Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-04 / 209. szám
fatornyos lesz ismét Szecső Táplószecsőn a nagyköz- iég jövőjét megtervező koncepciót fogadtak el minap a képviselők. Benne van a múlt, a gondolatok magukban hordozzák a be nem teljesült vágyakat, óhajokat. Mezővárosi idők Azt például, hogy Szecső egykor rangosabb település volt. mint ma számon tartja a környezet. A tatárjárást gyorsan kiheverték az ősök: a másik helyen létrehozott falut pedig a száj- hagyomány hamarosan kapuval. kulccsal zárható”, azaz fallal övezett „kulcsos városként” emlegeti. Annyi bizonyos, hogy a XV. században Szecső vásártartási jogot nyert, s 1474-ben mezőváros — oppidium — megjelöléssel illetik. A nagyléptékű fejlődés nem volt a véletlen műve: az atyafiak kiváló letelepedé- li helyet választottak ki maguknak. Űj otthonaikat a Hét-Kátát, Tóth-Almást, Súlyt. Kákát összekötő utak mentén építették fel, Szecső szinte ezek központjává nőtte ki magát. Feltételezések szerint egészen a XVI. század végéig megőrizte mezővárosi rangját. * csak a török elnyomás Ideién, után veszítette el Jelentőségét. A lakosság akkoriban költözött a ma! végleges, egyúttal védettebb területre, A régi hírnév azonban egyszer éa mindenkorra elenyészett. Igaz, manapság már nem Is ábrándoznak erről Tá- piószecsőn. Ám mondják, konokul mondogatják, hogy Nagykáta után övék a környéken a második legnagyobb település. Nem csökkent a lélekszám, állandósult hatezer körül. Ennek ellenére kimondva, kimondatlanul úgy érzik: hosszú éveken át nem kapták meg a jogosult figyelmet a járástól, a megyétől. Főleg ami az anyagiakat illeti, noha ígéretből mindig volt éppen elég. Most nem kell másra, „fentre” várni. „Mi, az itt együtt élők alakítsuk jövőnket úgy, hogy ez a falu a mienk, fejlődésünk fő elveit most kell eldöntenünk” — fogalmazták meg a tervekben. A földrajzi fekvés pedig ugyanolyan kedvező, mint a mezővárosi időkben, sőt a főváros közelsége miatt most még Jobb... Mai igények A néhány hónapos eszmecserében — résztvevői a pártok, egyesületek, baráti kör voltak — legtöbbször Szecső arculatával foglalkoztak. „Őrizzük meg a hagyományokat” — mondták egyöntetűen. — A falu történelmi magjának megőrzését mindenki fontosnak tartotta. Nem csupán szavakban, de tettekben is: a miiemlék katolikus templomot már az idén féltő kezek tatarozták, főleg a helyi honvédségi alakulat tett ki magáért. Adakozott az önkormányzat, a hívek, a lakosság, amiből több százezer forint jött össze a költségekre. A szecsőiek fe.jükbp vették, hogy az 1914-ben épített községházára visszaállítják az egykori fatorony mását, ami 1984-ig dísze, jelképe volt a településnek. Azokban az időkben ilyesmire nem adtak, azért ment tönkre. Felújítják majd a művelődési házat, a három tantermes Iskolát, a jelenlegi ruházati bolt helyén gépkocsiparkolót alakítanak ki, hogy mellette sétáló-bevásárló utcát nyithassanak. A szabad zöldterületeket parkosítják. a külső övezetekbe kerékpárutakat építenek ki. Szecsői lokálpatrióták szeretnék, ha a vasút melletti Magdolna-telep előbb-utóbb összenőne a faluval. Az elfogadott koncepció részletesen taglalja egyébként a település úthálózatát, teljes infrastruktúráját, vízellátását, az intézmények működését. Külön vázolják az iparfejlesztés helvi lehetőségeit. Ami szintén jó példa arra, hogy a jelen mennyire nem tud kibújni saját történelméből. Hiszen ebben a dologban szintén csalódás érte Tápiószecsőt, a korabeli ígéretek nem váltak valóra. A hatvanas években az akkori járási vezetés a térségben „három lábon álló ipart” emlegetett, aminek egyik lába Nagykáta, és Tápiószele mellett Tápió- szecsö lett volna. Ezért telepítették itt le az Újpesti Gyapjúszövő részlegét. Hosszú vajúdás után tavaly az is