Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-16 / 219. szám
Legfontosabb a megélhetés Pályamódosítás A pályaválasztás életünk egyik legfontosabb momentuma. Azt eldönteni, hogy mit akarunk csinálni, nem kis feladat. Vannak néhányan, akik valamelyik szülő foglalkozását folytatják, mások új szakmát választanak, tanulnak. A pályamódosítás, szintén nem csekély terhet jelent és ennek több oka lehet. Előfordulhat, hogy valaki megunja azt, amivel eddig foglalkozott, másoknak pedig \ agy megszűnik a munkahelyük, vagy pedig egész egyszerűen í^.n tudnak megélni. így új hivatást, megélhetési lehetőséget kell keresniük. Itt van például a pedagógusi pálya. Tudvalevő, hogy mennyire alacsony a fizetésük, jóllehet, ez még a régi rendszerből maradt ránk. Az utóbbi időben voltak béremelések, de még el kell telnie néhány évnek ahhoz, hogy ők is elégedettek legyenek a fizeT fésűkkel. Tisztelet és becsület azoknak, akik a nehézségek ellenére a pályán maradtak, és oktatják, tanítják az ifjúságot. NINCS MESE Sajnos elég sokan elhagyják a munkahelyüket, mert nem tudnak megélni, illetve — a férfiak esetében — nem tudják eltartani a családjukat. Ilyenkor nincs mese, olyan foglalkozást kell választani, amiből gond nélkül meg lehet élni. Vannak ismerőseim, akik elmentek tol-, mácsnak, idegenvezetőnek, sőt olyan is van, aki vállalkozó lett. Ezt az utóbbit választotta a Cegléden lakó Fehér Balázs is, akinek egyébként tanítói diplomája van. A változtatás miértjéről, beszélgettünk. — Miért döntött a pálya- módosítás mellett? — Nem volt könnyű a döntés, hiszen régebben azért mentem főiskolára, mert mindenképpen pedagógus szerettem volna lenni. Fiatalon az ember nem mérlegeli annyira az anyagi dolgokat, csak a cél vezérli. Később viszont már belép a képbe a megélhetés is. — Mikor határozta el, hogy pedagógus lesz, vannak-e családi hagyományai? — Nincsenek, apsm villanyszerelő, anyám pedig háztartásbeli, tehát nincsenek tradíciók. Gyerekkoromban két dolog érdekelt igazán: a sport és az irodalom. így az érettségi után jelentkeztem a főiskolára. Fe'vettek. — Egyből más pályát vá-. lasztott. vagy dolgozott tanítóként? — öt évet tanítottam, tehát senki nem mondhatja, hogy nem próbáltam meg, megélni ebből. Nagyon szerettem csinálni, csak hát a pénz.. Közben megnősültem, gyerekem született, nem tudtunk volna megélni a feleségemmel, aki szintén tanárnő. KÖNYVET ÁRULNI — öondolom, most már vállalkozóként „ömlik a pénz”. — Ha ez ennyire egyszerű lenne. Először nem akartam elszakadni az irodalomtól, és könyvet árultam, ezt azonban egy tollvonással megszüntették, mondván, utcán nem lehet könyvet árulni. — Ezután mibe fogott bele? — A zöldségfélék következtek, amivel jelenleg is foglalkozom. Először a lengyel piacnál árultam, de innen is bevonták az engedélyt. Vettem .egy négy- százezer forint értékű fa- házat, ami a Rákóczi úton van, de mint kiderült, elé nem lehet pakolni. Ha csak a faházban lenne az áru, akkor viszont nem lenne szem előtt. CSAK AZUTÁN — Ezek rendelkezések, amit — gondolom — be kell tartani. Mi lenne, ha mindenki úgy pakolászna, ahogy akarna? — Nem teljesen erről van szó. Én megértem, hogy létezik városrendezési koncepció, de az akkor ne csak rám legyen érvényes, hanem mindenkire. És na figyelmesen körülnéz a városban, akkor elég sok helyén láthat önkényes kipakolásokat. Úgy lenne fair, ha a szabályokat egyformán alkalmaznák. — Vállalkozóként előreláthatólag mennyi időre lesz szüksége ahhoz, hogy anyagilag stabilizálódjon? — Pár évnek biztosan