Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-03 / 208. szám
Érdemes népművelői munkájuk elismeréseként feltűnően sokan kaptak Népművelésért díjat megyénkben. A tizennárom személy közül, akik alkotmányunk ünnepe alkalmából ebben a kitüntetésben részesültek, öten Pest megyeiek. Egyikük, Papucsek Mi- hályné, a pilisszántói óvoda óvónője — ennyi szerepelt neve mellett a díjazottak felsorolásában. Többet nem is tudtam róla, amikor a munkahelyén felkerestem. Az óvoda kertjében beszélgettünk, miközben hol az egyik, hol a másik apróság ült oda közénk a padra. — 1973 óta dolgozom itt — mondta Papucsek Mi- hályné —, tanárnak készültem, de helyhiány miatt nem vettek fel a szegedi tanárképzőbe, így beléptem ide, aztán ittmaradtam. O Idevalósi? — Igen, Pilisszántón születtem. Ez szlovák nemzetiségű község, a lakosság 85 százaléka szlovák. A szüleimmel, nagyiszüleimmel otthon szlovákul beszéltünk. A férjem Pilisszent- keresztről, tehát szintén szlovák községből jött ide lakni. Gyerekkoromtól sok szlovák éneket hallottam, tanultam, a szívemhez nőttek. • A mostani gyerekek tudnak vagy legalább tanulnak szlovákul? — Itt, az óvodában is tanítjuk a nyelvet. Vannak olyan foglalkozások, ahol gyakorlunk, szavakat, mondatokat ismétlőn k. Játszunk, mesélünk, s amikor csak lehetőség adódik rá, például a gyerekek kezdeményezik, beszélünk szlovákul. De nem csupán a gyerekek tanulják itt őseik nyelvét, leendő nevelőik is, tudtam meg Papucsek Mi- hálynétól: — A Bem József Óvónői Szakközépiskola szlovák csoportja idejár gyakorlatra. A harmadik és negyedik osztályosok jönnek, a mostani tanévben nyolc harmadikosunk és tizenkét negyedikesünk lesz. Játékokat, testnevelési foglalkozásokat vezetnek a gyerekeknek szlovákul. • Jól beszélik a nyelvet? — A legtöbben törik. Nem hallották, nem használták kisgyerek koruktól. S perszé vannak közöttük különböző képességűek. Szerencsés dolog, hogy három éve nyaranta a szlovákiai Modrára járunk velük. Az ottani pedagógiai szak- középiskola gyakorló óvodáiban helyezzük el őket. Abban a környezetben rákényszerülnek, hogy szlovákul beszéljenek. Köny- nyen belejönnek, mert általában értik, amit' mondaHeti filmtegyzet Véres angyal Már a cím is vészjósló. £s nem is csalódunk: a film, Gerald Di Pego forgatókönyve és Bobby Roth rendezése nyomán, valóban Vészekkel terhes. A sztori rögtön nagyon ,Jent” indul. A magabiztos és jó pszichiáter érzékű detektív (Louis Gosset Jr.) ártalmatlanná tesz egy túlzókat gyilkoló, paranoiás férfit, mégpedig úgy, hogy addig beszél neki, addig kábítja, míg az illető maga ellen nem fordítja a pisztolyt. Ez a hangütés aztán végig meg is marad a filmben. A detektív legalább annyira lélekgyógyásznak mutatkozik, mint nyomozónak. S erre szüksége is van, hiszen a fő cselekmény egy titokzatos gyilkosságsorozat körül forog. Egy feltehetőleg őrült valaki sorra teszi el láb alól a chicagói maffia leg- hírhedtebb vezéreit, de mindig úgy, hogy előre levelet küld a soron következő gyilkosságról egy nagy napilap fürge tollú és gátlástalanul botrányéhes újságírójának. A magányos bosszúálló — a véres angyal, ahogy nevezik — hamarosan előtűnik az ismeretlenség homályából, és kiderül: egy sor gyermekkori trauma okozza nála a kényszeres gyilkosságvá- gvat. A családját is veszélyezteti, olyannyira, hogy saját kisfiát is fel akarja áldozni egy elborult pillanatában. Feszültséggel teli jelenetek után a detektív (akitől elveszik az ügyet, s szinte csak magánszorgalomból nem adja 6 fel a nyomozást) kénytelen lelőni az őrült bosszúállót, és így megmenti