Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-23 / 225. szám
MAI SZAMUNKBAN MEGSZÓLAL A TŐZSDEJETI (5. oldal? CÉGET MENT A PRIVATIZÁCIÓ (5. oldal) REPCE RÖPÍTI A JÁRGÁNYT (7. oldal) KÉSŐ BÄNAT EB GONDOLAT (8. oldal) VAN, AKI MEGVESZI, VAN, AKI BÉRLI (11. oldal) PEST MEG YEI XXXVI. ÉVFOLYAM, 225. SZÄM Ára: 18,50 forint 1992. SZEPTEMBER 23., SZERDA BQROSS PÉTER: FIAIM! VIGYÁZ SZALONKÉPESEK Megcselekedte, amit megkövetelt a kötelesség ELTEMETTÉK MÁTÉ ANDRÁS FŐHADNAGYOT A ravatalnál a gyászoló család és a bajtársak Régen nem láttak annyi magába . forduló, őszintén együttérző, gyászoló embert a váci alsóvárost temető fejfái, mint tegnap délután, amikor az időközben főhadnaggyá előléptetett Máté Andrást, a szolgálatteljesítés közben megölt, váci rendőr zászlóst kísérték utolsó útjára, a hősi halottaknak kijáró tisztelet- adással. A gyászszertartás előtt az egyre növekvő tömegtől övezett ravatalnál, előbb a Pest Megyei, majd az Országos Rendőr-főkapitányság vezetői, díszegyenruhát öltött, magas rangú rendőrtisztek adtak kegyeleti díszőrséget. Pontosan négy órakor egyszerre szólaltak meg a temetőben lévő rendőrautók szirénái, hogy egyperces szívbemarkoló vijjogásukkal tolmácsolják a kollégák, a magyar rendőrtársadalom búcsúját. Hogy azután megszólaljon a Szózat, felhangozzék Kosztolányi Dezső megrendítően szép, minden jelenlévőt felkavaró Halotti beszéde: „Okuljatok a példán / Ilyen az ember / Egyedüli példány.” Róla, róluk, a kötelességüket maradéktalanul, életük árán is teljesíteni kész rendőrökről — és hozzájuk —■ szólt gyászbeszédébea Boross Péter belügyminiszter. — Eljöttem, hogy osztozzam az édesanya fájdalmában, hogy fejet hajtsak a kötelesség és a hősi halál előtt — mondotta. Felhasználta e szomorú alkalmat arra, hogy üzenjen az élőknek. Minden magyar rendőrnek: — Fiaim! Vigyázzatok az életetekre! — kérte a jelenlévőktől, s azoktól, akiket baj társuk végtisztességén képviseltek. Mert hiába volt nagyszerűen felkészült rendőr Máté András, ha a sors, a gyilkos ösztön, az orvul támadó tőr esélyt sem adott neki az élethez. — Kellenek a példaképek — folytatta a szónok. — Itt és most a hűségről, és az eskü betartásáról vehettek példát mindazok, akik kő. állták a ravatalt Olyan emberről, aki azon a másik világon bízvást elmondhatja: „Megcselekedtem, am'it megkövetelt a kötelesség.” A belügyminiszter beszédét e szavakkal fejezte be: — Emlékét megőrizzük, példáját követjük, és tanítani fogjuk. A sfrnál közvetlen kollégái búcsúztatták az elhunytat. Máté főhadnagy koporsóját, rajta piros bársonypárnán sapkájával, a Himnusz hangjai mellett díszsórtűz közepette eresztették a sírba. A szertartás koszorúzással és a rendőri díszalegység diszmenetével ért véget B. II. Boross Péter belügyminiszter együttérzését fejezi ki •a áldozat édesanyjának (Uancsovszkl János felvételei) DIKTATÚRÁJA? Hányféle Magyarországot tartunk számon? Nézetem szerint egyet, annak ellenére, hogy egyik, a kormányhoz közel állá laptársunk nemrég politikai dolgozatot közölt, amelyben ez a megállapítás is szerepelt: „A tét nem az, hogy egy MDF nevű párt meg tudja-é őrizni hatalmi pozícióját, hanem az, hogy akik hatalmon vannak, képesek-e összhangot teremteni egy modern polgári társadalom racionálisan szervezhető... létfeltételei ét érzelmi-szellemi életének ezerféle örökségéből táplálkozó irracionális mélyáramlatai között.” Nos, az európai normák szerint még nem rendelkezünk modern polgári társadalommal — bár kétségtelen, hogy a térségben néhányon mögöttünk kullognak —, ennélfogva nem rendelkezhetünk a létfeltételeivel sem: Tőlünk nyugatra a politika kevésbé hat a mienknél jóval