Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-19 / 222. szám

ihésszett a Közép-Bmavidéki Mézé Bizottság Turistatájékoztató iroda nyílik Vácott A hazai és külföldi turis­ták jobb tájékoztatása ér­dekében nonprofit jellegű irodákat honnak létre az ország több városában. A költségekhez részben az önkormányzatok járulnak hozzá, másrészt támogatást igényelhetnek a Munkaügyi Minisztérium foglalkozta­tási alapjából, ahonnét a munkanélküliek közül al­kalmazott munkatársak bé­rének 30 százalékát utalnák rendszeresen, 1994 végéig. A Közép-Duna-vidéki In­téző Bizottság tegnapi ülé­sén e napirend keretében Moys Csaba váci alpolgár­mester kpzölte, hogy Vá­cott öt munkatárssal hama­rosan megkezdi működését ez az információs iroda. Németh Gábor, Szentendre polgármestere viszont azt jelentette be, hogy a közölt feltételek szerint 6k nem kötnek megállapodást. Fel­tételezhető ugyanis, hogy ha az irodának a környék Idegenforgalmi látványos­ságait, szolgáltatásait is ajánlania kell. ez ellenke­zik a helyi vállalkozók ér­dekeivel. Így nem szpon­S/,á/.kilencven éve született Kossuth Lajos. A nevét vi­selő szentendrei katonai fő­iskola ünnepélyes keretek között emlékezik meg nem­zetünk nagy szülöttjéről. A főiskola parancsnoka átve­szi a Honvéd Ludovika Akadémia nemrég hazaho­zott csapatzászlóját. A szentendrei katonai fő­iskola nyerte el a neves in­tézmény eszmei és történel­mi jogutódlását, ezért az Auguszta főhercegné által adományozott 91 éves re­likvia ezentúl a csapat társlobogója lesz. Az Ame­rikából hazatelepített tör­ténelmi emlék a Hadtörté­neti Intézet és Múzeum tu­lajdona, az átadást restau­rálás követi, utána pedig ugyanolyan elzártan kell tartani, mint eddig a mú­zeumban. Egy tökéletes másolatot fognak helyette használni. Megkezdődött Zsámbé- kon a nagy- és középnyo­mású gázhálózat építése. Ez a munkálatoknak csupán egy része Pest, Komárom és Fejér megyéből, hiszen tizenhárom település vesz részt a programban. Az építkezés eltérő ütemben zajlik. Pátyon, Szomor és Gyermely községben a fo­gyasztói főhálózatot fekte­tik a kivitelezők. zorálnák ezt a hivatalt. A megoldás tehát, hogy önál­lóan, saját erőből- teremt­sék meg a szolgáltatást. Ez még az idén megtörténik. A Dunakanyar múzeumai és az idegenforgalom köl­csönhatásaival kapcsolat­ban élénk vitára okot adó tájékoztatást közölt Eri István, a Magyar Múzeu­mok Egyesülete elnöke. Eszerint: míg Magyarorszá­gon 1987-ben még évente 20 millió látogatót fogadtak ezek az intézmények, tavaly már csak 12 millióan vál­tottak belépőt. Felére csök­kent Pest megye két és fél­milliós látogatói száma. Ebből 1 millió a Kovács Margit Múzeumra esett. Tavaly már csak negyven­ezren voltak kíváncsiak a kiállítására. A természetjáró mozga­lom sem mentes a kialakult ellentmondásoktól. Főleg a tárgyi feltételei romlottak. Továbbra is nyitott kérdés, hogy oldják meg a turista­házak működését, állag- megóvását. A korábban pi­henőkörzetnek kijelölt pi­lisi parkerdőben kárba A féltve őrzött kincset reggel kilenc órától bárki megcsodálhatja. A Magyar- országon élő mintegy 150 volt ludovikást meghívták az ünnepélyre. Természete­sen tiszteletüket teszik a Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Hagyományőr­ző Egyesület (HOHE) kép­viselői is. A zászlót Micskey Mik­lós, a HOHE alelnöke adja át Szabó János mk. vezér­őrnagynak, a főiskola pa­rancsnokának. Az átadásra megjelennek a katonai gimnáziumok és akadé­miák parancsnokai, a HOHE vezetői, a kiképzési és szárazföldi főszemlélő­helyettes dr. Scharrer Já­nos, Szentendre polgármes­tere, Németh Gábor és a Szent György Lovagrend nagymestere, Hadházy Sán­dor. Ahogy Zink Imrétől, Zsámbék polgármesterétől megtudtuk, az