Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-05 / 210. szám

Robbanásveszély nincs, hatáskörtúllépés viszont van Augusztus 29-i számunk­ból értesülhettek arról ol­vasóink — bár ez az ott élőknek nem volt újság —, hogy három, úgynevezett konténeres üzemanyagtöl­tő állomás üzemel Ócsán. Munkatársunk figyelmét egy szemfüles autós hívta fel a tényre, ö természete­sen utánajárt a dolognak. Kérdései között szerepelt az, ki adott ezek működé­tére engedélyt, s vajon nem túlzás-e egy ekkora köz­ségben négy töltőállomás léte. S ami a leginkább iz­gatta e témában, az az volt, vajon nem veszélyes-e egy­más szomszédságában ezek üzemeltetése. Mivel nem mindegyik felvetésére kapott érdemi választ, tovább tudakozód­tunk az ügyben. Elsőként a dabasi tűzoltóknál érdek­lődtünk. mivel Öcs« hozzá­juk tartozik. Krizsán Jó­zsef őrnagy, dabasi tűzoltó- parancsnok elmondása sze­rint az üzemanyagtöltő ál­lomások a Honvédelmi Mi­nisztérium készletéből származnak, megbízhatóak, nem veszélyesek a környe­zetre nézve. A működésük­höz ő járult hozzá, miután előzetesen megtekintette a helyszínt. Lakóház vagy öt- venméternyire áll. a szom­szédságukban üfes telek húzódik. Ezek tehát nem voltak akadályai az üzem­anyagtöltő állomások fel­állításának. A parancsnok azt is hozzáfűzte, hogy Ilyen konténerek az ország számos pontján — így Kecskeméten, Sopronban — is megtalálhatók. A hon­védség is ezeket használja objektumaiban. Előnye en­nek a megoldásnak, az, hogy mobil szerkezet, bár­hol felállítható. A kútkeze­lők pedig tűzvédelmi szak­vizsgával rendelkeznek. Er­ről egy ellenőrzés során meggyőződtek. Igaz, hogy erre már cikkünk megjele­nése után került sor, de hát ez lehet véletlen is. Megkérdeztük az esetről dr. Sági Jánost, Pest me­gye tűzoltóparancsnokát. Szedlák József századossal — aki a napokban szintén megfordult a helyszínen — együtt elmondották, szá­mukra a robbanásveszély mást jelent, mint mások­nak. Ha ilyet tapasztaltak volna, azonal intézkednek. De erről szó sincs. A jog­szabályokban előírt védőtá­volságok megvannak. Ez a típusú berendezés engedé­lyezett, igaz, hogy a megyé­ben ők csak a háztartási fűtő- és gázolaj árusításá­hoz járultak hozzá ezekben az építményekben. Az egyik ócsai állomáson ben­zint is forgalmaznak, a da­basi tűzoltóságra már to­vábbították azt a feladatot, hogy ezt meg kell szüntet- tetniük. A környezettanul­mány eredménye az, hogy az előírtak szerinti anyago­kat forgalmazhatják to­vább. A konténerek, a tar­tályok kettős védelemmel ellátottak, leföldeltek, még villámlás ellen is biztosítot­tak. Közvetlen veszélyhelyzet tehát nincs. Van viszont egy kis jogi probléma, ami­re éppen lapunk írása hív­ta fel figyelmüket, s a ta­nulságokat a maguk részé­re már le is vonták az eset­ből. Az érvényben lévő jog­szabályok előírása értel­mében a tűzoltóság nem gyakorolhat szakhatósági jogkört. Erre a tűzoltóság székhelye szerinti jegyző hi­vatott, ebben az ügyben te­hát a dabasi. Az ócsai jegy­ző pedig tudomásul veszi munkatársa tűzvédelmi szakhatósági hozzájárulá­sát. Csakhogy, amikor az üzemeltetők megkérték az engedélyt, Dabason nem volt jegyző. Helyette — nem szabályszerűen — Krizsán József őrnagy, a dabasi tűzoltóparancsnok adta ki hozzájárulását. Ez olyan lé­pés, amellyel túllépte saját jogkörét, s az sem menti ez alól, hogy akkor éppen hiányzott a jegyző. Durva eljárási hiba történt. Ami orvosolható, ha az időköz­ben már munkába álló da­basi jegyző hagyja jóvá a töltőállomások üzemelteté­sét. A megyei tűzoltóság vezetői örültek annak, hogy lapunk felhívta ezek­re a tényekre figyelmüket, mivel így kiderültek bizo­nyos