Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-19 / 222. szám

, Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok. ' (Máté íi. 2Ü > Templom­szentelés Közel másfél évvel ez­előtt Kískunlacházán ben­sőséges ünnepség színhelye volt az akkori Lenin úti, ma már Kossuth Lajos ut­cai telek. Ekkor rakták le annak a római katolikus templomnak az alapkövét, amelyet a helyi lakosság és az önkormányzat összefo­gásával azóta felépítettek. Akkor Marosi Izidor — már nyugalomba vonult — megyés püspök celebrált a szertartáson a helyi pol­gármester és a főpásztor is a lakosság adakozását emelte ki beszédében. Holnap, vasárnap du. 3- kor ismét ünnepségre ké­szülnek a lacházi katolikus közösség hívei, ekkor ke­rül sor a templomuk fel­szentelésére, amikor is Keszthelyi Ferenc váci me­gyés püspök átadja a hí­vőknek. A sok kicsi forint­ból felépített templom tor­nyából a harangszó mesz- szehangzóan hirdeti majd a hitét gyakorló ember akaratát. A Művelődési Közlöny negyedik száma 210—214. oldalán sorolja a hitokta­tás tankönyveit. Hat egy­ház: a római katolikus, a görög katolikus, a reformá­tus, az evangélikus, az iz­raelita, a magyarországi babtista és a magyaror­szági unitárius egyház közli itt azoknak a mun­káknak a sorát, amelyeket hittankönyvként használ­hatónak javasol. A Művelődési és Közok­tatási Minisztérium egy­házi főosztálya a nagy tan­könyvi támogatásból (ez a Visszatérnek a nővérek Jó Pásztor rend Négy évtizedes kényszerű szünet után Óbudán újjá­alakul a Jó Pásztor nővérek szerzetesrend, amely ép­pen 100 éve telepedett le Magyarországon. A centenári­umot követően a tervek szerint a jövő év első hónapjai­ban a rend ismét megkezdi munkáját egykori helyén, a Szőlő utcában. Ezt a Rómából idelátogatott Lliane Tau- vette nővér, a rend legfőbb elöljárója jelentette be. Elmondta: a Jó Pásztor nővérek szerzetesközösséget 1835-ben Pelletier Szent Mária Eufrázia alapította a franciaországi Angérs városában. Tevékenységük hom­lokterébe a veszélyben forgóba társadalom perifériájára szorult nők segítségét állították — elsősorban azzal, hogy megmutatják nekik: van kivezető út a lelki válságból. Megkeresik a kallódó, csavargó fiatalokat, segítik a gyer­meket nevelő magányos nőket, családi tanácsadó szolgá­latot tartanak, mentik az alköhol és a kábítószer áldo­zatait. Vállalják a betegek gondozását, ápolását is. „Tcbenncd bíztunk elejétől fogva’ Hálát zengett az ének JLégy bátor és erős, és kezdj hozzá, semmit ne félj és ne rettegj, mert tz Űr Isten, az én Istenem veled lészen, téged el nem hagy, tőled el sem, távozik, miglen elvégzed az Űr háza szolgálatának minden művét” (Krónika I. könyve, 28. rész, 20. vers) F.gy község hitéletében is lehet mélypont, melynek előidézője — többnyire — a lelkipásztori hozzá nem ér­tés. Gyálon 1975-ben a re­formátus gyülekezet mind­össze háromszáz lelket szá­molt. az imaház összterüle­te nem érte el a hetven négyzetmétert. Ekkor, ke­mény téli időben került ide Takaró Károly lelkipásztor­nak, az eklézsia negyven­ezer forintos évi költségve­téséből ezerkétszáz forintot szavazott meg részére a presbitérium havi stallum- nak. A megbecsüléshez s/ererct társul Sziszifuszi munka kezdő­dött a szó szoros értelmé­ben. Takaró tiszteletes úr­nak akkor már két gyereke volt. akiket ennyi pénzből aligha lehetett nevelni. Éj­szaka kijárt a ferencvárosi rámpához vagont kirakni. Nappal pedig kereste a megoldást, miként szoktas­sa vissza a híveket a temp­lomba, miként kerüljön hozzájuk emberi közelség­be. Takaró Károly ma egyike azon keveseknek, akit fele­kezetitől és politikai hová- tartozástól függetlenül min­denki tisztel a községben. A tiszteletnek több for­mája létezik. Vannak, akik tudásukkal, példaadó ma­gatartásukkal érdemlik ki a közmegbecsülést, ám eh­hez nem társul szeretet. Az Ilyen emberek magányosak és boldogtalanok. Takaró Károlyt tisztelik, és emel­lett szeretik. Van benne D íirin ■ <yCiiMiP BHHBMBBHBBHHBBBBS&HQGQSEH valami szellemi áram, mely