Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-11 / 215. szám
Ezt látni, hallani kell VyÍ CT MŰHEL YLÁTOGA TÓ A dombormű nem „homorítás” Budapest: Az Óbudai Társaskör ezen a hétvégén kulturális piacot rendez. Óbuda Fő téren neves színházaik programjaival, könyvkiadók ajánlataival, budapesti és vidéki művelődési intézmények műsoraival ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Bemutatkozik a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, napilapok, folyóiratok, múzeumok, filmforgalmazó cégek képviseltetik magukat. Szombaton délelőtt — többek között -r— a Héttükör Gyermekszínház, a Mozaik együttes, a Zug pantomimtársulat és a Holló Színház lép fel. Délután komoly- és népzenei programok lesznek. A III. kerületi festőiskola növendékeinek munkáival a Szentlélek téren rendezett tárlaton ismerkedhetnek meg. Vasárnap a dunakeszi fúvószenekar gondoskodik ébresztőről, utána gyermekelőadás következik. A továbbiakban fellép a Superno- vák táncegyüttes, a Med- gyesi népzenei együttes, a Fiatal Zeneszerzők Csoportja egyesület, a budapesti énekesiskola és a Sunny Dance Band. A kamaraerdei ifjúsági parkban kerül sor szeptember 17-én, csütörtökön a Budapest Környéki Népfőiskolái Szövetség tanácskozására. Gödöllő: Szeptember 13- án, vasárnap 17 órakor nyílik meg a gödöllői galériában Medveczky Ágnes festő- és grafikusművész kiállítása, melyet Polonyi Péter ny. múzeumigazgató ajánl a közönség figyelmébe. A megnyitón fellép a Gödöllői Chopin Zeneiskola fúvósötöse is. Szeptember 12-én, szombaton délelőtt 11-kor helyszíni bejárással egybekötött előadás lesz a Grassal- kovich-kastélyban. Dávid Ferenc művészettörténész segítségével megismerkedhetnek az érdeklődők a kastély barokk fürdőjével, falfreskóival és az új kutatási eredményekkel. A résztvevők 11-kor indul■ Színházi levél — Egy ségben az erő Az új évad még nem kezdődött el. Legjobb esetben csak a nyitódarabok próbái folynak, vagy a nyári előbemutatók adaptáló, felújító munkálatai zajlanak. Így aztán a •zakma ráér magával foglalkozni. Magyarországon nem nagy létszámú a színházi •zakma. összesen körülbelül kétezerkétszázan dolgoznak (színészek, rendezők, technikai dolgozók és egyéb személyzet) a színházakban. Ez talán elhanyagolható számnak tűnik. De ne feledjük: teljesen megbéníthatja egy színház egész működését, ha kiesik egyetlen kulcsembere, ▼ezető színésze, rendezője. Ebben a szakmában nem a létszám, nem a mennyilég a feltétlenül döntő, hanem a minőség. Ezt tekintve viszont ez a kétezer körüli létszám más szakmák tízezreivel vethető egybe. Hogy ez a szűk, de értékeit és kulturális feladatait, valamint a magyar művelődés ügyében elfoglalt helyét illetően nagyon fontos szakma mennyire él nyugalomban vagy milyen létbe-, működésbevágó gondokkal küzd, azt elég •zéles körű nyilvánosság Ismeri. A szakma jellegénél fogva sok minden a „eivil” szemek előtt történik, s ha itt vagy ott valami vagy valaki körül netán botrány kavarodik, akkor erre a nagyközönség fokozottan odafigyel. A színész, a színház sokak szemében misztikus lény és misztikus hely. A kíváncsiság érthető. Épp ezért érdemel külön is szót az a belső ügynek is tekinthető válság, amelyet jelenleg oly láthatóan él át a színházi •zakma szervezeti kérdésekben. A napokban tartotta közgyűlését az egyik •zakmai szervezet, a Szi- nészkamara. Ez a legújabb az úgynevezett érdekvédelmi szervezetek közül. Harmadik éve működik. A Színházi Dolgozók Szak- izervezete és a Színházművészeti Szövetség, a két ré6 "xffíwlnn gebbi társszerv, évtizedek óta foglalkozik a szakma művészi és anyagi-munka- üevi kérdéseivel. Hogy milyen eredménnyel, azt most ne firtassuk. Lényeges, hogy voltak s vannak más érdekvédelmi szervezetek ts a szakmában. A Színészkamara létrejötte annak idején nem ezeket a korábbi, régebbi