hiányosságok, s a jö­vőben igyekeznek majd el­kerülni az ehhez hasonló eseteket. Lényegében mi is öröm­mel vehetjük tudomásul, sikerült valamit tisztáz­nunk. S megnyugtathatjuk az ócsaiakat, nem kell tar­taniuk a konténeres üzem­anyagtöltő állomások mű­ködésétől. Megbízhatóak, nem veszélyesek. S e kér­désben ennyi szakember nem tévedhet. Az pedig, hogy szükség van-e mind a négyre egy kileneezres lé­lekszámú településen, ettől független kérdéskör. A piac majd eldönti. Az marad meg, amelyikre valóban igény lesz. J. Sz. I. ROMAKONTRA VÖRÖSVÁRON fff.J Lyukas edénybe nem töltenek r Pilisvörösváron semmi­vel sem jobb, talán nem is rosszabb a cigányok hely­zete, mint bárhol az or­szágban. Csak éppen a kérdés itt is tartja magát konokul: ki karolja fel a romákat? Ezt kiáltotta a világba Bánfai József is, a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége — továbbiakban MCDSZ — pilisvörösvári tagszerveze­tének elnöke. Ezzel, s az önkormányzathoz címzett felvetéseivel jelentkezem be Botzheim István polgár- mesterhez, hogy hallgattas­sák meg most a másik fél. „Csak" egyesület Találkozásunkat egy vá­ratlan, ám jellemző köz­játék előzte meg. Velem tartott a hivatalba Bánfai József, mondván, legalább első kézből kapja meg a válaszokat. Ugyanakkor befutott dr. Náday Gyula országos elnök, erősítendő helybéli emberét. Menjünk hát együtt: magam nem láttam ebben kivetnivalót, pró és kontra tisztázhatjuk az álláspontokat. Csakhogy Botzheim István elnézést kérve, udvariasan közölte a hozzám társultakkal: ő nem kerekasztalvitára ké­szült, csak az újságíró kér­déseire kíván válaszolni. — ... nem ültek még asztalhoz tárgyalni? — De igen. Náday dok­tort is fogadtam már, s bármikor megteszem, ha kivitelezhető javaslatok­kal jönnek. A panaszokat ismerem, noha nem mint sérelmeket, s egy csokorba összegyűjtve... Hogy ne ugyanoda lyukadjunk ki kérdésenként, előbb az alapproblémát mondom el. Mint máshol, itt Is gond: ki képviselje a cigányokat, kivel tárgyaljunk, oda- vissza kommunikáljunk? Kinek a nevében beszél az illető, kapott-e felhatalma­zást? A korábbi „örök­zöld” cigányvezető — Hor­váth Gyula — legitimáció­ját meg kellett volna erő­síteni a rendszerváltás után. Mondtuk: nem az egyesületesdi a lényeg. Hívják össze a pilisvörős- vári cigányokat, azok vá­lasszák meg azt, akit elfo­gadnak, akire hallgatnak. Mi nem szólunk bele, de látni kívánjuk a fejlemé­nyeket. Négy alkalommal elmentem a meghirdetett eseményre: törzsi alapon hol az egyik csoport, hol a másik volt jelen, mindig csak a töredék • létszám. Ez a bökkenő: mi nem tudjuk Bánfai Gyulát az egész kisebbség vezetőjé­nek elismerni .. . — A képviselő-testület üléseire ezért nem hívják? — Horváth Gyula idején ezt tisztáztuk: ott lehet Bánfai is. Nyitottak az ülé­sek. Mi sajnáljuk legjob­ban, hogy a választásokkor a kisebbségi ágon nem ci­gány, hanem még ott is sváb képviselő lett a testü­let tagja. Az MCDSZ elnö­két hívják a népjóléti bi­zottság üléseire, rendszere­sen ott van, beleszólhat a segélyek elosztásába. Nincs garancia — Térjünk talán a konk­rét panaszokra, amit Bán­jai úr felsorolt. — Telket, anyagi támo­gatást kértek egy szolgál­tatóház építésére. Igaz, pá­lyázni a kar tali, de a mi ga­ranciánkkal. Egyszerűen nem állt össze, kivel, mi­vel, hogyan akarják, s fő­leg: miből. Egy ilyen befek­tetés pedig nem lutri, ami vagy összejön, vagy nem. Jól menő cigánv vállalko­zók élnek erre, finanszíroz­zák meg ők. Anyagi támo­gatás ügvében az egyesület benyújtott esv költségvelés- tervezetet, közel egymillió forintos kiadással. Meg sem fordult a fejünkben, hogy ennyit kérnek, hisz