egymillió fo­rintot meghaladó beruhá­zást helyi forrásokból, az önkormányzatok, lakók, ál­talános fogyasztók hozzájá­rulásából fedezik. Közös kezdeményezésük, úgy tű­nik, másokat is vonz, mert további falvak önkormány­zatai jelezték csatlakozási szándékukat. Erről és egyéb aktuális témákból szeptember 24-én, a biator- bágyi polgármesteri hiva­talban tartanak megbeszé­lést az érintett községek képviselői és a fővállalko­zó. vesznek korábbi milliárdos beruházások, mert nincs mód a rendszeres gondo­zásra. Erről Szabó Imre, a Magyar Természetbarát Szövetség főtitkára részvé­telével meditáltak a testü­let tagjai, keresve a megol­dást, és ehhez a partnere­ket. A hamarosan megnyitó Rajna—Majna-csatorna és a szlovákiai Bős körül ki­alakult helyzet azt diktálja, hogy az új körülményekhez igazodva vizsgáljuk meg a vízi turizmus, a hajózás és sok egyéb kérdés megoldá­sát — mondotta Sághy Vil­mos, a KDIB elnöke. Közte és a szaktekintélynek szá­mító Juhász István között amiatt keletkezett vita, mert Juhász Istvánban ké­telyek támadtak a testület hatásköreinek úgynevezett leépülése, működési felté­telei miatt. Ilyenformán, mondta: Nem is látja ér­telmét további részvételé­nek. Az elnök szerint nincs szükség nagyobb hivatalra. A jövőben is társadalmi szervezetként, kis létszámú titkársággal működnek. A Múzeum utcai székház­ban ez volt viszont az utol­só értekezlet. Szeptember 28-tól októberig tart a tit­kárság költöztetése. A sze­rényebb költségű iroda az Országos Idegenforgalmi Hivatal Vigadó utca 6. sz. épületében kezdi meg mű­ködését. K. T. I. ]7 zerkilencszázötvenben •*“* rám mosolygott a sze­rencse malterosiáda-cígölés és rövid lakatósinasi kité­rők után dadussá avanzsál­tam a Soroksári úti bölcső­dében. Igazgatónőnk — egy nagy hangú, félművelt „elv- társnő” — a gyermekgon­dozás legalapvetőbb fogai­ra' !t sem ismerte, amit bár burkoltan, de többször is szóvá tettem azon a jogon, hogy neki soha nem volt gyereke, én meg hármat ne­velem. Végül is bepana­szolt a kerületi tanács sze­mélyzeti osztályvezetőjéné1, aki berendelt magához. — Hargittay kartársnő, maga ellen több panasz is felmerült — kezdte a főnök a dikciót. — Mindenekelőtt az, hogy nem volt őszinte a személyi adatok bemondá­sánál. Egy sor dolgot el­hallgatott. Többek közt a vitézi és bárói címet. — Tudtommal a magyar törvényhozás minden címet eltörölt, beleértve az enyé­met is. Ami tehát nincs, arról minek beszélni? — kérdeztem a főnököt. Rö­vid gondolkodás után elne­vette magát. — Nyert. Igaza van. Ugye, maga ismeri az or­vosi szakkifejezéseket? Mondtam, hogy igen, míg élt, segítettem a férjemnek adminisztrálni. — Nagyszerű. Akkor hét­főtől áthelyezem egy kör­zeti rendelőbe orvosírnok­nak. Mint deklasszált elem, karriert csináltam. A hoz­zám hasonlókat kitelepítet­ték az Alföldre vagy Kera- pestarcsán „vendégesked­tek”. Én kaptam 600 forint segélyt a három gyerekre, s ugyanennyit mint írnok. Ennyiből, négy ember már 1950-ben sem tudott megél­ni, amiért is délután há­romtól este tízig egy Mar­gitszigeti cukrászdában vállaltam pótmunkát, nyá­ron fagylaltot árultam. Kossuth születésnapján Új lobogó a katonai akadémián Papp Antonella Gázhálózat Zsámhékon Közös beruházás Ülésezett a megyei közgyűlés Nem mondott le a főjegyző (Folytatás az 1. oldalról ) valódi szívügyének a me­gyei könyvtár finanszíro­zását, jóllehet a szolgálta­tásait jórészt a város lakói élvezik, mert történetesen ott van az intézmény szék­helye. Ezután következeit a va­lódi csemege. Ki-ki vér- mérséklete és humora sze­rint elmondhatta vélemé­nyét a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat kö­rül kialakult áldatlan hely­zetről. Az elképzelések sze­rint felügyelőbizotlságot