a kisfiút is. Ha kategorizálni akarnánk a filmet, akkor a pszicho-krimi cédulát ragaszthatnánk rá. Ma már ez nem sok újdonságot tartogató műfaj. Alfred Hitchcock filmjei után gyakorlatilag mindenki, aki ehhez a variációhoz nyúl, csak utánzó lehet, mert a Mester tökéletesen kimunkálta ennek a hatásos és izgalmas műfajnak a dramaturgiáját. Itt is ezzel találkozunk. A pszichopata gyilkos a pólus egyik oldalán, a rokonszenves detektív a másikon, s köz- bül a család és a különböző szálakkal a gyilkosságokhoz kötődő hatalmasságok, a város urai, maffia- figurák, korrupt rendőrök, szenzációhajhász újságírók. Mindehhez jön egy csipetnyi a közismert magányos harcos motívumból (a színes bőrű színész, Gossett, természetesen egy magányos farkas detektívet alakít), jön egy csipetnyi szentimentalizmus és egy csipetnyi alvilági humor. Nem rossz keverék, de az az igazság, hogy oly sok hasonló sémákra épülő filmet láttunk már, hogy a Véres angyal nem igazán kelt lenyűgöző hatást. Ma már egy ilyen típusú filmben legalább egy, valami e kintit ki kell találni. Ez persze nem megy könnyen. De a múlt hónapokban vetített, ide sorolható filmek közül talán kettő is említhető jó példaként: az egyik az öt Oscart nyert A bárányok hallgatnak, a másik az A félelem foka. Takács István nak nekik, csak a beszéddel állnak hadilábon. •k Mindaz, amiről beszéltünk, amit a nyelvtanítás terén tesz Papucsek Mi- hányné, csupa népművelés. Azonban van más is, olyasmi, amire bizonyára jobban odafigyeltek a díj odaítélésékor, mint a csendes óvónői munkára. — Mindig nagyon szeretetem énekelni, különösen a szlovák népdalokat. A pilisszántói Studienka kultúr- csoport alapító tagja vagyok. 1979-ben alakult ez az együttes, az alapító tagok közül mostanra csak én maradtam, s két éve én is vezetem a csoportot. Harmincán vagyunk, az életkorunk 16 és 40 év közötti. A szántói szlovák dalokat tanuljuk, énekeljük. Sok helyen föllépünk. @ Melyek voltak a legemlékezetesebb fellépései? — 1989-ben az ausztriai Semmeringen a Szlovákok Világifjúsági Találkozóján szerepeltünk. Egyedül nii képviseltük a „közép-kelet- európai blokkot”. Mások Svájcból, Belgiumból, Kanadából, az Egyesült Államokból érkeztek. Ügy fogadlak minket: meglátjuk, mit tudnak ezek a kommu- nis'a világból valók. De a tartózkodásuk rögtön felengedett. amikor felcsendült az első dalunk. Azon is meglepődtek, hogy Magyarországról jöttünk, hogy olt így tudnak szlovákul? Az amerikai szlovákok már alig beszélnek valamit, inkább csak gépi zenére táncoltak. Cserekapcsolatot tartunk fenn szlovákiai együttesekkel, nagy élményünk, mikor kölcsönösen fellépünk egymásnál. Barátságok köttetnek, olyankor érezzük igazán, milyen jó, ha nemcsak egy nyelvet tud az ember. Nyugat-Szlovákiába szeretnék még nagyon eljutni. Oda, ahonnét a pilisszántóiak származnak. Érdekelne, mennyire azzal a tájszólással beszélnek még ott, mint a mi itteni tájszólásunk. Nádudvari Anna 1992 a barokk éve Európában. A barokk emlékek ápolására, felelevenítésére fog össze a műemlékvédelem, a muzeológia, a színház és az idegenforgalom földrészünkön. Ez alkalomból nyílt meg a Szépművészeti Múzeum grafikai termében a középeurópai barokk emlékeit oemutató kiállítássorozat első rendezvénye, a szeptember végéig látogatható Olasz barokk rajzok című tárlat. Az esemény európai jelentőségét hangsúlyozza, hogy az öt országot — Olaszországot, Ausztriát, Horvátországot, Lengyelországot és Magyarországot — összefogó Pentagonále is támogatta a kiállítás létrejöttét. A múzeum grafikai tárának gazdag anyagából, főképpen