Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-02 / 207. szám
PIUSSZENTKERESZTI ALAPÍTVÁNY' Rossz királynénak is kijár a jó sírkamra Gonosz, rossz királynénk volt-e a leginkább Katona József Bánk bánjából ismerhető Gertrud, 11. Endre hitvese, IV. Béla, Szent Erzsébet anyja? Olyan-e, aki csak saját fajtájának, a „gaz merániaknak” kedvezett, a magyar népet pedig sanyargatta, vagy ártatlan, jámbor asz- szony, akit egy hatalomvágyból mindenre képes főár tett el az útból? Ez már sohasem fog kiderülni, de királyi férjének a halálakor érzett fájdalmára, gyászára bizonyíték, hogy igen méltó helyre temettette, gyönyörű síremléket készíttetett a számára. A Pilisben pihent Gertrudis királyné, a mostani Pilisszentkereszt melletti cisztercita apátság épületében kialakított sírkamrában, amíg az oly sok királysírunkat földúló törökök az ő csontjait is szét nem szórták, a kolostort el nem pusztították. Azonban a romok megmaradtak számunkra, történelmünk, kultúrtörténetünk becses emlékeként — s most alapítványt készülnek létrehozni azért, hogy a rom ne romolják tovább. Az alapítványt megalapozók. a pilisszentkereszti ön- kormányzat, a pilisszentkereszti plébánia, a ciszterci rend, a Pilisi Parkerdőgazdaság. Augusztus 29-én a Pilisi Parkerdőgazdaság visegrádi irodaházban tanácskoztak céljaikról, azok megvalósítási módjáról Pilisszentkereszt plébánosa, Ackermann Kálmán, polgármestere, Telek Pál — ő vetette fel először, két évvel ezelőtt az alapítvány gondolatát —, Baranyai Katalin, a Pilisi Parkerdőgazdaság természet- és környezetvédelmi főelőadója, valamint Tettamanti Sarolta régész, a szentendrei Fe- renczy Klúzeum munkatársa. Az alapítvány célját a következőkben határozták meg: a roenok állagának a megóvása, helyreállítása, műemlékegyüttesként való bemutathatóvá tétele. ★ A tanácskozás után Tettamanti Saroltát kérdeztem a műemlék történetéről, jelentőségéről, mostani állapotáról. — A francia cisztercita, szerzeteseket a jó francia kapcsolatokkal rendelkező III. Béla hívta az országba, ő alapított több cisztercita apátságot is, a pilisit 1184- ben. A szerzetesek aztán elősegítették az ország, a környék civilizációját, tevékeny szerepet játszottak a királyi udvarban, elláttak diplomatafeladatokat. Kolostorukat is a legkorszerűbb nyugat-európai mintának — és természetesen a cisztercita előírásnak — megfelelően építették, vízvezetékük volt, megoldották a szennyvízelvezetést. A falakat nem, de a padlótéglákat nagyon gazdagon díszítették az építők. A szépen megmunkált kövek a francia mester, Vil- lard d’Honnecourt tervei szerint készültek. — Mikor fedezték fel a kolostor romjait? — 19<i7-ben dr. Gerevich László művészettörténész kezdett ott ásatásokat. A felfedezés utón azonban pénz hiányában nem kerülhetett sor a műemléki helyreállításra. Túl nagyszabású volt a helyreállítási terv, most majd egyszerűbben igyekszünk megoldani. — Mi az, ami megmaradt? — Megmaradt az eredeti kerítésfal. zárt egységet képez a tájban, a Pilis-hegy keletre néző oldalában lévő mezőn. Szobrokat, köveket őrzünk, jelenleg a plébánia kertjében kaptak helyet egy kőszarkofág darabjai, királyok szobrai, amely közül az egyikről feltételezik, hogy Szent Lászlóé. — Hogyan tervezik a helyreállítást? — Kis lépésekkel halaIrodaírni pályázat Határon innen és túl Az MTI-Press tisztelettel felkéri önt: vegyen részt a szerkesztőség Í992. évi tárcapályázatán! A Magyar Hitelbank támogatásának jóvoltából a pályázatot kiterjeszthettük, s ismét lehetőség nyílik a magyar irodalom határainkon kívül élő jeles képviselőinek meghívására is. Szerkesztőségünk cikk- ügynökségként tevékenykedik, napilapoknak közvetítünk — többek között — irodalmat is. Azt szeretnénk elérni, hogy e napilapok olvasótábora a mai magyar irodalom képviselőivel ne csalt az irodalmi folyóiratok hasábjain, hanem saját újságjában is gyakrabban találkozzon. Ezért tartjuk fontosnak, hogy íróink alkalmanként egy-egy rövidebb művüket először ezekben a lapokban publikálják. A pályázatra 120 sornál (4 flekk) nem