kellett volna létrehozni. Ennek az lett volna a fel­adata, hogy meggyorsítsa a PVCSV önkormányzati tu­lajdonba adását. A téma igen hosszú ideje szerepel a közgyűlés és annak sza­kosított bizottságai előtt. Varga Sándor megyei képviselő gondolt azonban egy nagyot és némi beve­zető után azt kezdte firtat­ni, hogy az elmúlt időszak lavírozásának és lehetetlen, döntésképtelen helyzetéért ki a felelős. Szóvá tette az információk áramlásának a lassúságát vágj' azok teljes hiányát, de azt is elmond­ta, hogy késésben van az önkormányzat. Ennek pe­dig anyagi következményei is lesznek az esztendő vé­géig. Hibáztatta a gazdasá­gi bizottságot is. A bomba akkor robbant, amikor ja­vasolta, hogy a közgyűlés ne fogadja el Doszpod Béla, a PVCSV igazgatójának kedvezményes nyugdíj ké­relmét, mert véleménye szerint az igazgatónak vé­gig kell szenvednie a még el sem kezdett átalakulást. Néhány képviselő felkap­ta ugyan a fejét akkor, amikor elhangzott Erdélyi László főjegyző neve is, de akkor még senki sem gon­dolta, hová vezetnek a kö­vetkező felszólalások. Szegedi Pál, a gazdasági bizottság elnöke védte a mundér becsületét, aka­rom mondani, az általa ve­zetett bizottság tagjainak a munkáját és hangsúlyoz­ta, hogy ne essen senki se szereptévesztésbe: a bizott­ságnak ugyanis csak véle­ményezési és javaslati joga van, de a döntés a hivatal feladata. Bodrogi Györgyné azt hangoztatta, hogy itt nem kevesebbről, mint 92 tele­pülés gondjának gyors megoldásáról van szó, ám véleménye szerint meg kell nevezni azt a személyt is, akinek felróhatok az el­múlt hónapok mulasztásai. Ezt követően mind töb­ben kérték, hogy szólaljon már meg a főjegyző és vá­laszoljon a személyét ért vádakra. Hadházi Sándor és Orosz János úgy vélték, hogy nem szabad elherdál­ni egvmillió állampolgár pénzét. Ez sem tudta azon­ban megpuhítani a főiegv- zőt. mert kétperces felszó­lalásában csak annyit mon­dott. hoev fejből nem tud válaszolni a rengeteg do­logra. Maid a következő közgyűlésen ... Bodrogi Györgynét vi­szont nem olyan fából fa­ragták, hogy gyorsan le le­hessen rázni. Képtelenség­nek nevezte a főjegyző vá­laszát, Fésűs Ferenc ceglé­di alpolgármester pedig követelte, hogy addig ne álljanak fel, amíg nem szü­letik döntés az ügyben. Asztalos István kérek perec kijelentette, hogy megrendült a bizalma a fő­jegyzőben és megfogadta, hogy a jövőben nem lesz társ a rossz döntések hoza­talában. Bodzsár Pál következete­sen magyarázta, hogy nem vesz részt egy ember ki­nyílásában, mert ő jó szak­embernek tartotta a régi alelnököt is, de azt is eltá­volították. Urban Imre többször is szót kért, javaslatokat is tett, de ekkor már tudni le­hetett, hogy nem fog dön­tés születni. A jegyzőt fel­szólították ugyan többször is, hogy vonja már le a következtetéseket, de Erdé­lyi László nem volt lemon­dási kedvében. A képvise­lőknek aztán megesett a szívük Doszpod Bélán, és beleegyeztek a korkedvez­ményes nyugdíjazási ké­relmének elfogadásába, Szegedi Pál személyében pedig kinevezték a vállala­ti biztost. Hosszú-hosszú vita után nem hoztak döntést a fe­lelősségre vonás kérdésé­ben, de semmi sincs elvesz­ve, tjiszen két hét mű!va újból folytatják. Papp János Ä nemzetes asszony kálváriája Évekig ment ez így, amíg egyszer csak belefáradtam. A férjemtől maradt néhány morfiumfiola, elhatároztam, végzek magammal. Azon az estén — mintha a fiam megérzett volna valamit — egy levelet hagyott a kony- haásztalon a vacsorám mel­lett. Az volt beleírva: „Édesanyám, tudjuk, hogy mennyire fáradt. Ma este ne csináljon semmit, csak va­csorázzon meg, csókoljon meg bennünket, és feküdjön le aludni.” A sors intését láttam eb­ben a levélben. A morfium­fiolákat beledobtam a