Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-08 / 212. szám
I IDŐS KORBAN NEHÉZ A MAGÁNY Mi az, ami boldogít? Vannak boldog emberek, cs vannak boldogtalanok. Mindenkiben él a vágy, hogy bekerüljön az első csoportba, hogy legalább egyszer berepüljön ablakán a boldogság kék madara. Sokan ezt ják. Mint tudjuk, a pénz nem boldogít, persze az elégedettséghez, a komfort- érzéshez mégis szükséges. Értékesebb az egészség, az erőnlét, melyet főleg az idősödő emberek értékelnek nagyra. Fontos az is, hogy elismerjék az embert, hogy tere legyen az Önmegvalósításhoz (ezt a középkorú férfiak tudják legjobban). A fiataloknak a szerelem beteljesülésének igénye a fontos. De ez valóban nem minden. Sok ember birtokolja a kellő földi javakat és a hatalmat, részese különböző pozitív érzelmeknek — és mégsem érez boldogságot. Mások pedig szegényen és szerényen élnek, kijut nekik az élet nehézségeiből, és mégis képesek boldognak érezni magukat. Boldogságra az az ember képes, aki nem teszi túl magasra a mércét, hanem kevesebbel is megelégszik. Ha beteg az ember, akkor lelkiállapota is rossz irányba fordul, többé-kevésbé Dr. Scultéty Sándor egyetemi tanárt, a SZOTE urológiai osztályának vezetőjét gyakran keresik fel idősödő férfiak különleges panaszokkal, amelyek a prosztata megnagyobbodására utálnak. A profesz- szort arra kértük, ismertesse olvasóinkkal a tüneteket. a betegség hazai kezelésének lehetőségeit. Idős korukra a férfiak számos korábbi szokása megváltozik. Előfordul például, hogy éjszaka többször is ki kell menniük, vizeletük erőtlenül ürül, de az is lehetséges, hogy akaratlanul elcsepeg, vagy netán erőlködés ellenére sem képesek hólyagjukat kiüríteni. Helytelen lenne azonban ezeket a zavarokat teljes egészében az életkor előrehaladásával magyarázni. és megváltoztathatatlannak tekinteni, amikor ma már ismeretes, hogy az esetek túlnyomó többségében a prosztata (régi magyar orvosi nevén: dülmirigy) túltengése, jóindulatú megnagyobbodása okozza a panaszokat, amelyek napjainkban jól orvosolhatók. Többnyire már a 40. életév után elkezdődik ez a lassú, és tüneteket csak későn okozó folyamat. A prosztata megnagyobbodása akadályozza a vizelet ürítését, ennélfogva jelent veszélyt a veseműködésre, amely végső fokon a veseelégtelenség, az urémia súlyosságát is elérheti. Nem elhanyagolható az sem, hogy az esetek kisebb hányadában ugyan, de rákosán is elfajulhat. Kiváltó okát pontosan nem ismeregész életükben hiába várelveszti örömképességét. Megfordítva, a tartós boldogtalanság — a védeke- zőrendszerünk gyengítésén keresztül — különféle testi betegségekre hajlamosít, Nemcsak a testi betegségben szenvedők örömképessége csorbul; a lelki betegek (a neurotikusok) ritkán boldogok. Főleg a depressziós állapot — a le- hangoltság, szomorúság, reménytelenségérzés, negatív önértékelés — állja útját a boldogságnak. Boldogságra tehát az az ember képes, aki testileg — de főleg lelkileg — egészséges. A boldogságra születni kell — vagy inkább ki kell fejleszteni magunkban a tehetséget ahhoz, hogy képesek legyünk boldogok lenni. A boldogság tehát korántsem csak a külső körülményektől függ, hanem az események, a lehetőségek szubjektív minősítésétől is. Nem az boldog, aki sok jük, noha magának a körfolyamatnak sok részletét feltárták a kutatók. A diagnózis tisztázására és a megfelelő kezelési módszer megválasztására, amely lényegében konzervatív vagy műtéti lehet, pontos módszerek vannak. A konzervatív kezelés főleg gyógyszerekkel történik, melynek célja a vizelési zavarok enyhítése, és a prosztata megki szebbítése, bár ez utóbbi sikeréhez még újabb vizsgálatok