hosszabb "Vvn JtjP* Jf NjZtírtan tárcát, írójegyzetet kér a szerkesztőségünk. A pályázaton csak eredeti, még nem publikált írással lehet részt venni. A díjazott és megvásárolt művek első közlésének jogát fél évig fenntartjuk. A pályázat díjai: I. díj: 25 000 forint (1 db); II. díj: 20 000 forint (2 db); III. díj: 15 000 forint (3 db). A bírálóbizottság 10 000 forintos különdija- kat is odaítél megfelelő pályamunkáknak. A művek beküldési határideje: 1992. szeptember 20. Eredményhirdetés: 1992. október 22. A díjazott művekért külön honoráriumot nem fizetünk. A díjazott műveken kívül az igényeinknek megfelelő összes írást átvesszük, ezek honoráriumát a közlés után — a szokásos módon — utaljuk ki. A kéziratokat névvel, pontos címmel három példányban címünkre — MTI- Press, 1016 Bp., Naphegy tér 8. — kérjük beküldeni! A borítékon kérjük feltüntetni: PÁLYÁZAT. dunk. A terület megtisztítása a legelső. A templomot feltárjuk, lehet, hogy a kolostorról lemondunk, és egy részét visszatemetjük, de ha esetleg az alapítványhoz dőlni fog a pénz, annak a maradványait is kibontjuk a földből. A falak megmentésére a legjobb megoldás, ha a megmaradt magasságig konzerváljuk őket, és egy kicsit ráfalazunk. A templom hajóit elválasztó pillérlábazatok fölött most is van védőtető, ez továbbra is így lesz, Nem építjük újjá a műemlékegyüttest. amely éppen romállapotában tanúskodik a történelmünkről, s mint művészettörténeti emlék is elsőrendű. Belegondolok: ha a szerzetesek könyvtára is megmaradt volna! De a könyveikről csak a talált bronzleletek tanúskodnak. Műemlékvédők, régészek 1981 óta keressük a megoldást, hogyan rendezzük a pilisi cisztercita apátsági romok sorsát, de csak azóta bizakodom, hogy meg is találjuk, amióta az iménti tanácskozáson részt vevőkkel tervezhetünk. Az emberek többsége — közéjük tartoztam — azt hiszi, hogy' egy erdőgazdaság csak az erdővel, fákkal, növényekkel foglalkozik. — Mindig is feladatunk volt. hogy a területünkön levő műemlékekkel törődjünk, azokat megóvjuk — mondta Baranyi Katalin. ■— A cisztercita apátság állagának védelme, a környezetének rendiben tartása a mi dolgunk. Mi készítjük a környezetrendezési tervet. Táborozóhelyet is szeretnénk kialakítani a közeiében, közösén a Budapesti Természetbarát- és Sport- szövetséggel, akiknek a klastromkút úgyis emlékhelyük, s akik megoldanák a műemlék őrzését. Az idén azt végeztük el,, hogy megtisztítottuk, újra láthatóvá tettük a . romterületet, amely az utóbbi években „beerdosült”. A feltárás után műemlékes. szakirányítással mi építjük a romok fölé a tégla védőfalat, oly módon, hogy megjelenjen, az odalátogatók láthassák a templom, a kolostor alapjának eredeti formáját. Nekünk is célunk, hogy a műemlék mindenki számára bejárható és megtekinthető legyen, hogy az emberek tudjanak róla: ilyen értékeink vannak. Nádudvari Anna Kolumbusz tojása Most, hogy a Műcsarnok rekonstrukciója folyik, az intézmény megkapta a Városligetben a Palme-házat, az egykori szobrászati kivitelező vállalat épületét (Olaf Palme sétány 1.) kiállítások rendezésére. S ha a hely jóval kisebb is, mint amennyi a Műcsarnokban rendelkezésre állt, itt Is lehet jelentős, nemzetközi méretekben feltűnést keltő tárlatot rendezni. Bizonyíték erre a Kolumbusz tojása, már címével is különös, szeptember végéig látogatható bemutató. És hogy mit takar ez a rejtélyes cím? Arra Néray Katalin, a Műcsarnok igazgatója így válaszol: a kiállítás a sztereotípiák ellen kíván küzdeni azzal, hogy feltöri Kolumbusz tojását, dialógust kezdeményez magyar művészek és spanyol, portugál, mexikói, kubai, brazil, bolíviai, uruguayi, argentin, chilei, kolumbiai, perui és venezuelai művészek között. Az Újvilág felfedezésének 500. évfordulóján a művészek és a közönség egymás felfedezésére indulhat a kiállításon. Az, hogy miagyar művészek alkotásait tematikus, stílusbeli rokonság alapján a nemzetközi mezőnybe állítsa, eddig sem volt idegen a Műcsarnok kiállításpolitikájától. Most Sárosdy Judit a Párizsban éiő Georges Franklin