szervezeteket akarta fölöslegessé tenni. Arról volt szó, hogy a kamara tisztán és pusztán szakmai (művészi) kérdésekkel foglalkozik, etikai és egyéb dolgokban lesz kompetens. A most lezajlott közgyűlés azonban arról tanúskodott, hogy ez a különben egyáltalán nem felesleges szervezet nem találta meg a helyét a két másik érdekvédelmi szövetség mellett vagy között. Ezért megváltak a korábbi vezetőségtől. Többszöri nekifutásra sikerült új vezetőséget választani (sokan nem vállalták a felkérést, megbízatást), de nem lehet tudni, ez az új vezetés mire lesz képes. A kamara célkitűzései ugyanis, sok tag szerint, mindmáig nem tisztázottak, nem világosak. Talán megoldás lehetne, ha a kamara jobban keresné az együttműködést a szakszervezettel és a szövetséggel. Egy ennyire szűk, kis létszámú szakmában az egység különösen fontos volna. Takács István Két magyar a döntőben A 21 éves Ábrahám Márta és a 23 esztendős Eckhardt Violetta személyében két magyar művész is bejutott a Szigeti József nemzetközi hegedűverseny döntőjébe. A szeptember elseje óta tartó verseny kétnapos döntője ma ér véget a Zeneakadémián. A rangos nemzetközi zsűri előtt, amelynek elnöke a Magyarországról elszármazott, Kanadában élő Fenyves Ix>ránd művész-professzor, hat versenyző méri össze tudását nak a kastély főbejárata elől. Szentendre: A művésztelepi galériában Szikora Tamás festőművész kiállítása látható. A Szentendrei Képtárban még tart a Block Csoport , tárlata, melyen Bagócs Gábor, Katona Zoltán, Kopasz Tamás, Nagy Zoltán, Palkó Tibor és Sebestyén Zoltán mutatkozik be. Az autós kertmoziban ma 17 órakor kezdődik a Ford Fairlaine. kalandjai című amerikai fimvígjáték, hétfőtől szerdáig pedig A keményfejű című olasz vígjátékot vetítik (este fél kilenckor). A mozi tulajdonosai azonban nemcsak a filmbarátokra, hanem a művészetkedvelőkre is gondoltak: a „Dorcelán”- ban vásárral egybekötött kiállítást rendeztek Tamás Pál váci iparművész rézdomborításaiból. Az Aktív Art galériában és a Pest Megyei Könyvtár előcsarnokában péntektől látható az AGY (Alkotó Gyermekműhely) tárlata, melyet Kálmán Attila politikai államtitkár nyit meg délután fél ötkor. A kiállításon a gyermekműhely korábbi munkáival is megismerkedhet a közönség. A Duna-parti Művelődési Ház „barlangjában'’ szombaton este 9-kor kezdődik a „Jugo Tudósok” koncertje. Budakeszi: Az Erkel Ferenc Művelődési Házban vasárnap 16 órától 22 óráig tart a „Traccsparti” elnevezésű fúvószenés sördélután, melyen a Wagner zenekar lép fel. Biatorbágy: Biatorbágyi származású, illetve a faluhoz kötődő, népművészettel, népi iparművészettel, iparművészettel foglalkozó hivatásos és amatőr művészek csoportos kiállítása látható a faluházban, pénteken és szombaton délelőtt 10-től este 6-ig, vasárnap déli 12-től szintén 6-ig. Öcsa: Az Egressy Gábor Művelődési Központban pénteken este fél hattól vetítik a Batman visszatér című amerikai sci-fit. PHisboros jcnő: Pataki Mihály grafikái a művelődési ház folyosógalériájá- ról lekerültek a nagyterembe, ahol újabb munkákkal kiegészítve láthatók. Tonnás Pál: Pásztorlány Picasso-képet kínál egy szentendrei galéria — olvasom a minap valamelyik fővárosi lapban. Rendben van, gondolom, végre így is megérkeztünk Európába. Meggyőződésem, hogy akad egy-két magyar milliomos, aki hajlandó megnyitni erszényét a műkereskedők előtt. A kérdés azonban marad: vajon önmagukért, vagy csak egész egyszerűen a klasszikussá lett Mesterért? Persze kínálnak másoktól is remekműveket a művészetekkel sáfárkodó üzletembereink, és jóval kevésbé remekeket is — szerencsénkre, gondolhatnánk, hiszen ellenkező esetben az egyszerű, kis fizetésből élő polgárok hajlékaiba ki tudja, mikor kerülhetne egy- egy olajfestmény, rézkarc vagy dombormű. Fifordul a vásárló — Magyarországon nem értékelik a