el kell telnie ahhoz, hogy így legyen. De a gazdaságban először mindig befektetni kell, aztán lehet kivenni a pénzt, — Elképzelhető, hogy egyszer visszatér a pedagógusi pályára? — Ha megváltoznak az anyagi körülmények, akkor igen. De jelenleg első a családom megélhetése. Kóbor Ervin Kisgyörgy János, református presbiter Tisztelt Uram! Azért választottam történetünk megírásának ezt a formáját, mert úgy ítélem meg — önnel egyetértésben . —, hogy e viszá- lyos, marakodós időben szolgálhat némi tanulsággal mások számára is. Meg a tisztesség parancsolata is az. hogy ha már véleményünk a nyilvánosság előtt ütközött, ott jelenjen meg kimenetele is. Hogy az olvasók számára világossá váljék az alaphelyzet, felidézem röviden az előzményeket, ön a most indult ceglédi református iskola baráti gyülekezetében mesélt lelkesen, színesen saját iskoláskorának élményeiről. Ezt azután — szerkesztői kérésre — leírta, s közlésre átadta a Ceglédi Hírmondónak. amelynek augusztus 14-i számában, az 5-6. oldalon meg is jelent. Szép előadását, illetve írását azonban úgy építette fel. hogy élesen szexri- beállította a régi iskolaéletet a maival, az egykori fiatalokat a mostaniakkal. Az utóbbiakat bírálta, erkölcsileg, műveltségben gyengébbnek ítélte. Ami — számomra — megrázóan súlyossá tette véleményét: az általánosítás, a szigorú sommázás. (Szavait idézem: „a mai fiatalság”, „a mai fiatalok”, a „a maiak”.) „Ök mind együtt — a jók a rossz miatt — / Egy máglya üszkén elhamvadjanak?” — éltem át Vörösmarty fájdalmát. S hogy ezt értse, értsék: szülő vagyok, két áldott életű „rP3Í” gyerekkel; huszonöt éve tanítom, szeretem a nagy többségében tisztességes, tehetséges „mai fiatalokat”. Ugye már megérti íelszisz- szenésem okát? Az általánosítás (a történelem sok tragikus példája is ezt mutatja) mindig igazságtalan, mert ártatlanokat, jókat is magával sodor az elítél.te- béis tarajos árja. Ez alól az „egy kalap” alól szóltam ki tiltakozón a £eglédi Hírlap szeptember1 5-i számában. Azért itt és kissé szatirikusán, mert nem személyt, helyszínt, lapot bíráltam, hanem egy jelenséget. Azt ugyanis, hogy az elmúlt időszakban időről irőre bántó (mert szintén általánosító) indulatok odavetett lángcsóvája égette a ceglédi pedagógusok arcát. Mert ha „a mai fiatalok” nem tudnak énekelni, szavalni, szépen beszélni, magyarosan fogalmazni, — az pedagógusaik „bizonyítványa”. (Mindjárt kijavítom egyik szavam az Ön okos tanácsára: a magyar ember ajkán a tanító, tanár szó él, nem a pedagógus. Bár tudja, a latin paedagogus — amely viszont ókori görög eredetű — már 1537-ben megjelent nyelvünkben, jelentése is nagyon szép: „gyermekvezető”, „iskola- mester”, „nevelő”.) Látja, milyen a sors! E két szembefeszülő írásnak köszönhetem a nagy élményt: megismerhettem önt. Nem az én gesztusom volt: Presbiter Ür példát mutatott az egyetlen helyes, jó és igaz emberhez méltó magatartásra, a tisztességre és jószándékra. Az elkerülhetetlenül felmerülő nézetkülönbségeket nem szabad az indulat vad tőrével, a bosszú metsző szópengéivel „megoldani”. A más nézetűt nem legyőzni, hanem meggyőzni kell. Igaz érvekkel és tiszta szavakkal. Ezért írt nekem egy hatoldalas, bölcs gondolaté levelet, majd felkeresett személyesen, sőt — már kettőnk kedvéből — sor került egy baráti (ugye mondhatom így?) beszélgetésre a belvárosi presszóban. Hamar tisztáztuk — elkövetett! — félreértésein, két, tévedéseinket. Mert mindketten egy ok miatt szóltunk, írtunk: „a mai fiatalokat” érő torzító hatások miatt; mindketten azonos