Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-21 / 223. szám
4 PEST MEGYEI HÍRFAP MAGYARORSZÁG I99Z. SZEPTEMBER 21., HÉTFŐ Nyolcvanezren a szabad sajtóéri Fonó hangulatú, békés tűntet«; Közel fél éve tart a médiaháború, s ennek eseményei kicsaptak az Ország- gyűlés és a képviselők házának falai közül. Amint késő este a televízió székháza előtt elmondott beszédében Csutka István hangsúlyozta is, olyan politikai légkörben, ami ma Magvar- erszágon van, rendkívül kockázatos az embereket bármi okból is az utcára •zólítani. A Szabad Magyar Tájékoztatásért Bizottság és az 56-os Magyarok Világszövetsége mégis erre kényszerült, mert mind ez Idáig nem sikerült elérni, hogy a köztársasági elnök mentse fel hivatalából Hankiss Elemért, a televízió és Gombár Csabát, • rádió elnökét. Éhségsztrájkotok A délután közepén amint « Kossuth tér felé haladtam, mind a külvárosból a belső kerületek felé közlekedő autóbuszon, mind a metrón azt láthattam, hogy tömegével tartanak az emberek az Országház felé. Az B órára hirdetett tüntetés •zinte hajszál pontosan kezdődött, előtte a tömeg meghallgatta Nagy Feró két dalát. Előbb Pongrátz Gergely, •z 56-os Magyarok Világszövetségének elnöke, majd Dénes János független országgyűlési képviselő szólalt fel. A honatya gyújtó hangú beszédben kérte egykori rabtársát, Göncz Árpád köztársasági elnököt, hogy teljesítse alkotmányos kötelességét, azt a kötelességét, ami egybeesik a nemzet akaratával, mentse fel funkciójából a két médiaelnököt. őket követően Héti Miklós ceglédi országgyűlési képviselő lépett a mikrofonhoz, s bejelentette: „Képviselőtársaim, családom és a miniszterelnök úr kérésére a mai nappal befejezem éhségsztrájkomat,. visszatérek a törvényhozói munkához.” Elmondotta még, hogv az éhségsztrájkkal az alkotmányos rend betartására, a valóban szabad sajtó megteremtésének szükségességére, a demokrácia egyik alappillérének megteremtésére akarta felhívni az or- *zág közvéleményének a figyelmét, és úgy érzi, ez sikerült is, különben nem gyűltek volna össze ezen a téren ennyien e tüntetés alkalmából. Réti Miklós Győri Bélának, a Vasárnapi Újság leváltott felelős szerkesztőjének adta át a szót, annak a barátjának, aki együtt éhségsztrájkolt vele egészen szombat estig. Győri Béla arról szólt, hogy úgy érzi, az éhségsztrájk hamarosan eléri célját, és így ő is befejezi azt. Hozzátette: politikai fegyvertársai, családja és Gyulai Endre Csanádi megyés püspök is kérte, hogv fejezze be eme tiltakozó akcióját. Bejelentette, hogy alkalomadtán, amikor annak szükségét látja, nyilvánosságra hozza azt a levelet, amelyet Antall Józseftől kapott éhség- sztrájkja idején. Grosics Gyula ismertette a tüntetőkkel a felvonulás útvonalát, majd a tömeg az Alkotmány utcán, a Bajcsy-Zsilinszky úton, a Károly körúton, a Rákóczi úton, a Szentkirályi utcán át a Rádió elé vonult. Nincs még három hónapja, hogy egy országosan hírhedt, 10 milliókat felemésztő tüntetésről tudósítottam. Ittas, rosszul öltözött, begőzölt, szónokaikra nem figyelő emberek között kellett botladoznom. Bevallom, időnként féltem is. Most, végigsétálva az útvonalat, jó hangulatú, jól öltözött, mosolygós emberek között mehettem. Jelmondatok Érdekes volt megfigyelni a tömeg által vitt, száznál is több tábla egyikmásikának a feliratát. Ügy érzem jól fejezték ki a hangulatot. íme néhány példa: „A 168 óra a nemzet AlDS-vírusa”, „Elég volt a Mester-kurzusból!’’, „Egymásra nézve!” (a táblán a bal felső sarokban Hankiss, a jobb felsőben Gombár képe volt, akik az alul középre rajzolt mosolygós köztársasági elnökre tekintettek).' „Nem az a náci, aki a magyart védi, hanem akj tiporja!” Az egymással békésen beszélgető emberek időnként alkalomszerű jelszavakat skandáltak, például: ‘„Vessük le a göncünket!”, Gombártalanítást!”, „Éljen Csurka!”, „Éljen Antall!”