nyilván nem egyetlen anyagi forrásként számíta­nak az önkormányzatra! Mi pedig rangsoroltunk: melyek azok az egyesüle­tek, amelyek hasznosak a település szempontjából ? Harmincezret kaptak. Ha jól tudom, a parlament Mozgalom, nem fantomszervezei Sasok a Duna-parfon Folyómenti növényzet, harapnivalóan friss nyár­utói levegő, haragoszöld a nád, sárga színű vadvirág­szigetek tarkítják a rep- kénnyel befutott törzsű lak környezetét. Nagyon érté­kes területen fekszik a gö­di ifjúsági tábor. Ámbár az öreg. megkopott fahá­zak, kidőlt lépcsőtámfalak arról is árulkodnak, hogy volna már mire költeni. Az ide érkező, csereüdülésben részt vevő külföldi csopor­tok tagjai szerint viszont nagyon jó így is. Az Ifjú Sasok Nemzetközi Szerve­zetének müncheni csoport­iát Olaf Maria Hickens- keidt vezeti. — A szeptem­ber első heteit is itt töltő bajor fiatalok csupán azt értik meg nehezen — mondja —. hogy nem hagy­hatják szét a Duna-parton gondatlanul hálózsákjaikat, matracaikat, mert azok el­tűnnek. Bajorok a táborban Amúgy jól érzi magát a fővárossal, a környékkel ismerkedő társaság, akik­hez még történelemtanár is érkezik a táborba, hogy a magyar múlt tükrében ért­hessék meg a jelen viszo­nyait. A tábornak szer­kesztősége, saját lapja van, videostúdiója, mert az szavazott meg pénzt a mű­ködésükhöz, ily módon ■költségtérítést, tiszteletdí­jat az MCDSZ-től kérjen Bánfai úr ... Bóvli nem kell — Helyi adó, lakás, test­vérvárosi küldöttség. Nem kellett volna jobban felka­rolni őket? — Határozottan mon­dom: nem! Bóvlik utcai árusítására nincs szükség, vissza akarjuk szorítani, ezért a magas adó, ami minden itt kereskedő pol­gárt érint. Száznyolcvan önkormányzati lakással „gazdálkodunk”, harminc­negyvenen állnak a sor­ban, közöttük cigányok is persze. Ha Horváthék fe­dél nélkül maradnak, rendkívüli intézkedést ho­zunk az új helyzetben. Gröbenzellben — testvér- városunkban — 90 egyesü­let működik, egyik sem nemzetiségi, etnikai jelle­gű. A szóban forgó kiuta­záskor minden küldöttsé­get ottani szervezet látott vendégül. Az MCDSZ-t — ráadásul az országos el­nökkel — ki fogadta vol­na? De mehetünk tovább, s látható: lyukas ez az edény. Amíg az marad, mi­nek töltsünk bele? ­Űjabb fogas kérdés, ami persze ugyanúgy önmaga körül forog, mint a többi. Töltögetni kéne előbb a lyukas edényt vagy befol­tozni? Miéit a vagy-vagy? Nem lehetne együtt — a cigányok önerejéből, de a segítséget nem nélkülözve —. lépésenként előrehalad­ni? Csak sorjáztak a kérdé­sek, amelyekre dr. Náday — megvárt a hivatal előtt — kapásból adta a vála­szokat. Helyszűke miatt ezúttal azokat hagyjuk ki. Már csak azért is, mert ak­kor újabb kontra követ­kezne .., Tóth Ferenc otthon maradottaknak, a családnak képi beszámolót készítenek a magyarorszá­gi vakációról. — Mekkora helyet foglal el a német ifjúsági szerve­zetek között ez a mozga­lom, az önök hazájában? —kérdezem az ifjúsági ve­zetőt, s nyomban csodál­koznom kell a válaszán. Szerinte ugyanis elég tar­ka náluk az ifjúsági moz­galom palettája, de a szer­vezetek nagyobb részét ők integrálják. Nemzetközi támogatás A hatvan évvel ezelőtt zászlót bontott mozgalom­ról Magyarországon a múlt év elejéig vajmi keveset tudhattunk. A, másik em­ber iránti tisztelet, a nem­zeti és más népek értékei­nek megbecsülésére, a szo­lidaritás elvére alapozott mozgalom hazai központja Göd, ahonnét elsősorban svéd közvetítéssel indult útjára. Az előző este kialudt tá­bortűz helyén, egv tisztá­son beszélgetünk Bolyócki Jánossal, a Sasok hazai el­nökével, aki hívott. Hadd tudjanak róluk a fiatalok. — Ez ma már nem fan­tomszervezet •— mondja. Ebben a Duna