célért akarunk tenni: „a mai fiatalság” teljesebb, nyugodtabb, ember- arcúbb boldogulásáért. De nemcsak e közös gondolat meglelése okozott nekem váratlan, kellemes, mély élményű meglepetést. Az ön személyisége is! Elmesélte bajorokkal vert, Isten osztotta örömökkel dúsított életét. Beszélt szép szavúan arról, hogy mit tart értéknek az emberi létben. S ezáltal gazdag képességét, tudását, erköl- csiségét tárta elém, melyet én mindig tiszteltem az emberékben, s követni igyekeztem. Megismertem önben — ha nem sértem e kifejezéssel — egy „rokon lelket”. Megleltem — itteni életem körében — egy számomra új, értékes tulajdonságú embert. Akiben korán kinyílt a színészi, versmondói hajlam, akinek a művészet által adott barátja a színész Gyulai Am ' aki maga is CÉGIÉDl ts/CWCTg XXXVI. ÉVFOLYAM, 219. SZÄM 1992. SZEPTEMBER 1G., SZERDA Aki ott [ehetett Barcelonában Igazi élmény volt A szerencse tagadhatatlanul nagy szerepet játszik életünkben, jóllehet Fortuna istenasszony támogatását ki is ke’l érdemelni. Ezzúttal Bodó Krisztinára mosolygott rá, aki sorsolás révén részt vehetett a barcelonai olimpián. Az élményeiről beszélgettünk a nyolcadikos lánynya!. — Hogyan kerültél ki az olimpiára? — Az országosan meghirdetett, és a televízióban is reklámozott olimpiai ötpróba segítségével. Én a futóversenyen vettem részt, amit Szolnokon rendeztek, és hét kilométer volt a táv. Szakadó esőben kellett futni, ez nem kis megpróbáltatást jelentett. Ezután adtak mindenkinek egy igazoló kártyát, amit sorszámmal láttak el. Egyébként a többi próbán is részt vettem volna, de a szüleim nem engedtek el a Balaton- átúszásra. — Engem az a nem mindennapi érzés érdekelne, amikor megtudtad az örömhírt. — Éppen a televíziót néztük az egyik barátnőmmel, és a sorsolást figyeltük. Még mondtam is, hogy milyen szerencsés az, aki kijut az olimpiára. Alig néhány perc múlva az én sorszámomat is kihúzták. Szinte hihetetlen volt. Amikor anyukámmal közöltem, hogy megyek Spanyolországba, bizony egy kicsit furcsán nézett rám. Azt hitte, hogy megártott a meleg. — Mikor indultatok? — Pestről július huszonnegyedikén, busszal mentünk, és Genovában aludtunk. Másnap érkeztünK meg a Barcelonától alig húsz kilométerre levő Ca- lellába, ahol a főhadiszállásunk volt. Innen indultunk mindenhova. — Az olimpia ideje alatt hatalmas volt a zsúfoltság Hogy tudtatok közlekedni? — Magyar szemnek elképzelhetetlen forgalom volt, óriási dugók alakultak ki. Mi is többször akadtunk el, és a végén már vonattal mentünk Barcelonába. — Láttál magyar sportolót versenyezni, vagy csak olyan eseményeken voltál, melyeken nem indultak a mieink? — Mivel töltöttétek a szabad időtöket? — Templomokat, múzeumokat néztünk meg, fürödtünk és szórakoztunk, ismeretségeket kötöttünk más nemzetiségű gyerekekkel. Az egyik templom előtt találkoztunk Göncz Árpáddal, ami óriási meglepetés volt számunkra. Beszélgetett velünk. elmondta, hogy egy cseppet sincs meglepve, mert magyarok mindenhol vannak a világon. — Az olimpia szerencsére lement minden baj, probléma nélkül. Szigorúak voltak a biztonsági ellenőrzések? — Aki nem rendelkezett jeggyel, az nem mehetett be a versenyekre. Ennek ellenére sokan megpróbáltak bejutni. Rengeteg rendőr és biztonsági ember teljesített szolgálatot. — Ügy gondolom, hogy alaposan elfáradva érhettél haza. — Hamár kipihentem magam, volt is mit, gyakran éjfélkor feküdtünk le, mivel igen változatos programok voltak. — Milyen további terveid vannak a sporttal? színművész lehetett volna, ha kegyesebb a