és kutatások szükségesek. Addig sem nélkülözhetjük azonban a műtéti módszereket, amelyek közül ma a húgycsövön keresztül végzett beavatkozás a legelterjedtebb a hagyományos, sebészeti feltárással járó operáció mellett. Kétségtelen, hogy ahol a technikai adottságok nem hiányoznak, ott ez a módszer kisebb igény- bevételt, gyorsabb gyógyulást és rövidebb kórházi tartózkodást jelent a beteg számára. Ez az eljárás azonban nem minden beteg esetében jöhet szóba. Mindkét műtéti módszer eredményei jók;- teljes gyógyuláshoz vezetnek. Számos más kezelési eljárást lehet alkalmazni akkor, ha a beteg valamilyen ok miatt nem operálható. Megnyugtatásul: az öregkorban jelentkező vizelési zavarok nem elháríthatatlan természeti csapások, hanem legtöbbször jóindulatú betegségnek a tünetei, amelynek gyógyítására, az élet minőségének javítására itt, nálunk is adottak a lehetőségek. Ch. A. mindent elért. Mindenki ismeri azt az érzést, amikor végre túl van a nehéz vizsgán, az izgalmas szereplésen, amikor véget ért egy ígéretes látogatás, amikor felépült a háza. Ilyenkor az ember egyszerre fáradt, elégedett, de nagy öröm és megkönnyebbülés érzése után hamarosan azt érzi, hogy egyáltalán nincs feldobva, hanem ellenkezőleg: leeresztett. Boldogságérzést sokkal inkább az előttünk álló lehetőségek keltenek bennünk, amely tettvággyal, tetterővel és reménnyel párosul. Boldogságra az az ember képes, aki a jövő felé tekint; aki nem a rosszat keresi, hanem a jót várja; aki nem másoktól várja a megoldást, hanem saját erejében bízik, a beteljesülés ígéretével dolgozik és harcol. A magányos ember ritkán boldog. Idős korban nincs kivel megosztania a bánatát, és ővele sem osztja meg senki az örömét. Pótolhatatlan az éleiben az ember-társ, aki támasz a bajban, meghallgatja a panaszt, segít feloldani a konfliktusokat, és erősíti az emberben a reményt meg az önmagában való hitet. Boldogságra az az ember képes, aki tud bensőséges emberi kapcsolatokat teremteni, és megtartani — és ezekben kaphat szeretetek de ő maga is ad legalábbis ugyanannyit. Dr. Ignácz Piroska Perczel Zita neve sokáig csak egy réges-régi fi!mámét, idézett fiatalok-idő- sebbek emlékezetébe: a Meseautót. Esetleg a Budai cukrászdát. Alig-alig tudtuk még azt is, hol él, mit csinál. Aztán, jó évtizede, feltűnt a magyar tévé képernyőjén. Majd ismét eltűnt a szemünk elől. Két éve gyakrabban látni. A Veszprémi Tévétalálkozón Er- nyei Bélával és a nyolcéves unokájával részletet énekelt a Meseatóból. Majd első szerelmére, Tímár Józsefre emlékezett megható őszinteséggel, a Hernádi Judit—Kern András vezette műsorban. Végül egy elsöprő siket1: a Forgószínpad nyugdíjas dívája a Budapesti Kamaraszínházban, s ugyanennek egyenesadása a tévében. Ismét felkapták hát Perczel Zitát, sok-sok évi távoliét után. De vajon hol van otthon? — Tizenkét éve kezdődött. Egy szerep Az örökösök című Mészáros Márta- filmben. Majd András Ferenc Dögkeselyűjében. Szünet. Utána telefon-interjút csinált velem a Magyar Televízió; azt kérdezték, mikor jövök haza. — Ha hívnak! És meghívtak: Szegvári Kati közönségtalálkozót szervezett, a nézőtéren sok iskolatársam; nagyszerűen sikerült. Nekem fontos a közvetlen kontaktus, a tévében is az egyenesadás híve vagyok, odaképzelem a nézőket. Megjelent egy cikkem a római színházról, az ott- szerzett tapasztalataimról. Ezután hívott fel Szűts Miklós, a Budapesti Kamaraszínház igazgatója: — Elvállalná-e a Forgó színpadban Lotta Bainbridge Az öregedés velejáróit* Intim téma férfiaknak TÖRTÉNELMI gépével, rádió és vakrepü- lő-műszerek nélkül. Két nappal a balesete előtt ő maga írta le nekem az olasz Héja