menti nagy­községben négyszáz tagjuk van. Az országban egy év alatt kétezerre gyarapodott a létszám. Pest medvében Vác, Dunakeszi, Gvömrő fiatal.iai körében hódítot­tak teret. Valamennyien jó kapcsolatban állnak a ta­tai, oroszlányi, pécsi, kom­lói. siklósi, mohácsi csopor­tokkal. — Az Ifjú Sasok Szövet­sége keretében sokan utaz­tak az elmúlt tél esztendő­ben. Részint a külföldi szervezetek anyagi támo­gatásával. másrészt csere­alapon, éppen a gödi ön- kormányzat jótékony hatá­rozata alapján. Döntésük szerint ez a tábor mindig a fiatalok céljait szolgálja majd. Ezzel jól lehet gaz­dálkodni. Bár kicsit nyug­Forfaiskola lapos tetejére építettek magasított tető- szerkezetet Tápiószecsőn, amely az évnyitóra készült eL Igazán nem nagy ügy — mondhatná bárki. Csak­hogy többről van szó, mint holmi kalapról, amely a fejet díszíti, noha egy alap­fokú oktatási intézmény­nél az sem utolsó szem­pont. A szecsői megoldás ugyanis érdekelhet né­hány önkormányzatot, ahol szintén forfából épült valamilyen létesítmény. A 80-as évek elején amolyan megmentőként al­kalmazták ezt az anyagot, elsősorban oktatási intéz­mények felhúzásához. Ám gyorsan kiderült: olcsó húsnak ezúttal tényleg híg a leve. A lapos tető meg­repedezett a hőtágulás folytán, az épületek rom­talanító, hogy vannak olyan hangok a testület szakbizottságaiban, hogy talán mégis el kellene adni a tábort. Nagy hiba lenne. A magyar sasok közül öten belgiumi továbbkép­zésen vettek részt, hárman Strasbourgban tanulmá­nyozták, hogyan segíthetik a testi fogyatékos gyermeke­ket, Huszonegyen Norvé­gia vendégei voltak, tizen­öten angliai családoknál időzhettek, ötvenen Bajor­országban üdüllek, negy­venötén Becs mellett. A szervezet váci énekkara egy Barcelona melletti kisváros fesztiválján vett részt III. helyezést szerez­te népdal kategóriában. — Miből él a mozgalom? — Tagdíjból. Az ifjúsági alapból 420 ezer forint tá­mogatást kaptunk. Helyi csoportunknak Gödön 80 ezret szavazott meg idén a képviselő-testület. Támogat bennünket a svéd—magyar jószolgálati alapítvány. A kórus spanyolországi útját a műszaki egjmtem finan­szírozta annak ellenében, hogy mi svéd segítséggel 140 képmagnót adtunk ne­kik oktatási célokra. Szponzorok, kritikusok — Nincs ok az aggoda­lomra — szögezte le Han­tos László, Göd polgármes­tere. — A tábort nem ad­juk, el, ám az is tény, hogy a lakosság keveset tud az ifjú sasokról, s egy kicsit tényleg utazási irodának te­kinti. Néhányan fenntar­tással fogadják, hogy tehe­tős felnőttek is utaznak a fiatalok csoportjaival, s en­nek az a látszata, mintha kihasználnák az olcsó lehe­tőséget. Bolyócki Jánossal beszél­getve szponzorokról is esett szó. Idős emberek se­gítéséről, betegápolásról s arról, hogy spanyol hozzá­járulással egy csoport több napot tölthetett a sevillai világkiállításon, mások az olimpiai versenyeket néz­hették. Kovács T. István lásnak indultak. Tápiósze­csőn pedagógusok mesél­ték, hogyan fogták föl vöd­rökkel, más edényekkel a befolyó esővizet. Az ön- kormányzat — korábban a tanács — háromévenként volt kénytelen nagyjaví­tást végeztetni, legutóbb már kétmillió forint érték­ben. Ám az idő teltével egyre rosszabb állapotokra lehetett számítani. Nem nehéz belátni, hogy a most egy összegben ki­adott közel 7 millió forint hamarosan megtérül. Kü­lönösen, ha beválik a kivi­telező Káta Építőipari Kis­szövetkezet szakmai jósla­ta, miszerint így 15 évig nem kell a tetőt javítani. Megjegyezték még: több iskola tönkremenetelét le­hetett volna megakadályoz­ni ezzel a megoldással. •—lie— Megtérül Tető a forfán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents