Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-28 / 229. szám

SZUKEBB HAZANK 1902. SZEPTEMBER 28., HÉTFŐ v<:-> LDPD EL ÉS VIDD! Most rossz lenni mezőőrnek... Igazán hasznos dolog a már évek óta működő „szedd magad” akció. A gyümölcsre áhítozó honpol­gár leszedi a maga gyü­mölcsét, a tényleges ár tö­redékéért jut a befőzniva- lóhoz. Ám akad — mégpe­dig szép számmal — olyan kuncsaft, aki még ezt a vételárat is sokallja ... A verőfényes kora őszi délutánon S. I.-vel, az egyik pilisi gyümölcsös ag-‘ ronómusával beszélgetünk termésről, árakról, forga­lomról. Majd akaratlanul a gazdaság hívatlan vámsze­dőire terelődik a szó: — Gyakorta előfordul, hogy a munkatársait meg­próbálják becsapni? — Sajnos naponta. Csak az idén száznál több ese­tet tudnék mondani. Leg­jellemzőbb, hogy a vásárló a leszedett mennyiségnek csak a töredékét teszi az ellenőrző mérlegre, a többit eldugja a gépkocsiban. Jár­műve válogatja, hogy mi­lyen trükköt eszelnek ki. A Skodában például negy­ven kilónál is több alma fér el a hátsó ülések mö­gött. A teherautókon a so- íőrülés mögé dugják az árut, noha tudják, hogy le­bukhatnak, Élve jogunk­kal rendszeresen ellenőriz­zük a járműveket, és a „tiltott gyümölcsöt” dupla áron fizettetjük meg. Álljon itt égy eset a sok közül. Az ellenőrzést végző kollégám, mintha csak rá­érzett volna, kinyittatta az egyik Wartburg motorház- leiejét. Nyert. A tulajdonos a fedél alá szerelt egy há­lót, abba dugta el a több mint negyven kiló almát. Nyilván azt gondolta, hogy majd „üresben” legurul a dombon, és a kapun kívül átpakol a csomagtartóba. Hiába, az emberi f ifi ka ha­tártalan, s mi naponta újat tanulunk . .. — Térjünk át azokra, akik még a kifizetőhelye­ket is elkerülik ... — Nos, a tolvajokból akad nem egy, nem keltő. Nézze meg a kerítésünket. Sok helyütt már cafatokra tépték. Rövidesen az újon­nan épített szakasz is ha­sonló sorsra jut. Jönnek lopni szatyorral, zsákokkal, teherautóval. Magyarok— cigányok vegyesen. Azaz a cigányok innen balról, a Kolónia felől, a magyarok a túloldalról. És senki ne gondolja, hogy csak szegé­nyek vannak köztük ... — Mégis, hogyan tudnak védekezni? — Két főállású mező­őrünk van a kétszáz hek­tárra, Éppen esért rend­őrök vigyázzák a gyümöl­csöst bérmunkában. Napi ezerötszáz forintot kérnek érte fejenként. Mindennek ellenére gyümölcstolvajok voltak, vannak és lesznek továbbra is. Sajnos, a régi rendeletek sem bennünket erősítenek. — Mondana erre példát? — Ügy három éve — még a tanácsi rendszer idején — tetten értünk, fülön csíp­tünk egy tolvajt. Különle­ges szerencsénk volt. Nem csak a zsákmány volt nála, de kivételesen az okmányai is, melyek alapján megte­hettük a feljelentést. A ki­rótt háromezer forintos bír­ságot kifizette. Másnap el­ment ugyanahhoz a hiva­talnokhoz. és családi körül­ményeire hivatkozva fölveti négy ezer (!)■ forintot.,. — S. úr! Az ilyen inci­densek kapcsán óhatatlanul eszünkbe jut a túrái ügy. Mi a véleménye róla? — Nézzék, erről én is csak rádióban-t évében hal­lottam. újságban olvastam. A konkrét esethez nem tu­dok hozzászólni, de általá­ban a mezőőrök védelmé­ben annyit elmondhatok: sokszor bizony ökölre kell menni a tolvajok ellen. Mii csinálhat egyetlen ember sokszor 20-30 tagú bandá­val szemben? Higgye el, a legtürelmesebb mezőőrnek is elfogy a cérnája, amikor nem először, hanem század- szőr figyelmeztet valakit, vagy amikor a századik tár­gyaláson tapasztalja, hogy a tolvajt felmentik. Nehéz igazságot tenni. Tény, hogy a puska nem tehet pontot a gyümölcslopási perek vé­gére, de az is nyilvánvaló, hogy a mezőőrök élete sem fenékig tejfel. Fotó: Vimola Károly Hazafelé egy diófaliget mentén vezetett az utunk. A fák tövében személygép­kocsi állt (fényes nappal), utasai beljebb böngészték a diót. Közeledtünkre meg­rettentek, azt hitték, hogy lefényképeztük a rendszá­mot. Alig haladtunk néhány száz métert, midőn nagy piros kirándulóbusz kanya­rodott a fák közé. Meggyő­ződtünk róla. hogy utasai a diófalombok alatt nem csak árnyékot kerestek ... Tóth Sándor Privátnak megéri, az állam ráfizet Szezon vége a Dunakanyarban Hosszan búcsúzik az idei nyár. Még a fürdőszezon is to­vább tart a szokásosnál. A szeptember végéig meg­hosszabbított idény különben is rendkívülinek minősül, de tapasztalatait itt is, ott is kezdik már összefoglalni. Az elmúlt esztendőkben megnőtt energiaköltségek miatt általában ráfizetéssel végződtek a nyarak. Már az átlagosan százforintos belé­pődíjak is sok hazai vendé­get riasztottak el, bár ezt ellensúlyozta, hogy a rend­kívül sokáig tartó hőség idején mind többen mene­kültek a vízbe. Az év első negyedében az Állami Vagyonügynök­ség hagyta jóvá a Duna Menti Regionális Vízművek és a helyi önkormányzatok szerződéseit. Az így közsé­gi tulajdonba került fürdők üzemeltetője ezután Lepen- cén és Gödön még a DMRV maradt. Vácott a helyi vá­rosgazdálkodási vállalat lett a strand kezelője. Szentendrén és Leányfa­lun egy kft.-t bíztak meg az üzemeltetéssel. Farkas Vince, a Duna Menti Regionális Vízművek Igazgatója nemrég a Kö- zép-Duna-vidéki Intéző Bi­zottságnak írásos jelentést küldött, amelyben a kedve­zőtlen nyári tapasztalatok­ra utalva szakmai aggodal­A LEHETŐ LEGJOBBAT ALKOTTAK Célszerűen puritán Az már első látásra nyil­vánvaló, hogy a tervezést nem Corbusier-tanítvány végezte, kívülről olyan az épület, mint egy szokvá­nyos munkacsarnok. De vajon miért kellene egy vidéki tornateremnek ma­gán viselnie a modern épí­tészet stílusjegyeit? — szál­lók vitába önmagámmal. Amilyen puritán kívül, olyan célszerű belül. Min­den feltétel adott, amit a rendeltetése megkíván. s ez Laczkó János táborfal­vai polgármester szerint nem más, mint hogy élet­erős, egészséges fiatalokat neveljenek benne a nem­zetnek. A megnyitóbeszédben szó esik a múltról is, Lacz­kó János a saját gyermek­korát idézi: — Generációk nőttek fel Táborfalván, köztük én is, akik' közül sokan ma lép­tek be egy ilyen tornate­rem'. e először. Nemhogy tornáztak, sportoltak volna ilven körülmények közt. de még csak nem is láttak ilyet. Az ünnepség után szűk körben kötetlenül beszélge­tünk egy sarokban. Jelen van a körzet országgyűlési képviselője. Fodor István, valamint a tervezők és ki­vitelezők képviselői: Szed- lacsek Sándor és Szalay László. Ök a számokkal győznek meg: a mai árak mellett 30 millió forintból a lehető legjobbat alkották meg. Laczkó .János az építőket* dicséri. A Monori Vegyes­ipari Kisszövetkezet és a Hódmezővásárhelyi Fém­szerkezet Kft. szakemberei rekordidő alatt építették fel az ezer négyzetméteres csarnokot. í - matuia —) mairól szól. A lepencei me­leg vizes ülőmedence töltő­ürítő rendszere korszerűt­len, a gyermekmedence ki­csi, baj van a vízminőség­gel, akárcsak a tisztasággal. Adorján Istvánná, Leány­falu polgármestere elisme­réssel szólt a Falak Kft. szerepléséről. Nékik ápri­lisban adták bérbe a Duna­kanyar egyik legszebb strandját. Felújították az, öltözőket, s hamarosan elkészülnek a vízvisszaforgató berende­zéssel. Hogy jövőre is ez a cég lesz-e itt a bérlő, az a most kiírt pályázat ered­ményétől függ. Eddigi munkájuk alapján van esélyük rá. — Általános nézet, hogy strandfürdőt Üzemeltetni nem jó üzlet. Minden jel szerint önöknek mégis az. Hogyan csinálják? Vetési Kálmánná, az ügyvezető igazgató felesége meséli, hogy tíz nap alatt készültek fel a nyitásra. Festettek, renováltak. Ha jövőre is bérlők lehetnek, talán léliesítik a kisme- dencét. Eddig úgy látják, megéri. Bár a jó eredmény csak úgy lesz, ha szolgálta­tásokkal egészül ki a vál­lalkozásuk. A komputeres szemvizsgáló bérleti díjat fizet, lehet biliárdozni, fér­fi-női fordászat nyílt, aki pedig rendes masszázsra tart igényt, megrendelheti. A nyári olimpiai játékok idején kinagyították a vi- deoképeket. Egyszóval, igyekeznek. Mindez már ajánlólevélnek is jó a kö­vetkező pályázat mellé, amelyet ősszel újra tár­gyal a helyi képviselő-tes­tület. K. T. I. Ami egy hirdetésből kimaradt Lapunkban napok óta megjelenik egy hirdetés, ami a fővároshoz közeli Csomód községbe csábítja a vállalkozókat, Mint min­den olyan sajtóközlemény, amiért fizetni kell, ez a hir­detés is szűkszavú, ezért hát felhívtuk a csomádi polgármesteri hivatalt, mondanának valamivel többet erről a vállalkozás­ról. — Az önkormányzat négy hektár területet kíván bér­be adni vállalkozóknak, olyan területet, amely a község tulajdonában van, de nem akarjuk eladni. Te­lepíthetnek rá akár ipari üzemet, de szívesen látunk raktározóéi >t, vagy szol­gáltatást nyújtó vállalko­zást is. Annak örülnénk igazán, 1 i egv vagy mond­juk négy-öt cég bérelné ki hosszú időre az egész terü­letet, így bizonyos bérleti­díj-kedvezményt is tud­nánk adni. Természetesen minden vállalkozónak be kell tartani az üzem vagy raktár telepítésével kapcso­latos állami előírásokat. Jelentkezett már egy úr, aki baromfi-feldolgozó üze­met kívánt telepíteni, de nagyon bizonytalan ígére­tet tett arra, hogy miként óhajtja betartani a kör­nyezetvédelmi előírásokat öt eltanácsoltuk. Előnyben részesítjük azokat a pályá­zókat, akik helyi munka­erőt kívánnak foglalkoz­tatni. Ugyancsak méltányo# bérleti díjat kérünk Azok­tól, akik tíz vagy több év­re bérelnék ki a területet. Nos, kedves vállalkozók, szabad a pálya, irány Cso­rnád ! — jrcil — Az első benyomás Üj iskolába jár a gyerek, érthető kíváncsiság­gal faggatom ki minden este. Tudni szeretném, kik közé került, vannak-e barátai, egyáltalában jól érzi-e magát ebben az új közösségben, mert meg­győződésem szerint ezen nagyon sok múlik. Okí­tom is eleget, vélt vagy valóságos szögleteit a ma­gam pedagógiai módszereivel kísérelem meg le­faragni, a mások és önmaga megbecsülésén ala­puló, tisztességes alkalmazkodásra tanítom. Taná­rai felől is érdeklődöm — egyelőre valamennyiük- ről kedvezően nyilatkozik. F.z remek dolog, hogy így van — mondom neki —, de nyilván azért van ez így, mert még egyikével sem gyűlt meg a bajod. Igyekezz, tanulj, légy fegyelmezett, ezzel hosszú időre biztosíthatod — már most elő­legezett — bizalmukat. De jól vigyázz, a tanár megbecsülését most, az elején kell megalapozni. Ha most rossz jegyre felelsz, később a jó felele­teidet. sem értékelik kellőképpen. Hogy a gyermek elméjében mindebből mi ka­paszkodott meg, nem tudom, de mihelyt intel­meim végére értem, megdöbbentem tőlük. Csak­ugyan ennyire döntőek és meghatározóak az első benyomások? Valóban ilyen merevek és engesz­telhetetlenek lennénk? ítéleteinket ilyen nagy mér­tékben itatja át a szubjektivizmus? Egy kezdeti ballépés ilyen mélyen süti rá billogját boldogulá­sunk homlokára? Nagyon elszomorító, de legtöbb­ször sajnos: igen. Idén végzett fiatal szakmunkás panaszolja mi­nap, hogy nem szereti o munkahelyét. Még nem zökkent ki kellőképpen a vakációból — meséli —, volt két igazolatlan napja. Akkor megkapta értük a magaét. ő is belátja, hogy nagy hiba volt, de azóta is hiába igyekszik. Az eset óta már két hónap telt el, de az é neve még mindig a „lógós”. Bármit csinál, semmi nem jó. Akkor pajkossággal vegyült felületességből hiányzott, ha most maradna ki, annak már nyomós oka lenne, hiszen lám, kogyan bánnak velem — panaszolja keserű szájízzel. Meggyőződésem, hogy szátnos visszaeső bűnöző, „visszaeső” lógós, „visszaeső” rossz tanuló, az első benyomásokra való makacs emlékezésnek, kör­nyezete merevségének a terméke. Fáim Tibar

Next

/
Thumbnails
Contents