. A Rádió elé érve felolvasták a Szabad Magyar Tájékoztatásért Bizottságba tömörült szervezetek követelését: „Mit kíván a magyar: nemzeti szabad magyar tájékoztatást. Követeljük, hogy az 1990. évi választások .felhatalmazása alapján a kormány éljen törvényes lehetőségeivel és haladéktalanul függessze fel a nemzetellenes érdekeket szolgáló Gombár Csabát és Hankiss Elemért, és nevezzen ki kormánybiztost a Magyar Rádió és a Magyar Televízió élére. Súlyosan elítéljük a köztársasági elnök demokráciaelle- nességét, alkotmánysértő jogtiprásait és a magyar nemzet érdekeit semmibe vevő aláírásmegtagadásait. Az Országgyűlés által a legfőbb méltóságba helyezett, de két év alatt a párt- politika eszközévé lealacsonyodott Göncz Árpád személy szerint felelős az általa előidézett törvényen kívüli állapotért, az elnöki diktatúráért, melyben a felelős magyar kormány nem képes teljesíteni megbízatását, s az ország sodródik a működőképtelenség, az önhíráskodás és a teljes zűrzavar felé. Határozottan visszautasítjuk, és nem fogiuk tűrni, hogy különféle, a magyarság érdekei ellen szövetkezett csoportok szélsőjobboldalinak, kirekesztőnek, racionalistának és fasisztának bélyegezzék a magyar nemzetnek a törvénytelenségeket ellenző és az alkotmányos rend helyreállításáért egyre erőteljesebben fellépő erőit. Követeljük, hogy a Magyar Rádió és Televízió minden körülmények között a magyar nemzet érdekeit képviselje, i ’ mindenkor a magyar nemzet üdvére tevékenykedjék. Ebből nem engedünk, ezt követeljük!” A Kálvin téren, a Kecskeméti utcán keresztül haladt a békés tömeg, amikor is a séta közben az egyik államtitkár mellé sodródtam. Szót váltottunk, s egy kicsit példa értékűnek éreztem a véletlen találkozást. Vagy nem is volt annyira véletlen? A Szabadság tér fényárban úszott, mire odaért a tömeg. Grosics Gyula szinte megilletődötten jelentette be, hogy a rendőrség közlése szerint mintegy 80 ezer tüntető tartózkodik a téren, majd átadta a szót Csurka Istvánnak. Az MDF alelnöke bevezetőjében nem fukarkodott a vezető kor- mánynárt és a kormány eddigi munkájának kritikájával, majd emelt hangon mondta, hogy sajtó nélkül nincs rendszerváltoztatás! Szólt arról, hogy bár 1989 őszén az ellenzék és az akkori egyetlen párt között megállapodás született az MSZMP-vagyon elszámolásáról, ezt az akkori kormány elszabotálta. így sikerült átjátszani a vidéki saitót és a Népszabadságot nyugati tőkések kezébe, akiket nem érdekel az újságok tartalma, csak a profit. „Kényszerhelyzetben voltunk, amikor paktumot kötöttünk a szabaddemokratákkal. ennek eredménye lett Hankiss és Gombár kinevezése. Hibáztunk, én is hibáztam, tudhattam volna. hogv aki jó Haraszti Miklósnak. Kis Jánosnak, a kormos Bauer fiának — az nem lehet jó nekünk!” A petíció A Szabadság téren is zsúfolt volt a pódium, a már említetteken kívül a törvényhozók közül ott láttam Fekete Gyulát, Zacsek Gyulát, Fónay Jenőt, Zété- nyi Zsoltot, Dragon Pált, Gáspár Miklóst, Király B. Izabellát. Szilassy Györgyöt. öbelölük alakult egy alkalmi küldöttség, mely a már idézett petíciót átadta Nahlik Gábornak, a Televízió általános elnökhelyettesének. A Szózat meghallgatása, majd a székely himnusz elének’ése után, amilyen békésen kezdődött, olyan csöndesen oszlott szét a hatalmas tüntető tömeg. H. Z. ELÉG VOLT! Két nap után elmondható, hogy akik a szombati médiatüntetés eseményeiről csupán a rádió és a tévé bizonyos műsoraiból tájékozódtak, nem őrizhetnek magukban hiteles képet a történtekről. Annyit tudhattak meg, hogy ez a tüntetés is egy volt a sok közül. Utcára vonult néhány ezer hangoskodó, forrófejű, szélsőséges semmirekellő, és ugyanazt követelte, amit már egy évvel ezelőtt sem tudott elérni: az elektronikus hírközlő szervek műsorpolitikájának az átalakítását, az ehhez szükséges személyi változtatások végrehajtását. Valóban ennyi történt? Miközben Pamgrátz Gergely a hírközlők tárgyilagosságában bízva szólt a Kossuth teret benépesítő hallgatósághoz, azalatt a rádió 168 óra című műsora a Demokratikus Charta nevű mozgalom szóvivőjével készített interjút repítette az éterbe. A felvezető szövegben utaltak a „nemzetközi botrányt is kiváltó gyűlésekkel tarkított indulatáradatra”. Ezután a Charta által közzétett felhívásról szóltak, amelyben demonstrációra hívták azokat, akik úgy gondolják, hogy ,,a terjedő szélsőségeknek gátat kell szabni". Hallhattuk, hogy a Csurka-tanulmány miatt a mozgalom már tartott egy tanácskozást. A riporter más szervezetekre is utalva, úgy vélte, hogy egy népfrontos kezdeményezés van kialakulóban, mivel „súlyos veszély fenyeget”. A szóvivő a rasszizmus feléledéséről szólt. Megemlítette a kétegyházi és a túrái esetet, a türelmetlenség, a fajgyűlölet, az antiszemitizmus felbukkanását, és hozzátette, hogy hangos kisebbségi csoportok úgy érzik, övék az utca, és ha az utcára mennek, akkor ezzel „megfélemlítenek egy csomó embert, másrészt valahogy el tudják hitetni a többséggel, hogy egyrészt övék az igazság, másrészt övék az erő ...” Kimondta, hogy a józan többség számára megalázó ez a helyzet, mert nem tudják hasonló módon kifejezni a nézeteiket, és „ez ellen valamit csinálni kell”. Nem tartaná jónak, ha az ördöggel kellene szövetkezni a fasizmus ellen, miként azt Churchill tette, amikor Sztálinnal szövetségre lépett, de az ideológiát és pártállások félretételét javasolta bizonyos jelenségek feltámadásának csírájában történő elfojtásához. Egy kérdésre válaszolva még megjegyezte, hogy kifejezetten sértőnek találja a beszélgetés idején zajló médiatüntetés és a mozgalma által tervezett demonstráció együttes említését. A rádió 22 órás hírműsora a már befejezett tüntetés részvevőinek számát ötezerre becsülte. A kettes csatorna Esti egyenlege több ezer fős tömegről szólt, majd egy mondatnyi, olykor még rövidébb megszólalás erejéig mutatta az előadó Nagy Ferót, a szónokló Pongrátz Gergelyt, Réti Miklóst, Győri Bélát, Dénes Jánost, Király B. Izabellát, Stolmár G. Ilonát, Grosics Gyulát és Csurka Istvánt. Eközben rövid bejátszásokat láthattunk a felvonulók menetének szétszakadozó, hézagosabb részeiről, kitűnő közelképeket arcokról, személyautókról, házfalakról, majd a négyperces összeállítás végén még egy villanásnyi totálképet a Szabadság téri egybegyűltekről. Tehát így néz ki a több tízezer békés polgár felvonulása a 168 óra jól időzített interjújának, az Esti egyenlegnek, a rádió hírszerkesztőségének torzító lencséjén át. Egy csaknem négy és fél órán át tartó megmozdulás, amelynek részvevői kétségkívül nem tettek némasági fogadalmat, azonban kulturáltan, higgadtan, rendezett körülmények között gyülekeztek és vonultak. Grosics Gyula a TV székháza előtt a rendőrségi becslések alapján hetven-nyolcvanezer részvevőről beszélt. Aki személyesen is átélte az eseményt, joggal háborodik fel az említett műsorok szerkesztőinek magatartásán, hiszen impozáns méretű, jó hangulatú, európai színvonalú demonstráció részese lehetett. Igazat kell adnunk Csurka Istvánnak, aki többek között ezeket mondta: „Mutassunk rá világosan, hogy a liberalizmusával kérkedő sajtó, rádió- és tévészerkesztőségek ... túlnyomó része a maga folyamatos hazudozásaival, a rendszerváltozást hátráltató ferdítéseivel, elhallgatásaival ma már nem csak akadályoz, hanem a visszarendeződést készíti elő ... Mondjátok utánam: Elég volt!” Bánó Attila