fluidomként kisugárzik be­lőle. ö szerényen habitus­nak nevezi, s az isteni ke­gyelemnek tulajdonítja. Szerinte az sem az ő érde­me, hogy 1982-ig a gyüleke­zet kinőtte az imaházat. s hogy háromszázról ezer- hétszázra gyarapodott azon hívők száma, akik nem­csak szóval, hanem anyagi­lag is segítik az egyház megmaradását. — Nem vitatom, része van benne az embernek is. A pásztornak. De ha az Ür nem adna erőt. bizako­dást. kitartást, ugyan mivel terelné a nyájat az akolba a jó pásztor? — érvel a nagytiszteletű úr. Az 1982-es év mérföldkő volt a gyáli eklézsia törté­netében. Egy vasárnapi Is­tentiszteleten, csupán vé­letlenül, Takaró Károly a Krónikáik könyvéből azt a versszakot választotta tex­tusnak. amelyben Dávid templomépítésre buzdítja fiát, Salamont. Igényből fogant ötlet — Ez adta a kezdeti lö­kést és az eltökéltséget. Űj, méltó istenházát építeni Gyálon. olyat, ami szemet gyönyörködtető, de nem hivalkodó, amibe mind be­férhessünk az Istent di­csérni. Az isteni kegyelem nem­csak sugallt, hanem kiren­delt egy tehetséges épí­tészt is a gyáli pap mellé. Jakab Zoltán, aki papírra álmodta a pesti Hiltont, hosszú hetek vajúdásával megszülte a gyáli templom terveit. Ennek költségei meghaladták az egymillió forintot, de Jakab Zoltán nem vette fel a honoráriu­mot. sőt mindvégig díjtala­nul jelen volt, amíg a ter­veikből valóság lett, meg­épült a sátortetős, erdélyi stílusú, szerkezetében túl­nyomórészt íaelemes új templom. Kerek hét évig épült, az alapkövet 1985. márciusá­ban rakták le. s a beton­alapot 1986-ban egyetlen nap alatt 106 ember öntöt­te ki önkéntes munkával. Ekkor és később is, az ön­szántukból Iparkodók közt nemcsak a reformátusok, de a katolikusok is ott vol­tak. Manapság nem ritka a tízmillió forintos magán­ház. A gyáli református templom húszmillióba ke­rült, s talán egyedül Ta­karó Károly tudja igazán, milyen nehezen és sok erszényből gyűlt össze ez a pénz — többnyire egy­szerű hívek adományából. Még nem szól a harang A mész- és gyantaszagot még érezni a templomban, s kis fantáziával a fel- szentelési ünnepség hangu­latát is fel lehet idézni. Harangzúgás nem volt, mert haranglábra, harang­ra már nem jutott. Fent a karzaton is még csak egy harmonium szerénykedik az orgona helyén, mely­nek ézüstsípjairól csu­pán álmodni mer a tem- lom kántora. Egyszer majd az is meglesz. Az or­gona nem létkérdés, az or­gona ráadás. A legszebb és legtökéle­tesebb hangszer az emberi hang — mondta Beethoven. Ez töltötte be a gyáli templomot, majd ezer em­ber énekelte bent és kint: Tebenned bíztunk elejétől fogva. A kilencvenkilencedik zsoltár veretes sorai a há­laadást zengték, hálát a templomért, a templom paoiáért, és azért az isteni kegyelemért, mely a nehéz időkben is megtartotta a hitet és az egyházakat Magvarországon. » Matula Gy. Oszkár költségvetésből az okta­tás számára elkülönített pénz) kap egy összeget, amelyet szétoszt az egyhá­zak között. Az egyházak­hoz került pénzzel termé­szetesen minden egyház maga gazdálkodik, határoz arról, hogy a rendelkezé­sére álló összegből és sa­ját erőforrásaiból milyen könyveket jelentet meg. Döntenek a tananyagról, összeállítják azoknak a könyveknek a jegyzékét, amelyek hittankönyv­ként szerepelhetnek. E könyvek .beszerzésé­ről a hitoktatók adnak tá­jékoztatást a tanulóknak. Ha a hittanórákat az isko­lában szervezik, akkor az iskolai hitoktató ad tájé­koztatást, hogy hol szerez­hető be a hittankönyv, ha az -oktatás az egyházaknál folyik, akkor ott. A hit­tankönyvekre nem alkal­mazzák a minisztériumi jóváhagyási rendet. Az adott felekezetek, egyhá­zak önállóan intézkednek, döntéseikbe senki sem avatkozik bele. A hittankönyvek beszer­zése tehát nem az iskola dolga, hanem'a hitoktatóé, aki lehet egyházi vagy egyházak által megbízott világi személy. A terjesz­tés is az ő feladatuk, sa­ját csatornáikon bonyoló­dik. Minden érdekelt szü­lő a hitoktatás szervezői­től kap tájékoztatást teen­dőiről. Az a taóintat, ami eb­ben a