megszűnt, komolyabb munkahelyként csak a honvédség műszaki bázisa maradt helyben. Ugyanakkor a hálom és fél ezer munkavállalóból 2400 naponta ingázik, amíg teheti persze. Az ipar ide telepítésére területeket jelölnek hát ki, vagy a Pethes-földeken. vagy a Sági-kanyar környékén. Hely tehát van. csak jönnének a befektetők ... Közös akarat ljén&rd László polgár- mester örömmel lapozgatta, magyarázta ottjártunk- kor a több mint húszoldalas tanulmányt, vágyak gvfljteménvét. Amiből volt már korábban is szép számmal. De ezt most együtt dolgozták ki a faluval. A közös akarat pedig a legiobb garancia a megvalósításra. T. F. ÚJABB OSSIEFERHETETLENSEŰI m/ÍVASY A polgármester munkaviszonya megszűnt Immár másodszor szüntette meg Németh Gábor polgármester munkaviszonyát a szigethalmi képviselő-testület. A kedd délutáni testületi ülésen ugyanis a képviselők többsége az ad hoc bizottság javaslata alapján kimondta az összeférhetetlenséget. Az ülés sürgős összehívására azután került sor, hogy Németh Gábor hétfőn visszafoglalta a polgármesteri széket, lecseréltette az iroda zárjait, mivel úgy vélte, a testület törvénytelenül tartja őt felfüggesztve tisztségéből. Az előzményekről lapunkban már többször szóltunk, megírtuk, hogy a képviselő-testület 1991. november 25-én mondta ki az összeférhetetlenséget amiatt, hogy a polgármester a testület megkérdezése nélkül elvállalta a Vízmű Társulat elnöki tisztét, és ezért tiszteletdíjat is felvesz. A másodfokú bíróság jogerős ítéletében nem tartotta megalapozottnak az összeférhetetlenség kimondását. ezért Németh Gábor munkaviszonyát helyreállította. De a polgármester nem foglalhatta el a székét. mivel még aznap fegyelmi eljárást indított ellene a testület, és ezen a jogcímen állásából felfüggesztették. Közben a képviselők kezdeményezésére ügyészségi vizsgálat indult Németh Gábor ellen különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének alapos gyanúja miatt. Ezért az augusztus S-i testületi ülésen úgy döntöttek a képviselők, mindaddig nem folytathatja munkáját a polgármester. amíg a vizsgálat le nem zárul. Mint szerdai számunkban beszámoltunk róla, négy képviselő indítványozta a kedd délutáni rendkívüli testületi ülés összehívását, amelyen Galambos József né összeférhetetlenségi indítványt terjesztett elő. Bányai Judit még ennek felolvasása előtt figyelmeztette a testületet, hogy a bíróság nem foglalkozik még egyszer olyan üggyel, amelyben egyszer már jogerős határozatot hozott. Ezt az észrevételét később a jegyző is megerősítette Ezután Galambos József- né felolvasta indítványát, amelyben kifejtette, hogy az összeférhetetlenség ügyében eljáró bíróság figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a polgármester a testület hozzájárulása nélkül nem lehet tagja vagy vezető tisztségviselője más szervezeteknek. Felhívta a képviselők figyelmét a vízügyi ber uházás során Németh Gábor által elkövetett visszaélésekre és károkozásokra, amelyek szerinte egyértelműen kiderülnek az Állami Számvevőszék jelentéséből. Elmondta, hogy a polgár- mester a képviselők tudta és beleegyezése nélkül szabálytalanul gazdálkodott a település pénzével, és ezzel a lakosságot ;s megkárosította. A képviselőnő kijelentette, hogy a polgármesteri funkció és a Vízközmű Társulat elnöki tiszte nemcsak elméletileg összeférhetetlen, hanem immár bizonyított tény. Ekkor Galambos Józseffé javaslatot tett a háromtagú ad hoc bizottság felállítására, amelynek feladata az indítvány megvizsgálása és a polgármester meghallgatása. Antal János viszont azt Pilisvörösváron a maga bonyolultságában ugyanolyan a cigányok helyzete, mint bárhol az országban. Ezt maga dr. Náday Gyula, • csaknem száz, egymással folyton viaskodó cigány- azervezet