gépnek azt a kellemetlen tulajdonságát, hogy kanyarban könnyen „lecsúsznak”, ami ővele magával is megesett, csakhogy szerencsére 4000 méteres mgasságban, s így ki tudta venni a gépét a csúszásból Jól tudta tehát, hogy erre különösen ügyelni kell. Amilyen gondos és körültekintő pilóta volt, nem tudom elképzelni, hogy két napra rá figyelmetlenségből ugyanazt a hibát elkövesse. MINDIG is az volt az érzésem, hogy a baleset körülményeit nem vizsgáltak ki a kellő alapossággal. A Gyuri naplóját olvasva csak megerősödik bennem ez az érzés. A maradványokat sietve összecsomagolták és elszállították, a szemtanúk elbeszélésében pedig sok a bizonytalanság és az ellentmondás. Elkerülhetetlenül felmerült a nácik részéről elkövetett szabotázs gyanúja is. Ezt annak idején azzal hárították el, hogy a németek nem férhettek hozzá a magyar gépekhez. Gyúr! naplójából is. de a korabeli fényképfelvételeken is látható. hogy a németek a magyarokkal együtt ott voltak a repülőtéren, és az csak természetes, hogy tólük nem védte a gépeket senki. Tehát a náci szabotázs lehetősége semmiképpen nem zárható ki. AZ AKKORI hamis híresztelések közül az volt a legalávalóbb, amelyik azzal vádolta Horthy Istvánt, hogy ittasan szállt fel, mivel előző este magyar és német bajtársaival István- napot tartott. Ezt főleg a nácik és a nyilasok terjesztették. Attól eltekintve, hogy inasának naplója egyértelműen megcáfolja ezt a vádat, magam is tanúsíthatom, hogy soha, amióta csak ismertem, egyetlen alkalommal sem láttam ittasan a férjemet. Éíelben-italban igen mértékletes volt. Érthető izgalommal vettem a kezembe annyi évtized után Farkas Györgynek — a mi Gyuri inasunknak — a kézzel írott naplóját, amelyben napról napra följegyezte a fronton történteket. Hangjából, leírásából, elbeszélésének módjából csalhatatlanul érzem, hogy minden szava igaz. Olyan pontosan rögzíti az akkori eseményeket (emlékezetből kiegészítve egyik-másik részletet), s bennük olyan híven eleveníti meg a férjem személyét, hogy a felidézetteket szinte a magam szemével látom, mintha csak ma vagy tegnap történtek volna. A férjemet pontosan olyannak mutatja, amilyennek én is ismertem. KÖSZÖNETTEL, tartozom neki, és tartozik a családunk, ezért a ritka ajándékért, amelynek a létezését nem is sejtettük, és kö- szönetünket fejezzük ki a többieknek is, akik kései tanúskodásukkal hozzájárultak, hogy közelebb jussunk az igazsághoz. Cascais, Portugália, 1992. május, özv. Horthy Istvánná (Következik: Harctéri napló.) PERCZEL ZITA OTTHONAI Párizs, Róma, Budapest szerepét? — Elmondaná-e a szövegkönyvet dióhéjban? De hetvenen aluli szerepet már nem vállalok!... Elmondta, megtetszett. — Mikor kellek? — Nyomban!... Pattantam. Magyar színpadon 1936 óta nem játszottam, súgóval nem szeretek játszani. Mit találtam ki? Százszor leírtam a szövegemet, mint a rosszgyerek a suliban. Bemagoltam, a barátnőm tizennégy éves fia végszavazott. Remekül ment. De újabb megpróbáltatás: odakint délután kettőtől próbálnak, és este van a főpróba. Pesten délelőtt próbálnak. a főpróba ugyanabban az időben. Máshogy szoktam meg, az idő-átrendezés volt a legnehezebb. De minden kolléga olyan aranyos, segítőkész, a közönség meghatóan hálás, olyan szívből jövő szeretettel fogadták a csupa-öre- gekről szóló darabot, s a tévéközvetítés után csak nőtt az érdeklődés. Így aztán ismét idehaza érzem és tudom magam. Üjabb filmfőszerepet is kaptam, mégpedig egy hajléktalan, kukában-guberáló öregasszonyt. Közöttük kellett megismernem ezt a nyomorúságot, vacogtam a hidegtől és a részvéttől, pedig ez vígjáték! — Hogy miért mentem el 1937-ben? Mert kiváló szerepet