a kollekciót megalapozó Esterházy-gyűjte- ményből származó 132 rajzot láthat az érdeklődő. Időrendben a XVII. és XVIII. századból, pontosabban az 1580-as évektől az 1790-es évekig terjedően. S kiemelkedően vannak jelen a korszakban vezető szerepet játszó iskolák és mesterek — a bolognai, a római és a velencei művek. És az ismert, nagy me-terek munkái mellett bemutatják a kis mesterek jellemző műveit is. s a kutatások eredményeképpen újonnan meghatározott lapokat. Stílusazonosságot és szemléletbeli különbséget hangsúlyoz a rendezés, midőn nem kronológia szerint, hanem az egyes iskolák fejlődését hangsúlyozva, hatásaikat elemezve alakítja ki a sorrendet. A bolognai iskola nagy jelentőségű az 1600-as évek új stílusának, a barokknak a kialakításában. Annibale, Lodovico és Agos- tino Carracci 1582-ben akadémiát hoznak létre, a természet utáni rajzolás és az új tudományos eredmények tanulmányozására. Ezen iskola alapítói és tanítványaik a klasszikus barokk kiemelkedő alakjai: mint Guido Reni, Dame- nichino, Francesco Albani, Guercino. A kiteljesedő barokk nem nélkülözte a bolognai iskola hatását sem Itáliában, sem Franciaországban. Az építő- és díszítőművészetben pedig egész Európát megtermékenyítette. Nem véletlen,, hogy a bolognai Galli Bibena család tagjai színház- és díszletter- terveikkel egy évszázadon át benépesítették Európa fejedelmi udvarait, városi operáit Kómába hívták Annibale Carraccit is a Palazzo Farnese dekorálására. S ide magával hozta bolognai tanítványait is, akik itt, Rómában lettek érett művésszé. A római művészek — köztük Giovanni Lanfran- coni. Carlo Maratü, Agos- tino Masucci, Pier Francesco Mola — mozgalmas és dekoratív, drámai hatású, a fény-árnyék hatást kiélező műveket hoztak létre. Velencében, ahol a fény és a szín volt a művészetek értékmérője, a barokk is ezt a két tényezőt részesítette előnyben. Különösen a XVIII. században népszerűvé vált, vedutták műfaja. Velence nevéhez fűződnek a legismertebb táíkép- és városkép-ábrázolások Marco Ricci, Francesco Guardi és Benedetto Belotto munkái révén. (kádár) A hazáért mindhalálig A .Magyar Királyi .Honvéd Ludovika Akadémia 120 éves fennállásának tiszteletére A hazáért mindhalálig címmel kiállítás nyílt a Hadtörténeti Múzeumban. Korsós László ezredes, a Hadtörténeti Múzeum igazgatója megnyitó beszédét követően Kelemen József vezérőrnagy, a Honvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára emlékezett az 1872-ben megnyílt Ludovi(flancsovszki János felvételei) ka Akadémián végzett, a kor követelményeinek megfelelően, magas színvonalon művelt, nagy tudású, a hazájukat szerető tisztekre, akik — mint mondta — az első és a második világháború hadszínterein becsülettel, mindhalálig szolgálták a haza ügvét. Megemlékezett az 1945 után emigrációba kényszerült ludovikásokról, akik külföldön is ápolták az akadémia emlékét, a ludovikás anyagokat felkutatták, összegyűjtötték és megőrizték. A magyarországi politikai és társadalmi változások lehetővé tették az anyag hazakerülését. Most a Hadtörténeti Múzeum törzsanyagát kiegészítve ez a kiállítás méltó emléket állíthat a magyar katonahagyomá- nyoknak, mely a hadsereg nemzeti jellegének meg- yáltoztatásánál a magyar honvédtisztek előtt példaként szolgálhat. A tárlatot Kalawszky Györgyi tudományos főmunkatárs Ludovika-album című könyve egészíti ki, mely katonai és hadtörténelmi tárgyú fényképeken mutatja be a magyar katonai tisztképzés hét évtizedét. EGY AZ ÖT KITÜNTETETT KÖZÜL Őrzik a táj szólást is megyénkben Barokk képek az Esterbázy-gyűjteményből