egyikének, a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségének elnöke sem tagadta, amikor felhívta figyelmünket a nagyközség cigánysággal összefüggő gondjaira. Vizsgálódjunk — mondotta —, mert az ottani tapasztalatok igencsak tipikusak, i jól jellemzik a nehézségeket. Közvetítésével ismertem meg Bánfai Józsefet, az MCDSZ helyi tagszervezetének elnökét. Vele s Botz- heim István polgármesterrel kétszer beszélgettünk, amiből előbb egy általános helyi „képlet” rajzolódott ki. Miszerint a pilisvörös- vári népesség többségét sajátosan a helyi német nemzetiség alkotja. Létszámukhoz képest a cigányság — nemzetiség? etnikum? — tényleg kisebbség. A hivatal nyolcvan-száz, a szervezet három-négyszáz cigányt mond, ami legfeljebb egy-három százalékra tehető. Miután a Dankó-. telepet a hatvanas években felszámolták, ezek a családok is szétszórtan élnek eldugott putrikban, Ie- züllött „Cs”-lakásokban. Szanaszét virul ily módon a nyomor, s nem egy tömb4 ROMAKONTRA VÖRÖSVÁROM (L) Ki karolja fel a cigányokat? ben: ennyit ért el ez ügyben — hangzatos ígéretei ellenére — a múlt rendszer. Kérdés persze, hogy van-e többre esélye az újnak, ha igen, megragadja-e azokat. Mint a vajda Mindenesetre az már valami, hogy minden szétszórtság ellenére Pilisvö- rösváron a cigányság egy része összeszerveződött. Az „alakulat” első vezetője Horváth Gyula lett, majd tavaly november végén Bánfai József kapott bizalmat. A romái« egyesületeként működnek negyven- egynéhány lajstromba felvett taggal; rajtuk kívül van még itt másik tizenkilenc a galambászoktól a horgászokig és önkéntes tűzoltókig. Elnöki minőségében a népjóléti bizottság üléseire hívják meg rendszeresen Bánfai Józsefet. — így hozzám jönnek, s nem a polgármesterre borítják az asztalt. Segély kell, munkanélküli-járadékot kell intézni ? Ott vannak nálam. Tudatlanok, iskolázatlanok. Ezért vállaltam fel őket. Pedig nem vagyok cigány, de szeretem őket, befogadtak, amit nem szégyellek. Rokkantnyugdíjasként akad rá időm; több segítség kellene, hogy tudjak felmutatni valamit, hogy még jobban elfogadjanak. Mert addig van becsületem, amíg kézzelfogható az eredmény. Ügy, mint a magyaroknál is: miért lenne másképp ez náluk? Hálátlan szerep az enyém. Két családot feljelentettünk a rendőrségen, mert becsaptak két vállalkozót, azok meg hozzám szaladtak. Amazok megfenyegettek: úgy járok, mint a szlovák vajda, akit bele- varrtak a ló gyomrába, oszt sose találták meg. Legalább évente egy családon tudnánk segíteni, s öt éven belül megszűnne a cigányság körében a léhaság, hitetlenség. Nézze meg például a Horváthékat, hol élnek ... Hatan egy rogyadozó melléképületben, a Volántelep mellett. Elképesztő körülmények között, a legkisebb gyerek tizennyolc hónapos, a legnagyobb ötéves. Innét csak menekülni lehet, a romokat ledönteni, : fertőtleníteni. — Legutóbb a Raffael lányhoz mentünk ki a gy ám ügyessel, mondom: elvisszük a kicsiket. Micsoda patába lett abból! A cigányokat ilyesmivel nem lehet fenyegetni, mert ölnek miatta. Szegkovácsok háza — Horváthék láttán meg kell kérdeznem: védenceiben van szándék, akarat kikerülni ebből a helyzetből? — Nem ennyire magatehetetlen mindegyik, akad közöttük milliomos autóbontó, presszós, kereskedő, meg vannak szegényebbek, akiknek elsősorban munka kellene. Ezért gondoltunk belevágni egy helybéli cigány szolgáltatóház megépítésébe. Régen űzték erre a szegkovácsmestersé- get: ácskan-'cs, csatornavas most is keresett a piacon. Benyújtottunk egy pályázatot, aki mer, az nyer alapon. Az önkormányzattól telket kértünk, s aláírást a papírra, hogy támogatnak minket. Formaság az egész. Nem kaptuk meg. Pedig munkahelyet teremtettünk volna: bontási anyagból társadalmi munkában képzeltük el az építést. Mondta, csak mondta