sorsa, aki kétkezi munkája közben is az irodalomért rajongott, aki hetvenévesen is kívülről tudja a Toldit, míves hitellel adja elő Szép Ernő verseit, Aranyt, Petőfit, aki a háború alatt az oroszok megszállta házból egy könyvet tartott legfontosabbnak kimenteni, aki ma is járja az országot, sőt a külhont verseket mondani, aki így vallott hozzám írt levelében: „Nincs tanári képesítésem, sem színészi, sem előadóművészi diplomám, de magyar vagyok, és amíg Isten életben tart, a szép magyar beszéd, az irodalom, a dal műveléséről nem mondok le.” Kedves Uram, friss ismeretségünk a gyakorlatban is meggyőzött arról, amit egyébként mindig hittem: a nézetkülönbségeket — mert van, maradt ilyen közöttünk természetesen — elfogadni, tisztelni kell a másik emberben, ha szándéka becsületes. Azt kell felfedezni egymásban, ami összeköt. A hegycsúcsra különböző utak, ösvények vezetnek. Csak oda, felfelé haladjunk! Meghatottan hallgattam ott a presszóban, amikor beszélgetésünk végén Bó- dás-Jenő költő Útjelző tábla című versét mondta el nekem. így fejezte be: „Emberek ... / Csak bízzatok és higgyetek, / S szeressetek, szeressetek!” Vágyom ezt én is, mindenekelőtt. Ezért írtam e levelet, a menlevelet: menedék a megértéshez, az emberséghez, a kéznyújtó tisztességhez, a lélekben nyíló békességhez. P. S.: Hihetünk-e abban Presbiter Űr, hogy a világ egymásnak feszülő erői is békében oldódnak föl? Üdvözli: Költői Adám — Láttam Darnyit úszni a döntőben, és ez felejthetetlen élménynyel gazdagított. Nem akarom a televízió szerepét csökkenteni, de a helyszínen sokkal nagyobb élmény megtekinteni egy versenyt. Amikor eljátszották a Himnuszt, az valami fantasztikus érzés volt. — Most már napi rendszerességgel szeretnék futni, és ráfekszek az úszásra is, hiszen még sok versenyen szeretnék indulni. A sportnak köszönhetem, hogy kijutottam Barcelonába, és ott sok barátot szereztem — fejezte be Krisztina. K. E. Kézilabda Pontvadászat A hosszúra nyúlt nyári szünet után a férfi kézilabda NB I-ben is megkezdődik a pontvadászat. Az újonc Biokontakt idegenben, Solymáron mutatkozik be a legfelsőbb osztályban. A ceglédiek a tavaszi jó gyakorlatnak megfelelően erre az összecsapásra is — mely szeptember 20-án, vasárnap 16.30 órakor kezdődik — indítanak szurkolóbuszt, amely a városi sportcsarnoktól indul. Az indulás időpontjáról a jelentkezéskor — a sportcsarnokban levő totóíro- dában — tájékoztatják az érdekelteket. A Biokontakt további programja: szeptember 24. 18 óra: — Győri Rába ceglédi hírlap Cegléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. • Munkatársak: Tibay Agnes és Kóbor Ervin. • Postacím: Cegléd, Pf. 19. 2701. Telefax és telefon: 53 11-400. • Telex: 22-6353. © Hirdetés- felvétel: Hírlapkiadó Vállalat Közönségszolgálata, Cegléd, Teleki u. 30.: kedd, csütörtök, péntek 9-től 12-ig, szerda 10—17 óráig. Telefon : (53) 10-763. (otthon=o), szepfember 30. 18: — Elektromos (o), október 10. 18.45: — Békéscsaba (idegenben=i). október. 14. 18: — Komló (o), október 18. 11: — Debrecen (i), október 30. 18: — Szolnok (o),' november 6. 18: — Békéscsaba (o), november 13. 18: — Komló (i), november 27. 18: — Debrecen (o), december 2. 18.30: — Szolnok (i), december 4. 18: — Solymár (o), december 9. 17: — Győr (i), december 11. 17: — Elektromos (i). A bajnokság ezután a rájátszással folytatódik, melyben a két csoport 1—4. és 5—8. helyezettje újabb csoportot alkot. U. L. Autósmozi Az autósmoziban Halálra jelölve (amerikai akciófilm). Az előadás este fél 9 órakor kezdődik.
