Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-25 / 227. szám
ELADTÁK Á LADÁT, KIADTÁK AZ ÚTJÁT... Az okirathamisítás az árulá Régi mondás, igaz szólás, hogy a lejtőn nehéz megállni. Aki alól egyszer kicsúszik a talaj, az legtöbbször egyre gyorsuló zuhanásba kezd. Talán először egy kis füllentéssel kezdődött valahol, valamikor, később ez hazugsággá terjedelmesedéit, és lehetne sorolni, először egy kis szabálytalanság, később sikkasztás. Gyenge akaratú, gyenge jellemű emberek pokolba vezető útja szinte előre kiszámítható. A komp létkérdés A kisoroszi labdarúgópálya mellett elfogy a betonút. Tágas mezőn, földúton gurulnak a Trabant kerekei. Eddig csak gyalogosan jártam a nagy-dunai, révállomáson, ezért bizonytalanodom el. Kiszállok, bevárom a kerékpárral felém tartó hölgyet és a társaságában karikázó férfit. Tőlük érdeklődöm. Pest megyében is valahogy így kezdődött. Egy- egy jegyzőkönyv írásos dokumentumai mintha kilométerkövek lennének ezen az úton. Idézzük néhány mondatát: A megyei pártigazgató az alapbizonylatok bemutatásával elmondja, hogy a 189507. sorszámú pénztárbizonylaton vezetőségi ülés reprezentációja címén 8969, — forint szerepel. Ebből az öszegből 4305, — forintot szeszes italok . vásárlására használtak. A mellékelt füzetlapra írott, számlának titulált árulistán. A megyei pártigazgató újabb pénztárbizonylatot mutat, hasonló szabálytalanságokkal, majd egy autóbuszkülönjárati megrendelőt, amelyről nagy valószínűséggel fénymásolóval további három példányt készítettek. Alapos a gyanú, hogy a három fénymásolatra kifizetett 23 ezer 200 forint összeg fiktív kifizetést takar. Több más gyanús bizonylatot is bemutatnak. A naptár 1992. július 22-ét mutat. Két nappal később Lados László Pest megyei elnök fegyelmi tárgyalásán a következőket mondja: „Az autóbuszok szállítóleveleinek másolásánál az adózás elkerülése miatt fordult elő szabálytalanság, de jogtalan pénz a kezéhez nem tapadt.” Eddig a szószerinti idézet a jegyzőNAGY TESTŰ TYŰKOK VASÁRA a székesfehérvári Vörösmarty Mgtsz baromfitelepén, vasárnap kivételével, naponta 8-tól 15 óráig, szombaton 8-tól 13 óráig. Ár: 3,70 kg súlyú tyúk 220 Ft/db. (A telep elérhető o Zámolyi útról.) Ha privatizációs elképzeléseihez kárpótlási jegyekre van szüksége, bízza meg társaságunkat ezek felvásárlásával. Megbízónk számíthat gfors, diszkrét, reális áron történd szolgáltatásunkra. Telefon: 266-9222, 266-0223, 266 0224. öernlt" Építőanyag-kereskedés Balotonfüred, Noszlopy u. 3. Tel./fax: (86) 43 341. Minden pala gyári áron kopható. Osztrák lambéria, csiszolt, csomagolt, 3, 4 és 5 m hosszban, 520 Ft/nm -4- áfa ártól, osztrák hajópalló, csiszolt, csomagolt, •40 Ft/nm -f áfa áron kapható. könyből. A kérdések maguktól adódnak. Csalni akart a megyei elnök? Adócsalást akart elkövetni? Akkor hogy lehet elhinni, hogy nem dolgozott saját zsebre is? De telnek a napok, újabb furcsa események következnek. Üjabb jegyzőkönyv, kelte 1992. július 30. Elhangzik, idézzük: „Májusban Lados kijelentette, hogy eltakarítja Hercze- get, Izsót és Feketénét”. Tehát már nem csak pénzről van szó. Emberekről, akik láttak, hallottak, tehát kényelmetlen tanúi az eseményeknek. A bűnözés logikája szerint pedig a tanúkat el kell takarítani. A dokumentumok részletes vizsgálata, különböző személyek meghallgatása következett, majd az FKGP etikai bizottságának jelentése Lados László megyei elnök fegyelmi ügyének vizsgálatáról. Kelt 1992. szeptember 3. A jelentés bebizonyosodottnak látja, hogy „A Szegeden tartott nagygyűlésre az autóbuszköltségeket legalább három esetben hamisított (fénymásolt) alapbizonylatra fizették ki. Ezt ő is elismeri. Azzal magyarázza tettét, hogy ezt a pénzt az adózás aló! kívánta kivonni, de állítása szerint „a fuvarok teljesítve lettek”. Kiderült a következő is: Lados László testületi döntés nélkül nagy valószínűséggel áron alul értékesítette jó ismerősének a megvei szervezet gépkocsiját. Érthető a Pest megyei szervezetek elnökeinek az állásfoglalása, hogy Lados László, akit már előbb felfüggesztettek nem lehet a Pest megyei kisgazdák vezetője. A dátum 1992. szeptember 21. Lados még aznap tudomást szerez arról, hogy felfüggesztését, illetve a megyei szervezetek elnökeinek állásfoglalását követően már nem sok esélye Malomipari vállalat pályakezdő jogászt keres Érdeklődni lehet a személyzeti vezetőnél, személyesen: Budapest IX., Vaskapu u. 41. vagy telefonon: 113-5280/156. van. Az országos elnökség kíván ügyében állást foglalni, és ez az állásfoglalás nem lehet más, mint ránézve elmarasztaló, sőt a pártból való kizárás. 