kellemesebb életszínvonal megtartásán fáradozó polgár életére és gondolkodására, s inkább a veszélyeztetett eg- zisztenciájú, hátrányos helyzetű, saját sorsukat változtatni akaró rétegek érdeklődésének előterében áll. Ezek éppen azért aktivizálódnak, mert politikai döntésektől remélik helyzetük jobbra fordulását, A kormányzatra gyakorolt befolyásuk, politikai súlyuk, érdekérvényesítő törekvéseik természetesen másként hatnak, mint például mifelénk, ahol a kormányzati politika nem számolhat erős, megállapodott középrétegek stabilizáló hatásával. A jómódú nyugati polgár a jólét fejében elnézi, sőt elfogadja a hatalom többé-kevésbé áldásos tevékenységét, politikai szlnjátékait. Nem mintha üdvözítő cél volna, de tény, hogy nálunk a többség lojalitását még nem vásárolták meg, s úgy tűnik, ez a történelmi pillanat még solcáig várat magára. Vajon mit tehet ebben a helyzetben a hatalom, ellenzékestül és kormánypártistul? Újabb nemzedékül/i türelmet kér azoktól, akiknek szüleitől is már ezt kérte a régi rendszer, az utódokra sugárzó szebb jövő ígéretével? Közben európaiságra. racionalitásra, külpolitikai érdekekre és kapcsolatokra hivatkozva lefarigcsálja a kényel- mctlen igazmondókat? Reméljük, nem erről van sző. Reméljük, nem következik be a „szalonképesek diktatúrája”, és a politikai gondolkodást befolyásolni tudják az irracionális mélyáramlatok skatulyájába gyömöszölt többség felől érkező racionális gondolatok és jogos kívánságok is. Bánó Attila BÉRLET! SZERZŐDÉS Emberléptékű állami gazdaságok — Kínálatteremtés, ke- resletélénkítés. Ezt jelenti az állami gazdaságok privatizációja — mondotta tegnap a Magyar Agrárkamara elnökségi ülésen Rácz Ernő, az Állami Vagyonügynökség igazgatója, ahol egyebek között megvitatták napjaink egyik aktuális és ellentmondásos kérdését, az agrárgazdaság privatizációját. — Nem az állami gazdaságok otromba, buta szétveréséről van szó, hanem arról, hogy a jövőben emberléptékű gazdaságok szülessenek. Nincs szükség a nadrágszíjparcellákra, hanem jóval inkább a tudatos struktúraváltásra — szögezte le az AVU igazgatója. Az elnökségi ülést követő sajtótájékoztatón Rácz Ernő kategórikusan kijelentette, hogy az ÁVÜ az állami gazdaságok földjét nem adja el, bár lehet szó tartós bérleti szerződésbe adásukról. Jóval Inkább az a cél, hogy az állami gazdaságok privatizációja révén keletkezett, illetve befolyt összegekből az állami gazdaságok tartozásaikat a hitelező pénzintézetekkel rendezzék. A külföldi, elsősorban a nyugati tőke az eleddig meghirdetett jelentősebb gazdaságokat, élelmiszer- ipari üzemeket már megvette, vagy ezekbe jelentős tőkét fektetett. Viszont nem célja az AVÜ-nek az, hogy mindenáron csak külföldi tőkét fektessenek történetesen az álllami gazdaságokba, élelmiszerfeldolgozó üzemekbe. Van itt a Kárpát-medencében és ezen belül Is Magyarországon annyi vállalkozó és annyi tőke, amivel már lehet mit kezdeni. Ezek a privatizációt élénkítő módszerek lehetnek egyebek között a kárpótlási jegyek. Rácz Ernő a továbbiakban szólt arról, hogy örvendetesen nagy volt az érdeklődés a sütőipari cégek éa klspékségek iránt. 180 meghirdetett üzemet az ott dolgozók, illetve belföldi vállalkozók vettek meg. Rendkívül problematikus ugyanakikor a hús-, a tej-, a baromfi-, valamint a gabonaszektor privatizációja. A sajtótájékoztatón jelenlévő Mátyus Ferenc, a Pest Nóg- rád Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója, kérdésünkre, hogy hol tart a Penomah privatizációja, elmondotta,, hogy a cég bejelentette az öncsődöt. Folyik a vállalatnál a vagyonértékelés. Csak sikeres csődegyezség révén élhet tovább ez a nagy múltú cég. Gy. L
