időpontok jelennek meg, és kapcsolódnak lánc­ban egymáshoz. A napló annak mond a legtöbbet, aki írta, hiszen benne ele­venen él minden, ami tör­tént. De sokat ki tud olvas­ni belőle az is, aki utóbb forgatja, és magyarázatot keres ilyen vagy olyan rész­letekre. De még a naplóíró előtt is csak most világoso­dik meg több olyan össze­függés, amit akkor —fiatal fejjel és az események for­gatagában — nem látott meg, vagy fel sem tudott fogni. Horthy István, 1942. feb­ruár 19. óta az ország kor­mányzóhelyettese 1942. május 1-jén vonult be Szol­nokra az 1. vadászrepülő­osztályhoz katonai szolgá­latra. Bevonultatott engem is, az inasát. A vármegye- házán laktunk a főispán vendégeként, de az ellátást a repülőtéren kaptuk. Szom­batonként hazamentünk a fővárosba, hétfőn mindig vissza Szolnokra. EGY HÓNAP múlva — mint a naplómból látható , június 5-én a földi rész­leggel. útnak indultam a frontra. Vittem magammal minden olyan felszerelést — a gazdámét is —, amire a tábori életben szükség le­hetett. A csomagokról, a tárgyakról, az eszközökről külön leltáram volt, hogy mindent gyorsan megtalál­jak, amikor kell. A gazdám csak egy hó­nappal később, július 2-án érkezett ki a renülőkkel a hadszíntérre. Már nagyon vártam. Boldog voltam, amikor végre megérkezett. Akkor meg sem fordult a fejemben, hogy mit keres az ország második embere a fronton, az állandó élet­veszélyben. Egy tartalékos főhadnagy a sok ezer kö­zül, akik parancsnak enge­delmeskednek, végrehajt­ják a kapott utasításokat, a közkatonákkal együtt helyt­állnak, ahol kell. Harcol­nak, bevetésre mennek, kockáztatják az életüket. Az életveszély a repülőknél szinte állandó. Nem is szól­va a ronda fejnehéz Héják­ról, amelyek leszálláskor olyan könnyen felborulnak. Hány gép vágódott így át — köztük a gazdámé, Horthy István kormányzó­helyettesé is, aki benne ült — a hepehupás, rossz tá­bori reptereken! És a beve­tések, a valóságos harci cselekmények, amikor a szó valódi értelmében szem­be kell nézni a halállal! FÉL ÉVSZÁZAD múltán most sem hagy nyugodni ez a gondolat. Miért kellett neki kimennie a frontra? Miért kellett úgyszólván közkatonaként harcolnia — a nem egészen két hónap alatt több mint hússzor volt bevetésen —, és miért kellett lezuhannia és meg­halnia? Mindmáig gyanúsan tisztázatlan körülmények között. Mint kormányzóhelyet- tes, közjogi méltósága ré­vén, magas katonai — tá­bornoki — ranggal is tart­hatott volna szemlét a ke­leti fronton harcoló csapa­toknál. Hát hiszen értem én őt: tudom, hogy milyen sze­rény volt, és mennyire nem tűrte a kivételezést, és tu­dom, hogy mennyire sze­rette repülőtársait, és hogy életét eljegyezte a repülés­sel. Ott akart lenni velük a veszélyben is. De a döntés — amelyet bizonyára nem ő hozott — akkor is rossz volt. Hogyan lehetett Horthy Istvánt, akire az ország sorsát akarták rábízni azok­ban a nehéz időkben, ho­gyan lehetett őt ilyen hely­re engedni? TÖKÉLETESEN megér­tem Csukás Kálmán őr­nagynak. a repülőosztály parancsnokának a lelkiál­lapotát. Valósággal össze- ropoant. amikor a szörnyű halálhírt meghallotta au­gusztus 20-án hajnalban, ott, a sátra előtt, félig öltö­zötten. Ez a kiváló repülő és emberséges parancsnok, akit mindenki tisztelt és szeretett, s aki szoros baj­társi közösségben tartotta együtt a fronton is az egykori repülő sporttár­sakat, talán maga is fe­lelősnek érezte magát a tör­téntekért. Hiszen ő adta ki előző este a parancsot a fel­szállásra! Hátha még azt is tudta volna, hogy Jány Gusztáv vezérezredes, a 2. magyar hadsereg parancs­noka ugyanaznap közölte a kormányzóhelyettessel, hogy frontszolgálatát a re­pülőknél befejezte! (Talán a sors akarata volt, hogy Csukás Kálmán még azon az őszön szintén hősi halált haljon a kelet hadszínté­ren.) EGYÜTT mentünk ki ve­le a baleset színhelyére, a lezuhant géphez, amelyben fogva maradt az ország kor- mányzóhelyett \se, jobban mondva az, ami megma­radt belőle. A gép még füs­tölgőt! Füstje, mint Káin áldozatáé, hosszú, álnok kí­gyó gyanánt tekergőzött a föld színén. Néztük, tehe­tetlenül. A gondolatok