1992. szeptember 22. Lados úgy érzi, menekülnie kell. Menekülni az árulásba. Az FKGP árulóinak útja hova vezet? Nem messze van a Thököly út a Belgrád rakparttól... Nyilatkozatot ad ki Lados László, azon a Pest megyei szervezet pecsétje. A kívülálló nem tudhatja, hogy a nyilatkozat a Pest megyei testület tudta nélkül került kiadásra. Lados úr kígyót-békát kiabál a Kisgazdapártra, személy szerint annak legitim elnökére, dr. Torgyán Józsefre. A demokrácia lényege, hogy mindenki elmondhatja véleményét. Az a vélemény lehet hízelgő, lehet ledorongoló, tiszteletben kell tartani. De milyen vélemény az, amelynek kialakítását pénzügyi szabálytalanságok, okirat-hamisítások, italra költött közpénzek motiválják. Természetesen az ilyen nyilatkozatok jól jönnek az áruló csoportocskáknak, jól jön a hatalomnak, mindenki ugyanis nem tudhatja, hogy mi az indítéka Lados úr kiáltványának. Mindenesetre érdemes volna elgondolkoznia, nem lett volna jobb csendben félrevonulni, Vagy az árulás jól jövedelmez? Mindezt nem tudhatjuk, egyet azonban igen, az árulók elvi nyilatkozatainak a motiválója mindig is a nagyon profán anyagi érdek. Lehet, hogy Lados úr nyilatkozata néhány embert megtéveszt, az is lehet, hogy ez árthat az FKGP- nek, de ez a kár nem mérhető össze azzal a végtelen haszonnal, hogy Lados úrtól megszabadult a párt. Ilyen vezetők nem lehetnek a nép képviselői. Az ilyen embereket kiveti magából az FKGP. Az FKGP Pest Megyei Szervezete B özsi csúnya kis öregasszony, az a típus, akit harmincévesen már néniztek, s negyvenévesen ment férjhez egy hatvanas rokkanthoz. Bözsi, Erzsi, esetleg Erzsiké, de őt így soha nem szólították, ő eleve Bözsinek született. Hatévesen a tarlóra zavarták: „Hé, Bözsi, hajtsd ki a libákat legelni”. Később fejőnő lett a tsz-ben, neki jutottak a legkomiszabb tehenek. Az egyik megrúgta, utána hetekig sántított. Húszévesen elvégzett egy textilipari kurzust, de nem maradt meg a szakmában, nem állt a keze a szövőgépekhez. Átirányították a takarílóbriaádhoz. ö lett a vécés Bözsi. Ha dugulás volt, a szerelő őt szidta. A szövőnők ennivalóért, vízért zavarták, meg két- decis Dianáért. Foguk közé veitek egy kockacukrot, azon keresztül vedelték az olcsó pálinkapótlót. Amikor kiderült, a művezető rajta verte el a port. A negyvenet töltötte, amikor férjhez ment Lu- ! kacs Lőrinchez. Nem a — Nem tudom — válaszolja a férfi idegen akcentussal, s hozzá is teszi mindjárt: deutsch. Az útirány azonban szerinte jó, csak vagy száz méter hosz- szan már gyalog kell menni. Mire célba érek, ők már a száraz folyómederből kiemelkedő kis sóderszigetet pedálozzák körbe. Nem szokatlan errefelé az otthonosan mozgó külföldi. A táj varázsa, a Szentendrei-szigetcsúcs szépsége vonzza őket. A helybeliek szerint vonzaná még nagyobb számban is, de ahhoz sok minden kellene. Például az, hogy elmúljon ez a kompjárat körüli bizonytalanság, ami az eltelt egy év óta tart. A Pest Megyei Hajóépítő és Révhajózási Vállalat a szobi révvel együtt vállalkozóknak adta bérbe, de mivel ezek a benzinfaló, öreg bárkák drágán működnek, utas meg a költségekhez képest kevés, a bérlők is hamar leköszöntek. Maid újak jöttek, s kezdődött minden elölről. Újvári Pál, a falu polgármestere Is azt szeretné, ha megmaradna a kismarost oldallal kapcsolatot tehajlott hátáért, a pohárban tartott protéziséért, de kiváltképpen nem a kedvességéért Lőrincnek olyan nem volt. De volt egy háza száz négyszögöl kerttel. Tíz évig mosta rá a húgyos lepedőket meg a véres gatyákat. Mert Lőrinc éjszaka odavizelt, meg aranyeres volt. Ráadásul, halála előtt lebénult. Harminc évig ingázott, három váltásban dolgozott Hány seprűt, partvist, felmosórongyot nvűtt el a Hy- pótól büdös budikban, te