Bánfai József a panaszokat. Az utcai árusokat napi háromezer forint helyi adóval sújtja az önkormányzat, plusz rájön a hely- pénz. Ki a hunyó? A szegény cigány kereskedő! No meg a szegény magyar, persze. A döntésbe nem szólhatott bele a cigányság, hisz a képviselő-testület üléseire nem hívják meg, nem kap előre anyagot sem. A szervezetnek anyagi támogatást kértek költségvetés gyanánt, ám a közel egymilliód!) helyett harmincezerrel szúrták ki a szemüket. A galambászok alig kaptak ennél kevesebbet. Gröbenzellbe — Pilisvörösvár testvérvárosába — a bejelentett háromfős cigány delegáció nem fért be a nagyközségi küldöttség összeállításakor. Az MCDSZ helyi elnöke saját pénzén végzi közéleti munkáját, se költségtérítést, se tiszteletdíjat nem ad az önkormányzat... Cigánypanaszok — Hogy induljunk ísrv el, minden segítség nélkül? Vagy maradjunk ott, sőt csússzunk lejjebb annál is, ahol eddig voltunk? Kérdem én: ki karolja fel végre a cigányokat? — tárta szét karjait Bánfai József, az MCDSZ pilis vörösvári elnöke. Tóth Ferenc (Folytatjuk.) javasolta, ne ad hoc bizottságot válasszanak, hanem üljenek le, és nyugodtan tárgyalják meg az ügyet, beszéljék meg az ellentéteket, és próbáljanak meg kompromisszumot kötni. Bányai Judit pedig azt kérte, várják meg az ügyészségi vizsgálat eredményét, hiszen akkor egyértelműen kiderül, Németh Gábor bűnös-e vagy nem. A hosszú szünetben, amíg az ad hoc bizottság az ügyet tárgyalta, a falu lakói emelt hangon tették fel a kérdéseiket a képviselőknek: miért nem a lakosság gondjaival foglalkoznak inkább? Tar Sán- dorné például azt is felvetette, hogy amennyiben a bíróság Németh Gábort visszahelyezi tisztségébe, az összes bírósági eljárással kapcsolatos költségeket azok a képviselők fizessék meg, akik a polgár- mestert kirekesztették hivatalából. Még a szünetben Balázs Miklós képviselő elmondta, a víz- és gázberuházással kapcsolatban az eddigi vizsgálatok egyértelműen elmarasztalták a polgár- mestert. Az ad hoc bizottság jegyzőkönyvének felolvasása előtt Németh Gábor kért szót, és kijelentette, ameny- nyiben a bíróság ismételten visszahelyezi, anyagi és erkölcsi kártérítést fog kérni, ami akár négy-ötmillió forintot is kitehet. A jegyzőkönyvben a bizottság tagjai az összeférhetetlenség kimondását javasolták a testületnek. A számvevőszéki vizsgálat jelentésére hivatkozva megállapították, hogy az állami és önkormányzati pénzeket Németh Gábor törvényellenesen használta fel, és ez elkerülhető lett volna, ha a Vízközmű Társulat elnökének személye nem azonos a polgármesterrel. A név szerinti szavazás előtt Bányai Judit és Antal János képviselő, valamint a jegyző kijelentette, hogy amennyiben a testület megszavazza az összeférhetetlenséget, törvénytelenséget követ el. A jegyző figyelmeztette a testületet, hogy Antal János hozzászólásával ért egyet, hogy ámenjeiben a testület törvénytelen határozatot hoz, az beláthatatlan következményekkel, akár a képviselő-testület feloszlatásával is járhat. Ezek után nyolc képviselő igen szavazatával, négy ellenében a testület kimondta az összeférhetetlenséget, ami a polgármester munkaviszonyának megszüntetését jelenti. ★ Luczai Zsuzsa, a köztársasági megbízotti hivatal törvényességi ellenőrzési osztályának vezetője szerkesztőségünk kérésére elmondta, a törvény értelmében a köztársasági megbízott törvényességi ellenőrzési jogköre nem terjed ki a képviselő-testületek munkaviszonnyal kapcsolatos határozataira. A konkrét üggyel kapcsolatban írásos dokumentumokat még nem kaptak, de ha megkapják, természetesen elvégzik a jegyzőkönyv törvényességi ellenőrzését. Azonban joghatással bíró észrevételt nem tudnak tenni, így Németh Gábornak ismételten munkaügyi bírósághoz kell fordulnia jogorvoslatért. H. Cs.