za­katoltak az agyunkban. Ez nem lehet igaz! Néztük, éí nem értettük, mi történt. Lezuhant? De hogyan? A gép — a roncshalmaz — hason fekszik. Futóműve zártan alatta. A felizzott, de­formálódott fémtömeg még nem hűlt le. Leföldelték. Délutánig nem lehet kibon­tani. Addig őrizni kellene. De kinek? És kitől? Jön- nek-mennek a hivatalosok, a kíváncsiskodók. Magya­rok és németek. Délután ki­bontás. Vizsgálat. Azonosí­tás. Jegyzőkönyvezés. Min­denki mást látott, és min­denki másképp látta és mondja el. Például Mészá­ros Rafael tizedes a huszti ezredből, úgy látta, hogy a gép égve szállt le. De őt ki sem hallgatják. Csak az or­vosi jegyzőkönyv megálla­pításai nem vonhatók két­ségbe: az orvos szeme előtt ott a tetem, egv nemrégen még élő ember összeron- csolódott, megégett darab­jai, és a szörnyű leltárba sorra bekerül minden, ami még fellelhető belőlük. EZ A VALÓSÁG. A töb­bi mind csak képzelet. A pillanat töredékei alatt jól- rosszul látott részletek. De mi lehetett a baleset oka? Mitől zuhant le a gép? Ezt a roncson nem vizsgálta sen­ki. A gép maradványait széjjelhordták. Nem őrizték meg, hogy később egy mű­szaki bizottság még tüze­tesebben megvizsgálhassa, alkatrészről alkatrészre, és próbáljon következtetni az okokra. (Folytatjuk) KORDA-CENTENÁRIUM Egy év múlva emlékezik a világ filmművészete, a magyar kulturális értékek tisztelőinek nagy tábora a világhírű filmrendező, Kor­da Sándor születésének 100. évfordulójára. Hazánk jeles fiáról, az angol nemzeti filmgyártás megteremtőjé­ről világszerte kevesen tud­ják: Jász-Nagykun-Szolnok megyében Túrkevén, ponto­sabban Pusztatúrpásztón született. Később nagyap­jánál Kecskeméten nevel­kedett, s viszonylag fiata­lon került a fővárosba, on­nan Párizsba, Kolozsvárra, majd Ausztriába és a világ több jelentős filmgyárába. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei nyugdíjasok kultu­rális egyesületének vezető­sége és tagsága felhívással fordul a filmművészet ba­rátaihoz, Korda Sándor szellemi hagyatékának, klasszikussá vált filmjeinek tisztelőihez. Kérik kezde­ményezésük támogatását, hogy méltó módon emlé­kezzünk a szülőföld fiáról születésének századik év­fordulóján. Az egyesület bármilyen javaslatot, ötletet, anyagi felajánlást szívesen fogad. Címe: Nyugdíjasok kultu­rális egyesülete 5001 Szol­nok, Szapary u. 19. Egy­számlaszáma : OTP Szol­nok, Baross utcai körzeti fi­ókja: 459-98142.837004481-5. A támogatások felhasználá­sáról az egyesület az ado­mányozókat rendszeresen és időben tájékoztatja. Az évforduló méltó meg­ünneplésére Korda-em lék- bizottságot hoznak létre a Magyar Nyugdíjasok Egye­sülete Országos Szövetsége kulturális bizottságával és más illetékes szervezetek­kel karöltve. Kié a cári trón7 Kié legyen a cári trón? — mármint akkor, ha Orosz­országban visszaállítanák a monarchiát. Az utolsó cár rokonsága körében ko­moly belviszály robbant ki, s a jelek szerint az idő­sebb férfiak nem akarják elfogadni, hogy a nemrég elhunyt és Szent-Péter vá­ron nagy pompával elte­metett Vlagyimir nagyher­ceg unokája légyen a jö­vendő cár. A fiúulód nélkül április­ban elhunyt nagyherceg végrendeletében az unokát nevezte meg trónörökös­ként, azzal, hogy a ma még 12 éves cárevics felnőttko­ráig annak anyja, Maria Vlagyimirovna nagyher­cegnő legyen a Romanov- család feje. A család hat idősebb férfitagja, akik a száműzetésben született Romanovok nemzedékéhez tartoznak, kijelentették: ez a végrendelet nem érvé­nyes, mivel nő nem lehet a család feje. .,Az orosz ural­kodóházban a nők mindig félreálltak, átengedték he­lyüket a férfiaknak” —- mondotta erről Nyikolaj Romanov herceg a hat Ro­manov rokon egyike. „A Romanov-családban a férfi­utódlás elve érvényes”. A legidősebb élő Romanov szerint „az orosz népnek kell majd szabadon dönte­nie jövőjéről”, arról, hogy akarjá-e a cárok vissza­tértét s arról, hogy ez eset­ben ki legyen az uralkodó. A hercegek egyébként bejelentették, hogy alapít­ványt hoznak létre, amely „segíteni fogja Oroszorszá­got erkölcsi és. lelki értékei óira fel találásában”.

Next

/
Thumbnails
Contents