jószagú Úristen?! Harminc év után úgy lépett ki a gyárkapun, mint ahogy annak idején belépett. Idegenként. Nem maradt benne kötődés semmi és senki iránt.. Bözsi egyetlen élőlényhez kötődött. Egy korcs pulihoz. Bencét az idő tájt szedte fel az utcán, amikor Lőrinc halódott. A temetés után a ház még kihaltabb, kietlenebb lett, jól jött a remtő, naponta tizenkétszer forduló járat, mert ez létkérdés a váci, dunakeszi illetőségű, de Budapestre munkába járóknak. Bérlet havi 800, a nyugdíjasoké 400 forint. Egyszeri átkelésért pedig 25 forintot kér a révész. Valameddig tarthatja ezt az új vállalkozó is, de bízik benne, hogy az önkormányzat igyekszik támogatást szerezni. Ez nehéz, de feltétlenül szükséges, mert köztudott, hogy évi kétszázezer a bevétel, ennek pedig sokszorosa a kiadás. Megállni nem • lehet, mert az embereknek a járatok kenyérkérdést jelentenek. Ez gazdasági téma is, mert a Dunán jön át mindkét oldal felől a turista, aki golfozni akar, táborozni a kempingben, szobát bérelni az itt lakóktól. Gyenge hullámverés ringatja az úszó állomást, ahol Sághy Sándor és Vörös Tibor révészekkel a legidősebb kisoroszi kolléga, Perben bácsi történeteit elevenítjük fel. Pár éve mesélt arról, amikor még csónakon jártak át, később nagyobb hajóval, s akkor még a váci püspökségtől bérelték a jogot. A befagyott Dunára szalmát szórtak, Bence kaffogása. Valaki mégiscsak várta, amikor hazament. Bence legalább olyan csúnya volt, mint ő. Rusnya, harcias szörpamacs, megugatott mindenkit, aki a ház előtt elhaladt. Bősz, bántóan éles hangon. A kutyát elsősorban azért tartják, hogy vigyázzon a házra, viszont vigyázni — ebfelfogás szerint — csak ugatva lehet. Az más kérdés, hogy egy agresszív, örökösen racsító kutyát megun a környék, irritálja a csendre áhítozókat. Mindazonáltal kétlem, hogy Bencének a szomszédok dobták be a mérgezett virslit. Szerintem lelketlen, rossz tréfa volt, ami Bözsit jobban megviselte, mint eddig bármi az életében. Megtört, még jobban megcsúnyult. — Tessék mondani, miért vert meg engem eny- nyire az élet? — kérdezte azon az úton még a szekér is átjutott. A két dunai kishajós viszont nem hisz már az ilyen módszerekben. Szerintük még az is veszélyes lesz, ha csak egyszemélyes hajót hoznak, mint ahogy tervezik. Az ugyancsak baj, hogy egyikük akkor feleslegessé válik. Pedig így is 360 órát kell dolgozniuk havonta. Figyelembe kell venni, hogy megnőtt s még tovább növekszik a nemzetközi vízi út forgalma. A nagy folyami járművek szinte kiszippantják a vizet a hozzájuk képest léiek- vesztőnek számító kis kompok alól. No, és az egész szakaszon itt a leghosszabb az átkelés. A folyó sodrása miatt átlósan két kilométert kell megtenni. Ezért drága. Mindig dotálták. A ráfizetést ki tudná egyenlíteni az olyan nagy bevételű állomás, mint amilyen például a váci. Régebben napjában huszonnégyszer is megfordult a rév. De mivel a víz elválaszt a külvilág fő ereitől, sokan átköltöztek a túlpartra. Visegrád felől, a „Kis- Dunán” kevesebb a gond. A nagyobb 'forgalom jobban kifizetődik, minden buszjárathoz átúszik a 25 személyes kishajó. Ez a pillanatnyi helyzet, amely a kisorosziak aggodalmára sűrűn változik. K. T. Itőlem könnyeivel küszködve, miután elmondta az életét, s a Bence halálát. Jobb híján — no meg, hogy felvidítsam — a régi slágert idéztem kissé át- költve: Bözsikém, felejtse el. Mert mi más bölcsebbet mondhattam volna? Az élet már ilyen. Van, aki kétszer állt sorba szépségért, észért, szerencséért, tehetségért, mások meg egyszer sem. Bözsi az utóbbiak közé tartozik, bár nem a legpechesebb. Tessék csak belegondolni, hányunkat nem kímélt a sors, olyanokat is, akik nem voltak híján sem észnek, sem tehetségnek, akiknek nemcsak a kutyáját, de őt magát is elveszejtették. Ilyen az élet? Talán. De ■ mindent mégsem foghatunk erre, s a véletlenekre. Sokkal inkább azokra, akik nem elviselik, hanem meghatározzák a többség sorsának alakulását. (— gye —) Itt a leghosszabb az átkelő szakasz. Kisorosziból Kismaros irányába mutat Antalics Ferenc révész. Világéletében a folyót járta, nem szívesen válna meg hivatásától (A szerző felvétele) Bözsikém, felejtse el