rézdomborításokat — panaszkodik Tamás Pál „rézműves” —, kiraktam néhány munkámat nemrég a budai Szent Mi- hály-templom körüli kövekre (mert valahogyan csak meg kell élni): mindössze három domborított lemezemet vették meg, potom áron — de nehogy azt higy- gye, magyarok! —, olaszok voltak mind a hárman ... Miként kerül egymás mellé, művészetről és megélhetésről beszélve, két na- gyon-nagyon távol eső név, Picasso és a Vácott élő Tamás Pál neve? A kérdés természetesen költői, bár néha-néha a véletlent is lehet úgy értékelni-magyarázni, mintha az a sors áldása volna. Ámde, hogy közelítsünk a témához; az már nem véletlen, hogy — ugyancsak Szentendrén, egy sarokkal odébb — Tamás Pál rézdomborításáitól ugyanúgy elfordul a vásárló (még ha meg is tekinti a kisded tárlatot), mint az előbbi galériában, mihelyt a Picasso-műért kért óriási összegről értesülést szerez. — Két hete állítottam ki munkáimat a szentendrei Dorcelánban, az egykori autósmoziban — mondja Tamás Pál —, de egyetlen példányt sem tudtam eladni ... Mégis az vigasztal, hogy most már a családomat el tudom tartani, és még nekem is jut némi élelem. A két menekülés Nedvesedé szemmel jegyzi meg, hogy áttelepiilése után közvetlenül nemegyszer került olyan helyzetbe, amikor azt kellett lesnie a vendéglő ajtajában, ki mit hagy ott az asztalon ... Beszélgetésünk (és rézdomborításainak, rajzainak, kisebb fémmunkáinak a Alsósok a felső szinten A budaörsi Jókai Mór Művelődési Ház felső szintjén szeptembertől diákok vették át a hatalmat. Az ifjúsági házban működő Monós magániskola elsőseit kellett ugyanis elhelyezni itt, mert a bázisintézményt kinőtték. A délelőtti foglalkozások idejére bérleti díjat fizetnek, s a termet délután a szakkörök töltik meg (Erdősi Agnes felvétele) megtekintése) során különös emberi sors kerekedik ki. A Székelyföldön szülei annak idején nem tudtak megélni — a család Bukarestbe vándorolt, Tamás Pál ott született. Aztán következett két menekülés; a bécsi döntés után „hazamenekülnek” Erdélybe, Marosvásárhelyre, majd onnan — az 1990-es márciusi pogrom után — hazánkba. Azóta Vácott él családostól, a Váci Magasépítőnél vízszerelő. Picasso gratulált — A nulláról kezdtem újra. Otthon már bizonyítottam egyszer, rengeteg kiállításon vettem részt, a bukaresti. Petőfi Sándor nevét viselő művelődési központban egyéni tárlatom volt, hasonlóan a kolozsvári Korunk Galériában — igen sok elismerő kritika jelent meg a munkáimról. Itthon egészen más a helyzet. Nemrég jelentkeztem a Művészeti Alapnál, eredménytelenül, azt válaszolták: ennyi nem elegendő ahhoz, hogy az Alap tagja lehessek. Vajon mennyi az ennyi? Megtudom Tamás Páltól, hogy évente (szabadsága ideje alatt) részt vesz a Tokajban megrendezett alkotótáborban ; a kecskeméti naiv művészek múzeumában külön részlege van, közel 100 munkával; a Nemzeti Galériában 200 rézdomborítása látható. Külföldön a párizsi és londoni galériák „tárolnak” Tamási-domborításokat. És most, a szentendrei tárlat mellett, készül a szeptember 20-án megnyíló zebegényi kiállításra. Lelkében Örömmel és félelemmel. — Azt hiszem — jegyzi meg —, liomorítani nem tudok ..., nem vagyok képes összeköttetéseket teremteni magam köré, hogy beláthassak az érvényesülés kusza és olykor megalázó „játékai” mögé. Ügy képzeltem, hogy elegendő, ha a munkáim megszólalnak, tudatomban a tehetség min- denekfeletti. Naiv szemlélet — most már látom. E jegyzet elején Picasso nevn. került szóba. Nos, 1967-ben Tamás Pál elismerő sorokat kapott, levélben, a Mestertől. Hasonlóan Chagall egy őhozzá kijuttatott Tamás-féle rézdomborítással kapcsolatosan. Ügy tűnik, a világ másik oldaláról sokkal egyszerűbb önmagunk dolgaira odafigyelni. Igaz, a fémdomborításnak is két oldala van — az egyiket látni kellene, a másik meg elrejti magát. Bágyoni Szabó István