kérdésben jellemez­te az egyházakat eddig, a megfelelő együttműködés­hez is garancia. Évközi huszonötödik vasárnap A hűtlen intéző Gyermekkoromban ál­talában az volt a szokás, hogy a lelkipásztorok fel­olvasták ugyan magyarul az evangéliumot (latin nyelvű szentmisék voltak!), de nem azt magyarázták, hanem egyháztörténeti, dogmatikai, erkölcstani so­rozatokat tartottak. Ezért nagyon «okáig egyáltalán nem értettem jó néhány példabeszédet. Ilyen volt a tíz szűzről szóló példázat, a konkoly, és a mai is, a hűt­len intéző története. (Lk 16,1—13) Miről van szó? Mit di­csér Jézus? A csalást, azt a zavaros bűnténysorozatot, amelybe tudatosan keve­rednek bele az intéző (sá­fár) és az úr adósai? Egyál­talán nem! A sáfár — reszketve az elbocsátástól —, azt gon­dolja, új „barátokat” sze­rez, akik majd gondoskod­nak róla. Különös módon hajtja végre tervét: urá­nak adósleveleit rendre meghamisítja, kisebb ösz- szeget tüntet fel azokon, így reméli, hogy lekötele­zettjei révén biztosítva lesz további megélhetése. Any- nyira „jó” gondolat ez, hogy még a kárvallott úr Is megdicséri a gonosz sá­fárt. Ez a történet. És benne Jézus nem a csalást ma­gasztalja, hanem arról az irdatlan buzgóságról szól, amely áthatja az intézőt. Földi, evilági létéért, vég­ső soron múlandó életéért küzd és harcol. Ha ilyen célért ennyire tud lelke­sedni, ő, a világ fia, altkor mit tesznek a világosság fiai egy örök, elveszíthetet- len cél érdekében? Bizony, a világ fiai a maguk mód­ján okosabbak a világosság fiainál — jegyzi meg Jé­zus. Ez a példabeszéd is ro­konságot mutat a meghök­kentő, felrázó beszédekkel, jelképes cselekedetekkel. A szokatlan történettel ar­ra figyelmeztet Jézus, hogy mi mindent meg tu­dunk tenni rövid életű, esetleges, múlandó cé­lokért! Teljes boldogsá­gunkért, a lélek valódi bé­kéjéért meg szinté semmit. Nem fanatizmust, de józan elszántságot és törekvést vár el tőlünk Mesterünk. Molnár Béla lelkész Pedagógusok Szakszervezete Egyházi tagozat Jelenleg a hazai nevelé­si-oktatási intézmények 2 százaléka van egyházi ke­zelésben. Az egyházak ál­Ezer kopjafa Több mint kileneszáz kopjafa került elő a szentesi száz­éves református temető rendbehozatalánál. Az elhanya­golt, folyondárral benőtt sírokat Tajnai László temető- gondnok és munkatársa, Benkő Lajos (a képen) tisztítot­ták meg 18 hónap alatt. Szakértői vélemények szerint a szentesi régi temetőben az ország legjelentősebb kopja­fagyűjteménye található tál visszaigényelt oktatási ingatlanok száma megha­ladja a négyezret. Ha ez megvalósul, az intézmé­nyek több mint 40 száza­léka lesz egyházi tulaj-, donban. A tanévváltás soriin újabb oktatási intézmé­nyek kerültek önkor­mányzati kezelésből az egyházhoz. Tehát, a volt egyházi ingatlanok tulaj­doni helyzetének rendezé­sére vonatkozó törvény végrehatjása intenzíven folyik. Ennek velejárója, hogy — akár újonnan szerveződnek a nevelőtes­tületek, akár átadják azo­kat —, pedagógusok ezrei lesznek állami alkalmazot­takból egyházi intézmé­nyek munkavállalói. Ezért is kezdeményezte több egyházi tulajdonba visszakerült intézmény ne- vélőtestülete a Pedagógu­sok Szakszervezete Egyházi Tagozatának megalakítását, amelynek legfőbb felada­tai — az egyházi kezelésben lévő nevelési-oktatási in­tézményekben dolgozók ér­dekeinek védelmében; — a közalkalmazotti jog­viszonyból fakadó garan­ciák megszerzésében; — a szervezkedési és lel­kiismereti szabadság vér delmében foglalhatók ösz- sze. A Pedagógusok Szak- szervezete Országos Irodá­ja az Egyházi Tagozat mű­ködéséhez jogi, szakmai és anyagi segítséget nyújt. A közoktatás legnagyobb létszámú érdek-képviseleti szerveként, szakmai segít­séget kívánunk adni a he­lyi munkaügyi kapcsolatok működő rendszerének ki­alakításához éppúgy, mint e terület érdekeinek orszá­gos szintű megjelenítésé­hez és képvise'etéhez. Ezt ígéri a Pedagógusok Szakszervezete országos vezetősége Önállóan döntenek a felekezetek A hitoktatás tankönyvei

Next

/
Thumbnails
Contents