vécé­kagylóba, hogy soha többet ne essek kísértésbe. Visel­tem a sorsomat, neveltem a gyerekeimet. Aztán jött ’56. Azon az emlékezetes ' dél­utánon együtt mentünk ki a ligetbe, ott voltunk a Sztá- lin-szobor ledöntésénél. A harcok idején megszervez­tem a körzetünk elsősegély­nyújtó bázis ít, ahol a szov­jet sebesülteket ugyanúgy elláttuk, mint a forradalmá­rokat. Mégis, alighogy for­dult a kocka, feljelentettek mint ellenforradalmárt. No­vember 23-án egy jóakaróm figyelmeztetett, tűnjek el sürgősen, mert letartóztat­nak. A nagyobbik lányom már napokkal előbb átszö­kött Ausztriába, én és a másik két gyerek 29-én éj­szaka léptük át a határt Sopronnál, majd hat hóna­pot töltöttünk egy Bécs melletti táborban. ★ Tündérkert, valahol Hű­vösvölgy és Nagykovácsi közt a budai hegyekben. Az asztalon hófehér damaszt,- abrosz, halványkék meisse­ni csészékből isszuk a ká­vét. A magas, ősz hajú asz- szony ruhája is kék min­tás, kínai motívumok az ek­rü színű selymen. Figyelem a kezét, mellyel a csészét tartja. Határozott, kemény kéz, és mégis kisugárzik belőle valami finom báj. Annak a kis, somogyi baro- nesse-nek az egykori bája, akit a harmincas évek kö­zepén kért meg feleségnek dr. vitéz Hargittay Béla tüdő- és belgyógyász. A kis baronesse-t báró Pászthory Olgaként anyakönyvezték, anyai ágon IV. Béláig ve­zették vissza a családfát, Majs nádor, az ős, a király vejé volt. — Hogyan szólítsam? Bá­rónőnek, méltóságos asz- szonynak? — Én tudomásul vettem a címek megszüntetését, így nem illet meg egyik sem. De amikor még megilletett, ak­kor is jobban szerettem, ha nemzetes asszonynak szólí­tottak az emberek. Ez járt ki a itézi cím után, már­pedig azt nem megörököl­tük, hanem harctéri hőstet­tért kapta a férjem. Mint orvos-százados, megmentett a biztos haláltól egy alaku­latot az Isonzó mellett. Arany vitézségi érmet ka­pott, maga IV. Károly tűzte a mellére. Ami a kérdését illeti, szó­lítson Olga asszonynak. A missis Hargittay grotesz- kül hatna itt. Olga asszony kálváriája Becsben nem fejeződött be, sőt ott kezdődött el igazán. ★ — Fél év után nyilván­valóvá lett, hogy Ausztriá­ból tovább kell menni. Át­repültünk az Államokba, először az Idaho állambeli Boise városban próbáltunk szerencsét. Nem ment, nem kaptam állást, könyörado- mányokból pedig restelltem élni. Egy év múlva áttele­pültünk Ohio államba, Cleweland be, ahol szoba- asszonyként helyezkedtem ei egy hotelban. A baronesse, akinek egy­kor szobalány vitte be a reggelit az ágyba, három évig fürdőszobákat súrolt, váltotta mások után az ágy­neműt. — Az,is elmúlt. Magyar ismerősök beajánlottak egy konfekciógyárba, ahol kita­nultam a varrást. Későob ugyanitt, a kötöderészlegen műstoppolásig vittem. Ke­ményen dolgoztam, de mindhárom gyerekem főis­kolát, egyetemet végzett. Akkor mentem nyugdíjba, amikor a fiam kézhez kapta a mérnöki diplomáját. Fél éven belül az egész csalá­dot átvitte Kaliforniába, Los Angelesben kapott munkát. Azóta is ott élünk, egymástól ötpercnyire. Rá­látunk egymás házára, na­ponta felhívjuk egymást. Két alkalommal hat órát beszélgettünk Olga asszony­nyal. Aztán visszarepült a Los Angeles-i kertjébe. De nem véglegesen. A rákoske­resztúri temető egy csendes zugában van egy sírhant, alatta alussza örök álmát a férj, dr. vitéz Hargittay Béla. A fehér márvány- obeliszkre Olga asszony ne­ve is fel van már vésve. A nemzetes asszony kálváriája itt kezdődött, és itt végző­dik majd — Magyarorszá­gon. — Mindent kibírtam, nem tudott legyűrni semmi. Csak egyet nem tudnék elviselni. Azt a tudatot, hogy idegen földbe kerüljek, ha megha­lok. / Vga ass: ony testamen- túrna egy Los Ange­les-i közjegyzőnél van le­tétben. Matula Gy. Oszkár

Next

/
Thumbnails
Contents