kínáltak Párizsban. testre szabott szerepet: egy franciául alig gagyogó filmsztárt. Előtte még befejeztem egy filmet itthon Jávor Palival, karácsony este már kint voltam. Párizsban ötszázszor játszottam ugyanazt a szerepet, ott zsinórban játsszák, ami tetszik a közönségnek. Utána sikeres turné. Ottfogtak. Nem kötött ide senki és semmi, kivettem egy lakást. Háború után ismét ötszázas széria következett a Tizenhármán az asztal körül című komédiában. Régóta jól beszélek franciául, bár némi akcentussal, mindig ehhez illő szerepet kaptam, mindig remek produkciókban, színpadon, filmen kiváló együttesekben. — Annak idején naív, de szerelmetes természet voltam, akibe belehabarodtam, nem láttam tisztán, az első férjemtől elválva elvett egy producer, kivitt Amerikába, tőle is elváltam, újból férjhez mentem. Rég volt, minek részletezném, elég annyi, hogy 1951 -ben három gyerekkel a hónóm alatt mentem vissza Párizsba. és ugyanabban a színházban ismét sikeres széria-darabban játszottam. Közben a szüléimét elengedték Öcsödről, a kitelepítésből, és 1957-beh ők is áttelepültek Párizsba, de apám nyomban meghalt, anyám is követte. — Huszonöt éve Rómában élek. Akkor született meg az első unokám. Nem mondtam még? Két lányom 45 és 46 éves, a fiam 51. Az egyik lányom beleszeretett valakibe, miatta Rómába költözött, kétévi házasság után elváltak, azóta én is Rómában élek, együtt lakunk, segítek, amiben tudok. A fiú-unokám már 25 éves, a kislány. Franciska Laura 10 éves. Lassacskán visszaszeretem Pestet, szabadabb a mozgás, a beszéd, több és jobb autó szaladgál az utcákon, de hogy hol vagyok igazán otthon? Ahol szerepem van. Ingázok. Mert remek egy pesti színivagy filmsiker, de az oda- kinti nagvmamaszerepem zsinórban siker, kerek huszonöt év óta. Hát igen, kiesett az életemből negyedszázadnyi színpad, és sok évtizednyi Pest. De teljes volt az életem eddig is, és boldoggá tesz, ha ezután is akad nekem való szerep Pesten is. Nemcsak a fővárosban. Szeretném körülutazni az országot egy tájolótársulattal. Hátha ismét lesz nálunk ilyen is! P. G. A tragédia előtt MEGEMLÍTETTE azt is, hogy mindeddig — szerencsére — semmiféle kitüntetést nem kapott a németektől. (Elképzelhető, hogy mit éreztem a gyászszertartáson az Országházban, amikor a ravatal elé tett kitüntetései között megpillantottam azt a két magas német rendjelet, amelyet R ibbentrop külügyminiszter hozott magával a temetésre „a hősnek, aki közös ügyünkért esett el”!) Nem nehéz elképzelni, hogyha a német náci vezetés a fentiekről tudomást szerzett, akkor megpróbált tenni is valamit Horthy Istvánnak, e számára kényelmetlen személynek a mielőbbi félreállítására. MOST hadd kanyarodjam vissza a repülőbalesetre, amely többek állítása szerint a pilóta hibájából következett be. Sokat beszéltünk ott Kijevben a repülésről is. Mint Farkas György — a „Gyuri” — naplójából látható, ekkor már túl volt az első légi győzelmén, és az is megtörtént, hogy véletlenül (ki tudja, valóban véletlen volt-e?) németekkel találta magát szembe oroszok helyett. ENGEM mindig nagyon érdekelt a repülés, hiszen sok ezer kilométert tettünk meg együtt, és 6 tanított meg repülni, ő volt az oktatóm odahaza is, meg nászutunk viszontagságos repülésén is. amikor Olaszországon, Észak-Afrikán, Izraelen, Szírián. Törökországon és Bulgárián át repültünk a kis Áradó sportötven éve, 1912. augusztus 20-án. az ilovszkojei repülőtér felett lezuhant Horthy István kormányzóhelyettes. Özvegye közreadta Farkas György dokumentumér- tékű harctéri naplóját, valamint a szemtanúk visszaemlékezését és saját emlékeit. A kötetből közlünk ismét egy részletet.