Guillén: Andes! nő Rácmolnár Sándor: Kolumbusz Kristóf megcsókolja az Újvilág földjét megoldhatatlannak vélt dolgoknak a pofonegyszerű megoldása, másrészt a művészet áltail közvetített elvont és hétköznapi, a szellemi és anyagi világ egymásba fonodájának, oda- vissza játékának a megmutatása volt a cél. A műtárgyakat szemlélve kiderül, mennyi a közös vonás, mennyi a találkozási pont ezekben az egymástól földrajzilag nagyon is távol született alkotásokban. De közös e művekben, ezekben az alkotókban, hogy noha jelentős teljesítmény áll mögöttük, helyzeti adottságaik miatt a művészeti élet perifériáján tevékenykednek. Színes, változatos és mégis egységes e kiállítás szelleme. Érdekes és jó színvonalú műtárgyak költöztek a Palme-ház falai közé. Legfeljebb csak azt sajnálhatjuk, pénz, hely. és idő szűkében nem lehetett monstre kiállítás ebből a gondolatból. Világna.gysá- gokat nem tudlak meghívni. És pillanatnyilag kiállítóhely hiányában elfogadni sem 'tudta a Műcsarnok azt a világot járó — most éppen Sevillában vendégeskedő. Párizsiba, ma.jd Kölnbe, New Yorkba utazó — latin-amerikai—ibér reprezentatív kiállítást, amelyet pedig felajánlottak Magyarországnak. Annak viszont van reménye, hogy Georges Gómez y Cáceres közreműködésével Dél- Amerikában bemutatkozhatnak a magyar művészeti élet jelesei. (kádár) SZIVÁRVÁNY TALÁLKOZÓ CSOBÁNKAN Pécel és T or on tó között A Csobánka feletti Özön kemping augusztus utolsó hétvégéjén harmadik alkalommal adott otthont pz 1990- ben Mózsi Ferenc Chicagóban élő költő, a Szivárvány című folyóirat szerkesztője által kezdeményezett Szivárvány találkozónak. Az idén Fáy Fcrencre emlékeztek. Fáy 1921-ben Pécelen született, s 1981-ben Torontóban halt meg. 1951-től, tehát kereken harminc éven át élt Torontóban, de — mint elhangzott — megmaradt pécelinek. Az 19G7-fcen megjelent Magamsirató című kötetének több versében idézi föl Pécelt. Ök nem laktak soha az ottani Fáy-kastélyban, a költő apja csak szegény rokona volt az előkelő Fáyaknak. A kötet legszebb verse a róla írt Apám. Ugyancsak ebben a kötetben jelent meg a Currumhoz. Nem lépett be a kanadai magyar írók szövetségébe sem. A másik két, Torontóban élő költőfejedelemmel, Fa- lady Györggyel, Tűz Tamással sem nagyon keresték egymás társaságát. Kiadója neki is, mint más észak-amerikai magyar írónak, Vörösváry István volt. Meg-megfordult a Tüske Pál tulajdonában levő torontói könyvesbolt mögötti Szent Janó klubban, ahová csak a „kivételezettek” léphettek be. Ott találkozott vele Mózsi Ferenc is, akinek sikerült egy chicagói szereplésre rávennie. Fáy Ferenc nem hiányolta a nagy nyilvánosságot. A kritikát, az elemzést sem. Hogy a budapesti Vigília című folyóirat, annak főszerkesztője, Rónay György támogatta — neki elég volt, Mózsi Ferencnek öt-hat soros leveleket írt. 1980-ban a Szivárvány című folyóirat indulásakor így fogalmazott: a lehető legrosszabbkor indítod a Szivárványt. A helyzet nem szivárványos. Költészetét értékelve megállapították: versei klasszikus formába öltöztetett, rejtett üzenetek. Fáy- nál úgy él velünk az Isten, hogy nincs velünk soha. Talán mindkét megállapításra példa lehet az Együgyű vers Istenről című költemény utolsó szakasza: Ha lábujjhegyre állnék, most elérném, / Az egyik mókus már beszélt vele; / meséli; fáradt, fehér öregember, / s mint a dióbél, barna a keze. (Nádudvari) riculum vitae. így kezdődik: Tizenhét éve élek itt, kivetve, / régi szavak melegével a számban. Mondták, sosem tanult meg igazán jól angolul. Nem annyira, hogy valami jobb álláshoz juthasson, öntudattal viselte iskola- szolga voltát, mivel a felmosórongyot nem veheti el tőle senki. Szegénységét is gőggel, méltósággal tűrte. Irtózott a „helyezkedéstől”, az intézményektől, nem is közeledett semmilyen fóGómez y Cáceres segítségével 13 magyar és 15 latin-amerikai és ibér művészt hívott meg e tematikus kiállításra. A tematika a címben rejlő kettősség körül forog. Egyrészt az anekdotikus. szólássá lett Kolumbusz tojásának feltörése, azaz a bonyolult.
